2017. október 28., szombat

A középkori Magyar Királyság régiói és városai: 1. Bevezetés

Bártfa: A Szent Egyed templom a városházával

Egy hosszabb, összesen 14 részből álló sorozatba kezdek, amelyben a teljes egykori Magyar Királyságot röviden ismertetem. Képeim, beszkennelt régi diáim lesznek ennek a bemutatásnak az alapjai. Gimnazista korom óta sokfelé jártam, sok mindent láttam és főként fényképeztem. (Egy-két képet kénytelen leszek kölcsönvenni majd a virághálóról is.) Egy-egy város és emlék bemutatását pedig külön bejegyzés fogja elmélyíteni. Ha összejön, ha nem, akkor sincs semmi.
Gondolom sokaknak elege van már a műkedvelő történészekből. Megnyugtatásul annyit kell, hogy közöljek, hogy én ezzel a sorozatommal legalább nem árthatok. Nem történelmet tanítok, nem vagyok döntéshelyzetben, és annak a pár száz embernek a nagy  része, aki idekattint, az sem olvassa el a szöveget. Nagy szellemi rombolást tehát nem végezhetek. Ugyanakkor hivatalos történészek is nagyon tudnak ártani, ha "elkapja őket a hév", és az ideológiailag és érzelmileg telített gondolatok előrébb valóak lesznek, mint az adatszerűség.
A sorozat azért készül,  hogy én magam megértsem a magyar történelmet, nem mintha jelentene  valamit is, hogy én éppen miről mit gondolok.  Ehhez nem a hagyományos eseménytörténetet választottam, hanem a régiókat. Ehhez a helytörténeti munkálkodásom inspirált. Tolna megyével, és az itteni svábsággal foglalkozva ugyanis egészen más történelem állt össze bennem, mint amit a hivatalos történelemtanítás sugallt.  Ezt terjesztettem ki országos szintre.

1. Mi város a középkorban?

Jogi szempontból két fajta város létezett a középkor során: I. Szabad királyi város II. Mezőváros
A további alkategóriák (nagyjából a XV.század végi állapotnak megfelelően) a következők:

I. Szabad királyi város fajtái (Összesen kb.30-40db):
  1. Tárnoki város (Buda, Pest, Sopron, Pozsony, Nagyszombat, Kassa, Bártfa és Eperjes)
  2. Személynöki város (Székesfehérvár, Esztergom, Lőcse, Kisszeben, Szakolca, Szeged, (Óbuda))
  3. Bányavárosok (Körmöcbánya, Besztercebánya, Selmecbánya, Újbánya, Bakabánya, Libetbánya, Bélabánya stb. )
  4. Erdélyi szász városok (Beszterce, Brassó, Nagyszeben, Medgyes, Segesvár, Szászsebes, Szászváros)
  5. Egyéb (Kolozsvár, Nagybánya, Zágráb stb.)
II. Mezővárosok(kb. 800-900 db)
  1. Királyi mezőváros (Kb. 9% pl:Temesvár, Nándorfehérvár, Keve, Óbuda, Zólyom)
  2. Egyházi mezőváros ( kb. 11%, pl:Pécs, Győr, Veszprém, Eger, Várad, Nyitra)
  3. Földesúri mezőváros (kb. 80% pl.: Ozora, Simontornya, Kőszeg, Vasvár)
A helyzet azonban nem olyan egyértelmű, mint amint ezt a felosztás mutatja. A középkor során egyes településeket össze-vissza neveztek  hol civitasnak (város), hol oppidumnak (mezőváros).
Szabad  királyi városi cím időnként nem fejezi ki egy város súlyát, különösen a bányavárosoknál. Voltak királyi bányavárosok, amelyek nem rendelkeztek kiváltsággal, sőt földesúri bányavárosokra is volt példa. Szabad királyi bányaváros város volt a ma szinte ismeretlen Libetbánya is. Ma egy szürke kis zsákfalu Szlovákiában. Középkorban sem lehetett túl jelentős, hiszen plébániatemploma 30m-es hosszával csak akkora volt, mint Mecseknádasdon a Schloßbergi-templom. Vagy ki hallotta például Bábaszék nevét, pedig ez is városi kiváltságokat kapott valamikor, de a 15.században már nem találjuk nyomát ezen városok közt?
Szokták azt is mondani, hogy a  középkori városnak falai vannak. De Szegednek soha nem voltak falai mégis szabad királyi város volt, a pécsiek pedig jogilag jobbágyok voltak, pedig ott a városfalak még ma is jó darabon állnak.  Királyi rendelet szólt arról, hogy falai csak a szabad királyi városoknak lehet, de ezt nem tartották be, nem csak Pécsnél, hanem  olyan kis mezővárosok  is körbevették  magukat fallal. elég csak megnézni a cikk végén szereplő listát.A bejegyzés végén felsorolok néhány fallal körbevett várost terület szerint, itt a nagy többség is mezőváros- A falak megléte, vagy hiánya tehát nem perdöntő.

2.  Kubinyi-féle osztályozás, centralitási pontok rendszere

Kubinyi András szakított a fenti -gyakran semmitmondó- kategóriákkal, és bevezetett egy osztályozást egy kvantitatív pontrendszer alapján. A cím vagy rang ugyanis nem feltétlenül mutatja egy város gazdagságát, súlyát.  A következő tíz kategória alapján adott 1-től 6-ig pontokat egy városnak:  1. Uradalmi központ, nagyúri rezidencia. 2. Bíráskodási  központ,  hiteleshely.  3.  Pénzügy-igazgatási  központ.  4.  Egyház-igazgatási központ.  5.  Egyházi  intézmények száma.  (Káptalanok,  kolostorok,  ispotályok.)  6. A településről a középkor végén külföldi egyetemre beiratkozottak száma. 7. Kézműves,  vagy  kereskedő  céhek száma.  8.  Úthálózati  csomópont.  9.  Vásártartás. 10. A település jogi helyzete. A kapott pontok alapján a következő kategóriákat állapította meg.:   I. Elsőrendű városok II. Másodrendű városok III. Kisebb városok és jelentős városfunkciójú mezővárosok IV: Közepes városfunkciót ellátó mezővárosok V: Részleges városfunkciójú mezővárosok VI:Átlagos mezővárosok és mezőváros funkciójú falvak VII: Jelentéktelen mezőváros és központi funkciójú falvak. (Az osztályozásról lásd az irodalmat itt.)
A Kubinyi-féle városkategóriák tehát sokkal jobban jellemzik egy város súlyát, tehát ezt fogom használni. Ráadásul azóta sokan átvették és továbbfejlesztették ezt a pontrendszert, Tolna megye nagy középkorásza, K.Németh András például saját megyéjére is kiszámította a települések Kubinyi-féle centralitás-pontjait.  A szempontrendszert kiegészítem egy  művészettörténeti szemponttal: milyenek voltak a város templomai.  Erre már Kubinyi is gondolt, de a sok ismeretlen alaprajzú templom miatt ezt az indikátort elvetette. Én viszont az egyes esetekben, a kiragadott példáimban ezt vizsgálom meg részletesebben. Különösen a templomméret lesz fontos indikátor számomra.  A későközépkori jelentős falusi templomok mérete az általam áttanulmányozott adatok alapján  (Veszprém és Tolna megye, Udvarhelyszék, Felső-Tisza-vidék) meglehetősen egységes képet mutat a Jagellók korában:  22-27 m  hosszúságú templomokat találunk a VI. és VII.kategóriában.  Ezek általában késő középkori szentélybővítéssel előálló, korábbi falusi templomok. Felsőbb kategóriákba már csak több, legalább 40m-es templommal lehet bekerülni. Az elsőrendű városok főtemplomának mérete 60 m körül kezdődik, és több is van belőle. Az első- és másodrendű városban szinte kötelező a ferences és/vagy domonkos kolostor megléte is.

3. A középkori városaink nemzetiségi összetétele

A városias szabadságot nyert hospesek egy része a XIII. század előtt és annak első felében ún. latinus volt, akiknek a zöme vallon lehetett. (Ilyenek éltek Esztergomban és Székesfehérvárott.) A korai időktől lakták városainkat  németek is, akiknek az aránya fokozatosan nőtt. A német és latin bevándorlók közt jelentős különbség volt. A latinok már eleve meglévő jelentős helyekre jöttek általában és ott vezető szerepet töltöttek be, köztük sok volt a lovag. Az első szőlőtermelők is ők voltak. A németek a korai lovagok  után általában egyszerű földművesek, kézművesek voltak, csoportosan érkeztek, gyakran városalapító jelleggel. A Szepességben és a Királyföldön külön "autonóm" keretek közt éltek, a bányavárosok többsége, valamint a nyugati határszéli városok zöme, de az Alföld kivételével szinte minden városban jelentős arányban találjuk a főként német hospeseket.   Találunk magyar hospeseket pl. Szegeden, és szlovák, lengyel, morva, cseh hospeseket is a Felvidéken. Szlavónia és Horvátország városai kisebb részt latin és német hospesekből, zömében délszlávokból állt.
Néhány példa: A középkor végén Budán és Kolozsváron már a magyarok voltak többségben, a város irányításában azonban paritásos alapon vettek részt a németekkel. Székesfehérvár, Esztergom,  Pest  magyar többségű város volt, ezekben a németek kisebbségbe szorultak.  Szeged mindig is magyar többségű volt.  A mezővárosainkban főként helyieket találunk, egy-két markáns kivétellel.
A magyarországi városok lakosságának többsége - a nyugatiakhoz hasonlóan - mezőgazdaságból élt. Különösen fontos volt a szőlőművelés. Az alföldi mezővárosok már a 14.században rátértek az állattenyésztésre. A kézművesek és kereskedők aránya a nagyobb városokban a lakosság 25-35 százalékát tette ki, a mezővárosokban pedig 15-20 százalékát. A kereskedelemben jellegzetes vonás volt, hogy abban a külkereskedelem dominált.

4. Korszakok

Az igazi városiasodás a 13.században indult el. Ebben a században nagy horderejű változások következtek be, amiknek eredményeként a városok jellege és földrajzi eloszlásuk nagymértékben megváltozott. Esztergom, Kalocsa  és még némileg Fehérvár szerepe is leértékelődött, Buda a nyugati, dél-nyugati és északi területek felértékelődtek, az Alföldön is nagyléptékű változások indultak be. Ezek a tatárjárás nélkül is átformálták volna a középkor egészét, a tatárjárás ezt a folyamatot csak felgyorsította. A 13.században főként a észak-keleti és a dél-keleti határvidéken stagnáló régiók jöttek létre, mert a korábban errefelé tartó kereskedelem visszaesett. Egyértelművé vált a nyugati orientáció. Az újítások mindig is nyugatról érkeztek, és gyakran egy évszázad is kell míg egy újítás (pl.kerülőeke) eljut Pozsony környékéről a Székelyföldig. Hasonló példákat említ Engel Pál a pénzügyi viszonyok terén is, a az Anjou-kor végén  Dunántúlon már rég bécsi, magyar vagy báni dénárokban számolnak és fizetnek, amikor a Tiszántúlon és Erdélyben még a rúdezüst a is fel-fel bukkan.

5. A Magyar Királyság régiói

(Térkép forrása)
A népsűrűségi adatokat a Kubinyi-féle első- és másodrendű városok fekete pöttyeivel egészítettem ki

A XV. század végén a kb.3-3,5 millió lakosú Magyarországon az alábbi régiókat különböztetem meg:
3. Nyugati határszél: Nyitrától Zaláig húzódó megyék sora.
7. Az északkeleti határvidék
9. Nyugat-Erdély: Belső-Szolnoktól Hunyadig tartó vm.-ék.
10. Királyföld (Szászföld)
11. Székelyföld
14. Délvidék: Valkó vm-től Temes vm-ig húzódó vidék

6. Néhány fallal körbevett város területe


(Kép: Google Street View, Link
Szakolca ( Skalica,  Skalitz) Az egykori Nyitra vármegyei város falainak részletei. A ma már kevésbé ismert Szakolcát is ott találjuk a lista középtájékán.
Az alábbi lista a középkori Magyar Királyság néhány városának falakkal határolt területének nagyságát adja meg hektárban.
A mérés alapja a következő: A mapire.eu-n fellelhető Első Katonai Felmérés ( továbbiakban EKF 1763-1787) térképén a területmérés opcióval egyszerűen végigmérem a területet. A mérés idején még számos városnak megvoltak a középkori falai, amit a mérnökök elég becsületesen jeleztek is. Sok városban a mai napig fennmaradtak a falak, vagy a középkori utcaszerkezet, amellyel az osztrák mérnökök munkája hitelesíthető is volt. A hitelesítést  a Google Earth  Pro alapján végeztem el.Mindezekkel együtt a megadott értékek inkább csak becslésnek tekinthetők.
Sok esetben azonban nem maradtak meg a 18.századra a falak. Ilyenkor a helytörténeti munkákban, egyéb szakirodalmak által közölt térképek alapján végeztem el a mérést, úgy hogy a szakkönyvekben fellelhető térképeket vetítettem ki a Google Earth Pro műholdképeire.
Egy város falakkal határolt területe fontos információforrás, ebből tudunk következtetni a lakosságszámra, ha más forrás nem áll rendelkezésre, és általában ez a helyzet. Persze a terület nem minden, mert nagyon változatosan töltötték ki a városok a falak közti területeket. Lehettek beépítetlen részek is, mint például Pécsen, nyilván Visegrádon sem lakták a meredek domboldalt. Másrészt meg többemeletes, kis alapterületű, zsúfolt házak is előfordulhattak, mint például Zengg városában, mediterrán szokás szerint. Így nagy szórást mutat a magyar városok népsűrűsége, Granasztói szerint 21-80 fő/ha körüli értékkel számolhatunk, de Buda  sűrűségével elérte a legnagyobb nyugat-európai városok alsó értékét.  Gyakori volt az is, hogy a településekhez a falakon kívül falvak sora kapcsolódott, mint Esztergom, Fehérvár, Buda stb. esetben. Mint ma is, úgy régi korokra vonatkoztatva is felvetődik a kérdés, hogy ezeket a településeket hová számítsuk?
A falak néha kettős, vastag falak, komoly hadászati szereppel, mint például Lőcsén, néha pedig csak egy jelentéktelen kőfal, mint Sopron külső falgyűrűje, vagy csak egyszerű palánk.
A településnév után a Kubinyi-féle osztályozás alapján a kategóriáit mutatja az alábbiak szerint:
K-1. Elsőrendű városok
K-2. Másodrendű városok
K-3. Kisebb városok és jelentős városfunkciójú mezővárosok
K-4: Közepes városfunkciót ellátó mezővárosok
K--: Kubinyi nem osztályozta
K<4: Negyedik kategória alatti város

Buda(K-1):  Várhegy:47 ha, a Váraljával együtt együtt: 123 ha
A budai vár ma is megvan, a domborzati adottságot jól kihasználva jelentős katonai szerepe is volt. A város térképe több könyvben is szerepel, én a Történelmi Világatlasz alapján számoltam. Csak a Várhegy falai maradtak fenn. 
Sopron (K-1): Belső: 9ha, külső: 93ha
Az EKF pontosan hozza, belső és a külső falak jelentékeny részletei mai is  állnak.  A belső hadászatilag jelentősebb volt, magasabb falakkal, ágyúállásos  rondellával. A külső fal is nyomon követhetők az EKF-n, több szakasza ma is áll, ez alapján és az utcakép alapján is rekonstruálható az eredeti külső falgyűrű.  Ezek  csak kisebb portyák ellen nyújthattak védelmet.
Nagyszeben: (K--): 74 ha
Két szakaszban épült falgyűrű. A számadat a külsőre vonatkozik. Jelentős katonai erőt képviselő  falak, több toronnyal, bástyával. EKF mutatja, jelentős szakaszai ma is állnak.
Pécs (K-2): 71 ha
A falgyűrű északi része ma is áll, de nem eredeti magasságában. A többi falrészből töredékeket ismerünk. Az egész kiterjedése jól rekonstruálható, az EKF alapján is.
Pest:(K-1)  66 ha
Az EKF jól mutatja, több rövidebb szakasza ma is "lenyomatként" áll.  Katonai szempontból közepes erősségű falak, amiket vizesárok erősített.
Kassa: (K-1) 63 ha
Az EKF mutatja. Belső városfalai tipikus középkori városfalak voltak. A tüzérség ellenni védelemre is körülépítették egy olaszbástyás gyűrűvel. Ma csak töredékei vannak. 
Nagyszombat: (K--)63 ha
Az EKF mutatja.  Téglából épült falai nagyrészt ma is állnak. Helyenként kettős falai katonailag is fontos szerepet játszottak.
Nagyvárad: (K-1) kb.60 ha
Ma csak a 16.században épült olaszbástyás erőd van meg. A városi erődítésekből nem maradt fenn semmi. A varak.hu régi metszetei, térképei alapján becsült adat.
Lőcse: (K--):58 ha
Az EKF mutatja. Jelentős szakaszai ma is állnak. Kettős falgyűrű,  jelentős védelmi szereppel.
Pozsony:(K-1) 57 ha
Az EKF mutatja jelentős részét, egyes szakaszai ma is állnak.  A jelentős középkori városfalak a hegyen  álló várat a várheggyel együtt magában foglalták.
Brassó:(K--)56 ha
 Az EKF mutatja, jelentős szakaszai ma is állnak. A 16.századtól számos erőddel erősítették meg a környezetét, így katonailag is jelentős lett. A város németek által nem lakott részét (Bolgárszeg) nem kerítették falak.
Esztergom: (K-2) 54 ha
Érseki vár és Viziváros: 16ha+ királyi város: 38? ha
A kisebb érseki vár faliból sok megmaradt, a többiből semmi. A király város területét Leopold Antal Esztergom régi ábrázolásairól szóló könyv  alapján próbáltam rekonstruálni.
Kolozsvár:(K-1) 54ha
Az EKF hozza. Kisebb falszakaszai fennmaradtak.
Beszterce:(K--): 50ha
Az EKF mutatja. A város utcaszerkezetében jelentős nyoma maradt, de ma csak egy rövid falszakasz áll. 
Temesvár:(K-2) kb.50 ha
Az EKF a 18.századi átépítésnek, az újkori erődnek megfelelően mutatja. A varak.hu oldalon közölt alaprajzok alapján próbáltam rekonstruálni a középkori méreteit. Ma falak csak az újkori erődből maradtak fenn, de ezek sem jelentősek
Besztercebánya:(K--)47ha
Az EKF hozza, néhány jelentős tornya és falszakasza ma is áll.
Eperjes: (K-2) 45 ha
Az EKF hozza, a városszerkezetben ma is nyomon követhető, csekély be- és átépített nyomai ma is felfedezhetők helyenként.
Selmecbánya: (K--): 45 ha
Ma városi falakból alig maradt fenn valami, az Óvár és az Újvár erődje viszont ma is áll. A régi városi falak területe a varak.hu alaprajzai alapján rekonstruálható volt.
Vác: (K--) 44 ha
A várából is kis töredék, városfalaiból egy torony és egy rövid falszakasz maradt. Főként Kubinyi várostörténeti térképei alapján rekonstruált alaprajz alapján mért érték.
Nagybánya (Asszonypatak) (K-3): 43ha
Az EKF hozza, de csak sáncokat ábrázol. Egy tornya fennmaradt.
Fehérvár(K-1): 40 ha
Az EKF is hozza, de a megmaradt csekély falszakaszok alapján úgy tűnik, nagyobbnak veszi. Így korrigálni kellett ismert alaprajzok alapján, amit a varak.hu is ismertet. A lakosság számottevő része a falakon kívüli városrészekben, szigeteken lakott.
Medgyes:(K--) 40ha
Az EKF is hozza,  a falak jó része ma is áll.
Eger:(K-2) 40ha?
A városfalak ma már nem állnak, csak  a vár.  Gerő alapján rekonstruált falak. 
Szakolca:(K--) 36
Az EKF is hozza,  a falak jó része ma is áll.
Lippa:(K-3): 35 ha  A várából, a falakból  nem maradt meg semmi néhány jelentéktelen alapfal kivételével. A varak.hu közölt alaprajzai alapján becsült terület.
Győr: (K-2)32ha
Az EKF is hozza,  a falak kis része ma is áll.
Zágráb: (K--)32 ha
A falak egy része ma is áll, a két vára a városszerkezetben ma is jól nyomon követhető.
Késmárk: (K--)31ha
Az EKF hozza, a városfalaknak ma kis szakasza áll. 
Gyulafehérvár: (K-4): 28 ha
 Az EKF hozza, a kora újkori, olaszbástyás falak nagy része ma is áll
Visegrád(K-4) :23 ha
Az alsóvári városfalak , valamint a Fellegvár felé menő falak jelentős része áll. A királyi palota környéki falak régészeti adatok alapján rekonstruálhatók.
Zólyom: (K--)22 ha
Bártfa:(K-2) 20 ha
Varasd: (K--)19 ha
Szigetvár: (K<4): 16 ha.
A katonai jelentőségű belső vár 3 hektár, a két részből álló  Óváros  13 hektár területű.
Az EKF is hozza, ezt 16.sz-i metszetek pontosítják.
Kismarton:(K-3) 16ha
A falak nagy része ma is áll, az alaprajz jól rekonstruálható.
Kisszeben: (K-4): 13ha
Kubinyinál a legnagyobb ellentmondás, hiszen az egyetlen szabad királyi város, amelyik K-4-es kategóriába került. Látható az, hogy nem is bírt nagy területtel. Az EKF is hozza,néhány tornya, jelentős falszakaszok ma is állnak.

Trencsén(K--): 13 ha
A ma is szinte teljes épségben álló fellegvár mellett a várost is falak kerítették. Ma a várost kerítő falak nincsenek már meg. A város szerkezetében az egykori alsóvár ma is jól elkülönül. Az alsóvárost kerítő falak pontos lokalizációját a varak.hu alapján tettem meg.
Ruszt: (K--)12
 Az EKF mutatja. A nem túl erős falaknak jelentős szakaszai ma is állnak
Sárospatak: 10ha
A városfalak ma is jól nyomon követhetők,  azok jobbára visszabontva ma is állnak.
Podolin: (K--)10ha
Az EKF mutatja. A nem túl erős falaknak kisebb szakasza ma is áll.
Segesvár (K--): 9ha
 Az EKF mutatja. A nem túl erős, de a terepadottságokat kihasználó  falak és tornyok ma is állnak.
Körmöcbánya: 9 ha
Az EKF mutatja. Néhány erős tornya és falszakasza ma is áll.
Zengg:(K--): 9 ha
Az EKF mutatja. A falak nagyrészt ma is állnak.
Kőszeg(K-4): 8 ha
Jelentős szakaszai, maradványai ma is állnak. Ez alapján az alaprajza rekonstruálható.
Szepeshely(K<4): 7 ha
A 17.században épült falak ma is állnak, de hatalmas üres területeket is kerít.
Siklós(K-4): 7 ha
A falak jórészt még ma is állnak. Érdekes, hogy  a külső falgyűrűn belül csak egy templom maradt fenn, és a terület a 18-19,században sem épült be lényegileg.
Szombathely(K-3): 6 ha
P. Hajmási Erika cikke alapján rekonstruálható
Veszprém(K-3): 4 ha
A földrajzi adottságok által determinált falak ma is nyomon követhetők.
Óbuda: (K-3): 1 ha
Ma csak az egykori királyi vár falairól van tudomásunk, a városfalakról nincs.