2017. augusztus 9., szerda

A pincehely-görbői zsidó temető

Talán a legszebb fekvésű Tolna megyei zsidó temető a pincehelyi. Egészen pontosan ez a görbői falurészen van, annak is a szélén. Pincehelyt és Görbőt csak a Kapos választotta el, a 19.század eleje óta már együtt jelentek meg a statisztikákban. 1830-ban hivatalosan is Pincehelyhez csatolták a kisközséget.
Az újratelepülő Tolnában itt, Pincehelyen említik meg  először zsidók letelepülését. 1718-ban a Batthányiak rohonci uradalmából idetelepülő Ábrahám Sámuel malombérlő köt szereződést Esterházy Antal Pál földbirtokos intézőjével.A 18.század végén metszőjük, tanítójuk is van.  1840-ben építik fel a II.világháború után lebontott zsinagógájukat is, ekkortól rabbi is szolgál itt jó ideig. A népességdinamikai adatokból láthatjuk, hogy 1857-ben volt legmagasabb a zsidók aránya mezővárosban, mintegy 12%. Ekkor a  három nagy (Bonyhád, Paks, Hőgyész) Tolna megyei zsidó központ után következik Gyönkkel, Tolnával együtt. A hitközség végig az ortodox hitben maradt. A 19.század végére azonban részarányuk visszaesik a településen. Így is nagy azonban a szerepük, hiszen szinte az összes üzlet, bolt a zsidóság kezében volt, az Esterházy-hitbizomány földterületeiből is nagy arányban béreltek. (A statisztikára visszatérve, ma annyian sem laknak Pincehelyen, mint 1850-ben, grafikonunk kezdetén.)
A temető legrégibbnek tűnő sírköveivel. A temető a MAZSIHISZ adatai szerint 8639m2, amivel a paksi után a második legnagyobb területű a megyében. Ugyanakkor a kimutatás a sírok számát 60-ra teszi, amit keveslek. Régi térképeket átnézve az  1850 körüli 1. katasszteri térképen találtam rá legkorábbi keltezéssel.  Mellette  ezen térképen a görbői katolikus temető van. A helyszínen a mellette lévő erdős-elvadult részen nekem nem tűnt fel, hogy ott temető lenne.

Ezen a kövön felismerhető  a kohanita kéz.
Pincehelyen a magyarok és zsidók kapcsolata - mint máshol is, sok helyütt- nem volt konfliktusmentes. Csekő Ernő az 1901-es véres eseményekbe torkolló választás antiszemita vonásait elemezve kimutatta, hogy a környékbeli magyar lakosság is számos előítéletet táplált, amik 1832-ben, 1841-ben, 1897-ben is vérvádig fajultak. 1901-ben a tragédiába torkolló választás során elszabadultak az indulatok a függetlenségi és a néppárti tábor közt, amik pogromig vezettek. Pincehelyen 31 embert, -többeket súlyosan-  megvertek, köztük 15 volt a zsidó. Zsidók házainak ablakait is betörték. 47 elkövetőt letartóztattak, közülük 20-an követtek  el zsidókkal szembeni atrocitásokat. A rendőröket dobáló tömegre sortűz volt a válasz, ebben öten meghaltak, többen súlyosan megsebesültek. Az atrocitások  illetve az azt követő büntetőperben, a néppárti választók, szimpatizánsok közül többeket vérvádra utaló kijelentések megtételével vádoltak meg, amivel tömeget lázították.  A zsidomult.hu szerint a fehérterror idején is sokat szenvedett a helyi zsidóság, kettőjüket meg is öltek.

A temető java része gondozott, bár az özönnövények ellen itt is nehéz a küzdelem.

A terület felső, erdővel határos részén azonban már erőteljes a cserjésedés, és hamarosan áthatolhatatlan galagonyás nyeli el a síköveket.

A temető felső végében.

Rálátás a Kapos-völgyére.

Az 1947-ben felállított holokauszt emlékmű. 1944-ben 13 zsidó férfit behívtak munkaszolgálatra. 1944-ben Pincehelyen is gettó kialakítására került sor. A gettó a mai Kinizsi tér környéki zsidó ingatlanokban különítették el zsidókat. A környékbeli és néhány szekszárdi (itt nem volt gettó, mint láttuk) lakossal együtt 261-en kerültek ide. Kaposvár érintésével 1944 július 6-án vitték tovább őket Auschwitzba. 22-en tértek haza.