Garay-125: Dr.Pataki József, a túramozgalom tudós tanára

 

Dr. Pataki Józsefről ugyan nem neveztek el utcát Szekszárdon, mégsem halványult el emléke. Az idén már 33. alkalommal rendezték meg a nevét viselő emléktúrát, amelynek állandó célpontja az Óbánya és Kisújbánya közt húzódó völgy, ahol a róla elnevezett -szebb napokat is látott- kulcsosház melletti kopjafáját megkoszorúzva adóznak a legendás „Patya bácsi” emlékének a Tolna megyei természetjárók.

Vasutas családba született Barcson 1912. augusztus 15-én. Az elemi iskolát még ott, a gimnáziumot már Szekszárdon végezte. A Garay Gimnáziumban  nem volt éltanuló, ugyanakkor az iskola katolikus ifjúsági szervezetében, a Mária-kongregációban vezető tisztséget töltött be. A pécsi Erzsébet  Tudományegyetemen történelem-földrajz szakon tanult tovább, és ott már figyelemreméltó tehetségről tett tanúbizonyságot.   A Sárköz népességtörténetéről írt doktori értekezését nagyra értékelték, és munkájával a jeles parasztpárti politikusnak és népi írónak, Kovács Imrének is kivívta nagyrabecsülését. Kovács Imrével a kapcsolata  a világháborúig megmaradt. Tanulmányai végeztével az egyetem  Földrajzi Intézetének  lett adjunktusa. Jogi végzettséget is szerzett. A második világháború alatt , már mint behívott tartalékos főhadnagy kötött házasságot Dr. Faggyas Jolánnal, akit még az egyetemről ismert, de házasságkötésük idején már a muraszombati gimnáziumban volt történelem-földrajz tanár. A házasság nem indult túl jól, Pataki hamarosan  szovjet hadifogságba került.  Ott, az általa csak ironikusan „keleti akadémiának” nevezett fogolytáborban tanult meg oroszul.  Csak 1949-ben térhetett haza, de pályáját már nem folytathatta az egyetemen, a Garay Gimnázium  tanára lett feleségével együtt.   1951-ben kollégái rábeszélésére elvállalta az igazgatói megbízást, amit három évig töltött be. Igazgatósága alatt volt a gimnázium tanulója Lázár Ervin is, aki nem volt problémamentes diák. Ennek ellenére Lázár Ervin  később  nagy szeretettel és tisztelettel beszélt egykori igazgatójáról.  A számára nagyon terhessé váló beosztásról 1954-ben mondott le.  Ebben az évben Magyar Földrajzi Társaság pályázatán első díjat nyert a Sárköz természeti földrajza című úttörő jellegű tanulmányával, amely később könyv formában is megjelent.  Igazgatóságáról lemondva több ideje maradt arra, hogy szenvedélyes természetjáróként rendszeresen vezessen gyalogos és kerékpáros túrákat a gimnázium tanulói számára.

Az  1956-os  forradalom alatt diákjait elkísérte a tüntetésekre. Ez a szerepvállalása elég indok volt arra, hogy örökre eltiltsák a történelem tanításától. Ezután kényszerűségből oroszt is tanított a  földrajz mellett. Megyei földrajz szakfelügyelő is volt, több tanulmánya jelent meg folyóiratokban, aktívan részt is vállalt a Földrajzi Társaság munkájában is.  1967-ben adták ki Tolna megyei kalauzát, amely hatalmas történeti és földrajzi műveltséggel megírt alapművé vált. Még 1972-es nyugdíjba vonulása után is lelkes túrázó maradt.  Egy Grábócra tett havas kirándulás, és a ki nem hevert tüdőgyulladás okozta halálát 1985-ben.

Garay 125: A természetjárás története a Garay János Gimnáziumban

A gimnázium a 125 éves története során, számos területen végzett úttörő munkát a városban. Az itt dolgozó tanárok egyes tevékenységeinek a hatása gyakran kikerült az épület falain túlra is, és meghatározó lett a városban és a megyében. Cikkünkben egy ilyen területet mutatunk be, a természetjárást.

Bodor Árpád a Tolna Megyei Népújság 1982. szeptember 15-ei számában 

A gimnázium alapításának idején, a Monarchia korában született meg modern férfi eszméje is hazánkban. A modern eszmék szekszárdi elterjesztésében fontos szerepe lett az idekerülő gimnáziumi tanároknak. A modern férfi eszméjéhez akkoriban hozzátartozott az is, hogy szabadidejét olyan, korábban elképzelhetetlen dolgokkal tölti, mint a sport vagy a természetjárás. Ezt már a kor férfijai is egyfajta szembenállásnak képzelték el a legfőbb nemesi szabadidős tevékenységgel, a vadászattal. Nem véletlen, hogy a Magyar Turistaegylet első elnöke az a tudós Eötvös Loránd lett, akinek egész életpályája is a modern, polgári eszmék diadalát hirdette a régi, feudális gyökerű nézetekkel szemben.

A gimnázium indulásakor már rendszeresek voltak a kisebb túrák. Szinte minden osztály évente egyszer kirándult a Csörge-tóhoz. A hazafias nevelés keretében pedig a Béri Balogh Ádám fájához is rendszeresen ellátogattak. A hosszabb túrák terén az úttörő dr. Bartal Kornél (1881-1918) volt, aki földrajzot és természetrajzot tanított. Jobbára tanítványaival járta a környék domboldalait, és rendszeresen gyűjtötték a növényeket a Múzeum akkor még létező Természetrajzi Osztálya számára is. Ennek élén is dr.Bartal állt. A kerékpáros túrázás meghonosítója Miklóssy János tornatanár volt. Országosan is ritkaság volt akkoriban még ez, de ő már 1902-ben Mohácsra kerekezett tanítványaival. Már az első világháború előtt létrejött a cserkészek helyi csoportja is, akik szintén rendszeres természetjárók voltak.

A Horthy-korszakban is a cserkészek lettek azok, akik a túramozgalmat továbbvitték. Vezetőjük 1924 és 1932 közt az a Faludi Ferenc volt, aki diákkorától ezer szállal kötődött iskolánkhoz. Latin-történelem tanárként a Turul Sportegyesület vezetőségének is tagja volt. 1936-1941 közt az igazgatói állást is betöltötte. Mindvégig szívügye maradt a cserkészet és a túrázás.

A II. világháború után dr. Pataki József szervezte újra a túramozgalmat.  Az általa megteremtett hagyományokat folytatta Bodor Árpád (1929-2014) .

Bodor Árpád gyermekkorát Tengelicen töltötte. Középiskoláit a pécsi jezsuitáknál végezte 1938 és 1947 közt. Itt kedvelte meg a túrázását is. Ritkán járt haza, hétvégenként a bent maradt kollégistáknak rendszeresen mecseki túrákat szerveztek.

Az érettségi után Budapestre jelentkezett egyetemre, a keleti nyelvekben szeretett volna elmélyedni, ám a család kuláklistára került, s így felvételi kérelmét elutasították. DoIgozott hajógyári munkásként, matrózként, gépkocsivezetőként, majd 28 hónapra Kunmadarasra került munkaszolgálatra, mivel így tudta csak elkerülni a sorkatonai szolgálatot. Ezt követően képesítés nélküli nevelőként helyezkedett el falujában. 1962-ben nyílt lehetősége a továbbtanulásra, és földrajz-rajz szakos főiskolás diplomát kapott, majd földrajzból az egyetemi diplomát is megszerezte. Tengelic után 1973-tól a szekszárdi Garay János Gimnáziumban tanította a diákokat. Megszállott híve volt a természetjárásnak. A gimnáziumban indította útjára a Tolnai Tarisznyások Környezetismereti Vetélkedőjét, a „TOTAKIV”-ot. 1993-as nyugdíjba vonalasa után is óraadóként tovább dolgozott. A gimnáziumban meghonosította a tájfutást is, majd a példaképéről, Kőrösi Csoma Sándorról elnevezett Kárpát-medencei földrajzversenyt is útjára indította. Közben rendszeresen túraútvonalakat tűzött ki. Az ő kezdeményezésére jöttek létre az első gemenci turistautak is. A Tolna Megyei Természetbarát Szövetségnek haláláig tiszteletbeli elnöke volt. A Szövetség tiszteletére szervezi meg a gemenci emléktúráit.