2016. február 29., hétfő

Vaskút /Waschkut/

Vaskút Észak-Bácskai sváb település. A szomszédos Garával egyetemben egészen más, mint a Schwäbische Türkei sváb falvai. Fénykorában, a 19.század végén jóval több, mint 5000 fő lakta és 90% felett volt a németek aránya. A Schwäbische Türkei falvainak van egy markáns parasztbarokkos jellege. Ez nagyrészt azzal függ össze, hogy ott meghatározóbb volt a kézműipar, aminek 19.sz. végi válsága konzerválta a korábbi viszonyokat. Észak-Bácska azonban egészen más a helyzet. Egyrészt ezek később települtek, Hadmérnökök rajzolták meg a falu sakktáblaszerű alaprajzát, széles utcákkal. A lakosság mindig is a zsíros bácskai földből élt, nem szakosodtak oly mértékben a kézműiparra, mint a tolna-baranyaiak. A 19.század végére polgári, mezővárosi utcakép alakult itt ki. Észak-Bácskában minden emlék a 19.század végéről származik, hiába is keresünk itt korábbi rétegeket, a jólét itt minden korábbi nyomot eltüntetett. A falu történetét itt találjuk.

A vaskúti kálvária keresztje, ennek nádasdias jellege van.

Egykor a falu végén állt, ma a falu körbeöleli ezt a szép együttest. A falu látnivalóinak történetét itt találjuk. 

A falu nagyméretű temploma. A régi barokk templom helyén új templom épült a 19.század végén. 

A legkorábbi kereszt a temetőben áll, és nádasdi stílusú.

Világháborús emlékkereszt. A wikipédián még a régi kereszttel van feltüntetve, de azt sajnos újabbal pótolták, amit ügyesen le is hagytam a képről.

A temetői kápolna.

Elsőzör Szent Vendelnek néztem, valójában Szent Rókus szobra a temetői kápolnával.

Régi temetői keresztek

Itt egy nádasdi stílusú, de alig találunk ilyent.

Az elhagyott régi sírkövekből 2010-ben lett  meg ez az emlékhely.  Dicséretes példa.

20.század eleji bajuszviselet.

A régi temető részlete

A régi temető részlete


A Szentháromság-oszlop részlete

Kereszt a faluszélen.

2016. február 13., szombat

Várong

A régi honlapomról annak idején lemaradt Várong. Ezt a hiányt pótlom most. Várong egy 150 lelkes  zsákfalu Tolnában, közel a somogyi határhoz. A 18.század elején a székesfehérvári őrkanonokok egyetlen tolnai birtoka volt, majd a piaristáké lett. Soha nem volt nagy település. 1854-ben 380-an lakták, 1920-ban 430-an. 

Mivel egyházi birtok volt, ezért viszonylag korán kapott nívós templomot. Nepomuki Szt.Jánosnak szentelt temploma 1752-1759 közt épült. A bíztató külső ellenére belül viszont kifejezetten szegényes. 

A falu másik egyházi emléke a szerény temetőkápolna. Ezzel a falu műemléki látnivalóinak a végére is értünk. 

Főként Fácánkert és egy kicsit Lápafő is


Fácánkert majdnem igaz történetét több helyen megtaláljuk. Pl. a falu honlapján vagy a wikipedian.
A falu legrégibb emléke az 1828-ból származó Mária-oszlop. Ez a megyében csaknem egyedülálló, kissé provinciális alkotás ma a falu közepén áll A 2.katonai felmérés térképe alapján  korábban fontos  utak kereszteződésében állt Fácánkert-puszta határában. Én  a megyében ezenkívül csak egy útmenti Mária-oszlopot ismerek Lápafő  határában.

Ez a lápafői Mária szobor. A szobor a Szakcs felé vezető út mentén áll. Elég talányos ez, hogy került ide,  mert Lápafő hagyományosan református település. Stílusa alapján ez egy 19.század első harmadából származó alkotás. Ugyan semmi köze nincs Fácánkerthez, de a kis Lápafőről valószínűleg soha nem fogok önálló bejegyzést tenni.
Az I. katonai felmérés idején Fácánkert helyén néhány, a Tolnai Uradalomhoz tartozó házikót ábrázoltak
Schneeman József, megyei mérnök 1818-as térképén már feltűnik a "Fáczán Kert" elnevezés. A későbbi Közép-Major helyén van egy uradalom jelölve, mellette a kivégzőhely (Patibulum=akasztófa), majd Fácánkertnél egy épület jelölve. 
A II. katonai felmérés térképén  (19.század közepe) már Simon-puszta is ábrázolva van. A név báró Sina Simon nevéből ered. A Sina család szerzi meg a Festeticsek uradalmának javát.  "Fáczán-kert" már szépen kiépült, de kastélyról még nincs szó.  
A 3.katonai felmérés  térképén (1880 körül) már kész a vasút, van  megállója is a semmi közepén, ami szintén a Fáczánkert nevet kapta.
A 4. katonai felmérés térképén (20.század eleje) már létrejött a falu. A kastély is áll, a temető is ábrázolva van, az ahol a Kunffy-család temetőkápolnája  van. És akkor el is érkeztünk  a Fácánkert történetében visszatérő legnagyobb hibákhoz. Ki volt az a Kunnfy, aki megvásárolta a 20.század elején az uradalmat? A fellelhető helyek mindegyikén Kunffy "hőgyészi zsidó kereskedőként" szerepel. Valójában Kunffy Károlyról /1871-1916/ van szó, aki nagy hírű festőművész, Kunffy Lajos öccse volt. A somogytúri Kunnfy Lajos emlékház honlapja ezt írja Károlyról: "Agrármérnök, földbirtokos Tolnán. (Valójában a fácánkerti uradalom volt az övé.)  Halléban szerzett mezőgazdasági szakképesítést. Felesége: Sárika. Egy fiuk született, akit testvére iránti szeretetből, tiszteletből Lajosnak neveztek el. Károly fiatalon leukémiában halt meg. Ifj. Kunffy Lajos feleségül vette Genzinger Franciskát. Kivándoroltak San Franciscóba, négy Kunffy kép kivitelére kaptak engedélyt, de az ávósok elkobozták a Keleti pályaudvaron. A legnagyobb Kunffy festményeiket, családi arcképeket a fácánkerti családi sírban helyezték el, de szétdúlták, tönkretették."
A temetődombról rálátni a majorságra és a szeszgyárra és a kastélyra is.  A mutatós szeszgyár épülete  Kunffy Károly idején épült.  
A kastélyt állítólag egy neves szekszárdi borász vette meg,  nem látogatható. Régebben egyszer próbálkozatm a bejutással , de egy alkalmazott olyan durván "lepattintott", hogy örökre elment a kedvem. Innen kell beérjük fényképekkel. Persze a szövegben a szokásos hibákat itt is észrevehetjük, újabbakkal tetézve.  

A Kunffy-család sírboltjának maradványai. Ma már megközelíteni is alig lehet a szúrós dzsuvában.

A kripta hátoldala az építési évszámmal, az 1923-mal.