A belváros ma Monarchiás hangulatú, barokkos elemekkel. Szólni kell a város különleges demográfiai helyzetéről. A középkorban a város a Magyar Királyság legnagyobb lélekszámú városai közé tartozott a maga 6-7 ezres lakosságával. Valószínűleg csak Buda és Pest, a fallal és városi jogokkal nem rendelkező mezővárosok közül csak Debrecen és Szeged volt népesebb. A szászok mellett a bolgárszegi, a falakon túli részen nagyszámú balkáni ortodox (vlach?, bolgár,, aromán?) lakosság is élt, akik a 17.századtól teljesen elrománosodtak. Mellettük a falakon túlra szorult (tehát szegényebb) szászok és magyarok lakták a Bolgárszeget. A román kultúra bölcsője volt ez a városrész, pl.1497-ben itt alapítják az első román iskolát. Az újkori város népességszám-változását a wikipedia is bemutatja. 1850-ben a szászok és románok mellett alig volt magyar lakossága, de aztán beindult a város elmagyarosodása. (Vajon miért? ) Amikor 1896-ban a Cenk-hegyen felavatják a hatalmas Árpád-szobrot, a magyarok aránya picivel már túl volt az egyharmadon, és megelőzte a szászokat és románokat is. (Trianon előtt közvetlenül már a 40%-ot is meghaladta.) Éppen ennek a szobornak az esete mutatott rá arra, hogy miként alakult a három nép viszonya a városban. Az avatóünnepségen a szász evangélikus püspök német nyelvű beszédben köszönti a szobrot, de este már szász fiatalok tiltakoznak a "Magyarisierung" ezen szimbóluma ellen. A románok egységesen fellépnek a szobor ellen, sőt többször megrongálják. 1913-ban egy vihar ledönti, soha nem épül már újjá. Érdekes, hogy a város magyar népessége még Trianon után , az 1930-as években még egyszer növekedésnek indul, de aztán a város szokásosan teljesen elrománosodik. Ma 8%-a magyar, a szászok meg jóval 1% alatt vannak a csaknem 300 ezres városban. |