Erdély legnagyszerűbb műemléke, a gyulafehérvári székesegyház

Ha egyszer tőlem valaki megkérdezné - amire nagy valószínűséggel soha nem fog sor kerülni- , hogy mi Erdély legfontosabb műemléke, akkor habozás nélkül a gyulafehérvári székesegyházat mondanám. Még úgy is, hogy a szász emlékeket is beleértem. Hogy miért?  Mert a Szent István  által alapított, és a későbbiekben jelentősen továbbépített nagy székesegyházak közül ez az egyetlen, ami ma is áll. Ezen templom alapján alkothatunk képet arról, hogy milyen lehetett a még ennél is nagyobb Szent Adalbert-székesegyház Esztergomban,  és középkori Magyar Királyság legnagyobb és legnagyszerűbb temploma, a Nagyboldogasszony-bazilika Székesfehérváron. Pedig ennek a székesegyháznak a története sem volt zavarmentes. Pusztították ezt a tatárok, szászok, törökök, románok, Habsburgok, de mindig újjáépült, és ma is  itt áll hatalmas méreteivel. Hossza 83 m, alig marad el a későbbi brassói templom mögött. Részletes történetébe nem kezdek bele, mára már Entz Géza  kétkötetes könyve is kiegészítésre szorulna. Csak felvillantok egy-két képet erről a nagyszerű templomról. Ez a kép az 1920-1922 közt épült "konkurencia", az ortodox székesegyház felől készült. Ennek - a nyilvánvaló ideológiai töltésektől sem mentes épületnek az építésekor-  Gyulafehérvár számos középkori emlékét lebontották, de szerencsére a székesegyházhoz nem nyúltak.

A székesegyház legkorábbi fennmaradt faragványa az 1100. körüli időkből származó Maiestas Domini, ennek bal oldali angyalát látjuk a képen.

A 13. századi átépítés lett a legmeghatározóbb a templom történetében. Ekkor faragták az "Ölelkezők"  néven ismertté vált, apostolpárt ábrázoló faragványt is.

A templom falainak nagy része a 13.századból való. A hosszú szentély azonban későbbi. Az 1270 körüli időkben, a tatárjárásból éppen hogy felújult templomot a nagyszebeni szászok dúlták fel. Ezt követően épült meg a szentély már gótikus stílusban.

A déli mellékhajó.

Az északi mellékhajó.

A déli oldalon két románkori kapuja is volt a székesegyháznak. Ez a Maistas Dominit ábrázoló az első....

... ez a második. Szólni kell a templom 19-20. századi felújításáról is, hisz ezek nem egy estben teljesen tönkretették a középkori templomot (Pécsi-székesegyház, Mátyás-templom, stb.) Itt az újjáépítést Möller István 1905-1908 közt végezte. Möller szerencsére már egy fél generációval fiatalabb volt  Steindlnél vagy Schuleknél, így már kicsit más szemléletet hozott, a műemlékrongálással felérő átalakításokat kerülte. Ő is lebontotta a barokk hozzáépítéseket, újraboltozta a templomot,  de a középkori részeket tisztelte.  Az újrafaragásoknál (mint pl. a fenti kapunál) is törekedett  többé-kevésbé a történelmi hűségre.

Szent Péter és egy másik apostol a 13.századból.

Állatfaragványok Möller-féle másolata.

A "Gondolkodó". 13.századi faragvány.

Az északi mellékhajó lassan gótikába hajló ívmezős lezárása.

A templom főkapujának a kialakítása már a 15. századi gótikus stílusban történt a Hunyadi János-féle újjáépítés részeként.

A főkapu faragványainak részlete.

A templom koragótikus faragványai a támpillérek végén: Jézus születése.

Szent Mihály arkangyal.

A sok pusztítás után alig maradt meg valami a templom középkori berendezéséből.Ma itt csak egy 15.századi Madonnát látunk. Erről sem tudom, miként került ide.

Freskótöredék sem sok maradt fenn, ez a Fájdalmas Mária a 15.század végéről származhat.

A későgótikus boltozat alatt a nagyszerű Lázói-kápolna reneszánsz faragványait látjuk.

A Lázói-kápolna az esztergomi Bakócz-kápolna ikerdarabja. Lázói János kanonok építette, 1512-ben lett kész.

A Lázói kápolna és a Bakócz-kápolna közt a legnagyobb különbség az, hogy Esztergomban a székesegyház egyetlen középkori része a kápolna, itt Gyulafehérváron meg az egész székesegyház fennmaradt.

A székesegyház nagyon fontos temetkező hely is volt, de nagyon sok sír elpusztult Vitéz Mihály román-székely hadainak, majd a Habsburg martalócok fosztogatásainak hatására. Ide temetkeztek a Hunyadiak, a Rákócziak, a Báthoriak, a Bethlenek., itt van/volt sírja Fráter Györgynek, János Zsigmondnak, Izabella-királynénak, Bocskai Istvánnak. A feldúlt Hunyadi sírokat szerencsére vissza lehetett építeni, a képen László, János és János egy ismeretlen testvérének sírját látjuk.

Ez János Zsigmond sírja.

A szétdúlt sírok töredékei gyakran barokk oltármenzaként éltek tovább. A barokk berendezésből a Szent Mihály oltárát mutatom be. A székesegyház is neki volt szentelve.