2011. november 27., vasárnap

Grábóc, szerb kolostortemplom

Pillantás a szentélybe.
A grábóci szerb kolostor jelentősége messze túlmutatott a megye határain. Az egész Kárpát-medencei szerbség szellemi és vallási központja volt, egy valóságos "magyar Athosz". 1585-ben alapították és innen kezdve 1974-ig, az utolsó szerzetes haláláig (néhány háborús évet leszámítva) folyamatosan működött. Vallási jelentőségét csak tovább fokozza az a tény, hogy itt őriznek egy igen értékes Szent Borbála ereklyét is, ami  miatt búcsújáróhelyként is jelentős. A mostani templom 1736 és1741 közt épült, egy jóval korábbi, kisebb templom helyén. Tornya és kupolatornya 1796-ból származik. A kolostor művelődéstörténeti szerepének megfelelően művészileg is kiemelkedő alkotás. Ikonosztáza 1768-ra lett kész, képeit Vasilij Osztojity, újvidéki festő készítette. A freskók 1784-85-ben készültek az ugyancsak újvidéki Andrej Saltist vezetésével. A templomot és az időközben szociális otthonná átalakított kolostort 1994-ben a szerb egyház ismét birtokba vehette. Műemléki védelem alatt áll a templom feletti domboldal szerb temetője is, ahol még néhány 18.századi keresztet is láthatunk.

A kupola. Középen a Szentháromság, oldalt A szentlélek eljövetele, Jézus megkeresztelése, szemben alul gyümölcsoltó Boldogasszony és Erzsébet látogatása. Nem látszik a Szeplőtelen fogantatás.A falképeket Andrej Saltist újvidéki festő vezetésével készítették 1784-85-ben.
Az ikonosztáz részlete. Az ikonosztázt 1768-ban festette Vasilij Ostojic újvidéki festő.

A templomban is több ikon található, még több a Szentendrei Szerb Egyháztörténeti Múzeumban, amik innen kerültek oda.

Az ikonosztáz.

Ablak Istenszeme motívummal.

Az ikonosztáz részlete.

Az ikonosztáz részlete.

A hét jó cselekedet. A női részt és főhajót elválasztó fal festményei.