Régmúlt. Elbi blogja: Erdélyi erődtemplomok: 4. Az erődtemplomok non plus ultrája, Berethalom

Berethalom-Birthälm-Biertan mai faluképét is uralja az erődtemplom. 2011-ben 3.041 lakosból 1.863 románnak, 875 romának, 215 magyarnak, 88 németnek vallotta magát. Érdekességként itt az 1880-as lakossági összetétel: Összlakosság 4878 fő, román 1427 fő, magyar 45 fő, német 2999 fő. Roma még nem volt ekkor a faluban.
Öt torony látszik a képen, balról jobbra: A Mauzóleum-torony, a harangtorony, a templom kis fiatornya, az óratorony, és a templom kisméretű lépcsőtornya.

Már az odavezető út is kihívásokkal teli, az ember szívesen megállna Szászsáros- Scharosch an der Kokel-Șaroș pe Târnave erődtemplománál is, de nem aprózhatjuk el magunkat.

A falu fölé magasodó erődtemplom.

Innen jól látszik a hármas falrendszer. Balról a Városház-torony. Ez félnyeregtetős torony nevét onnan kapta, hogy veszély esetén, amikor a falak mögé menekült a mezőváros, akkor ide vonult vissza az adminisztráció.(Előtte a fa által takarva a Takácsok-tornya.) Erős takarásban látszik az Óratorony is. Jobbra haladva ezt követi a Szalonna-torony, aminek elég beszédes a neve, főleg élelmiszer raktár volt. Majd a Katolikus-torony következik. Az evangélikus hitre való áttérés után ennek a toronynak az alján lévő kápolnát használta a kisszámú katolikus.

A főtérről hosszú gyalogos feljáró vezet fel a templomhoz. Ezt a feljárót már a 18.században készítették, amikor már békésebb idők voltak errefelé is.

Régen több falszoroson és kapun keresztül lehet csak feljutni.

A Szalonna-torony. A falrendszerek gyilokjárói ma már nincsenek meg, egykori hatalmas szuroköntő nyílásain kúszónövények lógnak alá.

A templomba ezen a kapun keresztül léptem be Ez egy reneszánsz ajtókeret. Mire idáig értem a sok-sok látványos eredeti elem, és azok nagyszerűsége teljesen felfokozott lelkiállapotba hozott.

Kicsit tágabbra nyitottam az ajtót,az 1780-as ajtót megérintve a hangulatom csak fokozódott.

Amikor a a templomba belépve a szentély felé fordultam olyan sokkhatás ért, mint tavaly Assisiben, amikor az Alsó-templomból fülvezető lépcsőn a Felső-templomban feltárultak Giotto Szt.Ferenc freskói. Itt minden eredeti, minden hiteles, minden gyönyörű. Itt nem volt purista restaurálás, modern rekonstrukció, jószándékú "agyoncsinálás"(Ez a többi erődtemplom varászához is nagyban hozzátartozik.) Persze ezt is kellett restaurálni, sőt az 1977-es földrengés komoly statikai problémákat is okozott, amit csak vas merevítő rudak beiktatásával lehetett orvosolni, de mégis az egész rendkívül hitelesen hat.

A Jézus életét bemutató késő gótikus szárnyasoltár a legnagyobb a maga nemében Erdélyben. 1483-1524 közt készült. Ma szentély közepén a gótikus keresztelőmedence áll.

Részlet az oltár predellájáról: Anna, Jézus és Mária

Az oltár középrésze.

Ebben a templomban is több török szőnyeg van. A 15-16. századtól nagy becsben álltak a török szőnyegek Magyarországon és Erdélyben is. Bethlen Gábor udvarában például több, mint 200 török és perzsa szőnyeget írtak össze, de sok más földesúri vagyonleltárból is török- és perzsaszőnyegek garmadája ismert. A szőnyegeknek kincsképző, vagyongyarapító szerepe is volt. A szőnyegek kereskedelmének gócpontja Brassó lett, a török és balkáni kereskedők itt adták tovább portékáikat, innen kerültek a szőnyegek Erdély és Európa más piacaira. Az egyházközösségek adományok formájában jutottak hozzá ezekhez az értékes darabokhoz, amiket kifüggesztettek a templomokba. Nem csak az szász evangélikus, hanem a magyar református és unitárius egyházközösségek tulajdonába is kerültek ilyenek, még a Magyar Királyság területén is. Ez utóbbi közösségek azonban a 19-20.század során nehéz anyagi helyzetbe kerülve általában túladtak ezeken, a nyugati műkereskedelem ugyanis ekkor felismerte, hogy ez erdélyi egyházközösségek micsoda kincsesbányái ezeknek. A szász evangélikusok azonban féltve őrizték szőnyegeiket. Presztízse is volt annak, hogy egy egyházközösség mennyi ilyennel rendelkezik. A "toplistát" a brassói Fekete-templom vezeti a maga 104 szőnyegjével, második a segesvári "barátok temploma" 38-cal, harmadik medgyesi 25-tel.(Bővebben a szőnyegekről itt.) Itt Berethalmon csak néhány van.

Egy másik török szőnyeg céhzászlóval.

A templom tele van apró kis rejtett részletekkel, egy1513-ból származó kis faragvány.

A templom háromhajós tere a 18.századi orgonakarzattal.

A szentély későgótikus boltozata lángnyelves díszítésekkel.

A szószék 1523-24-ből való.

A szószékfeljáró 1761-ből.

Egy tömör tölgyajtó középkori vasalattal

Padelő a bognárok céhénekcímerével 1784-ből.

Későreneszánsz epitáfium

A diadalíven lévő feliratból megtudjuk, hogy a templom újjáépítése János plébánosága alatt 1522-ben befejeződött. Valójában még néhány évvel később készültek csak el a munkákkal.

Érdekes gyámkő, még érdekesebb kifestéssel.

Külön érdekesség a sekrestyeajtó, és főként nem művészi intarziái miatt...

...hanem a mesteri zárszerkezete miatt, ami többpontos záródást tett lehetővé. Összesen 19 zárt működtetett a bonyolult mechanika. Annak ellenére, hogy 1515-ben készült, még az 1889-es párizsi világkiállításon is nagy sikert aratott.

A stallumokat a segesvári Johannes Reychmuth készítette 1520 körül.

Részlet a stallumról. A stallumot hársfából faragták, jobb szélé több -ma már szintén muzeálisnak tekinthető- bevésések.

Végül egy dolog a templomból, ami nem tetszett.A barokk karzat alatt, mindenféle limlomok közt, az I. világháborús emlékmű. Itthon hozzászoktam, hogy ezek az emlékművek általában a fájdalmas hangulatúak, még a hősiességet hirdetőkben is van valami melankólia. Itt viszont a félmeztelen férfitest nem az antik előképekre megy vissza, hanem sokkal inkább már a közelgő náci esztétikát, az erő diadalát hirdeti. Ezzel együtt is minden bizonnyal csak a véletlen műve, hogy Berethalomból származik Artur Phleps SS-Obergruppenführer.

A nyugati kettős főkapu, Ulászló és Szapolyai címerével.

A falu a Katolikus-toronyból. Valójában a középkorban már mezővárosi rangja volt, és ezt az 1870-es évekig meg is tartotta.

Jól láthatóak a városka fölé magasodó teraszok nyomai, ahol régen szőlőt termeltek a szászok. Még a Ceaușescu-érában is újraindult itt a termelés,kizárólag exportra. Ma már ez is csak történelem.

A Katolikus-torony kápolnájában 15.századi falképek vannak, Angyali üdvözlet és Királyok imádása.

A falu egésze gondozott. Itt tartják rendszeresen a erdélyi német elszármazottak is találkozójukat. Nagy az idegenforgalma is, ottjártunkkor három turistabusz is volt ott, a főtéri parkolásért pedig díjat szednek. Persze a románok is nagy találkozókat tartanak itt, és ők azzal emelték ikonikus rangra Berethalmot, hogy a itt találták meg 1775-ben azt híres donariumot, amit a román történészek a latin kontinuitás bizonyítékának tartanak.

A Katolikus-torony. Balra egy különleges kis épület kéménye látszik, ez a Scheidungshaus, azaz Válás-ház.

A házban -pontosabban a szobában-, egyetlen egy ágy, egyetlen egy szék, egyetlen egy tányér, kanál, stb. volt. Az egymással összeférhetetlen párokat a közösség ide záratta két hétre (a magyar wiki szerint), más források szerint addig tartották zárva őket, amíg ki nem békültek.( német wiki) Állítólag a 400 év alatt, amíg használták, csak egyszer nem hozott sikert. Na ez a történet sem tűnik nekem tudományosan igazoltnak előttem. Ma szobában a képen látható életkép van.

A Mauzóleum-torony és a falu másik fele. Távolban létszik a románok egyik temploma is, kettő van nekik, egy ortodox, és egy görög katolikus.

Tetők. A falukép itt nem védett, mégis eléggé egységes.

A Mauzóleum-torony a nevét onnan kapta, hogy ide kerültek át a püspökök (és János plébános) sírtáblái a templomból. A templom ugyanis 1572-től 1867-ig a szász evangélikusok püspöki székesegyháza volt, miután a helyi Lukas Unglerus megválasztása után nem volt hajlandó Medgyesre, a hagyományos székhelyre költözni. 1867-re azonban Berethalom, mint település, már végleg eljelentéktelenedett, és ekkor Teutsch (akiről, még Nagyszebennél lesz szó) Nagyszebenbe tette át a székhelyt, és ott van ma is. A képen Jakob Aurelius Müller és David Georg Neugeboren sírkövét látjuk.