 |
| A "várdombi Tintoretto". A kis várdombi templom karzatán egy kb. 8mx2m-es, hatalmas Utolsó vacsora festmény függ. Helyi- és alighanem igaz- hagyomány szerint ez a kép az egykori tolnai ferences templomból került ide. Ezt a kép alakja is alátámasztja, ami egy barokk boltozott refektórium vonalát követi, és a terembe nyíló ajtó helye is világosan kivehető. Hasonló kép található pl. a dunaföldvári ferences templomban is, ami nyilván a kolostor refektóriumából került a templomba. |
 | ||
| A templomot a falu birtokosa, a Terézianum Alapítvány építette 1787-ben, és Nepomuki Szent Jánosnak szentelték.Mivel a tolnai kolostort a következő évben szüntették meg, ezért a frissen épült templom befogadhatta a Tolnán feleslegessé vált alkotást. |
 |
| A kép némi egyéni újítással ábrázolja az ismert jelenetet. Krisztus nem középen, hanem a jobb oldali asztalfőn foglal helyet. Júdás nem a többi tanítvány közt az asztal körül foglal helyet, hanem fejét leszegve Krisztus háta mögött. Jobb szélen egy ifjú szolga serénykedik. Bal szélen egy kutya, mögötte perspektivikusan megrajzolt építészeti elemek közt egy újabb szolga, kezében étellel. |
 |
| Krisztus megáldja a kenyeret.Előtte rokokó kehely, aminek még lesz jelentősége. A kép nagyon rossz állapotban van. A vászon szakadozott, a kép berepedezett, a festék elsötétedett. A Tolnamegyei Újság 1938.08.07-ei száma arról tudósított, hogy Elefánti Imre "országszerte ismert" képrestaurátor felkereste a templomot és a képet, mint Tintoretto alkotását határozta meg, amit szépen restaurált is. A hír nagyot "robbant" a hazai médiában, sőt külföldi lapok is átvették. Kuhl plébános a felfokozott érdeklődés miatt a képet a plébániára szállíttatta át. Elefánti Imre neve nem sokszor fordul elő a neten. Csak remélni tudom, hogy nem azonos azzal az Elefánti Imre műszaki rajzolóval, akit 1929-ben a pécsi törvényszék országosan köröztetett. |
 |
| A kép szerintem elég kvalitásos.Például ennek a képből kinéző alaknak a megformálása kifejezetten hatásos. Ugyanakkor kompozíció, és más részletek megformálása már kevésbé szerencsés, és némi provincializmus is érződik rajta. A barokk másodvonal egy jó és érdekes alkotása. A belelkesülő tolnaiak ezt másként gondolták. Már arról szövögettek terveket, hogy a világhíres Tintoretto nagyszerű alkotásának csak a Szépművészeti Múzeumban lenne méltó helye, hogy bárki megcsodálhassa. A Szépművészeti Múzeum munkatársaihoz el is jutott a hír. Az újság 08.21-ei száma már arról tudósított, hogy Dr. Csánki Dénes főigazgató, Dr. Hoffmann Edith művészettörténész a múzeum igazgató-őre, és Kákay-Szabó György főrestaurátor Várdombra készül. |
 |
| A baloldali részletek, a csaholó kutyával és a távoli szolgával. Az újság 08.31-ei száma aztán már a látogatásról tudósít. Csalog Zsolt szekszárdi múzeumigazgató kíséretében ideérkezett "nagyágyúk" megállapították a következőket: A kép nem lehet Tintoretto korából származó,hanem 18. századi. Elfogadták azt, hogy a vásznon látható kép egykorú a kereten olvasható 1734-es évszámmal. ( A kereten kívülről én semmiféle évszámot nem láttam a képek nagy nagyítás melletti végignézése során. Csánkiék viszont a képet nem a mostani helyén látták, azt "körbejárhatták", nagyítóval is vizsgálhatták. )Erre nyilvánvaló bizonyítékként a rokokó kelyhet nevezték meg. Végső summázatként " közepes tehetségű provinciális mester" alkotásaként határozták meg a képet. A kép tehát maradt Várdombon, de a története még nem ért véget. Egyrészt még néhány évig még látogatták, pl. a bajai ciszterci gimnázium 1941-es évkönyvében is szerepel, hogy tanulóik tolnai kirándulásuk során felkeresték a híres képet. Ordas Iván a történelmi regényeket is író szekszárdi újságíró 1987.10.10-én írt a Tolna Megyei Népújságba Várdombról. Ekkor forrásait nem felfedve, 1772-ből származó olasz mester művének nevezte. Aztán valahogy elterjedt, hogy Tiziano alkotásáról van szó. Ezt az "utolsó rohamot" 1997. 08.08-án az Országos Műemlék-helyreállítási és Restaurálási Központ közelebbről meg nem nevezett munkatársai verték vissza, amikor az alkotást 17-18. századi magyar festőnek tulajdonították. A falu honlapja azonban kitart, ott még mindig, mint Tintoretto alkotásaként szerepel. |
1688: Először említettek boszniai eredetű ferences barátokat Tolnán, akik másik négy tolnai településen is feltűnnek: Pakson, Simontornyán és Dunaföldváron. A barátok a Bosna-Argentina rendtartományhoz tartoztak.
1712: Wallis gróf szervezetten kezdte el Tolna újratelepítését katolikusokkal, mondván, hogy itt már ferencesek vannak. Az egykori protestáns fellegvár így az újkorban katolikus település lett.
1722: A régi plébániatemplom helyén kőből épült, 2/3 részt zsindellyel fedett Páduai Szent Antalnak szentelt templomban miséztek és láttak el plébániai szolgálatot a ferencesek.
1724: Nesselrode pécsi püspök a plébánia élére világi papot nevezett ki, és a ferenceseket kiűzte, akik erre a Duna parton álló romos téglatemplomba költöztek, ami a hagyomány szerint a pálosoké volt a középkorban. (K. Németh András ugyanakkor Tolnán nem említ pálos kolostort,tehát ez téves adat lehet. K. Némethnek Tolnáról három középkori templomról van tudomása, a középkori és újkori leírások zavarosságát azonban ő is említi.) Ugyanebben az évben a mohácsi ferencesek is otthagyták a plébániát, és új kolostort alapítottak. Nesselrode tehát nem csak Tolnán vette el a ferencesektől a plébániát.
1752: Festetics József telket adományozott a ferenceseknek, hogy a Duna pusztító hatásának kitett templomuk helyett biztonságos helyen új templomot és kolostort építhessenek. Ezt szánta temetkező helyéül is.
1753: Alapkőtétel
1756: Feljegyzték,hogy a még be sem fejezett templom egy befogadott vándor hibájából leégett. Festetics Józsefet sem ide temették, hanem a vasi Baltavárra.
1757. június 15-én jött létre a Kapisztrán Szent Jánosról elnevezett kapisztránus rendtartomány a Bosna-Argentina Provincia Szávától északra eső magyarországi házaiból: a dél-dunántúli kolostorok közül ide sorolták Tolnát, Mohácsot és Dunaföldvárt.(A megye másik nagy kolostora, a simontornyai a mariánusokhoz tartozott.) (Karácsonyi: A ferences rend története Magyarországon.)
1782: A kolostorban volt a kapisztránus rendtartomány tartományi gyűlése (Kapocs-Kőhegyi: A bajai ferences zárda háztörténetének I. kötete)
1786: A kolostornak 26 lakója volt: 22 szerzetes vagy növendék, 4 laikus testvér. Plébániai feladatokat nem láttak el, iskolát nem tartottak fenn. Koldulni nagyrészt a Völgység katolikus falvaiba jártak. Némileg zavaros leírásból kiderül, hogy a templomon belül a kripta még nincs befejezve. Portiuncula búcsús napját(aug.2.) és Szent Antal búcsús napját (aug.15) a mezővárossal együtt megtartották, kisebb egyházi szolgálatokat Faddon, Mözsön és a környező településeken végeztek.
1788. okt.3: Egyik legnagyobb ünnepükre, Szt. Ferenc napra készülődve kapták a hírt, hogy mivel sem tanító, sem plébániai feladatokat nem látnak el, ezért a kolostort császári rendeletre feloszlatják. A kolostor az Egyetemi Vallásalap tulajdonába került. A kolostor és a templom épülete a katonai szerek és fegyverek raktára lett.Tanulságos az is, hogy két év alatt néggyel csökkent a létszám a kolostorban, ekkor már csak 22-en, 19 szerzetes vagy növendék, 3 laikus testvér volt. A szerzetesek alapvetően három területen folytatták tovább. Egy részük átment a mohácsi vagy a földvári kolostorba. Másik részük plébániákra ment. A harmadik részük főurak uradalmi lelkésze lett, ketten mennek a Perczelekhez, a név szerint is ismert csehországi Pfrogner Krisztián pedig hosszú évtizedekig szolgált még az Apponyiaknál.
A templomi kegytárgyak a helyi plébániatemplomba, a három harang a dunakömlődi templomba került. Ezek közül a két nagyobbat az I. világháború során beolvasztották, a legkisebb harmadikat azonban ma is ott használják. Leltárba vett öt, jelentős művészeti értékkel bíró olajfestményük közül az egyik állítólag Tintoretto-alkotás volt. (Koncz Ádám előadása alapján.) Innen eredhet a várdombi Tintoretto legendája is, amit talán Elefánti átvett. Ezekről azonban , és a templom többi berendezéséről nem tudok egyelőre többet. Adva van a komoly feladat.
Koncz Ádám alapján a templom és a kolostor története a továbbiakban így alakul:
1844: A nagy tolnai tűzvészben az egykori templomban tárolt hatalmas mennyiségű dohány és az épület is megsemmisült, amit ezt követően teljesen le is bontottak.
1870: A kolostor megmaradt épülete a város tulajdonába került, és huszárlaktanyaként használták a II. világháború végéig.
1945: A kolostor internálótáborként működött.
1949: Szükséglakásokat alakítottak ki.
1954: A tolnai Földvári Mihály Gimnázium kezdte meg itt működését
1995: A rendház épületének emeleti részén a tolnai zeneiskola, a földszinten néhány évig a tolnai várostörténeti kiállítás kapott helyet, jelenleg a Gesztenyéskert óvoda működik itt.
 |
| A kolostor megmaradt épülete néhány évvel ezelőtt. |
 |
| A tolnai ferences kolostor néhány környékbeli analógiája: Segesd, (bal) Mohács (közép), Baja (jobb). Mindhárom ferences kolostor zárt, szinte szabályos négyszög, 30-40m-es hosszakkal. Segesd esetén van csak egy kis elcsúszásban a templom. (Bing Maps képek) |
 |
| A tolnai kolostor (balra) és két legközelebbi analógiája: Dunaföldvár (k) és Simontornya (j). A tolnai kolostornál pirossal berajzoltam a templom feltételezhető helyét. A szentélynél a konytolt tető és az épületen ma is látható vakablakok utalnak arra, hogy a templom nem nyúlt ki egészen a falsíkig.Így 33m-es hosszával egy kisebb ferences templom lehetett. Simontornyai 44m-es, a falsíkon is túlnyúló hosszával a legnagyobb ferences templom volt a környéken. |
