2019. június 22., szombat

Apátvarasd- Warasch 2.

Apátvarasd kis zsákfalu a Mecsek és a Geresdi-dombság nyúlványai közt. Valószínűleg az itt élő 120 emberen kívül nem sokaknak érdekes település. (Sőt lehet, hogy az itteniek közül sem mindenki találja érdekesnek faluját.)

Itt már jártam 2003-ban, sőt első blogbejegyzéseim egyikét is ennek a falunak szenteltem. Az idén márciusban is Pécsről hazafelé tartva álltam meg negyed órácskára a faluban. Most kimentem a temetőbe is.

A temetőkápolna ajtajának ablaka.

Tipikus nádasdi keresztek.  Persze lehet, hogy nem a szomszédos Nádasdon készültek, mert Varasdon is voltak kőfaragók.

Sőt a legnagyobb homokkőbánya, amivel a nádasdi mesterek is dolgoztak, Varasd területére esett.

Ezek a faluszéli, egykori sváb temetők a világ legnyugisabb helyei közé tartoznak.

Egy tekintet, több mint 100 év messzeségéből.

Szív négy gombbal.

Egy kedves arc több mint 100 év messzeségéből. Milyen jó minőségű fényképek ezek, hogy napjainkig fennmaradtak.

A temetői kereszt.

Faluhelyen ritka az emeletes ház.

A buszforduló. Háttérben volt az egykori malom, aminek ma már csak hűlt helye van.

A falu egyetlen műemléke az 1792-ben felszentelt Szent Imre templom.

Gangrészlet.

A templom előtti kereszt részlete.

Egy elhagyott öreg ház, melynek vakolathibái alatt felsejlenek még az egykori fachwerk nyomai.

Gangrészlet 2.

Vályog- és tömésfal. Ez utóbbi ritkább a sváboknál.

Ennek a háznak a homlokzatán még látható volt a fachwerk 2003-ban.

A Fő utca.

Apátvarasd külterülete a csak néhány, jobbára üdülővé átalakított házból álló Jägercsárda.

Az 1. katonai felmérésen még csak erdészház szerepel itt, a 2.-on már Jäger korcsma elnevezéssel illetik, de nevezték Klein Waraschnak is.

Én mindig  Jägercsárdának ismertem.

2019. június 2., vasárnap

Pedagógusnapi "szösszenet"



A pedagógusnap igazi kommunista találmány, 1952-ben vezették be (egy évvel az új, "munkásmozgalmi" bányásznap után), akkor még június 7-8.-án ünnepelték. Az UNESCO és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 1996-ban június első vasárnapján fogadta el a pedagógusok jogairól szóló, 150 paragrafusból álló határozatot, azóta ez a hivatalos pedagógusnap. A két időpont azonban annyira egybeesik, hogy nálunk összemosódik, de lényegében inkább elsikkad. Annyi értelme azért volt, hogy egy tanórányi időt rászántam az alábbi "szösszenetre".

„A klebelsbergi népiskolai program végrehajtása azonban elodázhatatlanná tette a jogos tanítói igények részleges kielégítését. Ennek jegyében került sor 1927-ben a tanítói fizetések ismételt, 10-15 százalékos emelésére, amelyből „fizetéskiegészítő államsegély” címén a felekezeti tanítók is részesültek. Ez a fizetésrendezés jelentős lépés volt a tanítóság egzisztenciális felemelkedésében, hiszen egy tanító — igaz, hogy 20 évi szolgálat után — elérte a létbiztonságot és társadalmi presztízst jelentő „havi 200 fixet”.”
(Kelemen Elemér: Két fejezet a hazai pedagógusmozgalmak és szervezetek 20. századi történetéből)
http://old.tok.elte.hu/tarstud/filmuvtort_2004/kelemen.htm

„Mennyi is lehet az a kétszáz pengő? 1 kg arany értéke akkoriban 3800 pengő volt. A havi 200 fixből tehát 52,6 gramm aranyat vehetett a Horthy kor kisembere.”
 Kiss Ulrich SJ : https://ulrichblog.wordpress.com/2012/02/23/havi-200-pengo-fixszel/

A mai napon az arany világpiaci ára 12.205 Ft/g. (http://www.arany-arfolyam.hu/) Azaz a klebelsbergi korszak tanítója mai értékben 20 év szolgálati idő után "aranyértékben"  kb. 642 ezer forintos fizetést kapott.  Ez rendkívül hatásos végszó lenne, és ha itt abbahagynám, mindenki megütközve mondogatná, hogy bezzeg a "régi időkben"! De  feltámadt bennem a kisördög, hogy hátha az aranyhoz való rögzítés nem fedi a tényleges helyzetet. A korrektség tehát azt kívánja, hogy tovább menjünk, és megnézzük ezt a táblázatot is: 

Forrás: Danyi Pál,  https://www.artortenet.hu/images/HVG/2017_01-HVG-200Pengo.pdf
A táblázatból látszik, hogy napjainkban egy-két dolog (pl. az arany, villamosjegy, cigaretta) kivételével minden könnyebben elérhető, mint 1927-ben. Tehát az aranyértékhez való viszonyítás valóban megtévesztő volt. Ha Danyi Pál cikkét tovább olvassuk, akkor azt látjuk, hogy egy pesti ötfős családnak a tisztes (de a maihoz képest szerény) élethez kb.280 pengőre volt szüksége. Egy kőműves az akkori 9 órás munkával (ennyi volt 1935-ig a munkaidő) havi  200 Pengőt kereshetett. Nagyjából ez egy átlagos férfi fizetése volt Pesten, a nők ennek a 60%-át keresték meg. Vidéken ezek a fizetések mintegy 30 %-kal alacsonyabbak voltak. Az adók, eü. és tb. járulékok akkoriban alig terhelték még a fizetéseket, az akkori szja. pl. 2,3% volt a legalacsonyabb kategóriában. Egy vidéki tanító tehát tisztesen meg tudott élni a havi "200 pengős fixszel", de nem volt társadalmilag kiemelkedő a bérezése.
Ha tovább kutakodunk, akkor azt látjuk, hogy a pedagógusok bére is nagyon differenciált volt, és a 200 P-ös fizetést hamarosan még vidéken is jelentősen meghaladták a tanítók, nem is beszélve középiskolai tanárról.   A világválság beköszönte előtti utolsó  évben ez volt a helyzet:
Néhány értelmiségi pálya havi fizetése pengőben (1929)
        Egyetemi tanár…………………….…....…898
        Bíró, ügyész………………………...…....…712
        Fővárosi fogalmazó………………...….…623
        Minisztériumi fogalmazó…………..…..598
        Középiskolai tanár (állami)……..…...454
        Diplomás MÁV-tisztviselő………….....424
        Polgári iskolai tanár………………..…..…340
        Fővárosi elemi iskolai tanító…........340
        Fővárosi óvónő……………………...…......290
        Állami elemi iskolai tanító……….......278
        Egyetemi adjunktus, tanársegéd.....268
        Állami óvónő………………………...….......246
        Kezdő köztisztviselő……………....…....199
(Kiss László: Klebelsberg Kunó 2.rész. https://www.rovart.com/hu/klebelsberg-kuno-2-resz_1425)

  Végül idézzük Kiss László fenti cikkének kezdőgondolatát:  "Az értelmes ember, az értelmiség társadalmi megbecsültségének mind a mai napig jó fokmérője a fizetés. "

Időnk lejárt, vége a 45 percnek, házi feladat, hogy mindenki rakja össze ezt az egészet magában!

(A nyitókép a szekszárdi Garay János Gimnázium főhomlokzatának részletét mutatja.)