Segesvár-Schäßburg-Sighișoara jelképe a 17.századi óratorony. (Alpár Ignác a városliget Vajdahunyad-vár építéséhez is lemásolta.) Segesvár etnikai összetétele érdekesen alakult. A középkori szász városnak az újkorban már vegyes volt a lakossága. Petőfi idején az alig több, mint 7 ezres város 2/3-a szász volt, a maradék nagy része román, a magyar lakosok száma 5% körül mozgott csak. Ezt követően 1920-ig az volt a trend, hogy a magyarok száma ugrásszerűen, a románok száma erőteljesen, a szászok száma mérsékelten nő. (1920: 11587 fő, német: 47%, magyar: 23%, román: 26%) Ezt követően 1977-ig úgy módosult a tendencia, hogy a románok növekedése lesz ugrásszerű, a magyaroké erőteljes, a németeké meg alig nő. (1977: 30.951 fő, német: 17%, magyar: 19%, román: 62%) Ezt követően kerül sor a németek Ceausescu-féle eladására, innen kezdve a szászok részaránya meredeken csökken. 1992-ben a város eléri lakosságmaximumát. (34.597 fő, román: 73%, magyar: 20%, német: 4%). A legutóbbi népszámláláskor (2011) már mindhárom népesség csökkenést mutatott, természetesen a német a legerőteljesebbet.. (28.102 fő, román: 74%, magyar: 17%, német: 1,3%) Így is Segesvár a legmagyarabb az összes szász város közül. Segesvárt sokan a legszebb erdélyi városnak tartják, 1999-ben az erdélyi városok közül egyedüliként felkerült óvárosa a világörökségi listára is. |