2017. február 28., kedd

"Hol az ember boldog, s boldogul." - A Tolna megyei imázsfilmről

Egy falu Tolnában: Grábóc

1. Elkészült Tolna megye imázsfilmje. Itt a teol.hu tudósítása, rengeteg, és egyre több hír jelenik meg erről. A hangnem mindenütt dicsérő. A filmet  a paksi Babai István és Vida Tünde készítette. Babai István honlapja szerint "filmezéssel"(persze angolosan) foglalkozik, főként esküvői filmeket forgat (ez gondolom főként pénzkeresés), de sok minden mást is kipróbált.  Imázsfilmet is készített már, itt van pl. Paksé. Vida Tünde alapvetően újságíró, újabban a nemzetpolitikáért felelős államtitkárság Örökségünk mozgalma körül is serénykedik. Ebben a programban több közös munkája készült már Babai Istvánnal is.

2. "Hol az ember boldog, s boldogul." Ez Tolna megye új mottója. Kicsit "erősnek" érzem. Nem véletlen, ha idézőjel nélkül ütöm be a Google-ba, akkor az aktuális találatok után Zámbó Jimmy és Harangozó Teri slágerei jönnek be. A "boldogsággal" való dobálózás gyakran közhelybe és giccsbe megy át, erre jó lett volna vigyázni. (Persze azért J.A. Eszméletében is szerepel a szó, de ott ez nagyon más!) Mennyivel jobban tetszik a mértékletesebb "Szekszárd, az élhető város" szlogen. (Arról ne is essék szó itt, hogy sajnos sokan nem is tudnak Tolnában boldogulni , jelentősen több az innen elvándorlók száma, mint az ide bevándorlóké. Reméljük, lesz ez másként is.)

3. A film első megnézése után az az érzésem támadt, hogy ez igenis, vállalható mű. Profi  kamerázás, rengeteg drónos felvétel, kellemes férfihang (fővárosi híres színész, vele a filmet is lehet "promotálni"), elfogadható zene (a szokásos "szintetizátorvarázs" stílusban), mindez teljesen koherensen. (Tóth Róbert verséről és az ismeretlen zeneszerző- de tényleg, ki is ő?- munkájáról nem is lesz szó.) Sőt, kifejezetten gyönyörű felvételek tucatja  szerepel a kis filmben. Nagyjából tehát olyan, mint a többi profi imázsfilm, talán csak ez a verses narráció újszerű. Az a néhány kommentelő, aki írásra ragadtatta magát, Babai István youtube oldalán szintén tetszésének ad hangot, pl. ilyen formában: "Gyönyörű, és köszönöm, hogy itt élhetek!", vagy veretes Wass Albert idézetekkel.
De azért nekem vannak a filmmel, a megjeleníteni kívánt "Tolna megyeiséggel"  problémáim. A továbbiakban főként ezekről lesz szó.

4. A film 219 másodperce 89 snittet tartalmaz, ha jól számoltam. Ez azt jelenti, hogy még 2,5 másodperc sem jut egy jelenetre. Nyilván egy mai imázsfilmet nem lehet leforgatni Tarr Béla stílusában (bár ki tudja?) de azért ez a 2,5 mp nem sok.Viszont így sok mindent be lehet mutatni, elvileg.

5. Az "imázsfilm" szó megszólítja a "turizmus" és az "értékek" szót is.  Abban az évben, amikor  Pécs Európa kulturális fővárosa volt, sok pénz és lehetőség jutott a kulturális rendezvényekre, mégsem került be a tíz leglátogatottabb magyar város közé. Az a tíz  mind fürdőváros volt abban az évben, és ma is csak azok vannak a lista élén. Ezt azért fontos elmondani, mert attól, hogy bemutatjuk értékeinket, még nem fognak idejönni a turisták nagy tömegei. A turisták nem az értékekre jönnek elsősorban, hanem a "turistavadító" dolgokra. Ez ma Magyarországon elsősorban a fürdő (a filmben 5-6 jelenetet kap Gunaras, Tamási és Szekszárd) és a fesztiválok. (11 jelenet, ebből 9 a szekszárdi szüreti, 2 a paksi. Persze a fürdőkkel is óvatosan kell bánni, Magyarországon több mint 300 fürdő üzemel, ezeknek kevesebb mint 10 százaléka működik nyereségesen.)Ilyen szempontból a film tehát hozza a kötelezőt, legfeljebb a dombori szálláshely-tulajdonosoknak lehet egy kis hiányérzetük, mert kénytelenek beérni egy kis sárkányhajózással.

6. A borturizmus  kap vagy 12 jelenetet, kellő a súlya a filmben is. (Ebbe nem számoltam bele a fesztiválokat, amik szintén a borról szólnak.)

7. Az alkotók- ha jól számoltam- összesen 21 felismerhető, egyedi helyszínen forgattak, ebből 36 jelenet származik. Ez nem sok, a filmnek tehát kevesebb, mint harmada mutatja be konkrétan a megyét.  23 jelenetről mondtam azt, hogy ugyan általános dolgokat mutat, (szőlő, pince, borkóstolás, halászlé stb.) de ezek legalább valamennyire megyei jellegzetességek is. 29 jelenetet viszont semmitmondó, közhelyes általánosságnak ítéltem meg, amik helyenként giccses színezetűek is. Ilyen pl.a jellegzetes bajuszú "gazda" többszöri feltűnése, vagy a parkban sétálgató család, később  avart szóró kisgyerekkel, a boldog lányok, vagy a barackvirágok, a repceföld, az aratás, nem is beszélve a csikós  feltűnéséről stb. Persze tanítják, hogy a reklámokban is szimpatikus emberekkel, gyerekkel, csinos nővel, és  "jó érzést keltő"  filmkockákkal kell a terméket eladni, de számukat, súlyukat  túlzásnak érzem, különösen ha azokat a  hiányokat kezdjük el sorolni, amiket ezek a semmitmondó jelenetek kiszorítottak. Arról nem is beszélve, hogy ezek a kellékek csak  egy szokványos  reklámfilmhez adnak alapot, ez a film pedig úgy látszik képi világában nem akarta átlépni a szokványos és a különleges közti határvonalat.

8. A turizmus tortaszeleteiből egy vékonyka  az aktív turizmusé. Ide tartoznak a  a kéktúrázok, a vízitúrázok, a kerékpárosok, a zarándokok és a hozzá hasonlóak. Ők nincsenek megszólítva a filmben. A Bati-kereszti kilátó, a sárosi torony, egy szekszárdi szurdik, a Duna-töltés kerékpárútjai, a siói és a gemenci kenutúrák stb. Ezekből semmi nincs.  Gondolhatnánk arra, hogy ezt a hiányt ellensúlyozza a természeti képek nagy száma. (Összesen 16 ilyen van.) Ezek azonban szinte mind semmitmondó, általános jelenetek. (Napfény játszik a vízen, átlagerdő felülről, vaddisznó,  barackvirág stb.) Markánsan csak a Duna ismerhető fel, a Gemenc nagy ismerői is be tudnak azonosítani egy  helyet, a dámbikák utalnak Gyulajra, a szálkai tározó is kétszer felismerhető, több semmi.  Ettől a filmtől senki nem fogja azt gondolni, hogy érdemes a túrabakancsot is betenni, a biciklit felpakolni,  ha már Tolnába jön. A megye természeti értékeinek bemutatásából semmi "ínyencséget" nem kapunk, csak az Orbán-kápolna tölgyét. Sehol egy  rétisas, egy fekete gólya (Bátán külön múzeuma van), nincs benne egy kaszói öreg tölgy, egy gemenci fekete nyár, de még egy tátorján sem virágzik a löszvölgyben, orchideák sem nyílnak az erdő mélyén, lengyeli mamutfenyőn sem siklik fel a kamera. Semmi ami különleges, semmi ami egyedi, semmi ami grandiózus, csak az a bátaszéki tölgy a csillagos ég alatt.

9. Ez a film  tovább erősíti azt az országos tévképzetet, hogy Tolna megye kifejezetten szegény műemlékekben, hiszen egy kézen meg lehet számolni, hány ilyen emléket mutat meg: az ozorai és a simontornyai várat, jóindulatúan még a bátaszéki Orbán-kápolna  és a földvári kálvária egy csekély részletének bemutatása sorolható ide, bár ez utóbbi kettő már csak inkább hangulati elem. A medinai kúria és a paksi Erzsébet Nagyszálló mint  szálláshely szerepel csak. Szekszárd, Bonyhád, Bátaszék temploma csak mint a városkép eleme tűnik fel egy pillanatra. A kamera egy-két snitt erejéig elidőzhetett volna valamelyik evangélikus templom festett karzatán, (úgy látszik hiába írtam le minden létező helyre, hogy a megye műemléki látnivalói közül a legkülönlegesebbek ezek a festett karzatos  evangélikus templomok), a grábóci ikonosztázról átszaladhatott volna a kép kupolafreskókra, vagy elnéztem volna, ahogy végigsiklik a simontornyai vagy földvári ferencesek oltárain.

10. A megyei múzeumok gazdag és értékes anyagából csak egy ozorai páncélos lovag megörökítésre érdemes. (Annak meg semmi köze Tolnához.) A paksi császárlábban elég ha a bonniak gyönyörködnek, a szekszárdi vállkő is csak nekem érdekes, és Wosinsky és újabb kori társai is hiába kaparászták végig a megyét, és a Megyeháza régi világa is hidegen hagyta az alkotókat.

11.  Még megdöbbentőbb, hogy a film szerint Tolnában nincsenek vonzó falvak, itt senki nem reménykedik a falusi turizmus felvirágzásában. Egyetlen falusi részlet a györkönyi pincesor egy rövid jelenete. Se a Sárköz, se a Völgység, se a Hegyhát,  se semmi. A falusi kultúra le van tudva egy városi népi együttes 3 snittjével.

12. Tolna megye sokszínűségéhez nagyban hozzájárul az, hogy a múltban sok nép lakta, főként svábok (35%), kisebb számban zsidók, szerbek. Itt is be kell érnünk a györkönyi pincesor 2,5 másodpercével, ennyi jutott az egykori etnikai sokszínűségre. Egy závodi vagy kismányoki fachwerk, egy straßkapelle, egy bonyhádi zsidó temető (a zsinagóga még romos), egy medinai ikonosztáz vagy valami hasonló különlegesség? Ne is reménykedjünk!

13. Szellemi nagyság megidézése, szobor, emlékmúzeum? Babits, Vörösmarty, Mészöly, Baka, Bezerédj, Perczel? Felejtsük el! Másra kellett az a 29 snitt.

14. Három egyéb megjegyzés:
a) A  gazda és a kürtöskalácsos mellett hagyományos foglalkozásként a  mára már betiltott dunai halászat jelenik meg, két jelenettel.
b) Felirattal támogatott "termékmegjelenítés" kettő fordul elő. Egy paksi szálloda és egy dombóvári cukrász által gyártott csokikülönlegesség. Vajon ők hogy kerültek a filmbe? -kérdezhetik más szállodatulajdonosok és cukrászok.
c) A mezőgazdaság (a szőlészetet nem számolva) 8 jelenettel képviseli magát, megjelenése tehát markáns. Milyen jó lett volna itt is, ha egy felújított, jó állapotban lévő agráremlékük jeleníti meg ezt, de egyetlen egy ilyenről tudok (a miszlai magtár) , ezek az emlékek az egyetlen kivételtől eltekintve  a megyénkben mind romosak, gondozatlanok.

15. Ez a film tehát az elszalasztott lehetőségek filmje. Lehetőség lett volna arra, hogy valami mást, valami újszerű megyei imázst  megpróbáljunk kialakítani, vagy legalább újszerű elemekkel bővíteni az eddigi képet. Vagy egyszerűen csak többet mutasson meg a megyéből. A film nem ad semmi újszerűséget, a megye titkairól nem libbenti fel a fátylat. Maradnak a régi közhelyek, sokaknak ez is megteszi. De legalább ezt profi  kamerázással teszi,  rengeteg drónos felvétellel, kellemes férfihanggal, elfogadható zenével, és mindezt teljesen koherensen.

16. Végül nézzünk meg egy másik imázsfilmet, egy rövid 42 másodperces kis alkotást is. Főként arra jó példa, hogy a "szintetizátorvarázs" stílusú zenén kívül is van élet. Készítője Drexler Szilárd nógrádi, Salgótarjánban él. Abban a megyében, ahol az idegenforgalom még a Tolna megyeinél is kisebb,(ez a két megye az országos sereghajtó), hiába van ott világörökségi helyszín (Hollókő), hiába van tele nagyszerű műemléki és természeti látnivalókkal. De nincs egyetlen egy wellnessfürdője sem.

2017. február 19., vasárnap

20.századi "vidéki" festők a környéken

A környék néhány festőemlékházát keressük fel, érdekes összehasonlításokat téve. Első helyünk a kaposvári Róma Villa, Rippl-Rónai József (1861-1927) lakhelye. Kaposvárnak az Rippl-Rónai, mint ami Szekszárdnak Babits lehetett volna. Csakhogy amíg Babits szinte menekült Szekszárdról, addig Rippl-Rónai itt találta meg otthonát. Miközben Szekszárd stagnáló népességgel és egyre fokozódó szellemi lemaradással vág neki a 20.századnak, addig Kaposvár dinamikus fejlődéssel és főként Rippl-Rónai család révén  (Józsefnél is nagyobb szervező volt Ödön) élénk és előremutató szellemi élettel.

A villában nem lehet fotózni, de az egykori vincellérházban (ahol csak reprodukciók vannak) igen. Itt rendezte be Rippl-Rónai műtermét. Munkácsy inasaként, mesterének képeit sokszorosítva kezdte meg művészi pályáját, és lett az unalmas, giccsbehajló akadémizmussal szakító, autonóm mester. Az aukciós házak ma is súlyos tízmilliókért árverezik el képeit, de azok még mindig messze vannak árban egykori mesterének unalmas-giccses tucatképeitől. (Most ez nyilván egy erősen szubjektív állítás Munkácsy Mihályról, enyhítő körülmény, hogy árveréseken tényleg csak ilyen képek kerülnek elő a nagy mestertől.)
Következő helyszínünk még mindig Somogyban van, Somogytúr. Itt élt és gazdálkodott Kunffy Lajos (1869-1962), aki gazdag emancipálódott zsidó kereskedő édesapja vagyonából évekig tanult és élt Párizsban, majd idősödve egyre többet fordult meg somogytúri birtokán, ahol az 1930-as évektől végleg otthonára lelt. A képen a kis kúria, lakhelye.

A kúria udvarán álló műterme jelentősebb épület, mint  lakhelye. Rippl-Rónaival barátságban volt,rendszeresen összejártak. Míg azonban Rippl-Rónai szakított a Munkácsy hagyományokkal, addig Kunffy szinte élete végéig Munkácsy realista és biblikus stílusában alkotott,de szerencsére soha nem vette át a nagy mester  negédes "szalon stílusát." Nekem az egyszerű emberekről, a cigányokról készült festményei tetszenek leginkább, monumentalitása biblikus témájú képei már a határesetet képezik, de ezek puritánságukban még mindig jobbak, mint Munkácsy agyonünnepelt, teátrális képei. Értékítéletemet a műkereskedelmi árak nem tükrözik vissza, Kunffy ma a pár százezres kategóriánál indul, ritkán éri el a milliós nagyságrendet.
Somogytúron sem lehet az alkotásokat fotózni (itt látunk az itteni képekből válogatást.),  a parkban álló sírját viszont igen. Ide temették a hosszú életű mestert.
Ez a szépen helyreállított cecei kúria Fejér megye Tolnával határos részén Csók István (1865-1961) édesapjának a tulajdona volt. Az egyszerű származású de megvagyonosodott molnár támogatta fiát abban a törekvésében, hogy híres festő legyen, mint Munkácsy Mihály.
Így aztán Csók is megjárta Párizst, de magával Munkácsyval nem került kapcsolatba. Itthon főként Budapesten élt, Cecére ritkábban jött le, de azért a tornácon megörökítette magát is.

A kúriában látványos kiállítás van, és fotózni is szabad.

Csók kétségtelenül jól menő festő lett a Horthy korszakban, még úgy is, hogy a hivatalos szervek nem nézték jó szemmel enyhe népies balosságát. Hosszú élete során rengeteg ilyenféle képet festett.

Portréi is tetszetősek, de számomra kissé divatjamúlt, akadémikus
giccsesség lengi be a képeket. Értékítéletemet a piac nem tükrözi vissza,
Csók képei ma milliós árakon cserélnek gazdát.

Leginkább még balatoni képei tetszenek, amelyekkel szinte Egry előfutára lett.

Garay Ákos karikatúráiban sok mindent megragadott Csók lényegéből. A mester elégedetten
pihen új alkotása mellett, pipafüstjéből az 50.000 korona reménye rajzolódik ki.

Egy kicsit a hatékony technika is lelepleződik. Csók is gyakran fényképről másolt, a fényképet
pedig beraszterezte, hogy könnyebben vászonra vihesse. Ő még azért nem használt diavetítőt,
mint napjaink provinciálisan ünnepelt "akadémistái."

Végezetül a Horthy-korszak Csókhoz mérhetően népszerű festőjének Czencz Jánosnak (1885-1960) emlékmúzeuma következzék Bátán. Fotózni itt sem lehet, de egy nagy totált megengedett a festő lánya, aki ma a múzeum gazdája. (Több kép itt elérhető.) Czencz nem indíthatta Párizst megjárva pályáját, de aztán Csókhoz hasonló stílusával ő is igen népszerű lett. Népszerűségét főként a Csóknál gyakran "sikamlósabb "aktjainak köszönhette, amelyekből itt láthatunk egy válogatást. Persze sok minden mást is festett, számomra unalmas, kevés eredetiséget felmutató stílusában.
Sírja a szekszárdi temetőben. Pásztor István Fájdalom című alkotása jól harmonizál Czencz stílusával.
Ami számomra érthetetlen, az a nagy különbség Csók és Czencz piaci értéke közt. Míg Csók milliós árú, addig a nála csak kevéssel kisebb tehetségű Czencz százezres nagyságrendű, alig lemaradva (a nálam ezerszer hitelesebb) Kunffy mögött. Ennek oka talán az lehet, hogy Czencz a "vidék foglya" maradt. A második világháború elől bátai házába menekült. (Csók is nagy hódolója volt az akkor nagyon "menő" Sárköznek.) Budapesti lakásából kisemmizték, (művésztelepi házára Mikus, a Sztálin-szobor későbbi alkotója adta be igényét állítólag), a fővárosi életből kiszorult.Ráadásul az 1956-os árvíz bátai házában nagy károkat okozott. Jellemző, hogy 1945 után életében csak két vidéki kiállítása volt, Pécsen és Szekszárdon. Kunffynak halála előtt legalább egy Ernst Múzeumi kiállítás megadatott. Csók viszont két Kossuth-díjat is kapott. Czenczet lelkes szekszárdiak igyekeznek  napjainkban újra ismertté tenni.