A szekszárdi Garay János Gimnázium fizikaszertárának gyűjteménye

A gimnáziumunkat 1896-ban alapították. 1897-ben már a mai épületben folytatódott a tanítás. A Monarchia idején az iskolákat megfelelő oktatási anyagokkal is ellátták,  ekkor indult meg az iskolai fizikaszertár kialakítása is. A későbbi időkben is  folyamatosan bővült  a gyűjtemény, és cserélődtek az eszközök. A régi elhasználódott, vagy egyszerűen csak muzeálissá vált darabok szerencsére  nem kerültek mind kidobásra.

A két háború nem kímélte a szertárt. Az 1. világháború alatt is, és 1942-ben is hadikórház lett az iskola. 1942-ben a tanítás a polgári leányiskolában folytatódott, ahová még rendezetten vitték át az eszközöket. (Ez a mai Szent László Szakgimnázium régi szárnya.) 1944 márciusában a bejövő német csapatok azonban csak két órát adtak az épület kiürítésére, aminek az lett a vége, hogy az ablakon dobálták ki az eszközöket, bútorokat, - mesélte 2014-ben, a 70. érettségi találkozó alkalmával egy idős úr. Ekkor semmisülhetett meg a szertár egy jelentős része.
Az 1950-es évek elejét leszámítva a szertár fejlesztésére mindig voltak források. 1963-ban, a vidéki iskolák közül elsőként fizika tagozatos osztályok is indultak, ami szintén a szertár erőteljes fejlesztését eredményezte. Az 1970-as évek végén indult a tanulókísérleti eszközök dömpingje, ami egy nem túl jól sikerült tantárgyi reformmal párosult, és általában igénytelen kivitelű eszközökkel árasztotta el az iskolai szertárakat.   Az 1980-as évek elején viszont beindult az iskola-számítógép program is. Majd újra csendesebb időszakok jöttek, amiket a közelmúltban a labor-építések időszaka váltott fel, aminek első vonalában volt gimnáziumunk is. 

A gimnáziumba 2006  augusztusában kerültem. Akkor már a folyosón, a szertár előtt állt három üvegszekrény. Ezt annak idején még Bayer Józsefné és Lemle Béláné rendezte  be a szertárból kiszoruló régi eszközökkel, kiállításszerűen bemutatva.   Ezt rendeztem át a közelmúltban, újabb eszközökkel kiegészítve.  Ez a átrendezés - belátom- nagyon zsúfoltra sikerült, de nem szívesen mondtam le semmiről. Számos régi  eszközünk így sincs kiállítva, mert egyrészt nincs több hely, másrészt azokat még ma is rendszeresen használjuk.

Nem kevés eszközről csak most sikerült kiderítenem, hogy egyáltalán micsoda és mire használható. Ebben a munkában köszönöm Pesti Gyula és Bayer József segítségét is. Nagy segítségemre volt a nagy múltú  hódmezővásárhelyi Bethlen Gábor Református Gimnázium fantasztikus gyűjteményét bemutató nagyszerű honlap is. Nagy Tibor tanár úr programja is figyelemre méltó: igyekszik a régi eszközökből minél többet bevonni az oktatásba is. Ez nekem is iránymutatás lehet a jövőre nézve.

Csatolt ingák elefántcsont golyókkal. Vélhetően XIX-XX.sz. fordulója környékén. Az elefántcsont a maga korában sem számított olcsó dolognak, ma pedig horribilis ára lehet. Régen azonban szép, kemény golyókat nem nagyon tudtak másból készíteni. Valószínűleg billiárd golyók célszerű átalakításából született az eszköz. Az eredeti fonalat ma már damil helyettesíti. 

A folyosói szekrények. A szélső szekrénynek egy nagy demonstrációs logarléc dől, amely már csak mérete miatt is érdekes.  A logarléc régi idők alapvető számolási segédeszköze volt.

Az első szekrény legfelső polca az elektrotechnika rohamos fejlődését demonstrálja. A háttérben az 1953-tól gyártott demonstrációs rádiópad látható. Ezt a Calderoniból államosított Iskolai Taneszköz Gyára készítette. A maga nemében legendás eszköz lett. Én 1978 körül is láttam saját régi gimnáziumomban, igaz nem működő állapotban.
Az előtérben néhány, a 2000-es évekből származó Siemens chip utal az elektrotechnika gyors fejlődésére

A polc másik felén a rádiópad két modulját láthatjuk. Az első forgókondenzátoros rezgőkör, a másiknál fix kondenzátorokat alkalmaztak a hangoláshoz. Az '50-es években ezt jobban szerették, így csak "előre megmondott" frekvenciákat lehetett venni, és nem kellett attól tartani, hogy valaki folyamatosan változtatható hangolással "népi demokrácia ellenes" adókat is befog.

A második polc az iskola egykori fotószakkörének állít emléket, amit a '70-es és '80-as években - a később Ericcson-díjjal is elismert-  Pesti Gyula  tanár úr vezetett.   Egy 1970-es évekből származó krómlapos szárítógépen több érdekes eszköz hever. (A szárítógépben kapott a vegyszerben előhívott papírkép  szép fényes felületet. Bal oldalon egy National  PE-300-as japán vaku 1975-ből, ami sikeresen áttörte a vasfüggönyt és "nyugati" (akkoriban  Japán is nyugat volt)   áruként igen "menő" fotóscikknek számított itthon. Mögötte egy Novex csehszlovák időzítő óra látható az 1970-es évekből, ezt fényképészeti nagyításokhoz használták, ezzel mérték ki, hogy a negatívot átvilágító nagyítógép a papírra hány másodpercig exponáljon.  Mellette az Altix-V NDK-s fényképezőgép látható, amit 1952-58 közt gyártottak. A keleti blokk csúcsmodelljének számított a maga korában, a világhírű német optikai ipart a volt NDK-ban sem sikerült teljesen lezülleszteni. Jobb szélén a Smena-Symbol típusú szovjet fényképezőgép látható, ami az 1970-es 80-as évek népszerű (értsd olcsó és kisigényű) fényképezőgépe volt.

A fotószakkör a filmezésbe is belekóstolt. Ennek bizonyítéka a Pentaflex 8 NDK_s filmfelvevőgép, amit 1958-tól gyártottak. Mellette az iskola egyik csúcsgépe, az Eumig MARK S810-as osztrák filmvetítőgép látható. A terméket az osztrák gyár 1974-től forgalmazta, hozzánk nyilván már csak a  kifutásának idején került, így is egy sokkal magasabb műszaki kultúrát képviselt, mint a szokásos KGST termékek. Ez volt a gimnázium professzionális filmvetítője.

A szekrény tetején kapott helyet két nagyítókészülék. A jobb oldali Krokus lengyel fotónagyító az 1950-es évekből származik, a Altix-V-tel együtt tehát bizonyítják, hogy ekkor is működött a gimnáziumnak fotószakköre, amit még az 1930-as években Wallacher László rajztanára indított el.  A mellette látható

Opemus 4 csehszlovák fotónagyító az 1970-es évekből származik. 

A második polc az egykori Neumann János Számítástechnikai Versenynek és az iskolai informatikaoktatásnak állít emléket. A versenyt 1984-2004 közt rendezte a gimnáziumunk. Fő szervezője Bayer József tanár úr volt, aki matematika és a fizika  tanítása mellett az iskolánk informatikaoktatásának  úttörője is volt. A  mellékelt fénykép az 1985-ös 2. versenyen készült. A képen balról jobbra a zsűri tagjai: dr. Kádár András; egy pesti zsűritag,; Bayer József tanár úr; Kovács Győző, a zsűri elnöke, a verseny kezdeményezője, maga is volt garays diák,  és Zentai András igazgató. Ez az országos verseny annak idején nagyon nagy presztízsű volt. Az 1984-es, induló verseny döntője a Magyar Televízió kamerái előtt zajlott. 

A fenti fotó mellett a kép előterében a verseny három emléktárgyát látjuk. A képek mögött egy TV készülék, ez volt a  az ABC-80-nak a "monitorja".

Az ABC-80 svéd gyártmány volt. Ezzel indult 1980-81-es tanévben az iskolai számítógépprogram. Ekkor 117 db gépet osztottak szét a hazai iskolák közt. A Z80-as alapú, 3,58 MHz-es, 16kB RAM-mal és 18 kB ROM-mal rendelkező, BASIC-ben programozható gépet a felső képen látható TV-vel és a képen látható átalakított magnetofonból álló háttértárral árulták együtt. Később a már nemzetközi szinten elavult gép licencét megvette a hazai BRG, és még néhány évig gyártotta.

A legelterjedtebb iskolai gép a HT-1080Z volt.Ezt a Híradástechnikai Szövetkezet gyártotta hongkongi licenc alapján 1983-86 közt.. Összesen több mint 2000 db-ot gyártottak belőle, az 1983-84-es iskolai tanévben 820-at kaptak az iskolák. Ez is Z80-as processzort használt,de csak 1,77 Mhz-es órajellel 16kB, majd 48 kB RAM-mal és 16kB ROM-mal rendelkezett. A kazettás magnetofont beleintegrálták az alapgépbe, aminek révén sokkal megbízhatóbb lett, mint az ABC-80 kazettás magnója.

A Commodore gépcsalád két tagja, a C-64-es és a Plus 4-es. Az amerikai gyártású C-64-es az 1980-as évek sztárgépe volt, több mint 10 millió eladott példánya ma is csúcsnak számít.  Annyira komoly gép volt, hogy 1985-ig a COCOM-listán is szerepelt, azaz nem engedélyezték a keleti blokk országaiba való bejutását. Így aztán valóságos iparág lett a becsempészése. A gép soha nem volt az iskolai számítógépprogramban, mégis sok iskolában használták.  Erre már komoly vállalati szoftverek is készültek a korban szokásos Basic nyelven, vagy gépi kódban. Hajlékonylemezes mágnese háttértára volt. Ezt a nagy alakú floppyt használták a korai PC-k is. Az utódjának szánt Plus 4-es már iskola-számtógép is volt 1985-87 közt, némileg egyszerűsítve, pl.visszatérve a kazettás magnetofonhoz. Ez a gép az USA-ban hatalmas bukás lett, nálunk ezért is fogyhatott el vagy 10 ezer darab. Az első személyi számítógép,  egy IBM PC/PS2 Joó Ferenc, Ausztriába került öregdiák adományaként érkezett iskolánkba még a 1990-esévek elején. Ez akkor, mai pénzre átszámítva több, mint 1 millió forint volt. Ma már nincs meg.  

A második szekrény tetején egy táramérleg torzója látható a Monarchia idejéből.

A 2. szekrény legfelső polcának bal oldalán van a vákuumcső-gyűjteményünk egy része. A négy  legrégibb, még a Monarchia korából illetve a Horthy-korszakból származik: egy röntgen-cső, egy Crookes-féle radiométer és egy máltai keresztes katódsugárcső, valamint egy kétsugaras ernyős katódsugárcső. Mindegyik a legendás Marx és Mérei cég gyártmánya. A röntgencső kivételével mindegyik még ma is működőképes, de a radiométer kivételével nem használjuk őket, mert jelentős röntgensugárzásuk is van, csak szikrainduktorral lehet beindítani őket. Méretben  kiemelkedik a Tungsram 1960-as évekbeli máltai keresztes csöve.

A Tungsram az Egyesült Izzó márkaneve volt. A nagy múltú gyár Monarchia idején a világ izzólámpagyártásának több, mint harmadát adta, a Horthy-korszakban is meghatározó cég maradt, ami   szocializmus idején sem tűnt el teljesen a világpiacról. Laboratóriumában olyan nagynevű tudósok dolgoztak, min a későbbi Nobel-díjas Gábor Dénes, vagy Bay Zolán. A polcon öt olyan régi izzó van, amelyek ma már ránézésre is szokatlanok. Mögöttük két ipari elektroncsövet látunk, mindkettő pentóda, tehát ötelektródás elektroncső. Különösen a rádiótechnikában még ma is keresett 12,6V-os, 800W (!)-os NDK-s Funkwerk SRS 502-es pentóda számít különlegesnek.

A második polc különlegessége az a régi röntgencső, ami a szekszárdi Vitéz Nagybányai Horthy Miklós Közkórház röntgencsöve volt. 2009-ben hozta be szertárunkba egy idős hölgy, kinek férje a padláson rejtegette ezt a régi készüléket. A képen is jól látható az a rézgömb, ami az antikatód hűtővizes ellátásában játszott fontos szerepet.

A polc másik felén egy aneroid barográf, azaz légnyomásíró eszköz látható valószínűleg az 1930-as évekből, vagy még korábbról. Előtte egy hosszú szárú volfrámszálas izzó. A volfrámszál  kivitele alapján az 1930-as évekből származhat. Az Edison-effektus bemutatására használták.

A harmadik polcon kapott helyett az egyik kedvencem, az aneroid (folyadékmentes) légnyomásmérő még a Monarchia idejéből. Annak ellenére, hogy üvege repedt, ma is nagyon pontosan mér. A földszint és a 1. emelet közti magasságkülönbséget is biztosan kijelzi. A működési elvéről itt találunk leírást.

A légnyomásmérő szomszédságában néhány apróbb eszköz látható. Az Agat típusú szovjet stopperek is évtizedekig szolgáltak. Mellettük egy polyméter (harmatpont meghatározó eszköz). a polyméter egy hőmérőből és egy hajszálas légnedvességmérőből áll, ebből a két adatból határozható meg a harmatpont.. A betűtípusai  alapján az 1930-as évekből származhat. Előtte egy bimetálos hűtővíz hőmérsékletmérő hever. Nem tudom miből szerelhették ki. Hátul egy  inklinatórim (mágnes lehajlási szög  mérő) töredékeit látjuk.

A polc bal oldalán néhány újabb eszköz van a gimnázium hőskorából. Bal oldalon két esztétikus kivitelű, faburkolatú fülhallgató látható. Mellettük egy szextáns. Háttérben egy erőmérő a  Marx és Mérei gyárból. Polc elején két hullámoptikai eszköz. Egy Newton-gyűrű és egy Fresnel-féle kettős tükör. A régi reáliskolák oktatási színvonalára jellemző, hogy a Fresnel-féle kettős tükör ma is csak periferiálisan szerepel a fizika anyagában. A kép jobb szélén egy régi demonstrációs eszköz,  erők mérésére és bemutatására használhatták.

A legalsó polcon is egy legendás gyár, a Labor Műszeripari Művek villanymotoros légszivattyúját látjuk. Valószínűleg az 50-60-as évekből származhat. Mellette az egykori matematika szaktanterem táblája van. Most már jó ideje nem rendelkezünk ilyen teremmel, a közeljövőben újra egy ilyen jellegű terem kialakítását tervezzük.

A legalsó polc jobb oldalán a Gamma művek diavetítője terpeszkedik. A Gamma sokáig katonai megrendelésekre gyártott optikai berendezéseket, az államosítás után ebből tértek át a polgári igények kielégítésére is, így gyártottak sokáig diavetítőket is. Ma már szokatlan, hogy ekkora egy monstrum legyen egy ilyen viszonylag egyszerű eszköz. A polc további helyei olyan eszközök vannak, amik magasságuk miatt nem fértek be a felsőbb polcokra. Így került ide a  monarchiás időket idéző Leydeni- palack, és az 1960-as években Tungsramban készített forgó csillámvitorlás katódsugárcső is. Ebben a csőben a katódsugárzás hatására forgásba jön a csillámkerék, mutatván azt, hogy a sugárzásnak lendülete is van.

A harmadik szekrény legfelső polcán az elektromos mérőműszerek vannak. Bal szélén egy tükrös, torziószálas Deprez-műszer van. Marx és Mérei gyárában készült a monarchiás időkben. Nagy érzékenységű, precíz galvanométer van szó. Mellette két fadobozos volt és ampere mérő műszer áll. A gimnázium legrégebbi mérőműszerei lehetnek. Fajtájukat tekintve hődrótos műszerek. Ma már persze ilyen elven működő műszereket nem találunk. Mérési elvükről leírást itt találunk. A polc elején két generátor torzóját láthatjuk.

A polc középrészén egy tolóellenállás kapott helyet, ez talán még az 1930-as évekből van, de lehet, hogy későbbi. Mögötte egy újabb fadobozos műszer. Ez már Deprez-elven mérő kombinált műszer. Engel Károly Alkatrészgyárában (EKA) készült.

Mellette a már államosított EKA gyár 1959-es modelljét, az Univeka 147 Uravot látjuk. Az 1960-as évek csúcsműszere volt ez, precíz tükörskálával. Öreg "szakik" még mindig legendákat mesélnek róla. A hazai elektrotechnikában ez volt az első igazi multiméter, bár cipelni nagy súlya miatt nem volt egyszerű.

Az Univeka mellett a keleti blokk két másik mérőműszerét látjuk az 1960-as évekből.  A kisebb a lengyel Lavro 1-es, a másik a szovjet C 4341-es.

Az alsó polcon folytatódik a mérőműszerek sora egy újabb szovjet darabbal, az AVO 63 iskolai mérőműszerrel (1960-as évek). Mellette két ellenállásszekrényt látunk.A falnak a monarchia korának egyetlen osztrák darabja támaszkodik. Ez Rohrbeck's  Nachfolger-nél készült Bécsben. Működési elvének megismerését  szintén a Bethlen Gábor Gimnázium fantasztikus gyűjteménye alapján  alapján javaslom.Előtte egy jóval fiatalabb  darab hever az 1960-as évekből. Ebből a korból származik a kép előterében a elektromotor modell is. Mindkettő a Taneszközgyárban  készült, ami a régi nagy hírű Calderoni cég államosításával jött létre. 1968-ban pedig a TANÉRT-té alakult át. 

A polc bal oldalán is néhány nagyon érdekes eszközt látunk. A bal oldalon egy tekercs van abból a korai időkből, amikor még nem állt rendelkezésre műanyag szigetelés a vezetékekhez. Így selyemmel tekerték be a vezetékeket, ebből készült a tekercs. Mellette egy egyszerű kivitelű transzformátor van a Taneszközgyártól. Igénytelen egyszerűségével a legszomorúbb '50-es éveket idézi meg. Ez mellett egy Morse-kapcsoló van. Háttérben pedig két ívlámpa található. Egyikük a szekszárdi Világmozgó Moziban volt használatban. Mindkettő a Projectograph Mozgófénykép és Gépgyár Rt. -ben készült a monarchia idején. Az ívfénylámpákra nagy fényerejük miatt volt szükség. A magas hőmérsékleten izzó szénszálak miatt azonban nagy volt a tűzveszély, sok korabeli mozi le is égett, a szekszárdi is.

Az alsó polcon egy kétcellás fotométer , azaz fényerősségmérő található. Ezt is Labor művek gyártotta az 1960-as években, de vajon mire használhatták egy középiskolában?

A következő két eszköz arra bizonyíték, hogy az 1960-as években is olyan eszközökkel gyarapodott a szertár,
amelyek a taneszköz színvonalát messze meghaladták. Mindkettő az Orion gyár terméke volt.  Az Orion  a magyar elektronikai ipar meghatározó gyára volt.Ez a gyár a II. világháború előtt  a világ rádiógyártásának több mint negyedét adta. A szocializmus idején is maradt még valami egykori hírnevéből, bár nyilván a mikroelektronika forradalma idején a cég a keleti tábor összes cégévvel egyetemben  perifériára szorult. Jobb oldalon egy grid-dip oszcillátort látunk.Ez az eszköz rezgőkörök rezonancia-frekvenciájának mérésére használatos. Mögötte egy hordozható radioaktív sugárzásmérő van. A hozzá kapcsolódó GM-cső elkallódott..

A következő két eszköz is a gimnázium hőskorából van. A bal oldali egy Nobili-féle termoelem. A bizmutból és antimonból álló fémkeret belsejében egy iránytű található. A két fém közös érintkezési pontját melegítve a körben meginduló áram mágneses terének hatására az iránytű elfordul. Mellette egy szferométert látunk. Ez a lencsék és tökrök görbületi sugarának mérésére használható.

A polc bal oldalát egy emeltyűs pirométer zárja. Ez a a hőtágulást vizsgáló eszköz a későbbi TANÉRT változatokat messze lepipálva egyszerre két fém hőtágulását is össze tudja hasonlítani. Mögötte Halász István Principikon - Mozgóábárás elektrotechnika című 1958-as könyvérdekessége látható. Ez a maga korában népszerű könyv lehetett. Angol, német, lengyel fordítása ma az online kereskedésekben 40-50 Eurós áron cserél gazdát.

Legutolsó polcunk síppal és sípmodellel indít, valószínűleg még ezek is a monarchiás  idők termékei.

Két szintén nagyon öreg eszköz következik ezután. A bal oldalon egy Melloni-féle termoszlop látható. Ennek a hősugárzás mérésére szolgáló eszköznek a leírását szintén a Bethelen Gábor Ref. Gimnázium honlapján találjuk. Az eszköz további részei elkallódtak. Mellette a Daniell-féle kondenzációs higrométert, azaz levegő páratartammérőt látunk. Természetesen ez is megvan a Református Gimnáziumban.

Végezetül egy 1960-as években, a Taneszközgyárban készült szikrainduktor és néhány Marx és Mérei -féle egyszerű gép modell zárja kis gyűjteményünket.