 |
| A Benedek-völgyi Molnár-tanyán, 1931-ben. Balról jobbra: Hadnagy Albert levéltárigazgató, Molnár Dénes III. osztályos gimnáziumi tanuló gimnáziumi egyenruhában. Molnár Sándor a Szekszárd-Bátai Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulat igazgató-főmérnöke. Molnár (később Mészöly) Miklós, I. osztályos gimnáziumi tanuló szintén egyenruhában, és Molnár Sándorné (szül. Szászy Jolán) A fénykép a bemutatásra kerülő többi képpel egyetemben (a tablóképet kivéve) a Wosinsky Mór Múzeum tulajdona. Közreadásuk lehetővé tételét Ódor Jánosnak és Lovas Csillának köszönjük. |
A Molnár család régről elkötelezett volt a szekszárdi gimnázium iránt. Id. Molnár Sándor madocsai reformtus lelkész mind a négy fiát ide íratta. Az 1903-ban érettségizett Dezső tragikus sorsát érintettük is. Az ifjabb Sándor két évvel később érettségizett, vízépítő mérnök lett. 1918-ban, 30 éves korában elvette a jómódú Szászy Endre ügyvéd lányát, Jolánt, így Ifj. Molnár Sándorék Szekszárd jómódú polgárai közé kerültek. A város főterén álló, a Takarékpénztárnak is otthont adó, emeletes házban volt otthonuk. Mindkét fiúk, Dénes és Miklós is a Garay Gimnáziumban járt.
 |
| Osztálytársaival és Belházy Ernő nyugállományú latin-görög tanárral. (Kék tintával készített X jel mutat Mészöly Miklósra és Belházy Ernő 1929-ben már betegeskedett, alig tanított. 1931-től pedig betegségi nyugdíjba helyezték. A fénykép készítésekor már régóta nyugdíjban volt, Mészöly Miklósékat soha nem tanította. Hogy milyen kapcsolatban volt az osztállyal, az egyelőre rejtély számomra. |
 |
| Mészöly osztályának tablóképe. Az eredeti tabló nem maradt fenn, csak egy kis méretű másolatot ismerünk. |
Miklós 1931-ben kezdte meg tanulmányait a gimnázium I. osztályában, Wallacher László rajztanár osztályfőnöksége alatt. Osztályuk hatalmas létszámú volt, 62 fővel indult, ebből értettségiig 41-en maradtak. Ebben az időben ezek a létszámadatok nem volt szokatlanok, két párhuzamos osztály indítását azonban a tankerület nem engedte. Az osztályba 7 lány is járt.
Elsőben Miklósnak szerény eredményei voltak, csak hittanból lett jeles. Másodikos diákként az irodalmi délutánon már szavalt. Áprily Lajos: Tetőn c. versét adta elő, sokat javult a bizonyítványa is. A következő évben már csaknem kitűnő volt. Negyedikben ismeretlen okból osztályfőnökváltás történt, Mentz János, a későbbi igazgatóhelyettes lett egy évre az osztályfőnöke. 1935-ben, ötödikes korában Létay Menyhért lett osztályfőnöke, sokat romlott tanulmányi eredménye. A következő év egyfajta válságévnek tekinthető. Németből soha nem volt jó, de ebben az évben csak elégséges lett. Ennél is feltűnőbb, hogy a magaviseletből is csak elégségest kapott. Ez egy komolyabb "botrányt" feltételez, de nem derült ki számomra, hogy ez mi volt. A következő évben már nem volt elégségese, sőt év végén már könyvjutalomban részesült. 1938/39-ben, végzős korában egyedül ő vesz részt a gimnáziumunkból a budapesti tanulmányi versenyen irodalmi pályázatával, de nem ér el említésre méltó eredményt. Ebben az évben az önképzőkörben a legaktívabb diák volt, sok felolvasást tartott már saját műveiből is. Ezeket az ifjúkori zsengéket később azonban mind megsemmisítette, amikor katonai behívóját megkapta. Az év végén a "legértékesebb szépirodalmi munkásságért" 10 pengős díjat kapott. Érettségije jó rendű lett, de látni kell, hogy a kitűnők és jelesek száma is összesen 15 volt a 41-ből, tehát tanulmányi átlageredményét tekintve csak középszerű diák volt, akinek a reáltárgyak és a nyelvek gyengébben mentek.
 |
| A gimnáziumi osztálytársaival a templom lépcsőin. Miklós egy lánnyal beszélget. |
Molnár (Mészöly) Miklós Gimnáziumi éveiről osztálytársa, Marth János a következőképpen emlékezet vissza 2005-ben:
„A gimnáziumban is inkább a fiatal tanárokkal tartotta a kapcsolatot, mint a diákokkal: Létay Menyhérttel és dr. Hencze Bélával, aki latint, franciát, magyart tanított. Velünk csak akkor állt szóba, ha valamelyik lánynak szerelmes levelet akart küldeni.”
A történet szereplője Létay Menyhért (1909-1975) az iskola legendás matematika-fizika tanára volt. Létay széleskörű műveltséggel rendelkező tanáregyéniség volt, aki az integrálszámítás tanításáról csakúgy tartott tanárkollégáinak továbbképzést, mint a hazafias nevelés lehetőségeiről az irodalomoktatás területén. Mészöly Miklós így emlékezett meg róla, és egy kicsit Hencze Béláról is.:
"Szekszárdon születtem, s ez akkoriban főképp borkultúrára predesztinálta az embert, nem szellemire. Tizennégy éves koromban jártam először Pécsett...Akkor váratlanul otthon is megváltozott a helyzet: két fiatal tanárt kapott az osztályunk......még a matematika és fizikaórákra is bele tudott lopni egy kis irodalmat s zenét, mindez új hang volt, új ötvözete a szenvedélyeknek. S egyúttal alkalom is a nemes összeesküvésre: kiderült, hogy a szellemibe is lehet menekülni a kispolgári szűkösség elől. Így lett néhányunk cinkossága olyan lelki iskola, ami után már Pécs atmoszféráját is kevésbé barbárul szippantottam."
Létay Menyhért és Hencze Béla mellett Zelenka Gyula is visszaköszön Mészöly Miklós műveiben, aki 1935-ben hunyt el. Kis gimnazistaként még tanított természetrajzot Mészöly Miklósnak. Vele korábban foglalkoztunk már itt.
Irodalom:
Jelezni kívánom, hogy sem Thomka Beáta, sem Szolláth Dávid monográfiáját nem volt módom áttekinteni. Előfordulhat, hogy ezekben is szó van a gimnáziumi évekről. Én a szokásos forrásait használtam, tehát a gimnáziumi értesítőket, és mellette még egy-két művet.
Marth János visszaemlékezése:
