2017. június 7., szerda

Az iszlám emlékei Tolnában

A grábóci szerb kolostor kútháza
  1587-ben kapnak engedélyt a budai pasától az itteni szerb szerzetesek kolostor építésére.A kútház alsó szintje még török eredetű, az átépítésről az 1780-as évekből vannak híreink. A kútházba egy közeli forrásból vezették a vizet agyagcsöveken keresztül.

A szamárhátíves boltív a kútház alsó szintjén. Ez Tolna legmarkánsabb iszlám emléke. A vallási rituális arc-, kéz- és lábmosáshoz szükséges vízigény következtében az iszlám törökök nagyszerű vízépítő mérnökök voltak. Fürdőkultuszuk is higiéniai igényességük is messze a középkori európai színvonal előtt járt. A ma már somogyi Törökkoppányban és Szekszárdon  a törökök által épített vízvezetékek és fürdők leletdarabjai kerültek elő, de korabeli források török fürdő működését Tolnán is megemlítik.
A mohamedán törökök a keresztényekhez és a zsidókhoz vallásilag türelmesek voltak. Ismert, hogy az iszlám tanítása szerint, Jézus is egy próféta volt Mohamed előtt, akinek csak egy hasonmását feszítették keresztre. A végítélet első fejezeteként Jézus Krisztus ismét eljön, és felveszi az iszlámot. Ez alapján állt az iszlám vallási tolerancia, miszerint az adók megfizetése után a keresztények szabadon (de nem egyenrangúan)  gyakorolhatják vallásukat.  Ez a vallási türelem különösen az ortodox szerzetesek felé nyilvánult meg, a Balkánon is.  (Ez persze nem azt jelenti, hogy a törökök kötelékébe tartozó különböző martalócok ne dúlták volna fel kétszer is a grábóci kolostort.) A hazai szerzetesrendek közül a ferencesek, de néha még a jezsuiták  is több-kevésbé szabadon tevékenykedtek a hódoltsági területen.Szabadon járhattak a protestáns prédikátorok is, megyénk is jórészt áttért a kálvinista hitre. Az Oszmán birodalom térfoglalásában amúgy sem az iszlám korai időszakára jellemző (és később esetenként helyileg fellángoló) dzsihád-eszmény volt a jellemző. Ezt Szapolyai és számos más főnemes is így érezhette, hiszen  készek voltak együttműködni Szulejmánnal, és viszont. Ez persze nem azt jelenti, hogy a Tolna vármegye egésze virágzott a hódoltság alatt. A stagnáláshoz az is hozzájárult, hogy az 1566-ig  Szigetváron székelő vármegye kellő erőszakkal beszedte saját adóit is a megye nagy részéről, kisebbik  feléről  a palotai, tihanyi és  más várkapitányságok tették ezt, akik aztán Szigetvár eleste után kiterjesztették tevékenységüket a megye egészére is.  Az 1526-os, és az 1529-es török Duna menti felvonulásának a hatására már tömeges, főleg a nemességet érintő elvándorlási hullám indult meg a megyéből is, valamint megfigyelhető volt az a tendencia, hogy a védtelenebb falvakból a mezővárosokba költözött a alakosság. Ez különösen Tolna lakosságát duzzasztotta fel,amelyik 1570 körül kb.8 ezer fő volt, igaz utána meredek zuhanásba kezdett. Fordulópontnak a 15 éves háborút tekinthetjük, amikortól is nagyon visszaesik a magyar lakosság lélekszáma, helyükre pedig balkáni eredetű népek nyomulnak.Aztán a felszabadító háborúkban a megye szinte csaknem elnéptelenedik, szinte minden középkori és oszmán emlék romhalmaz lesz. A megye története szinte nulláról újrakezdődik.

A dunaföldvári Török-torony. Neve is mutatja, hogy a hagyomány török eredetűnek tartja ezt a tornyot, de valójában ez még közvetlenül a hódoltság kora előtt épülhetett . A törökök a megyében viszonylag kis lélekszámú katonaságot állomásoztatott. 12 erődített helyen, átlagosan 20—200 katona tartózkodott itt. Földvár is ilyen erődített, de kis létszámú hely volt. A legmagasabb 200 fő körüli létszám csak a három legjelentősebb várban, Szekszárdon, Simontornyán és Koppányban volt. Koppány ma Törökkoppány néven Somogy megyei település. Az itt állomásozó török szolgálatban lévő katonák nagy része is balkáni eredetű lehetett. A legjelentősebb erődítési munkákat Koppányban  végezték a törökök, de kisebb munkálatokat szinte minden helyen, így Földváron is folytattak. Teljesen új építésű volt Újpalánk, ami 1596-tól 1686-ig állt fenn, a Sárvíz révjét védő kisebb erőd volt.  Vélhetően török eredetű  Törökkopányban a  Török-kút, ahonnan egy forrás vizét vezették be várba. A várból ma már semmi nincs meg,  falu van a helyén.

A bátaszéki kézmosómedence. A dzsámivá átalakított, minarettel ékesített volt ciszterci apátsági templomból kerülhetett a Mária-kápolnába, majd jelenlegi helyére.

Török kézmosó medence a szakcsi templomból. Szakcs a középkorban mezőváros volt,  a mai temploma is középkori eredetű.. A török időkben is folyamatosan lakott a 17.század végéig, de magyarokkal, rácokkal (iflákokkal). Arra nincs bizonyíték, hogy iszlám lakossága is lett volna. Éppen ezért elképzelhető, hogy ez a korábban szenteltvíztartónak használt mosómedence a közeli Törökkoppány egyik dzsámijából  származik.A törökkoppányi templom sekrestyéjében is van egy ehhez nagyon hasonló kézmosó.
Az iszlám lakossággal is rendelkező településeken  az iszlám  vallási épületei is megjelentek. Szekszárdon és Koppányban több,  Bátaszéken, Újpalánkán, Tolnán, Pakson, Földváron, Anyavárott, Simontornyán, Dombóvárott egy-egy dzsámi  és helyenként több mecset épült, vagy keresztény templomot alakítottak át.  Pakson Evlia Cselebi, egy mohamedán szent, Arkodzs Baba síremlékét (türbe) említi. Ezekből azonban semmi nem maradt fenn.
Van még egy kézmosó medence Bátaszéken (lásd a fentebbi képet)  ami régebben a Mária-kápolnában volt. Most a nagytemplom előcsarnokában áll..Ezenkívül Földváron van egy-két turbános sírkő, nagyobb múzeumainkban számos apróbb lelet. Mindössze ennyi maradt  az egykoron kifinomult és gazdag oszmán-török kultúra emlékeiből.