2024. február 11., vasárnap

Lisszabon magyar szemmel 5. : A jezsuiták temploma (Igreja de São Roque)

Minden valamirevaló városnak van stílus-anyanyelve, amelyen szól hozzánk. Budapestnek ez a historizmus, Lisszabonnak ez a barokk.  A város számtalan barokk temploma közül szerencsés választás volt a jezsuiták egykori templomának a felkeresése. Semmiféle előzetes ismeretem nem volt róla. Itt találkoztunk először a barokknak ezzel vérbő, "nemzeti stílusú" vált változatával, ami még az itáliain is túltesz díszítettségben. Ennek a a templomnak a művelődéstörténeti és vallási szerepe is kiemelkedő. Megkockáztatom, hogy ebben még a híres Szt. Jeromos kolostoron is túltesz. 
Kép: wikipedia,   Haydn Blackey from Cardiff, Wales CC BY-SA 2.0, 
A templomoz érve a csalódós volt az első élményem. Valami monumentális homlokzatot vártam, mint az Il Gesu, nem egy ilyen jelentéktelent. Akkor még nem tudtam, hogy az Il Gesunál lehet korábbi is egy jezsuita templom.  A Tridenti zsinat rendelkezését maximálisan betartva, az egyszerűséget és a funkcionalitást szem előtt tartva, itt indult el az első nagyszabású jezsuita templomépítkezés.(A római Il Gesu építését csak 13 évvel később kezdik el a jezsuiták.) Még Szent Ignác életében, 1555-ben rakták le az első köveket a  Szent Rókus ereklyéit őrző, lebontott középkor templom helyén.  A középkori tájolás hagyományaival szakítva a templom már észak-déli tengelyű lett. Az építkezést  azt tette lehetővé, hogy III. (Jámbor) János király személyében már akkor  komoly  támogatót kaptak az itten jezsuiták, amikor máshol még az elfogadottságért kellett küzdeniük.  A király 1553-ban nekik adta a Szent Rókus templomot, ahol maga  Borgia Szent Ferenc is működött egy rövid ideig, pályájának elején.  Az új jezsuita templom is Szent Rókusnak lett szentelve. 

A Nemzeti Csempemúzeum nagy pannóján láthatjuk, hogy a homlokzata teljesen olyan volt mint ma. A tornya is megvan még, de kevésbé hangsúlyos, és hátrébb áll, egészen  a szentélynél. 
A  III. János halálával (1557) egy időre  támogatók nélkül maradtak, és az építkezések leálltak.  Aztán  1565-ben újraindultak,  a korábbiak újratervezésével és kibővítésével. (Még mindig 3 évvel az Il Gesu elkezdése előtt járunk.)  Valószínűleg a királyi építész, Afonso Álvares (1557–1575) tervezte a mai templomot, amit már a spanyol udvar királyi építésze, Filippo Terzi (1520-1597) fejez be a spanyol fennhatóság alatt. Hogy mikorra lesz kész az épület, arról a hírek ellentmondóak, valószínűleg az Il Gesut előbb (1580) befejezik, de a belső dekoráció még mindkét épületnél egy évszázadig elhúzódik. A Szent Rókus templom szerencsésen átvészelte a nagy 1755-ös földrengést is, mindössze a boltozat szakadt be egy rövid szakaszon, és a Szent Antal kápolna szenvedett súlyosabb sérüléseket. 
A templomnak nagyon különleges, dongaboltozatosnak tűnő famennyezete van. 1588-ban készült el. A fát Németországból kellett beszerezni, mivel ekkorra azt az Ibériai-félszigeten már sehol nem lehetett kapni. A mennyezeti festést Francisco Venegas (1578-1590), II. Fülöp spanyol király udvari festője készítette.

A mennyezet egyik trompe-l’œil (francia kifejezés, ejtsd: [tromplöj], szó szerint: a szemet becsapó) kupolája. Trompe-l’œil-nek nevezik a művészettörténészek  azt a perspektíva és a látószög variálására épülő festészeti eljárást, amikor  például síkban térbeli dolgokat akarnak megjeleníteni.  A Szent Rókusnak kezdetben három ilyen trompe-l’œil kupolája volt a dongaboltozatos illúziót keltő, valójában sík mennyezeten.  (Az Il Gesunak viszont valódi dongaboltozata és valódi  kupolája van. )

A jezsuiták később megrendeltek egy  nagyméretű középső képet (A Szent Kereszt felmagasztalása), amivel az egyik kupolát részben kitakarták. 

A templom főoltára.
A letisztult célszerűség elvének megfelelően az épület alaprajza egy egyszerű téglalap alakú teremtemplom. A bejárattal szembeni rövidebb oldalon középen  a főoltár áll, két oldalán az ereklyetartó oltárokkal.  A főoltárt 1625-28 közt készítették helyi jezsuita mesterek.  Fenn kerek képen Krisztus a világ megváltója. A második szinten Borgia Szent Ferenc és Gonzaga Szent Alajos szobra közt aktuálisan a Pásztorok imádása van, de ezt a képet az egyházi év során cserélgetik. Ez a főoltári képcsere  egy olyan jezsuita hagyomány lett, amit néhány más templomban is megtalálunk. A wikipeda 2014 júliusában készült felvételén például a pünkösdre utaló Szentlélek eljövetele van.  Az alsó szinten Szent Ignác és Xavéri Szt. Ferenc közt a Madonna szobra áll.  

A férfi szentek ereklyegyűjteménye főoltár bal oldalán van.
 A legtöbb ereklye Borgia János (1533–1606) ajándéka. János Borgia Szent Ferenc (1510–1572) második fia volt. (Mint ismeretes Ferenc csak felesége halálát követően lépett be a rendbe.) Borgia Jánost  II. Fülöp spanyol király nagykövetként II. Rudolf  prágai császári udvarába, majd Rómába küldte. János igazi barokkos lelkülettel, szenvedélyesen gyűjtötte az ereklyéket, és ezekből  elsőrangú gyűjteményt hozott létre. Prágából az egész Habsburg- és Német-római Birodalmat bejárta, és főként német, cseh és magyar területekről gyűjtött, főként  protestantizmus hatására feleslegessé vált tárgyakat,  majd gyűjteményét Rómából tovább bővítette. Az ereklyegyűjteményt 1587-ben ajándékozta a lisszaboni jezsuitáknak.  Cserébe a hálás jezsuiták megengedték, hogy őt és feleségét a templom szentélyébe temessék. 
A jobb oldalon ugyanennek női változata.  
A templomhajó két oldalán 4-4 kápolna található. 
A Szűzanyának szentelt kápolnát 1634-ben a város kézműveseit  tömörítő Boldogasszony Testvériség nevű vallásos közösség díszítette. A Szűzanya szobrának két oldalán Szt.Anna és Szt.Joachim szobrait látjuk. A kápolna aranyozott fát felhasználó, túlzsúfolt díszítése már a 18. század elejéről származik, akárcsak a vitrinben elhelyezett Jézust a sziklasírban ábrázoló szobor.  Az aranyozásnak ez a burjánzása a portugál barokk  jellegzetessége lett, ma is "nemzeti stílusnak" (estilo nacional ) tartjákAz oldalfalakba még egy-egy Borgia János-féle ereklye is jutott, díszes keretben. 
A kápolna intarziás márványburkolata igazi mestermű, 1690-ben fejezte be két lisszaboni kőművesmester. 
A Xavéri Sz.Ferenc-kápolna is 1634-ben lett kész. Későbbi díszítéseket nem végeztek itt, így ez visszafogottabb, manierista stílusú. A szent szobrán kívül az életéből vett két jelenetet festették meg egy-egy képen. A kápolna visszafogottságát  két körmeneti ezüstözött ereklyevivővel ellensúlyozzák. 
A Szent Rókus kápolna még számos 17. századi elemet tartalmaz. 1584-ben készíti el Gaspar Dias Az angyal megjelenik Szt.Rókusnak című festményét. Ezt a képet  2016-ban az Európai Digitális Könyvtár munkatársai  beválogatták a tíz legjelentősebb portugál festmény közé. (Mi nem léphettünk be a kápolnába, ezért csak ilyen torz képen mutatom be. Aki jobb képen szeretné megnézni ezt, az kattintson ide. ) Diast III. János király Itáliába küldte, ahol főleg Michelangelo manierizmusa hatott rá. A legjelentősebb 17. századi portugál festőnek tartják. 
A kápolna másik érdekessége a csempedíszítése, amelyik a kevés 17. századból fennmaradt emlék egyike. Az egyik csempén 1584-es dátummal Francisco de Matos aláírása is fennmaradt.
Az Oltáriszentség kápolnájának fantasztikus márványintarziáját két lisszaboni kőművesmester 1719-ben fejezte be. 
A kápolna nevét onnan kapta, hogy a 19, század óta itt őrzik az oltáriszentséget. A díszesen faragott, 8 ereklyét is magába foglaló Mária-oltárt a 18. század elején készítette el egy helyi szobrász a "nemzet stílusban."

Az Irgalama Szűzanya kápolnát I. Sebestyén király egyik befolyásos embere alapította, és egyben temetkezési helynek is szánta. A kápolna gondozását később a Miasszonyunk Testvériség vállalta magára. Az 1686-ban elkezdett és 1711-ben befejezett  díszítését is ők végeztették el. A nemzet stílus egy nagy hatású alkotása lett.
 
A Kálvária jelenet 1708-ból származik, és Bento da Fonseca de Azevedo faragómester munkája. Az oldalfalakon burjánzó ornamentika itt is ereklyetartókat rejt. 

A Szt. Antal kápolnát is temetkezés helynek szánta egy lisszaboni nemes.  Ez a kápolna szenvedte el a földrengéskor a legsúlyosabb sérüléseket, de azokat helyreállították. Kissé klasszikusabb stílusa utal erre a későbbi fejleményre. . Az oldalfalakra Vieira Lusitano (1699–1783) két festménye került, ami Szt. Antal életének két jelenetét ábrázolja. Ő két portugál király kedvelt udvari festője volt. A képek sajnos az én felvételemen nem láthatók jól. Ezt a gyűjteményt végignézve azért megnyugodhatunk, hogy olyan sokat nem vesztettünk ezzel. 

A Keresztelő Szent János kápolna  a templom talán leghíresebb kápolnája. Ezt 1740-ben rendelte meg V. János király. V. János uralkodása alatt indult be a brazíliai arany- és gyémántbányászat, amit afrikai rabszolgákkal végeztettek. Ennek eredményeként óriásira duzzadt a kincstár bevétele. A  hatalmas jövedelem egy jelentős részét az abszolutista módon uralkodó király presztízsberuházásokra (pl. mafrai palota) és vallás túlbuzgóságból adódó kegyességi beruházásokra költötte. Ennek egyik ékes példája lett ez a kápolna, amit már a kortársak is Európa legdrágább kápolnájának tartottak, kritikusai pedig a legpazarlóbb és legfeleslegesebb egyházi beruházásának ítélték. 
Távolról egy szőnyegnek tűnik az armilláris gömb.
Ráközelítve a részletre látjuk, hogy valójában 2-5mm-es mozaikdarabkákból áll. Ebben a kápolnában csaknem minden  féldrágakövekből, értékes díszkövekből és elefántcsontból összeállított mozaik.  Ráadásul az egész kápolna nem itt, hanem Itáliában készült a kor legjelesebb művészeinek közreműködésével.  João Frederico Ludovice (1700-1773) (eredeti nevén Johann Friedrich Ludwig) jezsuita és királyi szolgálatban álló ötvös és építész, egy előzetes tervet küldött Rómába, ami alapján  Niccolo Salvi (1697-1751, a Trevi-kút tervezője)  és barátja, a nápolyi királyi udvar vezető építésze, Luigi Vanvitelli (1700-1773) elkészítették a kápolna terveit. A mozaikokat Agostino Masucci (1691-1758) a Szent Lukács Akadémia vezető művésze tervezte, és azokat Mattia Moretti és ​ Enrigo Enuo (aki a padlómozaikot tervezte is) készítette el több tucatnyi segéddel. A kápolnát Rómában a portugálok Szent Antal-templomban építették meg először1742-és 1744 közt. Azt maga  XIV. Benedek pápa szentelte fel. 1747-ben a kápolnát szétszedték, és ide szállították, ahol egy korábbi, elbontásra ítélt kápolna helyén újra felépítették, három itáliai mester irányításával. A kápolna teljes elkészültét V. János király már nem is élte meg, mert 1750-ben elhunyt, a kápolnát pedig csak két évvel később fejezték be. Szerencsére a három évvel később földrengés nem tett kárt benne. 

A kápolna elkészültével a rokokó stílus is megérkezett Lisszabonba, hogy egy kicsit könnyítsen a rendkívül tömény nemzeti stíluson. 
Végezetül a sekrestyét mutatom be, aminek művelődéstörténeti szerepe szintén óriási. A Tridenti-zsinat ajánlásai közt szerepelt az, hogy a sekrestyék a hívek épülésére szolgáló „művészeti galériák” legyenek. Ezt elsőként itt valósították meg. 
Úgy is fogalmazhatunk, hogy ez volt nyugati művészetben az első templomban nyilvánossá tett egyházi gyűjtemény. 
 André Reinoso: Xavéri Szt. Ferenc csillapítja útitársai szomját. 
A sekrestyében három sorban hézagmentesen helyezkednek el a festmények. A legalsó sor a legértékesebb. Ez André Reinoso (kb. 1590-1641 után) Xavéri Szent Ferenc életét bemutató jelentsorozata.  A ciklus 1619-ben lett kész, abban az évben, amikor Xavéri Szent Ferencet boldoggá avatták. Ez a ciklus  része volt a szentté avatását elősegítő jezsuita propagandaprogramnak, ami végül 1622-ben sikert ért el, mert három évvel később Ázsia nagy apostolát már szentté is avatták. 

Ferenc holtat támaszt fel Ceylon szigetén. 

Ferenc prédikál az indiaiaknak Goa városában.
Még egy-két mondatot megérdemel a templom és a rend további története. A 18. század derekára egyre többen törekedtek a befolyásossá vált jezsuita rend hatalmának letörésére. A 18. században a közepétől Európában végigsöpört egy rendkitiltási hullám, ami 1759-ben Portugáliában kezdődött. Ekkor a templomot egy középkori eredetű szeretettestvériség, az Irgalmasság Szent Háza kapta meg a földrengésben elpusztult kolostoruk helyett.  Ma is ennek a szervezetnek a tulajdonában van a templom és a kolostor. 




2024. február 8., csütörtök

Lisszabon magyar szemmel.4.: A belémi Szent Vince-torony

A belémi torony ma Lisszabon jelképe, jóllehet a kisebb Belém csak a 19. század végén olvadt be a nagyobb Lisszabonba.  Jelkép mivoltát jól mutatja, hogy a wikipédián 55 nyelven olvashatunk róla, ezzel a lisszaboni épületek közül is listavezető. Semelyik budapesti épület nem éri el ezt a nyelvszámot,  az Országházunknak is meg kell elégednie 51 nyelvvel. 
A Nemzeti Csempemúzeum nagy pannóján a torony a földrengés előtti állapotban látható. Nagy vonalakban az épület nem sokat változott. A teraszon mindenféle apró, ma már nem látható kulipintyók állnak, és a torony legfelső szintje is más egy kicsit. Érdemes észrevenni azt, hogy a torony szigeten áll.  
A torony jól átvészelte a földrengést. A mai állapotokhoz képesti legnagyobb különbség az, hogy ma a torony a part közelében áll, nem a folyó közepén levő szigeten, mert a földrengés utáni tereprendezéskor  megváltozott a Tejo folyó medre. Így ma apálykor száraz lábbal is megközelíthető.
A torony 35 méteres magasságával alig nagyobb a nagyvázsonyi lakótoronynál. Nem mérete miatt lett tehát jelkép. A tornyot 1515 és 1521 közt,  a dicsőséges indiai felfedező és kereskedelmi utak idején építették,  Emánuel király idején, a korban divatos manuelin stílusban.  A tornyot Francisco de Arruda katonai építész tervezte. Egyaránt betöltött reprezentatív és védelmi funkciókat. Itt köszöntötték az indiai útról visszaérkező, gazdag fűszerszállítmánnyal megérkező hajókat. 
A kazamaták ágyúsora. A Tejo tölcsértorkolatát számos kisebb erőd védte. Ez a torony sem magányosan állt a folyó közepén, hanem   szembe vele, a hajózási út másik oldalán egy ugyancsak ágyúsorral megerősített másik - kevésbé míves- torony is állt. Ez azonban összedőlt az 1755-ös földrengéskor.                                                                                                                                                                              
A torony terasza kerengőszerűen öleli körbe kis udvarát. 
A torony azért is válhatott jelképpé, mert dekorációja hemzseg a nemzeti szimbólumoktól. A képen  a Krisztusrend keresztjei. Ez a portugál rend a templomos hagyományok folytatója volt. 
A torony fő nézete.  Négy emeletes, az egyes szinteken pedig a következő termek vannak:  1. emelet:  kormányzószoba, 2. emelet:  királyszoba, ennek van loggiás kilátóterasza. 3. emeleten  az audienciaterem és végül a kápolna következik.
A legdíszesebb a kápolna. 
Zárókövek a kápolnában. 
A királyszobából nyílnak ezek a szép erkélyek is. 
A torony szobrászati díszítése is igényese. Ez Mihály arkangyal. Lábánál a konzol egy furcsa kis lény. Kár, hogy ottjártunkkor még nem tudtam a híres orrszarvúról, amit az egyik tenger felé álló falba falaztak be. A története itt olvasható.
Az idővel nem volt túl szerencsénk ekkor, éppen esett. Így viszont nem volt tömeg, viszonylag hamar bejutottunk az épületbe. Évente átlag 700 ezer  látogató nézi meg belülről is, el lehet képzelni, hogy a viszonylag kis épületbe mennyi ideig tartó várakozás után juthatunk be. 
A tenger felől is jól látható Madonna szobor a hajósok védőszentje volt. Kihajózva a kikötőből neki mondták el a tengerészek az utolsó imát, megérkezve pedig az elsőt.  
A portugál dicsőséges korszak lezárultával (1580: spanyol uralom) a torony jelentősége is csökkent. Kazamatáiban börtön lett, majd közönséges világítótoronyként, raktárként sínylődött addig, míg a napóleoni háborúk után a nemzeti ébredés ismét fel nem fedezte. 

2024. február 2., péntek

Lisszabon magyar szemmel.3.: A belémi Szent Jeromos-kolostor

Belém a 19. század derekán egyesült csak Lisszabonnal. Addig önálló település volt. Az itt álló fenséges kolostort művészeti és történelmi jelentőségéből adódóan 1983-ban a közeli Belém-toronnyal együtt felvették az UNESCO világörökségi listájára.
A Nemzeti Csempemúzeum nagy pannóján az épületet csaknem mai alakjában látjuk.  Ma a nyugati (bal oldali) torony magasabb,  a keleti (jobb oldali) torony nincs már meg, a szentély mögött álló kupolás építménnyel egyetemben. Szinte fantasztikus, hogy ez a karcsú,  magas építmény a 8.8-9,0-ás Richter-skála szerinti földrengést is lényegében sértetlenül átvészelte. 
A kelet torony sisakja 19. század végi fejlemény, akárcsak a a hosszú keleti épület, ami ma a hajózási és a régészeti múzeumnak ad helyet. 
 A kolostor díszes déli oldalbejáratát Juan de Castillo (1470-1552) spanyol  majd portugál építész tervezte, aki az egész együttesnek is fő mestere volt. Juan azon kevés gót-reneszánsz építesz egyike, akihez több, szám szerint öt UNESCO világörökségi épület is köthető, ebből ezen kívül még három kolostor (Tomar, Batalha, Alcobaca), egy pedig egy portugál gyarmatváros erődítési munkái Marokkóban (El Jadida). A portál a templomhajóhoz hasonlóan 32 méter magas, impozáns alkotás.          
 Reneszánsz jellegzetességként a szent és profán keveredést is megfigyelhetjük a kapu díszítésén, egyaránt látunk szenteket, portugál királyokat és nemeseket a szobrok közt. A kettős ajtó felett például Szent Jeromos életéből vett két fontos jelent van (a szent és az oroszlán, látomása a sivatagban), de a két kapu közt Tengerész Henrik (1394-1460) szobrát látjuk. Tengerész Henrik harmadszülött királyfiként csak a hercegségig jutott, mégis ő  indította el a portugálok tengeri felfedezéseinek  és egyben gyarmatositásaink is a sorát. (Madeira, Azovi-szigetek, Zöld-foki-szigetek, Marokkó egyes városai, Nyugat-Afrika)   
A kapu a manuelin művészet egyik csúcsa.
 Ezt a képet sorban állás közben készítettem. A januári szemerkélő esőben is kell negyed óra, míg az ember bejut előre megváltott jeggyel vagy turistakártyával. Főszezonban ez (tűző napon) akár órákig is eltarthat. 
A  templom igazi bejárata, a keleti kapu,  ami Nicolau Chanterenne műve 1517-ből. A francia szobrásznak ez volt az első megbízása Portugáliában. (Egyik művével már találkoztunk Penaban.)  Jelenleg a 19. században hozzáépített előcsarnok akadályozza a jó rálátást a délinél egyébként kisebb, de faragágasait tekintve még művészibb kapura. A bejárat felett Jézus életéből vett jelenetek (Angyali üdvözlet, születése, bemutatás a templomban) alatta két angyal tartja a templomépítő I. Emánuel címerét. 
A bejárat két oldalán az alapító pár térdel egymással szemben. Én a női oldalt, Aragóniai Mára királynét mutatom be a képen, akit patrónusa, Keresztelő Szt. János kísér. Emánuellel és első feleségével, Eleonórával  már találkoztunk  a Gyümölcsoltó Boldogasszony-templom kapuja felett is, lásd előző bejegyzésünk.   
A Szűzanyának szentelt templomba belépve elsőként Luís de Camões (1527-1580) sírja késztett megállásra. Ő volt a portugál Shakespeare, ahogy az itteniek mondják, de lehet, hogy  csak egy Tínódi Lantos Sebestyén.  1880-ban temették el itt, korábban csak királyi méltóságoknak lehetett itt végső nyughelye, de őt és Vasco de Gamat az a megtiszteltetés érte holtában is, hogy ide kerülhettek. 
A kolostor helyén Tengerész Henrik  már emeltetett egy templomot, amely a hosszú  tengeri útra induló hajósok szokásos indulás előtti virrasztó-imádkozó helye lett. Így tett  Vasco de Gama is 1497-ben az úttörő indiai útja előtt.  Az új kolostor építéseinek  előkészületei ekkoriban  már zajlottak. Ezek akkor vettek nagyobb lendületet, amikor  I. Emánuel az új  indiai és afrikai  kereskedelmi utak bevételének 5%-át irányította ide át, és temetkezési helyéül jelölte ki az együttest. A kolostort átadta  a Szt. Jeromos-rendnek, akiket a mi  pálosaink mintájára "nemzeti szerzetesrendnek"  képzelhetünk el. Diogo Boitac (kb. 1460 – 1528?) a kor legnagyobb építésze 1502 és 1516 között dolgozott ezen a projekten. Távozásakor  az oszlopok és a külső falak már álltak.  Ekkor vette át az építkezés irányítását Juan de Castillo,  aki még Diogonál  is merészebb és légiesebb boltozási rendszert  álmodott ide. A gótika és a reneszánsz sajátos, portugál ízlésű keveredéseként létrejött manuelin stílus legszebb példája lett ez az együttes.  
A templom I. Emánuel szándékának megfelelően évszázadokon át a portugál uralkodók temetkezési helye lett. I. Emánuel sírja, az elefántok hátán fekvő szarkofág vált a a későbbiek előképe.
A manuelin stílus a gótikus hagyományok makacs továbbélésére is jó példa. Hazánkban is csak nemrégiben derült ki, hogy pl. a híres nyírbátori gótikus építkezések sem Mátyás uralkodása alatt zárultak, még csak nem is a Jagellók vagy János király alatt, hanem az 1550-es években. 
1522-re elkészült a templom teljes boltozata, ami az 1755-s földrengést is kibírta. A kolostor első emelete is állt már ekkor, de második szint még nem. 
I. Emánuel 1521-es halálakor  az építkezések már a vége felé jártak, de a kolostor és a szentély még nem voltak befejezve. Erre a befejezésre azonban még sokat kellett várni, mert az építkezések 1530-ban leálltak és csak 1550 körül folytatódtak,  akkor is csak lassan. Utolsó momentumként a szentély retablója készült le 1601-ben, ez Jerónimo de Ruão (Jean de Rouen ) munkája. Ez már nem   manuelin, hanem manierista stílusú. 
A 17-18. században néhány mellékoltár - mint például ez a Szent Családot ábrázoló-, készült el.  
A királyok közül továbbra is sokan ide temetkeztek. A Szent Család még karácsonyi dekoráció. 
Míves részletek.
A karcsú gótikus oszlopok alapvetően reneszánsz díszítést kaptak.
Míves részletek. 2.
Hosszas viszontagságok után 1880-ban Vasco de Gama földi maradványai is ide kerültek. Ő India kormányzójaként a távoli szubkontinensen került először földbe.  
A keresztvívő Krisztus barokk oltárával búcsúzunk a templomtól.
Januárban rövid, főidényben hosszas sorban állas után egy barokk lépcsőházon keresztül térhetünk be a kolostorba. 
A kolostor belső udvara 55x55 méteres, az egyik legnagyobb  Európában.
Amikor Juan de Castillo 1530 körül otthagyta az építkezést, a kolostor második szintje is kész volt már.  
 A manuelin stílus mellett a plateresco hatását is felfedezni vélik a művészettörténészek.  A platersco a gótika és a reneszánsz szimbiózisának spanyol változta. 
Összehasonlításként, a mi világörökségi kolostorunk Pannonhalma kerengője  az 55x55m-rel szemben csak 16x13m-es, igaz korábbi.   
Az 1497-es Vasco de Gama féle út után megkezdődött  India és Afrika gyarmatosítása. A korábban arab-oszmán-velencei  fűszerkereskedelem portugál kézbe került. 1500 körül Pedro Alvares Cabral elérte Brazília partjait. A történelemben ritkán látható hatalmas vagyonosodás vette kezdetét Portugáliában. Ennek a korszaknak a következménye ez a fantasztikus kolostor. 

Egy vízköpő működés közben. 
A gyarmatbirodalom expanziójának az 1578-as Alcácer Quibiri-csata, vagy másnéven a  "háromkirályok csatája" vetett véget.  Marokkóban már volt több portugál érdekeltség, de I. Sebestyén úgy gondolta, hogy egész Marokkót leigázza.  
A berbereket azonban megtámogatta az Oszmán-birodalom 15 ezer janicsárral, logisztikával, harcedzett tisztekkel, úgyhogy a végeredmény katasztrofális vereség lett. A csata forgatagában örökre eltűnt a király is,  a későbbiekben számos legendának táptalajt adva.   A nemesek egyik fele meghalt a harcmezőn, a másik fele fogságba esett. A portugál nemzeti jövedelem tekintélyes részét kellett évekig a fogolykiváltásra fordítani.  A király eltűntét követően pedig utódlási válság alakult ki, mivel Sebestyénnek nem volt gyermeke.   
Nyilván nekünk analógiákét Mohács  juthat eszünkbe. Nálunk annyival szerencsésebb volt a helyzet hogy a megmaradt nemesség el tudott menekülni, szerencsétlenebb viszont amiatt, hogy a vereséggel nemzeti létünk ingott meg, míg a portugáloknál  csak a gyarmati terjeszkedésnek lett vége. 
1580-tól spanyol uralkodók töltötték be a portugál trónt, és belerángatták az országot az angolok és hollandok elleni harcba, amely sok kudarcot hozott. A spanyol igát egy 1640-es lázadás verte le.
Egy díszes kapu a kerengőben. 
A káptalanterem bejárata. 
A hatalmas méretű káptalanterem közepén ma Alexandre Herculano (1810-1877) nemzeti romantikus költő tumbája van. 
A költő sírját akkor tették ide, amikor  a kolostor már az egykori és elveszett nagyság szimbóluma volt. A spanyol uralom  után a Portugál Birodalom egysége még helyreállt, de a vetélkedésből Anglia és Hollandia került ki győztesként.  1820 körül azonban a portugálok elveszítették a birodalom ékkövét, Braziliát is, és a nemzetközi versenyben Portugália egyre inkább lemaradt.  A portugálok már a 19. század végén megtapasztalhatták azt az érzést, hogy milyen kicsivé és jelentéktelenné sorvadni, 
A díszítések közt sok profán jelenet is felfedezhető.

A refektóriumban a falakon csempék vannak, a csempén lévő jeleneteket később mutatom be.
Egy zárókő a refektóriumból. 
A kolostoregyüttes az előtte lévő parkból. 
Esti kivilágításban.