Garay-125. (20.rész): Létay Menyhért. Egy "szellemibe menekülő ember" portréja

Létay Menyhért gimnáziumunk egyik leghíresebb tanára volt. Wigand János mellett  ő az a tanári karból, akinek nevét utca viseli Szekszárdon. (Tablókepe az 1950-es évek elejéről.) 

         Hagyatékának nagy részét Németh János(a kép bal oldalán) nyugdíjas pedagógus őrzi, aki fiatal gimnáziumi politechnika tanárként ismerkedett meg a hatvanas évek vége felé Létay Menyhérttel és feleségével.  Bensőséges kapcsolatuk végig megmaradt.  A hagyaték tudományos igényű feldolgozása még a jövő feladata, egyelőre egy rövid ismertetőt írok azon adatok apján, amit Németh János volt szíves velem megosztani.   A kép 1992-ben készült, amikor Létay Menyhért özvegye (középen) átvette a posztumusz Pro Urbe Szekszárd díjat. (Kép forrása: Tolna Népújság, 1992. augusztus 31. Ótos Réka fotója) 
 

Létay Menyhért református lelkész családba született 1909. május 20-án a Bereg megyei Márokpapiban, ahol édesapja éppen akkoriban szolgált. Elemi iskoláit Tiszafüreden végezte, ahol Márokpapi után édesapja hosszú évtizedeken át közmegbecsülésnek örvendve vezette a gyülekezetet. Polgári fiúiskolai bizonyítványában csak a rajz és a kézimunka volt jó, a többi jeles.

A Mezőtúri Református Gimnáziumban érettségizett 1927-ben jeles eredménnyel. Érdekes, hogy magyar nyelv és irodalom tantárgyból "csak" jó lett, pedig rendkívül széles körű irodalmi műveltséggel is rendelkezett a későbbiekben. 1941-ben például tanári továbbképzést is tartott a „Hazafias oktatás lehetőségei az irodalom oktatásában” címmel. Az is érdekes, hogy kiváló matematikusként az ábrázológeometria is "csak" négyesre ment. 

Érettségi után a debreceni egyetem lelkészképzőjébe és a tanárképző matematika-fizika szakára iratkozott be. Párhuzamosan végezte a két iskolát, de lelkészképzőt nem fejezte be, csak bizonyos tantárgyakat hallgatott hosszabb ideig.

A családját a csapások sem kerülték el. 1931-ben egy téli napon tanulmányai alatt kapta azt a sürgönyt amelyben édesapja tragikus haláláról értesülhetett, a Tiszából húzták ki tetemét.   Húga 15 évesen hunyt el, bátyja pedig a II. világháborúban esett el.

1933-ban kapta meg középiskolai matematika- fizika szakos kitűnő minősítésű diplomáját. Akkoriban nem volt könnyű elhelyezkedni. A Hódmezővásárhelyi Református Gimnázium Kollégiumában töltött el egy évet nevelőtanárként, majd a  Zalaegerszegi Deák Ferenc Gimnáziumban szintén egy évig tanított. Szekszárdra  Zelenka Gyula halálát követően került 1935-ben.

Az 1935-ös tantestület. Leghátsó sorban, balról: Surányi Károly (latin-német), Besenyi Gyula (testnevelés, ő a  "Zénó" ragadványnévvel híresült el),  Létay Menyhért (mat.-fiz.). Álló sor, balról: Sándor József (mat.-fiz.), Glockler György (magyar-német), Wallacher László (rajz), Pazár Dezső (történelem-földrajz), Róder Pál igazgató (mat.-fiz.), Varga Ignác (magyar-latin), Varga Gábor (történelem-földrajz-gyorsírás), Csapó Jenő (magyar-francia). Üllő sor, balról: dr. Hencze Béla (magyar-francia), Szijjártó Nándor (r.k. hitoktató), Faludi Ferenc (latin-történelem), Mentz János (természetrajz-földrajz), Takaró Károly (ref. hittan) 
(A Wallacher László-hagyatékban  őrzött üvegnegatív alapján készült felvétel.) 

Három próbaév után 1938-ban nevezték ki rendes tanárrá. Ez a korban ugyan átlagos várakozási idő volt, de Létay "berobbanása" az iskolai életbe semmiképpen nem volt átlagosnak tekinthető. Az első év után már a  fizikai szertár őre, az önképzőkör mennyiségtani és természettudományi, valamint „Ezermes­ter“ szakosztályának vezetője volt, majd az értekezletek jegyzője lett. Faludi igazgató rögtön osztályt is adott neki, fontos tantestületi  megbízatásokkal halmozta el, továbbképzések tartását bízta rá. Rövid idő alatt a gimnázium meghatározó, nagy tekintélyű, és elismert tanára lett. Az 1937-es gimnáziumi értesítő már a diákönkormányzatról szóló pedagógiai tanulmányával indul. A város kulturális életébe a Kaszinó kulturális tevékenysége révén kapcsolódott be, az amatőr színtársulatnak is tagja lett. 

Első, legendássá vált osztálya 1939-ben érettségizett. (Kép: Szekszárdi Vasárnap, 2005.05.28. Marth János hagyatéka alapján közzétette Nagy J.T. és Szabó Géza) Létay Menyhértet középen, a lányok közt látjuk. Az osztály híresebb tanulói: Mészöly (Molnár)) Miklós : üllő sor bal szélén. Tucsni László (földön ül, jobbról a második) jogász, a Megyei Művelődési Osztály későbbi vezetője, aki az 1950-60-as években Szekszárd zenei életének lelkes szervezője, ebben a szerepkörben Létay társa volt. Joó Ferenc (álló sorban) a gimnáziumot később jelentős adománnyal és alapítvánnyal támogató, Ausztriában letelepedő üzletember. Malonyai Dezső (álló sor balról a második), a Magyar Nemzeti Színház egykori igazgatója.

1939-ben végzett első osztálya. Az osztálytól emlékül egy bőr mappát kapott, amelyet egész életén keresztül használt iratainak tárolására. Az osztály kétségtelenül leghíresebb tanulója Molnár Miklós volt, aki Mészöly Miklós néven lett a magyar irodalom meghatározó alakja.

Mészöly Miklós számára  fontos volt Létay, és nem csak diák korában.  1950-60-as években amikor gyakran hazajött Szekszárdra, sűrűn felkereste volt osztályfőnökét. Mint már idéztük , Márth János így emlékezett vissza Mészöly Miklósra: 

„A gimnáziumban is inkább a fiatal tanárokkal tartotta a kapcsolatot, mint a diákokkal: Létay Menyhérttel és dr. Hencze Bélával, aki latint, franciát, magyart tanított. Velünk csak akkor állt szóba, ha valamelyik lánynak szerelmes levelet akart küldeni.”

 Mészöly Miklós pedig így emlékezett vissza Létay Menyhértre:

"Szekszárdon születtem, s ez akkoriban főképp borkultúrára predesztinálta az embert, nem szellemire. Tizennégy éves koromban jártam először Pécsett...Akkor váratlanul otthon is megváltozott a helyzet: két fiatal tanárt kapott az osztályunk....[Létay] még a matematika és fizikaórákra is bele tudott lopni egy kis irodalmat s zenét, mindez új hang volt, új ötvözete a szenvedélyeknek. S egyúttal alkalom is a nemes összeesküvésre: kiderült, hogy a szellemibe is lehet menekülni a kispolgári szűkösség elől. Így lett néhányunk cinkossága olyan lelki iskola, ami után már Pécs atmoszféráját is kevésbé barbárul szippantottam."

Az érettségiző osztályától kapott bőr mappa közepére egy réztáblára az osztály tagja belegravíroztatták nevüket. Mészöly Miklós aláírását bekereteztük.

A tenisz és a komolyzene kedvelése révén ismerkedett meg  Fekete Magdival,  Fekete Ferenc lányával. Magdi 1933-ben, két évvel Létay érkezése előtt érettségizett a Garayban, természetesen magántanulóként. Fekete Ferenc a város legnagyobb hengermalmának volt testvérével társtulajdonosa.  A fiatalok 1940-ben Budapesten házasodtak össze, majd egy Lehel utcai villába költöztek, ahol  többször megfordult -  mint rokon - az író Fekete István is. Gyermekük nem született.

A háborús időkben többször behívták katonának. Részt vett az észak-erdélyi bevonulásban, és a Vajdaság megszállásában. Ezt követően -mivel bátyja elesett a háborúban- , már nem hívták be, de egy leventealakulat kísérőjeként mégis belesodródott a hadi eseményekbe, hadifogságba is került.

A kommunista hatalomátvételt követően apósa malmát államosították, a családot kulákká nyilvánították, így őt is politikailag megbízhatatlanná minősítették. Létayt  megalázó módon,  ideiglenes óraadói tanárrá minősítették vissza, és több fizetési osztállyal hátrébb sorolták.   

Létay pedagógiai szakcikkeket írt, bemutató órákat tartott, mindent igyekezett elkövetni, hogy ismét elismerjék munkáját.  Fáradozásai nem voltak hiábavalók, hamarosan lekerült a B-listáról. 1954-ben már kiváló dolgozó kitüntetést kapott, és kinevezték megyei matematika és ábrázoló geometria szakfelügyelőnek. Rengeteg szakmai segítséget tudott nyújtani kollégáinak , különösen a pályakezdőket patronálta.   

Egy óravázlat-füzetének részlete

Munkáját a precizitás és a lelkiismeretesség jellemezte, amit óravázlat-füzeteiben is láthatunk. Visszaemlékezések szerint gyakran estig a szertárban maradt diákjait korrepetálva. Sokat követelt, de sok segítséget is nyújtott tanítványainak, tette mindezt hittel és emberséggel. Kiváló pedagógiai érzékkel rendelkezett, és igyekezett óráit minél érdekesebbé tenni. 

Munkáját azzal is elismerték, hogy 1957-ben a gondokkal küszködő tolnai gimnázium élére nevezték ki igazgatónak. Annak ellenére, hogy ilyen jellegű munkáját is nagyra becsülték,  ez a tevékenység nem volt igazán kedvére, és visszavágyott a Garayba, így  1959-ben  felmentését és visszahelyezését kérte. 

A Tolnai Népújság 1966. január 16-i tudósítása Fischer Annie szekszárdi koncertjéről. 

Az 1950-1960-as években az egykori tanítvány, Tucsni László jóvoltából kiemelkedő zenei élet volt Szekszárdon. Tucsni -mint kiváló hegedűs- nem csak szimfonikus zenekart szervezett, hanem országos, sőt nemzetközi hírességek szekszárdi koncertjét is menedzselte.  Ekkoriban alig volt Szekszárdon olyan komolyzenei esemény, amelyet ne Létay Menyhért értő felvezetője indított volna. Létay életében igen komoly szerepet játszott a zene szeretete, és ez tanítványaira is kisugárzódott. 

Az akkoriban nagy jelentőségű Tudományos Ismertterjesztő Társulat megyei vezetőségének is tagja volt. Természettudományos előadásokat is tartott, de „hanglemez hangversenyei” voltak igazán híresek. Ezeken főként egy-egy operát mutatott be  közös zenehallgatás keretében. Munkáját 1966-ban az országos vezetés is dicsérő oklevéllel ismerte el.

Időskori fényképe

1969-ben elnyerte az országos „Kiváló pedagógus” címet. Röviddel ezután a Lehel utcai villájukból a Táncsics utca elején átadott új „tömbházba”, egy szerény lakásba költöztek.  Nem sokkal ezt követően 1975. augusztus 13-án, 65. életévében  hunyt el. Néhány nappal később az újvárosi temetőben helyezték örök nyugalomra.

1992-ben volt tanítványai, és még élő kollégái kezdeményezték az akkori városvezetésnél, hogy kapja meg a Pro Urbe Szekszárd posztumusz kitüntetést. A díjat özvegye vette át, aki a következő évben hunyt el.