Erdélyi erődtemplomok: 1.Útközben, erre-arra

Homoróddaróc-Draas-Drăușeni erődtemploma. (A továbbiakban is a magyar-német-román lesz a névsorrend a nem magyar településeknél.)
Ha Erdélyben valaki az Olt és Küküllő közt autózik, előbb-utóbb erdőtemplomok sokaságába botlik.A német Wikipédia szerint 138 erődített templom van errefelé. Székelyföldön is akad ilyen, az említett lista szerint 22 van itt. (Szerintem a lista  engedékeny, és időnként még a templomi körítőfalat is erődítésnek vélik.) Nyilván egy néhány napos családi nyaralás alatt ennek csak elenyésző töredékét lehet felkeresni, és csak ízelítő bemutatására nyílik lehetőség. (Korábbi útjaimról is előkerestem néhány képet.) A megfelelő román szervek is csak 7-et terjesztettek fel a világörökségi listára, amit 1999-ben el is nyertek.(Ezzel együtt 8 máramarosi román fatemplomot, és 8 moldvai ortodox kolostort is elfogadtattak.)  Nem tudom mik voltak a kiválasztási szempontok,a jelöltek közül lehet egy-kettőn vitatkozni, de a lista így néz ki: 1.Berethalom 2. Kelnek 3.Prázsmár 4.Szászkézd 5. Nagybaromlak 6. Szászfehéregyháza  7. Székelyderzs, ez az egyetlen székely emlék.
A szászföldi népességdinamika a falvakban általában úgy néz ki, hogy 1800 és 1941 közt lassú népességcsökkenés vagy stagnálás mellett a németek aránya lassan csökken, a románoké növekszik. (Összességében a 1848-ra már a Szászföldön kisebbségbe kerültek a németek a románokkal szemben.)  1945-öt követően a népességcsökkenés  erőteljes lesz,   német visszaeséssel.  Ezt követően az 1970-es évek végétől szinte teljesen elvesztik német lakosságukat, és a falu elrománosodik. (Lásd  következő adatbankot.) Magyarok jellemzően (egy-két település kivételével) alacsony arányba képviseltetik magukat.  Homoróddaróc kivétel, mert ez nem elrománosodott a németek eltűnésével, hanem elmagyarosodott. A második bécsi döntéssel Magyarországhoz csatolták, és határfalu lett. A német lakossága a kivonuló német katonasággal elmenekült, a megüresedett faluba székelyek érkeztek. Ma is kb. 400 székely és kb. 100 román lakja. A templom még hivatalosan az evangélikus egyház tulajdonában van, de azt a székely reformátusok használják. Románkori eredetű templomáról itt látunk képeket.

Kaca-Katzendorf-Cata temploma is román kori eredettel büszkélkedhet. További részleteket itt találunk. Kaca története is tipikusnak tekinthető. A 15.században a növekvő török veszéllyel kezdték kiépíteni az erődjét, amin még a 17.században is bővítettek.  Erdély adózott a töröknek, néhány büntetőhadjáratot leszámítva tehát szervezett, nagy szultáni hadjáratokra, tüzérséggel támogatott várostromlókra nem kellett számítani. De a határközeli helyeken állandó volt a veszélye az irreguláris fosztogató csapatoknak. Ezek ellen jelentett védelmet a templom megerősítése. A falak mögött tartották rendszeresen a legfőbb értékeket, és az élelmiszer nagy részét is itt raktározták el. A magasra épített tornyokból pedig álladóan figyelték a környéken a csapatmozgásokat. Ilyet látva félreverték a haragot, és a falu népe a falak védelmébe menekült.

Homoród- Hamruden-Homorod.  Ennek a templomnak az érdekessége, hogy ennek a kifestésén ugyanaz az Ungi Pál  mester dolgozott, aki a székelyderzsi templomot is kifestette.

Medgyes-Medwiasch-Mediaș arra jó példa, hogy egy templomról azt eldönteni, hogy erődtemplomnak számít-e, nem is olyan könnyű. Medgyesen például a templomon semmiféle védelmi átalakítást nem tettek, ugyanakkor  erős várfalakkal kerítették a templomot.
A templom arról is híres, hogy az itt tartott küldöttgyűlés 1919. január 8-án állást foglalt arról, hogy a szászok Romániához akarnak csatlakozni, ami Trianonban komoly kártya volt a románok kezében.(Arra, hogy a nemzetiségi politikánkkal valami baj volt, jó példa, hogy a román agitáció még a békési szlovákok körében is komoly eredményeket tudott elérni.)  A szászok nem tudták megbocsátani a magyaroknak, hogy 1876-ban megszüntették ősi jogaikat, eltörölték a universitas saxonumot, és hogy  magyarítási nyomás alá kerültek. Voltak persze már komoly előzmények is, mint az 1848-49-es események, és benne Stephan Ludwig Roth kivégzése. A románok pedig megígérték a teljes önrendelkezést az új Romániában, aminek ráadásul német uralkodóház (Hohenzollern) adta a királyát. Aztán 1923-ban, az új román alkotmánnyal jött a nagy pofon, az ígéretekből nem sok valósult meg. A második pofont már Ceausescu adta, az ő nemzetiségi politikája lényegében lenullázta az itteni németek számát. (2010-ben 14 ezer német élt itt, átlagéletkoruk 69 év volt. 1910-ben még 250 ezren voltak.) Az utóbbi időkben azonban egyfajta német reneszánsz van Erdélyben, aminek számos nyomát mi is láttuk.

A templom másik érdekessége már nem politikai természetű.Az 1550–51-ben megmagasított 68,5 méteres torony ferde. Észak felé dől csaknem 2,5m-rel. Az 1920-as évek végén sikerült betonozással stabilizálni helyzetét.

A  Turmkapelle, a toronykápolna is tipikus a szász erődtemplomoknál, legalábbis amelyek tornyait a reformáció előtt építették. Medgyesen a toronykápolna neve Marienturm. Ezekben  toronykápolnákban freskókat is találunk,  Medgyesen is.

Medgyes persze nem falu volt, hanem jelentős város, amit ma is álló külső falak is kerítenek. A kép előterében a Schuller-ház, az erdélyi reneszánsz szép példája.

  A székely erődtemplomok általában kisebb védművekkel rendelkeznek, mint a szász társaik, de e képen látható illyefalvaira ez  nem teljesül. A várfalakat itt öt nagy bástya szegélyezi.Ebből a kaputornyot látjuk a képen.

Illyefalván a templomot 1738-ban földrengés döntötte le, ekkor épült a mostani templom, és a különálló torony.

A marosásárhelyi vártemplom esetén is azzal találkozunk, hogy a korábban már meglévő templomot (pontosabban ferences kolostort) építik át várrá.Ez az átépítés a 15.században kezdődött úgy, hogy a kolostor még egy darabig tovább működött. A mai falak az 1600-as évek elejéről származnak, ekkor a templom már a reformátusoké volt.

Végül Nagyenyed vártemploma zárja ezt az összeállítást. Nagyenyed is szászok által alapított város volt, ekkoriban a neve Straßburg volt. A templom román stílusú tornya, és a gótikus hajó még a szászok idején épült. A 15. században kezdték meg a vár kiépítését. Az etnikai eltolódás a  reformáció idején indult meg. Az itteni németek ugyanis az evangélikus vallás helyett a kálvinizmust választották, így megkezdődött a református magyarokkal való kapcsolatfelvételük. A híres kollégium Gyulafehérvárról történt áttelepítése további lökést adott a város fejlődésének és elmagyarosodásának. Nagyenyeden tehát az a ritka jelenség játszódott le, hogy a szászok a magyarsághoz asszimilálódtak. 1910-ben 8663 lakosából 6497 magyar, 1940 román és 163 német volt. Ma a kb. 20 ezres város lakosságának 80%-a román, 15%-a magyar, 5%  cigány.