2017. szeptember 14., csütörtök

Csíksomlyó

A csíksomlyói ferences kolostor, mint a Székelyföld egyetlen jelentős középkori kolostora, a székely művelődés-  és egyháztörténetben központi szerepű. Ez mellett Csíksomlyó  kétségtelenül a Kárpát-medence egyik legfontosabb Mária-zarándokhelyévé is vált. Az itteni ferences templom 1802-ig alapvetően gótikus volt. Ekkor a kicsinynek bizonyuló templomot lebontják. 

Építészeti  szempontból az új templom -egy pillanatig sem vitatva a hely rendkívüli spirituális szerepét- nem sikerült túl jól. Schmidt Konstantin marosvásárhelyi építész tervei alapján készült a templom. (Építéstörténetét lásd itt.)  Schmidt Konstaninra enyhe kifejezés az, hogy nem volt széles körben ismert mester. Édesapja, Schmidt Pál, szinte az összes vásárhelyi barokk építkezést uralta, városában és a környéken elismert és megbecsült mester volt. Konstantin azonban inkább azzal vonult be város történetébe, hogy súlyos anyagi gondokkal küzdött, és 1803-ban a városból "lelépett" a református kollégiumtól felvett előleggel. (A Schmidtekről lásd itt.)
A képen a főoltárt látjuk, középen a 16.század legelejéről származó későgótikus  Madonna kegyszoborral, két oldalán Szent István és Szent László szobrával. Ezek alkotója Josef  Runggaldier (1848-1919)a korban nagyon "menőnek" számító dél-tiroli szobrászok  egyike. Runggaldier műhelyében  szinte ipari mennyiségben készítette a korban tetszetősnek számító szobrait, ezek művészi értéküket tekintve semmiképpen nem említhetők együtt a Madonna-szoborral, amelynek történetét, jelentőségét legszakszerűbben ebből a beszélgetésből ismerhetjük meg, de érdemes ezt is elolvasni, ami érdekes ellentmondásban van helyenként az előző beszélgetéssel.  A szobor ikonográfiájának legjobb összefoglalója szerintem ez.

A misztikus hangulatot itt is színes üvegablakokkal igyekeztek fokozni. Ezeket Csehországban készítették.
A sok nemzetközi alkotás eredményeként a templom elvesztette székelyföldi hangulatát és bensőségességét.

Székelyföldi hangulatokért fel kell menni a Kissomlyó hegyre. A Szent Antal-kápolna eredete a 17, századig nyúlik vissza, mai alakját az 1773-asbővítésekor kapta. Innen már szép kilátás van a Csíki-medencére és a környező hegyekre.


A hegy tetején a Salvator-kápolnát találjuk. Az előtte lévő kereszten az első pünkösdi búcsúnak állítanak emléket. A közkeletű felfogás szerint erre 1567-ben került sor, miután az itteni székelyek fegyveresen is megvédték hitüket János Zsigmond unitárius térítési kísérlete ellenében. Ennek a legendának a történeti tarthatatlanságát Mohay Tamás az ELTE Néprajzi Intézetének vezetője több évtizedes kutatásának eredményeként egy tanulmányban megcáfolta, majd a témakörnek egy egész könyvet is szentelt, amelynek kritikai recenziója itt olvasható. Mohayval szemben tehát komoly ellenérvek is felsorakoztak, és az tényként elfogadható, hogy Mohay állításával szemben,  ez a legenda nem a 18. század végi „kitalált” hagyomány, hanem jóval korábban is létezett, sőt valószínű, hogy mögötte valóban megtört történelmi események állanak.
Szokásos fordulattal élve, a kérdés eldöntésére további kutatások szükségesek.
A hegytetőn két szorosan egymás mögé épített kápolnát találunk,a Salvator-kápolnát és a Szenvedő Jézus-kápolnát, helyi nevén a Szenvedőt. Mindkettő a népi vallásosság meghitt, szép emléke, a Kissomlyó körüli szakrális táj koronája.
A Szenvedő szentélyénél gyűltek össze pünkösd vasárnapjának hajnalán a moldvai csángók a híres Napbanézésre.  Ma már annyian gyűlnek itt össze pünkösdvasárnap hajnalban, hogy el sem férnének a kápolna körül, amit a fák is körbenőttek.
A kis kápolna belsejében a Szenvedő Krisztus szobrát látjuk 1810-ből.
A gyergyóújfalusi zarándokok emlékkeresztje a Salvator-kápolnával.

A kereszt részlete.

A kápolna belsejében a legkülönlegesebb emlék a dongaboltozatos festett famennyezet, Erdélyben ilyen megoldást ezen kívül csak egy helyen ismerünk. A kisméretű 17.századi oltárok is magas színvonalúak..

A Salvator-kápolna kis tornya a kőkereszttel. A középkori eredetű kápolna történetét lásd innen.