Várad az Alföld peremvidékén feküdt, fontos utak csomópontjában, már
szőlőtermelésre is fogható lankák lábánál. A legtöbb történész szerint Szent
László Váradon először a 24 kanonokból álló székeskáptalant (prépostságot)
alapított. A prépostság utána a püspökséget ide telepítette át Biharból,
majd ide is temetkezett. (A korábban vélt somogyvári első temetkezést
újabban pl. Klaniczay, Búzás és mások is, hitelt érdemlően megcáfolták.)
Püspöksége, kiterjedt egyházi intézményrendszere és a Szent László
kultusz révén Fehérvár és Esztergom mellett a
legfontosabb vallási központtá fejlődött a középkori Magyar Királyságban. A nagyszerű, Szűz Máriának szentelt
székesegyháza nem csak Szent László sírját rejtette, hanem Mária
királynőjét, Luxemburgi Zsigmondét, valamint Károly Róbert
feleségének, Beatrix kirélynéjét is, nem is beszélve számtalan püspökről,
egyházi méltóságról, főúrról.
Két jelentős kolostor is volt a közelben. A város határában álló
előhegyi premontrei kolostor, amelybe az alapítót, II. Istvánt
is temették 1131-ben. Ez a székeskáptalan mellett hiteleshelyként is
működött, tehát Fehérvár mellett Várad volt a királyságban még olyan hely,
ahol kettő ilyen is tevékenykedett egyszerre. A premontrei kolostor a
középkor végére jelentéktelenné vált, majd 1495-1497 között Kálmáncsehi
Domonkos püspök (1495-1501) Szent László király tiszteletére társaskáptalanná
alakította át. Szentjános Váradtól nyugatra, kb. 10 km-re van. A
bencések kolostora állt itt, amit a 13. század közepén a ciszterek
vettek át pár évtizedig, majd 1556-os megszűnése előtt néhány évig a
margitszigeti domonkosapácák kezén volt.
A város intézményrendszere is fejlett volt. Váradon a már említett
prépostság mellett két társaskáptalan is alakult. 1250-1280 közt
Várad-Velencében épült ferences (minorita) kolostor, ami mellé beginaház is
települt, majd a 14. században a közelükben a klarisszák is megtelepedtek.
1490 körül pedig jelentős, 36 fős obszerváns kolostor is működött itt a
reformációig. A középkor végén rövid ideig a domonkosok is
tevékenykedtek Várad-Velencén. A kolostorok mellett három ispotálya, és
külön lepraháza is volt.
A város a középkori "nagyvárosainkhoz" hasonlóan sok városrészből állt, bár
néha egy-egy városrész csak utcányi volt. A városközpontot mintegy 60 ha-os területen várfalak is határolták. Ezek a várfalak ugyan gyengébbek voltak, mint a püspökvárnál, de Kőrősből odavezetett vizesárkok tovább erősítették a város védelmi képességét. A várfalakon kívül több városrész is elterült, ahogy az a középkori városainknál általános volt. Ezek közt több latin is volt,
ami az alábbiakból is kiderül. Zsigmond korában Várad városához
(civitas) kapcsolódóan a Kőrös bal partján a következő városrészeket (vicus) említik: Velence, Péntekhely, Szombathely, Sziget,
Szentlőrinc (ezt később Vadkertnek nevezték) , Bolognia, Padua, Egerszeg,
Új-Bécs, Hídközszőlős, Malomszeg, Zsupos. A nevek gyakran beszélőek,
vásári napokra, idegen eredetű lakosságra, művelési ágra, ipari
tevékenységre utalnak. Várad városa alatt a mai vártól nyugatra
elterülő részt értették, mely a káptalan tulajdonában volt. Velence
városrész (így hívják a mai napig ezt a városnegyedet) a vártól keletre
terült el. Jelentős vámhely volt, itt szedték az Erdélyből érkező áruk után
a vámot, melyen a püspökség és a káptalan közösen osztozkodott. Csaknem
minden városrészben plébánia is működött, így 9 plébániája és kb. 17
temploma volt Nagyváradnak, amivel kevés magyar város versenghetett a
középkorban.
A Kőrös jobb partján állt Olaszi és Szent Péter városrész. Olasziban
bizonyítottan vallonok, franciák éltek, akiket gyakran olasznak
neveztek. Olaszi a váradi püspök birtoka volt. Feltételezés szerint Várad településrészei közül legalább három: értelemszerűen a
civitas, de Vadkert és Olaszi valamiféle saját önkormányzattal, bíróval,
tanáccsal és pecséttel rendelkezett. Néhány Várad közelében lévő
település is jelentős lett. A középkor vége felé ezt az egész Várad körüli agglomerációt egybe véve
gyakran Nagyváradnak említették.
A latinok nem csak a szőlőkultúrára, hanem a reneszánsz eszmékre is jó
hatással voltak. Scolari András püspök pedig egyenest Firenzéből érkezett a 15. század legelején. Így amikor Zrednai Vitéz János, Hunyadi János
jóvoltából itt lett püspök, a város a magyar humanizmus bölcsőjévé is
válhatott. A káptalani iskola Vitéz János püspök idején – 1445-1465 – közt humanista központ lett. Iskolájában tanult az ifjú Csezmicei János a
későbbi Janus Pannonius, csillagdájába csábítgatta- sikertelenül- Georg von Peuerbachot Vitéz János. Kapcsolatuk ékes bizonyítéka hogy Peuerbach ékes szavakkal méltatja Vitézt a híres Váradi Táblázatok előszavában. A Váradi Táblázatokban a csillagászati okkultációkat, adja meg Peuerbach a bécsiek átszámításával Váradra vonatkozólag. Ez a mű tudományos népszerűsítő irodalomban "nagyot ment", és mára az ment át a "köztudatba", hogy "Várad lett a világ közepe", vagy legalábbis a 0 fokos délkör névadója. Valójában Peuerbach még Várad és Bécs hosszúságkülönbségét is elég pontatlanul ismerte, így okkultációs időpontjai is némileg hibásak.
A 15. század végére Várad a három legnagyobb jövedelmű egyházi központ közé
tartozott Péccsel és Esztergommal, nagyjából holtversenyben. Bunyitay
Vince lakosságszámát ekkor 10 ezer körülire becsülte, amivel a legnagyobbak
közé tartozhatott.
Nagyvárad hanyatlását először a reformáció, majd még inkább a török veszély okozta. Ennek végső
stádiumaként a Bethlen Gábor alatt tevékenykedő olasz hadmérnökök főként a
katonai szempontoknak alárendelve átépítették a várat, mit sem törődve a már
fényét vesztett székesegyházzal, amit teljesen lebontanak. A vár sok
különféle ostromot is kiállt, de 1660-ban megkapta kegyelemdöfést, ekkor
elfoglalta a török. Ekkor pusztultak el a híres királyszobrok is, melyeknek
szépségét még Janus Pannonius is megénekelte:
Isten áldjon, aranyba vont királyok,
Kiknek még a gonosz tűzvész sem ártott,
Sem roppanva dűlő fal omladéka,
Míg tűz-láng dühe pusztított a várban,
S szürke pernye repült a kormos égre.
Hajrá, fogyjon az út, társak, siessünk.
S rőt fegyvert viselő lovas királyunk,
Hős, ki bárdot emelsz a jobb kezedben
- Márvány oszlopokon pihenve egykor
Bő nektárt verítékezett tested -
Utunkban, te nemes lovag, segíts meg.
Hajrá, fogyjon az út, társak, siessünk.
Futaki Demeter püspök megrendelésére a székesegyház elé 1370-re Kolozsvári
Márton és György testvérpár elkészítette Szent István király, Szent Imre
herceg és Szent László király egészalakos bronzszobrait is. Cudar János
püspök (1383-1395) megrendelésére 1390-ben a Kolozsvári testvérek a
székesegyház előtti téren, a három szobortól délre felépítették Szent László
hatalmas, aranyozott bronz lovas szobrát is. A szobrok túléltek az 1406-as tűzvészt, majd azt követően 1443-ban a földrengésben leomló délkeleti
torony pusztulása során sem sérültek meg, ami csodaszámba ment. 1660-ban a
törökk a szobrokat ledöntötték, valószínűleg ágyukat öntenek anyagukból.