2014. szeptember 5., péntek

Rab/Arba: A város

A Palazzo Tudorini kapuja

Napnyugta a város felett

A város a székesegyház tornyából

A székesegyház és az öböl

Rab jelképe a négy torony

Balról jobbra: A székesegyház, a Szt. Jusztín templom, a Szt. András bencés kolostor, és a Szt. János evangélista romtemplom harangtornya.

A város egyik legfantasztikusabb épülete a Szt. János evangélista templom. Ezt a 9.sz.-i kora keresztény templomot egyházi átok sújtotta 1833-ban és sorsára hagyták. A város lakosai a torony kivételével csaknem széthordták 

A templomba számos római oszlopfőt építettek be.

A horvát Adrián szinte egyedülálló preromán részletek

A Szt.Justin templom előtt a téren egy nagy becsben tartott magyal tölgy áll. 1921-ben ültették, amikor a sziget az olaszoktól a Szerb-Horvát-Szlovén királysághoz került. A teret ma Szabadság-térnek nevezik

Alkony

A székesegyház és a Szent András kolostor román kori tornyai

Szép reneszánsz oltár a Szent Antal ferences kolostorban

A Szent Antal ferences templom és kolostor

A Palazzo Ducale reneszánsz erkélye

Búcsú  a várostól

Rab / Arba: A székesegyház

Rab, olasz nevén Arba, 1828-ig püspöki székhely volt. A Szűz Máriának szentelt templom volt a székesegyház.  Nem túl nagy ez a korábbi előzmények után a XII.században épült templom, de valóságos kis ékszerdoboz. 

A székesegyház harangtornya érdekes módon vagy 50m-re van a templomtól.

A bejárat felett Pietro (vagy Petar) Trogiranin Pietája 1514-ből. Én simán sokkal korábbinak néztem, ami  arra utal, hogy egy kissé provinciális mű, de van benne a naivakra jellemző erő.

Számomra a legnagyobb élményt a velencei fafaragó, Mateo Moronzon stallumai jelentették.

Az egyik mellékoltáron  egy 14.századi mű, amit persze simán lehet trecento alkotásnak is nézni

A cibórium még a korábbi bizánci templomból származik

A stallum 1445 körül készült

Nagyon tetszett

A velencei mester műveit már megcsodálhattam Zadarban is. 

Finom részletek

A Szent Kereszt-kápolna későreneszánsz feszülete

Ezeken a szobrokon is érződik a trogiri Péter mester naiv stílusa

A keresztelő medence a Szt. Kristóf oltárral. Szt.Krisóf a sziget védőszentje

2014. augusztus 30., szombat

Rab-sziget: Kampor/ Campora: A Szent Eufémia ferences kolostor

A család téblábol a kolostor előtt

A tengerparton áll, mellette temető

A kerengő. Ez a 15.század végi átépítés eredménye

A kerengő udvara a kúttal

A templom kerengőjében

A kolostor a 13.sz. végéről származik, de már a 4.sz.-ban is templom állt itt. Sok-sok évszázad kőemlékei a kerengőben. 

Némi csalódással vettem észre, hogy a nagy, fantasztikus quattrocento poliptichon a múzeumba került. Oda viszont még a nyitvatartási időben sem sikerült bejutnunk. Hiába, ez a ma is működő ferences kolostor még a turistaidényben sem számít felkapott helynek. Így a templom "sztárja" most a 17.sz. végi festett famennyezett és a karzat volt.

Ferences szentek. A templom ma is a ferenceseké.

A káptalanterem ablakai

A káptalanterem éke a nagy 17.sz-i feszület

Szt. Kristóf, Mária és Siennai Szt. Bernardin a templom famennyezetén

Az egyik mellékoltár éke a 13. sz-i Mária-ikon 

A régi sírláda a kerengőből

Rab-sziget: Supetarska Draga/Valle San Pietro

Supetarska Draga/ olaszul Valle San Pietro, kis falu volt Rab-szigetén. A falu az egykori bencés apátság árnyékában élt, lakói főként sólepárlással foglalkoztak. Ma már persze itt is minden a turizmusról szól. A mély öböl mentén mindenfelé nagy, modern apartmanházak állnak. Nekem mindig nagy öröm, ha egy ilyen környezetben valami kis jelet találok a régi világból. Itt egy régi malomépületre akadtam, ami közvetlenül a tenger partján áll. A malom vizét adó egykori karsztforrást eltüntette már a civilizáció, és vizét a helyi vízmű használja, de a malom ma is szinte működőképes. Azért karsztvíz jut még bőven ebbe az öbölbe is. Ennek vize sokkal hidegebb, mint a szomszédos öblöké, és kevésbé sós is.

A malom nyitva áll, benne egy kandalló és az egykori őrlő berendezés teljes épségben 

A malomkerék maradványaira jéghideg és kristálytiszta karsztvíz vastag mészréteget rakott a használatlanság évtizedei alatt.

A San Pietro bencés apátság ma szinte a semmi közepén áll, kőkerítéssel, épületekkel övezve.

A templomba nem sikerült bejutnunk, de a falu ma plébániatemplomként használja

Szinte hihetetlen, de egy 1290-ben öntött harang lóg ma is toronyban. Ez egész Dalmácia legrégebbi harangja. (Bal oldali) Mellette a fiatalabb "csak" XVI.századi.

Az egykori apátsági épületei ma már romosak. Csak egy szárny van felújítva, ez ma a plébánia. 

2014. június 21., szombat

Mekényes / Meknitsch: Evangélikus templom

Az evangélikus templom a paplak udvarán keresztül közelíthető meg. Szerencsém volt, a templomgondnok nénike éppen az udvaron gazolt.

A bejárat felett a Pred. 4.17 idézete. Magyar fordításban: "Vigyázz a lábadra, amikor Isten házába mégy! Hallgatni menj oda!"

Az egyik legegységesebb stílusú evangélikus templom a Schwäbische Türkei-ban. 1795-ben lett kész, miután a 1783-tól 1787-ig felépült első templom egy villámcsapás következtében leégett.
Az új templom karzatképeit festő mesternek a nevét is tudjuk. Az alkotó Gottlieb Solbrig volt. 

Karzatkép Ferenc császárral aki, a templom építésének idején uralkodott.

A szószékoltár

A karzaton a 12 apostol (aktuálisan János és Péter) van copf vázák kíséretében

Az orgonát 1927-ben szállította ide az Angster gyár

II. József a Türelmi rendelet miatt került ide

Az orgonakarzaton a négy evangélista van. Ez János

Feljárat a karzatokra. Itt minden olyan, mintha csak tegnap terelték volna vagonokba az itteni svábokat.

A szószékoltár. Az oltárkép is Solbrig alkotása, de 1785-ből, tehát a korábbi templomból származik. Vegyük észre, hogy már itt is magyar címer van az oltáron.

A mennyezet finom díszítése a 19.század végéről vagy a 20.század elejéről származhat. A templomot 1862.ben újították fel,majd 1907-ben a karzat faoszlopait öntöttvasra cserélték. 

Fachwerkes melléképület. Végül a szokásos fogyatkozási adatsor jöjjön:
1903: 1224 fő, 1153 evangélikus
1949: 892 fő, 218 evangélikus
2001: 330 fő, 54 evangélikus
2012: 291 fő. Istentisztelet már csak nagy ritkán van a templomban.