2018. július 10., kedd

Tevel-Tewel: Egyházi kisemlékek

Tevel volt jó darabig a Völgység második legnagyobb települése Bonyhád után. Mivel itt a lakosság 97%-a katolikus volt, Bonyhádon meg még a lakosság 40%-át sem érték el, ezért a Völgység katolikus központjának is tekinthetjük Tevelt a 18.század végén.

A sváb falvakra jellemző módon, bármelyik irányból is érkezünk a faluba, egyházi kisemlékekbe botlunk. A hőgyészi úton van a 14 segítőszent  18.századi kápolnája.

A kisdorogi úton pedig egy 19.század vági nádasdi kereszt.

A falu (1841-től mezőváros) szakrális központja a templomdomb volt. Itt áll a Szentháromság, mellette
a jobb oldalon Nepomuki Szent János barokk szobra.

A másik oldalon Szent Flórián. A 19.század végi Szentháromság Szent Annát és a kis Máriát
ábrázoló szobra van jobb szélen.

1739. május 30-tól december 23-íg tartó pestisjárvány következtében 53 ember halt meg Tevelen. Ekkor határozta el a közösség, hogy a pestisszentek tiszteletére kápolnát emelnek.

A kápolna Szent Rozáliának szentelt, ő van a jó színvonalú, de mégis csak kissé provinciális barokk
oltárképen. A kép alsó részén a másik két pestisszent, Rókus és Sebestyén.

Szent Rókus kapott egy 19.századi végi nádasdi szobrot is.

A kápolna másik oldalán egy nádasdi kereszt.

Az egyik temetői kápolna nívós faszobra.

A Rábolt-kápolna a temetőben.

Előtte is nádasdi kereszt.
A temető összegyűjtött keresztjei közt két 18.századi is van. Ez 1747-ből.


Ez 176?-ból.

A kálvária érdekesen indul.

A stációkból jobb oldali sora még áll egy darabig, de már kép nélkül. A bal oldali hiányzik. A stációsort 1910-ben készítette a bonyhádi Ellinger János, a már álló hármaskereszt elé.

A latrok közül már csak a jobb oldali áll.

Jézus még áll, keresztje ferde, Mária Magdolna is megvan még, Jánosnak már nincs meg a feje. A bal oldali latort, és Máriát már a bozót takarja. Érdemes megnézni a Csendhegyek blogról, hogy néhány évvel ezelőtt az egész együttes még mennyivel jobban megközelíthető volt. Stílusa alapján ez egy nádasdi alkotás 1870-80 körül.

Ilyen dzsuván kell átvergődni a hármaskeresztig.

Kereszt a Petőfi utca elején. A kép 2003-ban készült. A kereszt azóta teljesen szürke festést kapott. 19.század végi nádasdi alkotás.

A Petőfi utcában egy 18. századi Szenvedő Krisztust is találunk.

A Jó pásztor szobra. 18.századi barokk alkotás. Talán most a
Pécsi Püspökség gyűjteményében van. 

A teveli téglagyár körkemencéjének részlete. Az 1910-ben nyílt téglagyár hatására a faluban nagyon szép téglaornamentikás házak sorát találjuk. Terveim szerint következő teveli bejegyzés ezeket fogja bemutatni.

A Szentháromság templom. Terveim szerint a 3. teveli rész a Völgység legnagyobb
templomáról fog szólni. 1794-97 közt építi fel a szekszárdi Jakob Faulhammer a templomot,
aminek kifestésére csaknem fél évszázaddal később kerül sor. Ekkor a szintén szekszárdi Boros
Nepomuk János készíti el a monumentális hatású és rendkívül dekoratív falképeit.

2018. július 6., péntek

Véménd-Wemend-Beменд

A véméndi katolikus temető távolról.

Véménd demográfia görbéje tipikus a Schwäbische Türkei területén. A demográfia helyzet annyiban más mint Tolnában, hogy itt Baranyában nagyobb volt a szerbek szerepe. Véménd is 1690 környékén szerbekkel települ. Az első németek csak 1748-ban érkeznek a kamara birtokára, és ettől kezdve a szokásos népességdinamika érvényesül: a szerbek részaránya csökkenni kezdett. A 19. század elején a lakosságnak még negyede szerb, Az 1880-as népszámlálásnál már csak 15% a részarányuk. Mellettük magyarok és zsidók élnek kis arányban. 1920 után a szerbek szinte mind a Szerb-Horvát-Szlovén Királyságba települnek át, helyükre fokozatosan magyarok érkeznek egyre nagyobb arányban. A szerbek temploma gazdátlan lett, az 1970-es években lebontották.
A Véménd határában lévő igen pici kis kápolna és a mellette lévő forrást, a Vodicát szent helyként tisztelték.

Néhány éve az enyészettől mentették meg lelkes helyiek.

A katolikus temetőben is szép rendben állnak a megmentett keresztek. Ugyanez a helyzet a szerb temetőben is.

A temető középpontjában jelenleg a egy nagy hársfa, mellette egy kápolna és a kálvária hármaskeresztje áll. A mai kápolna előtt ezen a helyen állt a falu első katolikus temploma. Mai formáját 1912-ben nyerte.


A kápolna belseje.

A faluban még nagy számban lelhetünk fel 19.század végi-20.század elei tipikus nádasdi keresztet. Szinte kivétel nélkül gondozott állapotban.

Temetői részlet.

Még egy kereszt a temetőből.

Véménd csak 1788-ban szerveződött önálló plébániává. Temploma 1796-ban lett Szent Mihály tiszteletére felszentelve, majd a 1830-ban két oldalhajóval és nagyobb szentéllyel bővítették. Előtte Szent Antal és Szent Bálint szobra közt a Szentháromság, aminek alkotója Kálmán Ede (1869-1933), pécsi szobrász. 1906-ban állították Keszler Antal költségén. Ma egy 2015-ben odahelyezett fénykép is látható az építés finanszírozó módos gazdáról.

A Szentháromság oszlop ikonográfiailag egyedülálló, mivel Don Bosco már eleve szokatlan ábrázolása mellett a fatimai három gyermek portréját látjuk.

Don Bosco

Jacinta

Francisco és Lúcia. Mivel a fatimai jelenés 1917-ben volt, és csak a az 1920-as években lett népszerű, ezért ezek az ábrázolások  nyilván később kerültek az oszlopra. Három évvel később Kálmán Ede a véméndi oszlophoz megszólalásig hasonlító, ám kicsit nagyobb oszlopot készít el a Nádasdra (ma Mecseknádasd).

A templom kifestését Graits Endre (1854-1909) pécsi művész végezte el 1894-ben.

Herbert Gaspar háza 1923-ból.

A ma tájháznak otthont adó épületet  1912-ben Elter Ferenc és Hock Anna építette. A házat 1945-ben az Illés család kapta meg, akik 2005-ig éltek itt. A jellegzetes oroszlános-sárkányos ornamentika több más véméndi házon is feltűnik.

19. századi kereszt a főutcáról.

Szent Vendel szobra az egykori dömörkapui út mentén.

A Jackl-kereszt 1910-ből.
Kereszt a főutcáról 1877-ből.

Végül egy Mária Magdolnás és egy Máriás kereszt. (János nincs már meg)

2018. június 27., szerda

A závodi Keresztelő Szent János templom 250 éves

Závodon már többször jártam, és kedvenc falummá vált ez a festői kis település. Ebben a bejegyzésben a "sváb Hollókőnek neveztem".  Ebben a bejegyzésben a szakrális kisemlékekkel foglalkoztam.  Végül egy bejegyzésben a kiemelkedő értékű templomot is bemutattam.

A závodi érdekességek azonban még nem értek véget. Mint Szász Gábortól megtudtam, a plébániáról felkerült a  templomba a falu plébánosának Kelemen Tamásnak az arcképe, ami a jubileumi alkalomból, templom előterében került elhelyezésre. A későbbi feliratból megtudjuk a következőket: 1725-ben született, 27 évig plébános Závodon,  gondoskodása nyomán nagyszerű templom épült 1768-ban, apátságának 62. évében halt meg.
Néhány megjegyzés ezzel kapcsolatban:
1. A szöveg nem túl jó latinsággal készült. Az utolsó sor más betűtípussal íródott.  Eléggé feltűnő, hogy ebben a három szavas mondatban két szó is hibás: helyesen Obiit és Abbatis lenne. (Köszönöm kollégám,ifj. Töttös Gábor segítségét a latin szöveggel kapcsolatban.) Minden valószínűség szerint a feliratnak ezt a részét más kéz írta rá, de feltehetően ugyanazzal a festékkel. A Katolikus Lexikon szerint 1787-ben halt meg, tehát nem apátságának, hanem életének 62.évében hunyt el.Nem találtam róla adatot, hogy kapott volna apáti címet.
2. Nem teljesen szokatlan, de azért ritka, hogy egy plébános emléket állít magáról. Már én is írtam Szokoly Józsefről, aki egy elsőrangú vörösmárvány sírkövet hagyott maga után a szakcsi templomban, ami sokkal drágább lehetett, mint ez a festmény. Szakcs azonban 2500 lakosú mezőváros volt, Závod 900 fős falu, Szokoly címzetes apát, kerületi esperes, Kelemen meg csak egy falusi plébános.
3. Kelemen 35 évesen érkezett Závodra. A képen ábrázolt fiatal férfi sem lehet ennél idősebb. Az mindenképpen szokatlan, hogy egy plébános ifjú korában megfesteti magát, vagy  festik le.
4. A kor nemesi galériáiban nem volt alapkövetelmény, hogy azok képek elsőrendű művészi alkotások legyenek. Megelégedtek azzal, ha a portré nagyjából hűen adja vissza a megrendelő arcvonásait. Ebből a szempontból ez a kép kifejezetten kvalitásos, sőt szerintem nívósabb, mint az Apponyi ősgaléria Mertz János-féle portréi.  Persze presztízsben és árban nem versenyezhetett  ez a kis kép egy Mertz-féle egész alakos, rendkívüli részletgazdagsággal megfestett képpel.
5. A kor portréin gyakran látni különféle "kellékeket", amik gazdag jelentéstartalommal bírnak. Kelemen Tamás portréját kétségtelenül ezek teszik igen érdekessé. Kelemen jobb keze egy földgömbön (éggömbön?) nyugszik. A háttérben pedig egy könyv címe olvasható el a polcon. Ez Alain [Allain] Manesson Mallet (1630-1704) francia mérnök és térképész, a korban nagyon népszerű Description de L'Universe ‎(A világegyetem leírása) című művének ötödik kötete, ami a régi és új Európáról szól.A mű németül is megjelent 1685-ben, Kelemen ezt, vagy még inkább 1719-es átdolgozását  ismerhette. Érdekes, hogy attribútumként Kelemen nem a papi hivatással,  vallással kapcsolatos tárgyakat választott, hanem ilyen felvilágosodás korával összefüggő, a "táguló világ" élményét megosztó művet. Papi mivoltára csak a reverenda utal. Maga a mű elérhető az interneten is.
6. Kelemenről nem sok mindent találtam. L.Imre Mária korábban már idézett tanulmánya a templommal kapcsolatos dolgairól szól utalásszerűen. Ezen kívül két periratban akadtam a nevére. 1782-ben Kelemen  perli az iskolamestert, Schumann Mihályt az egyház megsértése miatt. Majd 1787-ben, halálának évében,  perli  a kisvejkei jegyzőt magyarok inzultálásáért, ellentétek szításáért és tartozása miatt.Mindkettő igen érdekes, érdemes lenne a periratokban egyszer elmélyülni. Mindenesetre, Kelemen "nehéz ember" lehetett. Különösen érdekes az is, hogy a Völgység egyetlen magyarok lakta falujában, Kisvejkén mint jelenthetett a "magyarok inzultálása"? 



Néhány kép még Závodról: pajtaajtó.

Itt már egészen nyilvánvaló, hogy a gangajtóknak mennyire nem volt funkciója, a kerítés egyszerűen az ajtó elé kerül.

Egy kereszt, Tabódtól 13 km-re.Mint Szász Gábortól megtudtam, Tabódot pont ellentétes irányba
jelzi, mert a tábla eredetileg az út másik oldalán volt. (Egyébként lemértem, tényleg 13 km-re van innen Tabód.

Tornyok. Örömmel nyugtáztam, hogy a faluba magyar és német nyelvű ízléses fatáblák kerületek ki,  ahol a településrészek neve magyarul és németül is megjelenik. Így megtudtam, hogy Závodon is volt " phuszte", akárcsak az én falumban.

Faluszél.

A kálvária.

Gangoszlop.

Az utolsó kép egyelőre.