2017. április 2., vasárnap

A Balaton-felvidék középkori templomai. 1.rész: Árpád-kori templomok

A Balaton-felvidék műemléki gazdagságát bemutató sorozatom újabb részében a vidék középkori templomai közül válogatok. Ez a leírás messze nem teljes, hozzá kell venni a romokról írt korábbi írásomat is. A sort a legkorábbi emlékkel, a Tihanyi Bencés Apátság "ősi" altemplomával kezdjük. A mai állapot megtévesztő. Ez az 1955-ös helyreállítás eredménye, és lényegében azt látjuk, hogy 1955-ben mit gondoltak a román korról. A mai rendkívül puritán belsővel ellentétben a középkorban az altemplomok általában festettek voltak. Tudjuk, hogy a templom barokkizálásának idején Ambrosio Dornetti falképekkel díszítette.Az altemplom kutatása az 1889-es feltárással kezdődött. 1889-ben az altemplom egész padozatát felszedték és felásták.Erről, a mai tudományos igényeket messze alulmúló feltárásról semmilyen írásos anyag nem maradt fenn.  Ekkor rossz állapotú csontokkal több sírhely és koporsómaradvány is előkerült, egyetlen egy kereszttel díszített mészkő fedlap kíséretében. Az egyik, mellékleletek nélküli sírhely vörös márvány lapokkal volt bélelve, azt tartották I. András király sírjának. Ennek  a sírnak a fedlapja azonban nem maradt fenn.Az egyetlen megtalált fedlapot a déli falba helyezték, ezt azóta is I.András sírkövének vélik, mindenféle bizonyíték nélkül. Ezt követően a Lotz Károly vezette festőcsapat a barokk falképeket megsemmisítve ismét kifestette az altemplomot.  Erről az állapotról több képeslapot is ismerünk. Az apátsági templomban a legutolsó feltárást 1953-ban végezték. Ekkor az altemplom talajában talált összes csontvázmaradványt a vörös márványlapokkal bélelt sírba tették, majd ezt az 1889-ben megtalált  mészkőlappal lefedték.  Ezt tisztelik ma I.András sírjaként. 1955-ben eltávolították a Lotz-féle kifestést is, és az altemplom elnyerte mai állapotát. 

A felsőörsi Mária Magdolna templomról. Koppány Tibor ezt írta:" Építtetője a hozzá tartozó prépostság alapítója, a Rátót nemzetség örsi ága, a Batthyányak őse. Az alaprajzi elrendezésben egyedülálló épület nagyméretű nyugati toronnyal épült egyhajós templom, apszisa előtt szentélynégyezettel, a torony és a hajó mellett alacsonyabb oldalfolyosókkal, a szentély mellett kápolnákkal. A helyreállítását megelőző kutatás derítette ki, hogy elsőként a torony épült korábbi és kisebb templom elé, az alapító Miske ispán temetkezési helyéül. A templom többi része ezt követően készült el. Az oldalfolyosók és a mellékkápolnák az alapító családjának temetkezési helyei voltak. A templom, különösen gazdag nyugati homlokzata és azon a többlépcsős bélletű, oromzatos kapuzat a hazai későromán építészetnek a Balaton környékén túlnövő értékű emléke."
A mai képét az 1965-ben befejezett restaurálás után kapta. A teljes mértékben barokkizált templomot a 19.század végén "stílszerűen" helyreállították. Az egészet bevakolták,és hamis hézagolással próbálták érzékeltetni azt, hogy az egész templom szabályos kváderkövekből épült. Az 1962-65 közt zajló feltárás tisztázta, hogy a torony két alsó szintjének megépítése után nagy stílusváltás következett, és az addigi kváderköves falazást felváltotta egy törtköves építkezés.  Erdei Ferenc helyreállítási terveinek megfelelően a külsőn is érzékeltették a kétfajta építési periódus eltérő szemléletmódját, és a törtköves falak vakolást kaptak, miközben a kváderköves részt letisztították.
Felsőörsöt időben a  assisi  katedrális előzte meg nálam a román kori épületek közt. Úgy érkeztem ide, hogy még annak az itáliai templomnak az élménye élt bennem, de Felsőörsön ez az élmény ismét előjött. Persze a San Ruffino katedrális nagyobb, több faragványa van, művészettörténetileg sokkal jelentősebb, de a felsőörsi nyugati kapunál állva ugyanazok az érzések tolultak fel bennem, mint nagyszerű itáliai társánál. A párhuzam nem teljesen szubjektív, a művészettörténészek is a templom itáliai kapcsolatait hangsúlyozzák.
A bejárati oroszlánt az 1962-65-ös feltárás során a veszprémi múzeum raktárából hozták vissza eredeti helyére.
A 19.századi helyreállítás után is láthatóak  voltak a nyugati kapu faragványai, kivéve a timpanont.

A templom különösen érdekes faragványai a Herkules-csomós oszlopok.

Lassan egy újabb tatarozás is ráférne a templomra

Egyes helyeken az alapozást megspórolták azzal, hogy a sziklára építkeztek.

Ezeknek a faragványoknak nagy szerencséje, hogy a 19.század végi felújításkor sem faragták újra őket, így abban a ritka élményben részesülhetünk Felsőörsön, hogy eredeti román kori faragványokkal találkozunk. A felújítás során Szakál Ernő (1913-2002),  neves szoborász-restaurátor a barokk átalakítások teljes elvetésével a középkori állapotok visszaállítását szorgalmazta Erdei Ferenc eredeti terveivel szemben. A vitában végül az építésügyi minisztérium állt ki a teljes helyreállítás mellett. Véleményem szerint jól tették, mert ma már szinte észrevehetetlenek a restaurált részek, azok hitelesen és szervesen idomulnak az eredeti középkori részekhez.
Az Árpád-kori falusi templomok sorából kiemelkedik a hévíz-egregyi, ami nagyon jó állapotban maradt fenn.

A barokk újjáépítés és a 20.század eleji restaurálás sem módosította jelentősen a középkori állapotokat.

A belsőben a barokk kori ornamentális festést, a középkori felszentelési kereszteket, és az eredeti vakolatot láthatjuk.
A monoszlói református templom középkori eredetére csak az alaprajz és a tájolás utalt egészen 1975-ig. Az ekkor kezdődő helyreállítás találta meg a templom déli, középkori kapuját és a Árpád-kori résablakait.

A legfontosabb lelet a déli kapuzat az életfa motívummal, néhány egyszerű oszlopfejezettel. A falsík elé ugró háromszög alakú keretezés már a feltárt nyomok alapján készült rekonstrukció.
A vörösberényi református templom középkori falaiban kevés középkori elem maradt fenn. Tornya is későbbi. Körítőfala is inkább a jámborabb jezsuiták ellen nyújtott védelmet, mint a török portyázóktól.
A Balaton-felvidék egyik legkorábbi temploma a zánkai. Már a 12.században állt a torony nélküli kis templom, amihez a 13. században a nyugati oldalon, annak teljes szélességében torony épült, ikerablakokkal. A barokk kori átépítés alkalmával a nyugati tornyot visszabontották a hajó magasságáig, és a szentélyre építik rá a tornyot, a déli ajtót pedig befalazták. Az 1990-as évek elején történt felújítás érzékelteti már az egykori nyugati tornyot.

A feltárás hozta felszínre az ikerablakokat, amelyeknek díszesen faragott románkori oszlopai a barokkizált templomban a szószéket tartották. A restaurálás visszatette őket az eredeti helyükre.

Oszlopfő 1.

Oszlopfő 2.

2017. április 1., szombat

Miszla


A katolikus és a református templom 2017-ben.

 Miszla arra jó példa, hogy nem csak a kitelepítés tud egy települést szinte elsorvasztani. A kép 2010-ben készült. Azóta a falu  sokkal rendezettebb lett, de a lakosságszáma folyamatosan csökken. Most 270 alatt tart, pedig 1840-ben több mint 1500-an lakták, ekkor mezőváros volt. Nagyon sok műemléki értékű épülete, emléke van, mégis csak négy került fel a műemlékjegyzékre. 

Egy nívós Szt.Flórián szobor  1810-ből a katolikus templom mellől 2010-ben.
  
Ugyanez 2017-ben.

Szent Vendelt szobrát 1903-ban állították a  templomkertben. Tipikus nádasdi stílusú alkotás annak ellenére, hogy Miszla nem volt sváb település. A templom falában Nemeskéri Kiss János (†1808) és felesége, Forintosházi Forintos Jozefa (†1829) vörös márvány sírkőlapjait láthatják azon szerencsések akik bejutnak a templomba.
Miszlának 1840-ben 1559 lakosa volt. Ebből csak 532 katolikus,  a többség, 710 fő reformtus. 170 evangélikus, 91 zsidó, 56 egyéb vallású volt. A falu földesurai a Nemeskéri Kiss család tagjai is katolikusok voltak. Ők emelték a kis templomot 1754-ben. Nemeskéri Kiss Pál mintagazdaságot hozott létre itt Miszlán, apósával, a reformkor kiemelkedő személyiségével, Csapó Dániellel. Nemeskéri Kiss Pál felesége, Csapó Ida is csatlakozott ahhoz a megyei mozgalomhoz, amelyiknek kezdeményezője Bezerédj Amália volt, és ő is óvodát alapított itt. 

Ugyanez 2017-ből
Nem sok 18.századi szentháromság van Tolnában. Amik vannak azok közül is a már ledőlt felsőhídvégi volt az egyetlen, ami "zöldben" állt. Ezt 1799-ben emelték, szép nívós alkotás. Amikor emelték a templom feletti dombon, akkor ez még a falu szerves része, díszhelye volt. Ma nyár közepére benövi a dzsumbuj,legalábbis, ha nem tisztítják ki.  Nincs műemléki védettsége valami rejtélyes okból. 

A felső kastély. A Nemeskéri Kiss családnak sok híres, befolyásos tagja kötődik Miszlához.  A  leghíresebb talán Pál (1799-1863) lett, aki itt született. Császári és királyi kamarás volt,  Fiume és a Tengermellék kormányzója lett. Sírja is itt van a faluban egy erdőben. Majd egyszer azt is megkeresem.  Pál halála után a birtok az Inkey családra szállt.
Ez a 2010-es felújítása óta a Miszla Art Kulturális Központ és Alkotóház központja. Az itt működő alapítvány a közelmúltban  a közeli 19.sz. eleji magtárat is felújította és benne szálláshelyeket alakítottak ki. Alighanem az utóbbi 70 évben a Miszla-Arthoz mérhető pozitív esemény nem volt a lakosságszámban sorvadó, egyebekben szépen megújuló  Miszlán. 
A kastély a magtárral. A kastélyt már az 1.katonai térkép is feltünteti, tehát 18.századi eredetű.

A magtár.

Miszla másik kastélya az "alsó" kastély az Inkey családtulajdona volt.  A család 1875-ben kaptak bárói rangot. A kastélyukat feltünteti a második katonai felmérés térképe, az tehát külső jegyeinek megfelelően 19.század első feléből származó épület.

19.század eleji Nepomuki Szt. János szobor.

Egy sváb ház. A svábok száma itt nem volt jelentős. A 19. század közepén jelentek meg, és a kitelepítésig élt itt egy zömében evangélikus kisebbség. 

A tájház egy magyar zsellér házából lett kialakítva.

Műemléki védettség alatt áll ez a vert falas, nádfedeles lakóház is. 

Mint már említettük a mezőváros korábban református többségű volt. Ezt támasztja alá a nagyméretű templom és a mellette álló romos paplak is. De 1910-re már megváltozott a felekezeti arány. Ekkor a 1494 fős lakosságból már 768 a katolikusok száma és csak 504 a református. 1940-ben az 1405 főből már 875 a katolikus, 419 a református. 1983-ban a 642 főre apadó lakosságból 580 a katolikus. A mai 270 fős lakosságból már alig van református.
  
Egy szépen helyreállított régi parasztház, nádfedéllel.

A református templom hátulról.

A Miszlához tartozó Bikád-pusztán már régóta romos a Inkey-Kiss- Martin kastély. A műemlékjegyzékből is törölték, egyre több részét le is bontják. Ennek a kastélynak  a pusztulást az tette véglegessé, amikor az 1990-es években,  a még viszonylag jó állapotú kastély leégett.
 Innen indult el Nemeskéri Kiss Miklós kalandos élete. Én pedig még emlékszem azokra az időkre, amikor a kastély előtti részeken zajlott 2002-ben a Turul Fesztivál olyan fellépőkkel, mint a Csík zenekar, vagy a Ghymes  együttes. 
Végezetül érdemes megnézni Ráday Mihály Unokáink sem fogják látni című műsorának miszlai különadását. Mivel egykori kedvenc sorozatomat az  "új idők" jeleként az MTVA 2010 szeptemberében - az elsők közt- megszüntette, ezért ez még 2010 előtti állapotokat tükröz.