Mikszáth is a "várak királyának"
nevezte a vajdahunyadit. A 19.század végén már annyira építészeti ereklyének számított, hogy Alpár Ignác a városligeti Történelmi Épületcsoport tervezésénél is számos elemét felhasználta, és azt azóta is a köznyelv csak Vajdahunyad várának nevezi. Én magam most harmadszor láttam, de először beállványozás
nélkül, és először családommal. Mostani látogatásom alatt - miután már rég túl vagyok az első csodálaton- az foglalkoztatott, hogy mennyire középkori a ma látható vár, és mennyi ebben a 19.-20. századi hozzágondolás. Szerencsére az internet mély rétegeiben ráakadtam Radu Lupescu ELTE doktori dolgozatára, amiben pontosan ezzel a problémával is foglalkozik.
A vár története nagyon röviden: Hunyadi János 1440 körül kezdi el az építkezéseket egy korábbi vár helyén. A várat valószínűleg eleve a főúri reprezentációnak is szánta, kompenzálandó lenézett alacsony származását, ezért a magyar várak közül kiemelkedő eleganciájú épület lett. 1456-ban, váratlan halálakor a vár még nincs kész, az építkezéseket özvegye, Szilágyi Erzsébet folytatja. Mátyás király kezdetben kissé hanyagolja, majd amikor fiának Corvin Jánosnak szánja, folytatódnak az építkezések. Corvin János halála után sűrűn cserél gazdát. 1618-ban Bethlen Gábor tulajdona lesz, aki jelentős építkezésekbe kezd. Már a 18.század elején kincstári tulajdonba kerül, eljelentéktelenedik, de elég épen marad ahhoz, hogy mindenkor csodálatot váltson ki. I. Ferenc 1807-es látogatása új lendületet ad a vár felé forduló figyelemnek. Elkezdik a felújítását, de ezt egy tűzvész leállítja. 1854-ben ismét tűz pusztítja, a vár nagy része jelentősen sérül. Ezt követően pár évig romosan áll, majd országos összefogással 1868-ban elkezdődik felújítása. Ez volt az első államilag támogatott műemlékfelújítás, ami a korban divatos purista, stílustisztaságra törekvő elvek szerint történt. A purizmus legismertebb képviselője Friedrich von Schmidt volt, aki többek közt a pécsi székesegyházat "intézte el" lombardiai román stílusban. Tanítványai, Schulcz Ferenc és Steindl Imre voltak vár első "restaurátorai". Schulz az építkezések megkezdése után hamar meghalt, így Steindl elgondolásai lettek a mérvadóak. Feladatuk nem csak a
restaurálás, hanem a vár vadászkastéllyá való átalakítása is volt, ugyanis
felmerült annak a lehetősége, hogy a magyar királyi pár egyik
rezidenciájává váljon.. Ebből a tervből szerencsére nem lett semmi. Az első
restaurálási szakaszt Steindl művezetője Piátsek Gyula fejezte be, mert Steindl "kiszállt" a kisebb léptékűvé váló építkezésből. Piátsek működését a "pusztítás" szóval lehetne jellemezni, szerencsére ő csak rövid ideig ügyködött. A következő évtizedekben a restaurálás
ügye pihent, majd Khuen Antal és Schulek Frigyes
irányítása alatt kisebb munkálatok folytak. A Monarchia korának utolsó nagy helyreállítását Möller
István vezette, aki a világháborús események miatt 1916-ban volt
kénytelen abbahagyni a munkáját.Möller igyekezett helyrehozni elődjei hibáit, és az épületet előzményeit tiszteletben tartva végezte a munkát.Ezt követő nagyobb helyreállítási munkálatokra már a romániai műemléki szervek felügyelete alatt került sor 1956–1968 között, de kisebb munkálatok ezután is voltak még, és ezek a jövőben is folytatódnak majd. Lupescu a román műemlékvédelmi munkákat pozitívan értékeli. Hunyadi Jánost a románok is magukénak vallják, Iancu de Hunedora néven a 2006-os "A 100 legnagyobb román" listáján 98. volt, még érdekesebb, hogy fia Mátyás király, ezen a listán Matei Corvin néven 61. helyen futott be.
|