2016. március 28., hétfő

Gyönk- Jink

A  Magyari-Kossa kastély.
 A Magyari-Kossa (az újabb névalakokban már y-nal szerepel a nevük)  család volt Gyönk egyik legfőbb birtokosa, de az idők során még sok más család szerzett a környéken birtokot. A  család azért volt különleges, mert a megye egyetlen református birtokosa volt, így Gyönk valóságos protestáns mentsvárnak számított.  A mentsvár szerepének megfelelően  itt már a  Türelmi rendelet előtt épülhetett -persze nem a főutcára és torony nélkül- református  templom.  A református templom mellett álló paplak volt a Magyari-Kossa család első kúriája, majd az 1830-as években felépült a képen látható kastélyuk, ami nemrégiben újra a család tulajdonába került. Ma Magyari-Kossa Zsolt lakja, de meg is szállhatunk itt. Régi siralmas állapotáról itt közöltem képet, rövid leírást.

A német tájház, ahol azt a szokásos hibát követték el, hogy nem hódfarkú cserepet tettek az egykori zsúp helyére.
A falunak a korai (értsd a 18.század legelejétől, hiszen hagyományosan "itt sem számít a középkor")  időktől vegyes német-magyar lakossága volt, amit kisszámú zsidó egészített ki. Itt is megfigyelhető volt a német -magyar együttélés szokásos dinamikája: a német lakosság vagyoni és lélekszámbeli túlsúlya egyre dominánsabb lett. A 19.század derekára állandósult a németek 2/3-os aránya. A két etnikum viszonya soha nem volt konfliktusmentes. Azt gondolhatná az ember, hogy a vallási üldöztetés összekovácsolta a két nemzetiséget. Valójában semmi ilyen nem történt, külön volt német református és német evangélikus egyház, külön volt magyar evangélikus és magyar református egyház.  Mivel a magyar és a német  felekezeteknek nem volt külön temploma, ezért ez évszázadokra konzerválta az állandó veszekedést, torzsalkodást, amit a vagyoni és mentalitásbeli különbségek mélyítettek el.  A mindvégig ortodox hitben  maradt zsidóval és a kevéske  katolikussal így hat egyháza volt a községnek. 

A Sulkowsky-kastély. A lengyel eredetű család tagja az I. világháború után nősült be a régi gyönkinek számító Vizsolyi családba. A valószínűleg még barokk eredetű kastélyt ezt követően építik át. A régi eredetre utal a kastély mellett álló öreg hársfa , ami legalább 250 éves. 
A református templom tornya, előtte a volt járásbíróság épülete, ami ma gimnáziumi kollégium. Jobboldalt a képbe belenyúlik a gimnázium mai épülete is. A Nagyszékelyben alapított református iskolát az ottani reformátusok nem támogatták, sőt hamarosan ellenségeskedésbe csapott át az iskola és az egyház viszonya, ezen kívül az ottani katolikus földesúr (Styrum-Lumburg) intézője a tanárokat is robotra akarta kényszeríteni, így 1812-ben ide költözött a gimnázium, ahol a Magyari-Kossa család toleranciájában bízhatott. Talán a gimnázium az egyetlen, ami napjainkban  is városi méltóságot ad ennek a településnek. A gyönki református templom 1775-től 1777-ig épült. Különleges volt tehát ez a templom, mert már a Türelmi rendelet előtt felépülhetett., ekkor azonban még csak torony nélkül. A mai tornya 1835 és 1836 között épült.

Az evangélikus templom.  Itt a helyiek mutatják be, itt én kicsit többet foglalkozva régmúlttal.

Jellegzetes sváb házak, szépen felújított állapotban.
Foglalkozzunk kicsit a demográfiai adatokkal. Gyönk mindig is a Hegyhát népesebb települései közé tartozott, bár népességszámban a 19.század végéig Nagyszékely mögött kullogott, nem is beszélve Hőgyészről. 1836-ban 2570-en lakták, vagy 500-zal többen, mint ma. 1871-es közigazgatási reform révén  járási székhely lett, aminek  eredményeként lakosságszáma megugrott, és gondolom az ide települő hivatalnokoknak köszönhetően a katolikus felekezet létszáma is jelentős lett. 1890-ben 3369-cel eléri lakosságmaximumát, ami a kitelepítésig nagyjából stabilizálódott. A kitelepítések révén elveszti német lakosságának 90%-át, megszűnik német jellege. (Ez persze nem azt jelenti, hogy az időközben természetesen államivá vált gimnáziuma ne a német nemzetiségi oktatásban látná a kitörési pontot.) A betelepülő magyarok révén az 1949-ben 2934 fős településen jelentősen eltolódtak a korábbi nemzetiségi és felekezeti arányok, ma már katolikus magyar többségű a város. 2009-ben úgy kapott városi rangot, hogy lélekszáma folyamatosan csökkent,. Ma alig van 2000 felett. Az utóbbi időben több család települt ide, mint amennyi elköltözött, de a természetes fogyást ez sem kompenzálja teljesen.

A Magyari-Kossa uradalomhoz tartozott Szabatonpuszta is, ami névleg  ma is Gyönkhöz tartozik, de közúton kb. 40km-es kerülővel érhető  csak el. (Ennyit a Tolnai-Hegyhát ma is botrányosnak számító közlekedési viszonyairól.)  Itt régtől fogva műemléki védelem alatt áll egy tehénistálló, amit barokként írnak le. 

Az épület kívülről már sokkal rosszabb állapotban van. Egy gazdasági épületnek nehéz a stílusát behatárolni, az viszont kétségtelen, hogy a II. József korabeli I.katonai térképen még nem szerepel Szabatonpuszta, tehát inkább 19.századi épületekről van szó. 

A műemléki védettségű istállótól kissé távolabb egy hasonló- bár kétségtelenül későbbi- istálló is állt, mellette hazánk legnagyobb törzskerületű bálványfájával. Ezt az épületet nemrég lebontották.

2016. március 23., szerda

Varsád- Waschad

Varsád -szokásos szófordulatommal élve- nehéz sorsú település a Tolnai-Hegyháton. Ehhez hozzá szoktam tenni, hogy persze melyik nem az, ezen a környéken. A falu kétségtelenül legnívósabb művészeti emléke az evangélikus templom, aminek tornyát látjuk a kilátóból készült felvételen. A templomról van egy másik bejegyzésem, és a falu fogyatkozási adatait is itt részleteztem. A fogyatkozás persze azóta sem állt meg.

Tipikus sváb parasztház a 19.század végéről, az udvar végén nagy, keresztbe álló csűrrel és istállóval. A falu lakossága a kitelepítés előtt szinte csak svábokból állt, akik 90%-a evangélikus volt. 

Tipikus sváb porták a 19.század végéről. A bal oldali ház lett a tájház. 

Nagy örömömre két ősi, fachwerkes épületet is találtam. Ez egy csűr. A fala sövényfal volt. A sározás sok helyen tönkrement már, ezt különféle gányolással pótolták.

Részlet. A gányolásokat itt ügyesen eltüntettem a képről, és egy esztétikusabb állapotot rekonstruáltam. 

Egy rossz állapotú vályogház az egyik mellékutcában. A lehullt vakolat mögül feltárulkozik  a fachwerkes szerkezet. Ez már egy hanyatló korszaka a fachwerknek, amikor csak a padlástér magasságában alakították ki szerkezetet.

2016. március 19., szombat

Szedres: Hidjapuszta, avagy "a magyar biedermeier szellemi központja"


Ez a kis bejegyzés Tolna megye legnagyobb politikusának Bezerédj Istvánnak igyekszik emléket állítani úgy, hogy bemutatja Hidjapusztát, egykori birtokát. Március 15.-re szerettem volna elkészíteni, de nem volt időm.  A családról, a tágabb környezetről, és némi történeti háttérről már korábban itt értekeztem. A wikipedia  sok-sok érdeme mellett nem említi azt, hogy az 1844-es országgyűlésen Eötvös mellett ő volt a zsidók emancipációjának is a fő harcosa. Én röviden úgy foglalnám össze jelentőségét, hogy a feudális, "barokk" életforma helyett polgári irányba igyekezte  terelni a haza sorsát.   Ez nem tanulság nélküli ma sem.A hidjai kastély életéről itt találunk hasznos leírást  (apró pontatlanságai ellenére) arról, hogy milyen előremutató, polgári életforma zajlott  a kúriában. Itt olvashatjuk azt, hogy a hidjai birtokot  a "magyar biedermeier szellem központjának." nevezte egy osztrák költő. (Ennek eredeti forrása itt van, Bezerédj Amália méltatásában.)  A kastély ma nehéz sorsú fiatalok nevelőintézete. Az épületet az 1830-as években bővítette Bezerédj István, a jobb oldali L alakú résszel, hogy alkalmas méretű is legyen ehhez a szerepre. Mégse lett egy hivalkodó épület.

A kastély közelében 1842-ben épült a borászat, ami ma  szépen helyreállított. Ma egy jónevű szekszárdi borász tulajdona.  Bezerédj kora volt a pecsovicsok és a kubinszkyak összecsapásának az ideje. A kubinszkyak voltak a   nemzeti liberálisok, (mit sem törődve a "liberális" szó legeslegújabb pejoratív jelentésmódosulásával) a pecsovicsok pedig a kormánypárti, Habsburgbarát konzervatívok. A kubinszyak vezére volt Bezerédj. A hidjai vendégek sorából most Festetics Leót emelem ki. Ő semmiképen sem keverendő össze a tolnai Festeticsek másik képviselőjével, Rudolffal, aki a pecsovicsok egyik vezére volt. Leó apolitikus alkat volt, de kulturális kérdésekkel elmélyülten foglalkozott. Ő alkalmazta  Franz von Schobertet a neves osztrák költőt társalkodónak és nevelőnek. Franz von Schober tehát sokszor megfordult Hidján is, az ő személyében tehát egy jelentős, európai rangú irodalmár jár itt. Ő lesz az, aki  a "a magyar biedermeier szellem központjának" nevezi Hidját. Érdekes párhuzam, hogy ugyanekkor a kubinszkynak semmikép nem nevezhető Perczel Sándor már magyar nevelőt fogad gyermekei mellé, aki még Franz von Shobernél is tehetségesebb költőnek bizonyul. A kor viszonyaira jellemző tehát, hogy Hidján a haza haladásáról szóló eszmecsere az esetek nagy részében németül zajlott. Érdekes adalék az is, Bezerédj István külön javasolta feleségének Amáliának, hogy a később nagyon elhíresült "Flóri könyvét" magyarul írja meg német helyett. Az asszony így is tett.

A hidjai kápolna romjai. Bezerédj István elég belterjesen nősült. Első felesége Amália a kiterjedt Bezerédj család egy másik ágából származott.  A fiatalon elhunyt Amália után István elvette  Amália húgát, Etelkát.  Etelka István halála után építette ezt a szép kápolnát, Tolna megye első neogót épületét. A kápolna ma igen rossz állapotban van, a tetőzete is beszakadt. A kastély közelében találjuk, egy körbekerített, elvadult akácosban.

Bezerédj István és szűkebb családjának végső nyughelyét nem a kápolnában kell keresni, hanem a kastélytól kissé távolabb. Ez a kereszt jelzi, hogy hol kell betérni a sűrűbe.

Az utóbbi időkben már gondozza a falu a legnagyobb tolnai sírját. 

A végére még egy kép a szedresi uradalmakról.A Gindly-Fiáth uradalom kápolnája évtizedekig romos állapotban volt Alsóapátipusztán, a mai Lovasudvarház mellett. Most úgy hallom hamarosan megújul, a szépen helyreállított kúriához hasonlóan. A környezet már  megtisztították, a területet körbekerítették. 

2016. március 5., szombat

Gara

Gara Vaskúthoz hasonló település Észak-Bácskában. Talán csak annyiban különbözött Vaskúttól, hogy itt nagyobb volt a bunyevácok aránya. A bunyevácokat ma horvátnak tekintik, amit ők nagyon nem szeretnek.

A falu itt is egy 19.sz. végi Kálváriával indít, aminek érdekes többlete a Krisztus az Olajfák hegyén jelenet, ami a historizáló hangulatnak megfelelően a német későgótikus  faszobrászati emlékeket idézi meg. 

A faluban sok a 19.sz. végi , 20.sz. elei feszület

A templom melletti egyik kereszt...

...és felirata

A falu nagyméretű temploma, amit a 20.sz. elején bővítettek.

A templom melletti tér a Szentháromság oszloppal, egy bunyevác kereszttel, egy német Madonnával, és az 1. világháborús katonaemlékművel 

Szt. János a templom főhomlokzatáról

A templom melletti kereszt a legöregebb a faluban, 1869-ből származik. Az itteni kersztek a nádasdiaktól teljesen eltérő stílusúak. 

Jellegzetes utcakép.

Újabb kereszt a 19.sz. végéről

Ilyen monarchia korabeli gazdag parasztportából  még viszonylag sok áll Garán.

2016. március 2., szerda

Szederkény (németül: Surgetin, sokácul Surdukinj)

Szederkény első számú nevezetessége a szederkényi falurészben álló, nemrég restaurált fachwerkes sváb ház.

Mellette egy 1938-ban épült vagy átalakított polgári ízlésű ház  áll. 

A fachwerkes háznak szép kerítése is van, ami jellegzetesen szederkényi megoldásnak tűnik. Szederkény történetéről egyébként alig valamit sikerült megtudnom.

Egy szépen helyreállított ház, szintén a két háború közti időszakból, a tipikus keresztdíszes kerítéssel.

Szederkény 1948-ban egyesült a vele szinte teljesen egybeépült Nyomja községgel. Nyomja lakosságának is túlnyomó része sváb volt, ezt árulja el a nyomjai temető.

A temetői kereszt. 

A szederkényi kálvária ma már teljesen modernnek ható stációi. A horvát felirat arra utal, hogy számottevő sokác népessége is van (lehetett) a falunak. 

A szederkényi temető is tipikus sváb temető.

Mindkét falurésznek megvan a nem túl jelentős temploma. A szederkényi 1812-ben épült felirata szerint.