Gyöngyös, a rejtett kincsek városa

Gyöngyös a mátrafüredi kilátóból. A Szent Bertalan templom kettős tornya, és a zsinagóga kupolája magasodik ki a történelmi belvárosban ezen a felvételen. Gyöngyös ma kb. 30 ezres város, az a kategória, mint Szekszárd lélekszámban. A történelem "sűrűségét" nézve viszont más kategória.

A nagyon sok műemlékkel rendelkező város bemutatását a Szent Bertalan templommal kezdem. Gyöngyös mindig mezőváros volt, de középkori jelentőségét jól mutatja, hogy négy középkori temploma volt. Ezek közül a legfontosabb a Szt. Bertalan templom.

A város plébániatemplomát a középkor vége felé csarnoktemplommá alakítják. Nagyméretű szentélyablakai közül kettő ma is látható.

A nagyméretű templom a török kiűzése után rossz állapotban volt, folyamatosan alakítgatják úgy, hogy a középkori falakat építik tovább. 1770-re nagyjából kialakul a mai képe, igaz akkor még csak az egyik torony készül el.

A Szentháromság oszlopot érdekes helyre tették.

A szocialista várostervezés itt sokkal brutálisabb dolgokat művelt, mint az én városomban. Egy nagy panelt odavágtak  a nagytemplommal szembe. 

A templomban  a mai  napig használatban van a késő gótikus bronz keresztelő medence.

A hatalmas méretű barokk belső ma is követi a háromhajós, gótikus hagyományokat.

Az 1917-es nagy városi tűzvészben ez a templom is leégett. A helyreállítás után telezsúfolták faliképekkel.  Így az elsőrangú barokk munkákat némileg elnyomják a másodrangú, kései historizáló képek.

A szentély a szószékkel. A netten visszatérő rövid ismertetők szerint a főoltárkép Kronovetter (vagy Kranowetter) Gábor alkotása 1783-ból. Ennek ellentmond, hogy a festő ekkor már nem élt, 1774-ben elhunyt. Az oltárkép alkotóját az eddigi legteljesebb templomleírás nem említi név szerint, azt Dezséri Bachó Lászlónak nem sikerült kiderítenie. A  Szent Bertalan vértanúságát ábrázoló oltárképről valaki egyszer elhíresztelte, hogy a spanyol Ribera (1591-1652) festményének másolata  Kétségtelenül teremtett Ribera ezzel a képpel egy ábrázolási hagyományt, de a másolat kifejezést erős túlzásnak érzem.

A Szent Kereszt oltár. A templom 9 barokk oltára közül az egyik.

A templom mögött a jezsuiták egykori gimnáziuma, a mai zeneiskola áll. A mai épület  a 18.század közepéről származik A jezsuiták 1633-tól működtettek gimnáziumot itt. Már Gyöngyöspata kapcsán siránkoztam azon, hogy mifelénk csak a romlás volt a 17. század. Városomnak is csak  260 évvel később lesz gimnáziuma.

A templom melletti barokk, volt Almássy-palota szolgált csak igazi meglepetésekkel számomra.

Még nem az udvaron álló Szent Donát oszlop a meglepetés...

...hanem a Szent Bertalan templom kincstára. A képen egy gótikus monstrancia.

Itt meg három gótikus kehely.Elképedtem, hogy egy mezővárosi plébániatemplom ennyi kincset halmozott fel errefelé. Azt mondják az itteniek, hogy csak az esztergomi kincstár gazdagabb náluk. Erre én nem mernék mérget venni, de az biztos, hogy hazánk egyik leggazdagabb kincstára van itt.

A kincstárban nem csak liturgikus tárgyak vannak, hanem szobrok, képek is. Ez egy barokk Krisztus.

Egy barokk Pietà. A kincstár értékei persze úgy tudtak csak fennmaradni, hogy 1945-ben három egyházfi elhatározta, hogy a szovjet csapatok elől elássák a kincseket, és csak akkor ássák elő őket, ha a szovjet megszállás megszűnik. Kicsit elszámolták magukat, mert 1967-ben már csak egyikük élt, és a szovjetek még mindig itt voltak. Az utolsó túlélő -nagyon helyesen- nem akarta a sírba vinni titkát, így 1967-ben előkerültek a kincsek.  2012-ig a templomban voltak kiállítva, ekkor azonban néhány jászsági fiatalember a templomfelújítás állványzatát kihasználva elemelt öt értékes darabot a gyűjteményből, amit szerencsére a rendőrök egy közúti ellenőrzés alatt a bálás ruhák közé rejtve megtaláltak. Ezt követően 2014-ben adták át az új kincstárat az Almássy-palotában.

Ide kerültek a barokk átalakítás során kiszelektálódott 17. századi faszobrok is.

Lenyűgözőék.

Ezek a gyengéim.

Népies Madonna a 18.századból.

Gyöngyös leghíresebb középkori emléke a ferences rend Sarlós Boldogasszony temploma

Ez a templom -a főhomlokzatát leszámítva- kívülről még őrzi gótikus formáit.

Mária és Erzsébet találkozása a templomkapu felett. (Singer Mihály, 1745)

Kereszt a templom előtt.

A templombelső barokkízalt.Ennél is jelentősebb átalakítások történtek a templom 1904-es leégése után, amikor a hajót újraboltozták, majd az 1917-es nagy tűzvészben ismét leégett. Ezután készült el a kifestése.

Ennek a templomnak a főoltárképét a Mária és Erzsébet találkozását  már tényleg  Kronovetter (vagy Kranowetter vagy valami hasonló) Gábor festi meg , szobrait  a pesti Hebenstreith József készíti.

A Kálvária-oltár

A tisztítótűzben senyvedő lelkek a Kálvária-oltárról.

A szószéket 1762-ben Seidler Mátyás, egri mester készíti.

A kolostor épülete.

A kolostor légértékesebb része a könyvtár. A II. világháborút többé-kevésbé épen vészelte át. A gyöngyösi rendház vezetője, Horváth Zsigmond és magisztere, Karácsonyi Aladár  azonban jó politikai érzékről tanúságot téve elhatározták, hogy a könyvtár javát a kommunista államosítás elől elrejtik. Azon jól elvitatkoztak, hova kerüljenek a könyvek, egyikük előbb a kriptába rejtette őket, másikuk azonban az eldugott három köbméternyi könyvet titkon átcipeltette a templomtorony feljárója alatti kis helyiségébe, ahol befalaztatta őket. Ez- leszámítva egy csőtörést, amikor a könyvek egy része elázott- jó választásnak bizonyult, mert 1998-ig senki nem akadt az itteni könyvekre, és nem is dohosodtak meg. 1950-51-ben az el nem rejtett könyvtári anyag egy része - más kincsekkel egyetemben- valóban megsemmisült, és a megmaradók valóban állami gyűjteményekbe kerültek. Szerencsére egy gótikus szárnyasoltár hat táblája még időben a Nemzeti Galériába jutott, ma is ott van. 1979-ben azonban a könyvek java- a középkori okleveleket és kódexeket kivéve- visszakerült az eredeti helyére, és a múzeumkönyvtár megnyílt a nagyközönségnek. A rendszerváltás után ferences rend visszakapta a kolostorát, aminek anyaga  az 1998-ban előkerült könyvekkel szerencsésen kibővült. 

A ferences templom előtti kis barokk kápolna gyönyörű kovácsoltvas rácsával.

A Szent Orbán templom is középkori előzmények után épült, kéttornyú barokk alkotás.

A gyöngyösi rejtett kincsek sora még nem ért véget. Az 1990-es évek közepén a középkori ispotály helyén épült Szt. Erzsébet templom barokk kriptáját két évszázad után felnyitották.  Ekkor szembesültek a kutatók azzal, hogy az itteni síroknak nemcsak a festett fa koporsóik nem bomlottak le az eltelt évszázadok alatt, hanem az elhunytak öltözékei is fennmaradtak. Ezek közül többet  ma a Mátra Múzeumban láthatunk.

A Gyöngyös-patak partján áll Nepomuki Szent János kápolnája, aminek copf rácsát látjuk a képen.

A kápolna szobra.

Mint a kereskedő városokban általában, itt is korán megjelentek a rácok és  a zsidók. A rácok már a 19.század során elmagyarosodtak. Templomuk is leégett 1908-ban, ikonosztáz nagy része is megsemmisült.  Ma azonban egy maroknyi közösség újra használja a nehezen megközelíthető, körbeépített templomot. A zsidók első zsinagógájukat 1813-ban építik, ma már csak a homlokzata van meg eredeti formájában, a belsőt az 1960-as években teljesen átalakították.

Az egyre gyarapodó közösség zsinagógája a nagy 1917-es tűzvészben leégett. Ez egy okkal több volt arra, hogy új, nagyobb templomot építsen a 2300 fős közösség.  Ez 1930-ra lett kész. Tervezője Baumhorn Lipót volt. Baumhorn szinte a zsinagógákra szakosodott, a wikipedia is 26 zsinagóga tervezését illetve átépítését köti a nevéhez. Baumhornnak ez volt az utolsó nagyszabású műve, amit már jóval fiatalabb vejével  Somogyi Györggyel készített el.  A kor szavára hallgatva, már vasbetonból alakítják ki az épületet, amit így sajátos keveréke lett a modern és historizáló hatásoknak. A zsidó közösség 1959-ig használta, majd a maroknyivá zsugorodó közösség kénytelen volt lemondani az épületről.

Egy-két míves részlete fennmaradt.

Egy törött ablakán át bekandikálva az épületbe nyilvánvalóvá lesz, hogy bútoráruház korában a belsőt lecsupaszították.

A városképben is meghatározó épületről jó hírek röppentek fel tavaly, egyelőre kevés látszattal.

Azon megátalkodott ateisták, akik fiatal korukban térden állva megfogadták Vlagyimir Iljics Uljanov képe előtt, hogy templomba soha nem teszik be a lábukat,  eddig nem nagyon élvezhették Gyöngyös látnivalóit. Számukra is kínál azonban a város érdekességeket. Ezek sorából  kiemelkedik a volt Orczy-kastély, a mai Mátra Múzeum. Természeti látnivalóit itt már bemutattam.

A barokk kastélybelső is értékes.

A legszebb termének másik nézete.

A helytörténeti anyagból egy képet mutatok még. Mint már utaltam rá, a faszobrok a gyengéim. A jezsuita gimnázium homlokzatán állt ez a Szt.Ignác szobor egykoron.

A városban sétálva érdekes épültekbe botlik az ember. Itt egy 19.századi kúria.

Barokkos belső udvar.

Ezt a szép barokk épületet pedig vármegyeházának mondják. Valóban 1685-öt követően hosszabb ideig Gyöngyösön voltak a megyegyűlések, később költöztek azok végleg Egerbe. A mostani épület azonban már a városban tartózkodó helyőrség számára épült. Az épület homlokzatát szépen felújították. Csak a másik három oldala koszlott.
Azzal kezdtük, hogy Gyöngyösön sokkal "sűrűbb" a történelem, mint Szekszárdon. Sokkal nagyobb  a történelmi belváros is. A Béla-  és Garay térrel  azonban olyan harmonikus, szép tereket tudunk felmutatni, amihez hasonlóakat itt sem láttam. Sajnos Gyöngyösnek van egy kis "lelakott"  hangulata is. Ezt Szekszárdon nem érezni, úgyhogy nincs semmi szégyenkeznivalónk. Ettől persze még csodálhatjuk Gyöngyöst.