2017. augusztus 1., kedd

A vajdahunyadi vár, mi eredeti, és mi nem?

Mikszáth is a "várak királyának" nevezte a vajdahunyadit. A 19.század végén már annyira építészeti ereklyének számított, hogy Alpár Ignác a városligeti Történelmi Épületcsoport tervezésénél is számos elemét felhasználta, és azt azóta is a köznyelv csak Vajdahunyad várának nevezi.  Én magam most harmadszor láttam, de először beállványozás nélkül, és először családommal. Mostani látogatásom alatt - miután már rég túl vagyok az első csodálaton- az foglalkoztatott, hogy mennyire középkori a ma látható vár, és mennyi ebben a 19.-20. századi hozzágondolás. Szerencsére az internet mély rétegeiben ráakadtam Radu Lupescu ELTE doktori dolgozatára, amiben pontosan ezzel a problémával is  foglalkozik.
A vár története nagyon röviden: Hunyadi János 1440 körül kezdi el az építkezéseket egy korábbi vár helyén. A várat valószínűleg  eleve a főúri reprezentációnak is szánta, kompenzálandó lenézett alacsony származását, ezért a magyar várak közül kiemelkedő eleganciájú épület lett.  1456-ban, váratlan halálakor a vár még nincs kész, az építkezéseket özvegye, Szilágyi Erzsébet folytatja. Mátyás király kezdetben kissé hanyagolja, majd amikor fiának Corvin Jánosnak szánja, folytatódnak az  építkezések. Corvin János halála után sűrűn cserél gazdát. 1618-ban Bethlen Gábor tulajdona lesz, aki jelentős építkezésekbe kezd. Már a 18.század elején kincstári tulajdonba kerül, eljelentéktelenedik,  de elég épen marad ahhoz, hogy mindenkor csodálatot váltson ki.  I. Ferenc 1807-es látogatása új lendületet ad a vár felé forduló figyelemnek. Elkezdik a felújítását, de ezt egy tűzvész leállítja.  1854-ben ismét tűz pusztítja, a vár nagy része jelentősen sérül.  Ezt követően pár évig romosan áll, majd országos összefogással 1868-ban elkezdődik felújítása. Ez volt az első államilag támogatott műemlékfelújítás, ami a korban divatos purista,  stílustisztaságra törekvő elvek szerint történt. A purizmus legismertebb képviselője  Friedrich von Schmidt volt, aki többek közt a pécsi székesegyházat "intézte el" lombardiai román stílusban. Tanítványai, Schulcz Ferenc és Steindl Imre voltak vár első "restaurátorai". Schulz az építkezések megkezdése után hamar meghalt, így Steindl elgondolásai lettek a mérvadóak.  Feladatuk nem csak a restaurálás, hanem a vár vadászkastéllyá való átalakítása is volt, ugyanis felmerült annak a lehetősége, hogy a magyar királyi pár egyik rezidenciájává váljon.. Ebből a tervből szerencsére nem lett semmi. Az első restaurálási szakaszt Steindl művezetője Piátsek Gyula fejezte be, mert Steindl  "kiszállt" a kisebb léptékűvé váló építkezésből.   Piátsek működését a "pusztítás" szóval lehetne jellemezni, szerencsére ő  csak rövid ideig ügyködött. A következő évtizedekben a restaurálás ügye pihent, majd  Khuen Antal és Schulek Frigyes irányítása alatt kisebb munkálatok folytak. A Monarchia korának utolsó nagy helyreállítását Möller István vezette, aki a világháborús események miatt 1916-ban volt kénytelen abbahagyni a munkáját.Möller igyekezett helyrehozni elődjei hibáit, és az épületet előzményeit tiszteletben tartva végezte  a munkát.Ezt követő nagyobb helyreállítási munkálatokra  már a romániai műemléki szervek felügyelete alatt került sor 1956–1968 között, de  kisebb munkálatok ezután is voltak még, és ezek a jövőben is folytatódnak majd. Lupescu a román műemlékvédelmi munkákat pozitívan értékeli. Hunyadi Jánost a románok is magukénak vallják, Iancu de Hunedora néven a 2006-os "A 100 legnagyobb román" listáján 98. volt, még érdekesebb, hogy fia Mátyás király, ezen a listán Matei Corvin  néven 61. helyen futott be.

Az épület egyik legismertebb része a nyugati homlokzat gótikus zárt erkélyes sora. Steindl itt mindent  újrafaragtatott, de jól követte a fennmaradt gótikus részleteket, amiket 19.századi metszetekről is ismerünk. Az elmúlt években már a Steindl-féle helyreállítást is restaurálták.
A vár lovagtermét is az eredeti alaprajznak megfelelően újraboltozták, hűen igyekezve visszaadni az eredeti boltozás rendszerét. Mivel a lovagterem felett  van az "Országház" néven emlegetett tanácsterem is, azt is újraboltozták.
A lovagteremben van a híres feliratos oszlopfő, aminek magyar fordítása a rövidítések feloldása után.: "Ezt a művet Hunyadi János Magyarország kormányzója készíttette az Úr megtestesülésének 1452-ik évében." Schulz, Steindl és Piátsek ezt sem kímélte, az oszlopfejezetet újrafaragtatta. Lényegében egyetlen egy eredeti kőfaragványt nem építettek vissza, hanem mindent másolattal, "épebbel" helyettesítettek. A másolatok azonban jól követték az eredetit.
Az emeleti "Országház" termet is újraboltozták.
Az oldalfalak és néhány konzol azonban eredetinek tűnik. Ezt bizonyítja, hogy a terem oldalfalán megmaradtak a 17.századi falképek töredékei.
A belső udvar. Szemben a Mátyás-loggia. Ez egy  érintetlen rész, nem beszélve arról, hogy a bábos korlátok csak a modern kori román helyreállításkor kerültek a helyükre. A jobb oldali loggia az úgynevezett Steindl-tornác. Itt már az elnevezés is utal arra, hogy ez Steindl fantáziájának terméke. Ezt a szárnyat  Bethlen Gábor késő reneszánsz stílusban átépítette. Steindl a purista elveknek megfelelően nem akarta ezt a "stíluskavarodást", ezért saját elképzelése alapján "visszagótizálta" a homlokzatot.

A kápolna is sok eredeti részletet megőrzött. A 17.században újraboltozták olyan módon, hogy a gótikus boltozat alá alacsonyabb barokk boltozat került. A román műemlékvédelem ezt a barokk boltozást eltávolította, és feltárta a gótikus boltozatot. Ugyanekkor került sor a gótikus ablakok kibontására is, aminek mérműves felső részeit szintén befalazták a barokk korban.
A kápolna bejárata. A bal oldalon sárkányos, és a jobb oldalon Hunyadi címeres konzol, a középső címer már újrafaragás, akárcsak az archivolt bimbós díszítősora a keresztvirággal.
A kápolna külső falán a vár kútja mellett rejtélyes török feliratot találunk, aminek magyar fordítása a következő:
"Hasan írta ezt, aki a gyauroknál raboskodik, a templom melletti várban."  A legenda szerint Hunyadi János a fogságába került néhány törökkel ásatta ki a vár kútját azt ígérve neki, hogy munkájuk végeztével felszabadítja őket. Hunyadi
azonban nem engedte szabadon őket, és a szóban forgó kőre a következő feliratot vésték: vizetek van de szívetek nincs. Annyi bizonyos, hogy a kápolna falához a 17-18..században egy kútház kapcsolódott, ezt a restauráláskor eltávolították.

A Kapisztrán-torony gótikus kandallója szerkezetileg eredeti. Az egyik lábazat teljesen új, az archivolt is újrafaragás.

Az épület keleti oldalán találjuk a Bethlenek alatt épült nagy kaputornyot, amit kisebb gótikus, de újjáépített tornyok szegélyeznek.

A legkevésbé bolygatott része a várnak a Nebojsza-torony, és a hozzávezető gyilokjáró.

A vártól némileg elkülönülő Nebojsza-torony tetőzete nem égett le az 1854-es tűzvészben sem,
így teljesen hiteles. A vár többi tetőzete már Steindl műve.

A keleti nagy kaputorony belseje. Ez a Bethlenek alatt épült,amikor itt új kaput nyitottak

Az eredeti faragványok a kőtárban tekinthetők meg. Ez az egyetlen hely a várban, ahol az ember magányba menekülhet, mert a látogatók nagy része inkább a kínzókamra életképeinél szelfizget.  A kőtár anyagának java címer. A képen a Szilágyi család címerét látjuk. 

Egy összetett gótikus ablak, valószínűleg egy zárterkély része volt.

A Hunyadiak kis és egy nagyobb címere.

Gótikus töredékek.

A Hunyadiak bővített címere egy mérműben. Szinte mindenhová befaragtatták a Hunyadiak a címerüket, hirdetve dicsőségüket. 

Gyámkő

Az ablakkeretekben is ott látjuk a hollós címert.


A Bethlenek alatt nyitott új kapu feljárója. A buzogánytorony is újra lett falazva, de régi metszeteken is csaknem így néz ki.

A kápolna mellett  tobzódnak a neogótikus elemek.

A nagy buzogánytorony oldalán megmaradtak a középkori falfestések maradványai. A toronysisak Steidl műve, a torony csúcsán álló lovag szobrával egyetemben. A vár egészére jellemző okkeres-vöröses szín a vár  közelében működött, ma vegetáló vasmű  hatása.


A lovagterem bejáratánál is Steindl fantáziája dominált.

A huszárvár a Bethlenek alatt épült, ennek jó rézét mára már elbontották. A háttérben látszik egy hatalmas betontorony, ami a vasmű része lehetett.
Összességében elmondhatjuk, hogy a mai vár képét jelentősen meghatározzák a 19. század végi purista helyreállítás eredményei. Ugyanakkor ez a helyreállítás a legtöbb esetben nem szakadt el nagyon az eredeti formáktól. Ez a vár legalább annyira hitelesen középkori, mint az ismert nagy francia katedrálisok java.
A vár hangulatát nagyban rontja, hogy a vár környékén jobbára lepukkadt nehézipari létesítmények tobzódnak. A vasgyártás itt már a reformkorban indult, aztán a Monarchia idején  a vár szomszédságában jött létre az egyik legnagyobb nehézipari központja. Romániának különösen szocialista korszakában folytatódtak  a beruházások, de a rendszerváltás után itt is válság jött. Ma a vár közvetlen környéke már rendezettebb, és elindult egy idegenforgalomra alapozott jövőkép megvalósítása is, annak minden előnyével és hátrányával.