2017. november 1., szerda

A középkori Magyar Királyság régiói és városai: 2. Az ország közepe, a "Medium Regni"




Vándorló főváros

Az államalapítást követő első századokban - nem csak Magyarországon- a királyi udvarok folyamatosan vándoroltak, így  élték fel királyi uradalmaik javait és  közben intézték alattvalóik ügyeit. Egyes központok azonban kiemelkedő jelentőségűek lettek. Az első ilyen központ Esztergom volt, amely később is megtartotta jelentőségét mint  a magyar egyház központja. A másik jelentős központtá Székesfehérvár vált, mely a kezdetektől a Magyar Királyság szakrális központja volt. Viszonylag később alakult ki a harmadik jelentős központ, Óbuda vezető szerepe. Óbudát a tatárok elpusztították, ezt követően IV. Béla a mai budai Várhegyen kezd nagyszabású építkezésekbe, valószínűleg már valamiféle rezidenciát is épít itt. Ezzel kialakul az ország negyedik fővárosa. Károly Róbert 1323-ban a temesvári kitérő után székhelyét Visegrádra helyezi át, ez lesz az ötödik központ. Nagy Lajos 1347-ben Budára teszi át székhelyét, majd pár hadjárat után visszahelyezi Visegrádra. Zsigmond idején véglegesítődik Buda fővárosként, egészen Mátyásig, aki 1485 után rövid időre Bécsbe teszi át kérészéletű birodalmának székhelyét.

A Fehérvár-probléma

A Duna Esztergom és Buda közt az öt királyi központ közül négyet érintett, és a Medium Regnihez vehetjük még Dömöst, és a Duna másik partján Vácot és Pestet. Nem véletlenül, ez a vidék - a középkori Pilis és Esztergom vármegye környéke - a legsűrűbben lakott vidék volt a Magyar Királyság területén 25 fő/km2-nél is nagyobb sűrűséggel. Fehérvár ettől a tömörüléstől messze esett. Ráadásul Fejér vármegye kifejezetten ritkán lakott terület volt, népsűrűségben harmada-negyede volt csak Pilisnek. Fehérvár  magányosan,  társak nélkül emelkedett ki a Sárrét és a Fertő (a Velencei-tó középkori neve) hatalmas mocsaraiból. Nem véletlen tehát, hogy sok "Piliskutató" lelkesen kereste "az igazi Fehérvárt" a Pilis és a Visegrádi-hegység bércei és völgyei közt.
Fehérvár - bár a Medium Regnihez sorolták- kissé távolabb esik, nem is ebben a bejegyzésben, hanem az Észak-Dunántúlnál fogom ismertetni.


"Vízfejű" ország már a középkorban is?

Középkori elmaradottságunkat gyakran alátámasztják azzal a leírással, amit Mantua urának követe adott 1395-ben, amikor arról panaszkodott, hogy Zágrábtól Budáig (350 km) csak erdőségen keresztül vezetett az útja. A követ minden bizonnyal a kor levantei kereskedőinek  útvonalán, velük együtt  haladt. Ez egyben a Rómába tartó zarándokút is volt. Olyan jelentős településeket kellett volna érintenie Zágráb után, mint Kőrös, Szlavónia akkori legnagyobb városa, Kanizsa és Zalavár mezővárosa (utóbbi apátsággal), Keszthely, nagyszerű ferences kolostorral,  majd Veszprém városa, végül még Buda előtt Fehérváron kellett, hogy áthaladjon.  Mantua falakkal körülhatárolt területe ugyan 8-szor akkora volt, mint Fehérváré, de Fehérvár  még itáliai mércével is jelentős település volt. Hogy lehet, hogy a követ nem vett tudomást ezekről a helyekről? Engel Pál magyarázata szerint a levantei, főleg luxuscikkekkel kereskedő kalmárok számára az olyan kis városok, mint Fehérvár (kb. 2000 lakos) nem volt érdekes, még kevésbé az ennél is jóval kisebb mezővárosok. Ők egyből az európai léptékkel is jelentős budai agglomeráció  felé törtek, az útjukba eső többi településsel nem törődtek. A Buda körüli agglomerációban  ekkortájt mintegy  15-20 ezren lakhattak, jóval többen mint bárhol máshol az országban (és Mantuában). A kereskedők akkoriban ugyanúgy viselkedtek, mint sok mai külföldi. Csak Budapest érdekes, a vidéki Magyarország érdektelen. A mai "vízfejűségnek" tehát már középkori előzményei voltak, de azért a helyzet akkoriban még nem volt annyira súlyos, mint manapság.



Esztergom: A Bakócz-kápolna a  Szent Adalbert székesegyházból.
Esztergom Fehérvárral együtt. a 13.századig tartó  korszak legfontosabb városa volt. Egyszerre volt a Szent Adalbert-székesegyház  révén egyházi, és a vár  révén királyi központ. A 13.századi nagy városátrendeződés után veszített némileg vezető szerepéből, a világi központ jellegét elvesztette, az érseki központ jellegét viszont megtartotta. A másodrendű városok szintjére csúszott vissza. Lakosságszáma a falakon belül 2-3ezer főre volt becsülhető. Esztergom jellegzetessége ugyanakkor az volt, hogy rendkívül tagolt volt. A Szent Adalbert- székesegyházat és a királyi várat tartalmazó vár a hegyen, a város a mai belváros területén feküdt.A német városrész pedig a vár lábánál lévő Vízivárosban. Ugyanakkor mindkettőt falvak sokasága vette körül, ahol többek közt különböző szolgálónépek laktak.  Ha ezt az Esztergomot körülvevő, 19 faluból álló agglomerációt is ideszámoljuk, akkor mintegy 8-9 ezer főre jön ki a város lakossága, amivel legnagyobb városaink közé kerül. Polgárosultságát mutatja a zsidók itteni megjelenése is, akik külön gettóban éltek. Kiterjedt intézményrendszere volt a városnak két társaskáptalannal (Szent István első vértanú, Szent Tamás), három kolduló rendi (domonkos, ferences, ágostonos remete) kolostorral, stefanita rendházzal, ispotállyal (Tapolcán) rendelkezett, a szorosan vett Esztergomban — a várban, a váralján és a királyi városban — fél tucatnál több templom (Szent Egyed, Kereszt, László, Lőrinc, Mária Magdolna, Miklós, Péter) állt. Esztergomnak külön olasz városa is (civitas Latinorum) volt.
A Szent Adalbert székesegyház mintegy 60m hosszú volt,ennél jelentősen nagyobb templomok is akadtak. Viszont nagyon széles lett, mert a szélső hajókhoz kapcsolódva  még kápolnák sokasága kísérte. Ilyen kápolna volt a Bakócz-kápolna is, a középkori templom egyetlen meghagyott része.  Ezen kívül csak  töredékeit ismerjük. Jelentős romjait elbontották a mai Bazilika építésekor.
Esztergom: A várkápolna.
A vár kápolnája III. Béla korában épült, a gótikus hatás egyik első hazai jelentkezéseként, de inkább még román stílusban. Apostolképekkel történő kifestése másfél évszázaddal későbbi, ez az itáliai  trecento stílusban történt. Az 1930-as évek közepéig ebből a nagyszerű együttesből semmit nem ismertünk. Most már látjuk mind a királyi, mind az érseki palota rendkívül magas művészi színvonalát. Vitéz János építkezései kapcsán még Botticelli neve is felmerült egyesekben.
A polgári városból nem sok maradt fenn, legjelentősebbek az Özicseli Hadzsi Ibrahim-dzsámi feltárásakor megtalált várfaltöredékek.
Remains of the royal castle of Óbuda.jpg
(By Fekist - Own work, CC BY-SA 4.0, Link)
Óbuda:
A  királyi - majd királynéi - vár feltárt maradványa az óbudai református gyülekezeti terem alatti pincében
.

A 13. század első felétől királyaink már minden évben – az itteni várukban tartott húsvéti ünnepek idején – kormányzati és bíráskodási ülésszakot tartottak Óbudán. Buda felemelkedésével Óbuda jelentősége ugyan csökken, de nem jelentéktelenedik el. Zsigmond egyetemalapítással is próbálkozik itt. Kubinyi pedig a kisebb városok közé sorolja. A királyi székhelyeink közül ez pusztult el legteljesebben. A királyi várról két rekonstrukciót is bemutatok. Itt az egyik, itt meg a másik.  Az itt állt Szt. Péter prépostsági templomnak is csak töredékeit ismerjük, pedig a románkori templomaink közül méretével is kiemelkedő volt. Sok más érdekességet itt találunk Óbudáról.


Buda: Az 54. számú férfifej a gótikus szoborleletből: Chaperont viselő férfialak töredéke. (Budapest, Történeti Múzeum)
A Zsigmond kori budai királyi palota művészi színvonalát ezzel az egyetlen egy szobortöredékkel találóan jellemezhetjük. Az Anjouk alatt már viharos ütemben fejlődő Buda hamar a királyság legjelentősebb városa lett. Vezető szerepe megkérdőjelezhetetlen volt. Budavár és jogilag is Budához tartozó  a váraljai negyed, Felhévvíz, Újlak és  Óbuda egy  agglomerációt alkotott.  Budának a falakon belüli részén mintegy 8 ezer fő lakott,  az Óbudáig terjedő agglomerációban már  legalább 15 ezren éltek. Ehhez hozzávehetjük a túlparti Pestet is. Így az ország központjában egy 25 ezres várost kapunk, amely lélekszámban  európai szinten is jelentős. Csak Itáliában, Németalföldön és Franciaországban találunk jelentősen nagyobb városokat ebben az időben.
Marienportal der Matthiaskirche, Budapest.jpg
(By Dominik Tefert - Self-photographed, Public Domain, Link)
Buda
Nagyboldogasszony (Mátyás)-templom Mária-kapuja a 2015-ös restaurálás előtt. A 2015-ös restaurálásról lásd ezt a cikket.

Buda legnagyobb temploma a  csaknem 70 m-es hosszával a németek kezén lévő Nagyboldogasszony-templom volt, amelyet Schulek (a Mária-kapu csekély részleteit nem számítva) alapjaiból újjáépített. A magyarok kezén lévő Mária Magolna-templom is 60 m-es volt. A magyarok és németek mellett latinok is lakták, a mai Országház utca neve Olasz utca volt. A zsidók is nagy számban élhettek itt, két zsinagógájuk is volt. A zsidók jelenléte mindig is a fejlett kereskedelmi és pénzügyi viszonyokra utalt. Jelentős  maradványai maradtak fenn a domonkos templomnak is, amelyik szintén 60 méter körüli hosszával nagyméretű szerzetesi templomnak számított. A domonkosok mellett  a ferenceseknek is volt templomuk a mai Sándor-palota helyén, ettől nem messze a Szent Zsigmond prépostság (alapfalai bemutatva), kicsit északabbra a  Szent György-templom állt. A budai várfalakon belül tehát hat nagy templom volt, további három a Váralja városrészben, amit szintén fallal kerítettek. Összességében tehát elmondhatjuk, hogy Buda rangjának megfelelően páratlanul gazdag volt jelentős templomokban.



Buda: Úri utca 49. Volt klarissza templom és kolostor épületének középkori részlete.
A középkori városok és mezővárosok közti egyik jelentős különbség a kőépületek arányából adódik. A budai várban már a 13.századtól vannak kőházak. A 14. századtól teljes szélességükben beépítették a telket, ami szintén fokozta az épületek városias jellegét. A vár területén a 15.századra már csak kőházakat találunk. A budai háztípus jellegzetessége volt a a földszint és az emelet között végigfutó gótikus ívsor is. Ezen kívül a kapualji gótikus ülőfülkéket említhetjük jellegzetességként. Budán a két legfőbb nép, a német és a magyar nem élt annyira elkülönülten, mint Esztergomban vagy Vácon. A város vezetését paritásos alapon végezték. Sok konfliktusról is tudunk.Mellettük volt Olasz utca, Zsidó utca és három zsinagóga maradványait is feltárták
Pest: Nagyboldogasszony plébániatemplom szentélye
A pestiek plébániatemploma is a nagyvárosi átlagnak számító 60m-es hosszt érte el a gótikus csarnoktemplommá való átépítésekor. Pest Buda után  a legnépesebb város lehetett. Lakosságszáma megközelíthette a 10.000 főt, ugyanakkor a Kubinyi-féle városrangsorban csak hetedik az elsőrendű városok közt, hiszen egy kicsit Buda árnyékában élt.  A nagyméretű plébániatemploma  mellett a ferencesek,domonkosok is rendelkeztek itt templommal, és volt még egy Szent Erzsébet plébániatemploma is.
Pest: Freskótöredék a Nagyboldogasszony plébániatemplomban
A tatárjárás után IV. Béla Pest megmaradt német telepeseit költöztette fel a várba, de Pest  kiváltságait 1244-ben megújította. A mai Buda a pestiektől a Pestújhegy vagy Pestvár vára elnevezést kapta (persze latinul.) Az új erődítés a Várhegytől északra élő magyar népesség egy részét is befogadta, akik a korábbi Óbuda "Buda" nevét alkalmazták az új hegyre. Így a mai Budai várat igen változatos néven  emlegették a középkorban. (Budavár, Buda, Budaújhegy, Pestújhegy, Pestvár) Pest lakossága is újratelepült, de most már kevesebb némettel, így Pest inkább magyar lakosságú lett.Pest tipikus kereskedőváros volt. A 15.században Szegeddel felosztották a szerémségi borvidéket, és monopolizálták a nagy jelentőségű borkereskedelmet. Szintén Szegeddel együtt uralták a marhakereskedelmet is.12 ismert céhe is kiemelkedően magas szám a hazai viszonyok közt.
 Dömös: A prépostsági templom rekonstruált altemploma.
A Dunakanyar ölelte hegyvidéket a középkorban Pilis-erdőnek nevezeték. Királyi birtok volt, ahol több vadászkastélyt, palotát építettek, kolostort avattak. A korai időkben a királyi központok közül kiemelkedő szerepe volt a dömösinek, amely a magyar királyok kedvelt tartózkodási helye volt a 11. században. E királyi központ mellett alapított prépostságot és káptalant Könyves Kálmán király testvére, Álmos herceg, aki a palotájának egy részét is a prépostság rendelkezésére bocsátotta.Az építkezést Álmos fia, II. (Vak) Béla király fejezte be 1138-ban. A prépostság a középkor végéig működött annak ellenére, Visegrád felemelkedésével Dömös hanyatlani kezdett. Először Károly Róbert akarta megszüntetni a prépostságot rossz állapota miatt, majd Zsigmond király kívánta az épületegyüttest a bencéseknek adni. Az épületegyüttes a török háborúk idején pusztult el, a 18. században köveit is széthordták. A területen 1970-es években  végeztek ásatásokat. A rommaradványok és a korábban már múzeumokba szállított kőfaragványok lehetővé tették az altemplom hiteles helyreállítását, amit az 1980-as években végeztek el. 
Visegrád: Vállkő az egykori bazilita kolostorból. Visegrád
Visegrád középkori története jóval a királyi palota építése előtt elkezdődik. A  Sibrik-dombon a római erőd helyén Szent István alatt ispánsági székhely létesül,  kis templommal. A XI. sz.-tól főesperesség székhelye is lesz. 1056 táján, - már a nagy egyházszakadás után- I. Endre Szent András tiszteletére bizánci rítusú bazilita kolostort alapít. A 12. századtól, Dömös kiépülésével Visegrád hanyatlani kezd. A 13.sz.-ban már a pápa is erősen szorgalmazza a baziliták kiűzését, ami a tatárjárás előtt meg is valósul. A tatárjárás után az élet már másként indul meg Visegrádon. Felépül az új várrendszer a Sibrik-dombot  kőbányának használva.   A bazilita kolostor pedig  bencés apátság lesz, majd 1494-ben a pálosok tulajdonába kerül.
Visegrád: A rekonstruált Herkules-kút és a palota belső udvara.
Az új királyi székhely után kereső Károly Róbert az Alsó-vár  mellett építi ki palotáját. Innét kezdve a város sorsa is felfelé ível. Az egyre gyarapodó városban  külön városrészben laktak a németek, külön a magyarok. A német részben a Mária-templom áll, a magyar részben Szent László temploma és Szent György tiszteletére egy kápolna, amely mellé 1425-ben a ferencesek kolostort emelnek. A ferences kolostorát Zsigmond alapította. Zsigmond után azonban a város rohamos hanyatlásnak indult, a ferencesek is elhagyták a kolostort. A város,a palota és a ferences kolostor hanyatlását  csak Mátyás és II.Ulászló építkezései fordították meg.  Az 1513-ban befejezett kolostorépítéssel Visegrád nagy korszaka is véget ért. Romjai oly mértékben rejtőzködtek, hogy a 19.században Oláh Miklós egykori palotaleírását  is sokan blöffnek vélték. Ma a helyreállítások után már tudunk következtetni egykori fényére.
Budaszentlörinc: A Pálos kolostor romjai
A Pilis nagyon gazdag volt kolostorokban. A pilisi kolostorok sorából is kiemelkedik a Szent Lőrincről elnevezett pálos kolostor. A hazai alapítású pálos rendnek a Mohács előtti időben kb. száz kolostora volt csak Magyarországon, csak a Pilisben négy.  Mohács előtti évtizedekben számos más kolostort is átvettek más rendektől (Pl. Zsámbék, Szentjobb) A rend első kolostorát is itt a Pilisben alapította Boldog Özséb esztergomi kanonok. 1304-től a lőrinci kolostor lett a rend központja. A rend számára I. Lajos király az itáliai hadjárata során megszerezte Velencétől Remete Szent Pál tetemét (a fej kivételével), amit itt őriztek egy művészi sírfedél alatt. Az ereklye fontos zarándokhellyé tette a templomot. Későbbi királyaink is szívükön viselték a kolostor sorsát. II. Lajos például a Szent Pál fejét is idehozatta. A templom hossza mintegy 50m lehetett. A kolostorhoz rengeteg műhely, majorsági épület  kapcsolódott, javadalmas birtokaik, budai ingatlanaik voltak.Magyarország egyik legnagyobb és leggazdagabb kolostora volt. Legalább 40 szerzetes is lakott itt, és a környező létesítményekben dolgozó egyéb laikusokkal együtt szinte mezővárosi népessége volt.

http://1.bp.blogspot.com/-psKh_tHr6Rs/VdwGfIj9XTI/AAAAAAAAYjs/smYYnE8ocgs/s640/PILIS16.jpg
Pilisszentkereszt: A templom D5 pillérének lábazata, amely in situ megőrződött a helyszínen.
1183-ban Péter, a citeaux,-i ciszterci anyakolostor apátja III. Bélánál járt. Rá egy évre az ötven évvel korábban alapított Acey-ből megérkeztek a szerzetesek, és hamarosan felépült a Pilis ciszterci kolostora. 1213-ban ide temették a Bánk bán-féle összeesküvésben meggyilkolt  Gertrúd királynét. Az apátságot  feltáró  Gerevich László régész,  a neves francia építész, Villard de Honnecourt magyarországi tartózkodásával hozta összefüggésbe a Gertrúd-síremlék franciás gótikus stílusát.  Villard híres vázlatfüzetében valóban megörökítette a pilisi ciszterci kolostor padlólapjait. A templom a rendi "szabványoknak" megfelelően 56 m-es hosszával és tipikus ciszterci alaprajzával  csaknem pontos egyezést mutat az acey-i anyakolostorral. Mindezekből látszik,  hogy az apátság egy "darabka Franciaország" volt a Pilisben. A tatárdúlás után IV. Béla helyreállította. Anyakolostora lett a pásztói (1190), a bélhámorkúti (1236) és a Tolna megyei ábrahámi kolostornak.(1263). A ciszterci rend a középkor második felében hanyatlott, ez a pilisi  kolostorra is kihatott. 1480-ban Mátyás király német földről kért szerzeteseket a kolostori élet újraindításához. 1526-ban a törökök elpusztítják. A 17.századi esztergomi építkezésekhez nagy mennyiségű  követ visznek innen. A maradék a föld alá kerül vagy a környékbeli falvak használják fel. Ennek ellenére 1913-ban Gerecze Péter, majd 1967-től kezdődően Gerevich László rengeteg kőanyagot hoz a felszínre, ami alapján szép rekonstrukciókat lehetne elvégezni, ha erre pénz és szándék lenne. 

Margit-sziget: A domonkos apácakolostor rekonstruált kútháza.
A
középkori Magyarországon alighanem  a Margit-szigetnek volt a legnagyobb kolostorsűrűsége. Itt három kolostor is állt a az  1 km2-nél is kisebb  területen. (A középkorban a sziget jóval keskenyebb  volt  a mainál, és kisebb szigetek, zátonyok kísérték, amelyeket később vagy elkotortak, vagy a szigethez kapcsolták feltöltéssel.) A legjelentősebb a képen látható domonkos apácakolostor volt,amit IV. Béla alapított, hogy Istennek felajánlott Margit lánya kolostorba vonulhasson. A templom a kolostortemplomok köztkifejezetten nagynak számított 60m-es hosszával. A kolostor javadalmai révén is igen gazdag kolostornak számított. A ferences kolostor néhány évvel a a domonkos kolostor után épült, szintén királyi alapítás volt. 48m-es hosszával és az apácakolostornál nagyobb szélességével szintén igen jelentős kolostor volt. Időben először a premontrei konvent jelent meg a szigeten még a tatárjárás előtt. Ez egy szerényebb kolostor volt, amit aztán  a két másik még inkább elnyomott.

Zsámbék: Premontrei kolostor temploma
Zsámbék az Esztergom és Fehérvár közti fontos út mentén feküdt. A zsámbéki premontrei kolostor a Pilis-környék egyetlen olyan temploma, amelyik többé-kevésbé épen fennmaradt. Közvetlenül a tatárjárás előtt épült. III. Béla király a felesége kíséretével érkező Aynard lovagnak adományozza Zsámbékot. E család leszármazottai építik 1220 körül a későromán-kora gótikus bazilikát. Zsámbék tehát nem királyi alapítású kolostor volt, méretben és rangban nem volt Budaszentlörinccel vagy Pilisszentkereszttel egy kategória. Francia kapcsolatai révén viszont elegáns épület volt, és mindenképpen a nagyobb kolostorok közé tartozott, ahol meglehetősen sok szerzetes, szám szerint 20 élt.
Bény: Premontrei templom
A középkorban Esztergom vármegyéhez tartozó, a várostól mindössze 15 km-re fekvő Bényben, a Hont-Pázmány nemzetségbeli Omodé ispán alapított monostort a premontrei rend számára, még  1217 előtt. A templom a kisebb, de igényesebb kolostortemplomok közé tartozott 23m-es hosszával, a szentélynél emelkedő kettős toronypárjával. 1862-ben sajnos "stílszerűen"  helyreállították, ezért teljesen neoromán templomnak hat. Belsejében igényes román kori faragványok mutatják magas színvonalát.  Legkülönösebb a képen látható "vadászjelenet", amelyen egy nyilazó mellett egy állatot vezető férfi látható.Ezt az állatot egyesek medvének, mások leopárdnak (!) mondják.
Vác: A ferences templom a várfal maradványaival. (Még II. Géza szobra nélkül).
A Váci Püspökség alapjait I. István király rakta le, a püspökséget mégis I. Géza alapításának tekintik. A képen látható ferences rendház közvetlenül a vár egykori területén, közvetlenül a székesegyház romjai mellé épült. A városban  elkülönülten laktak a németek és a magyarok. Fal a  német város körül volt, ennek egy tornya, a Hegyes-torony ma is áll. A németek temploma a ma a főtéren alapjaiban és altemplomával bemutatott Szt. Mihály-templom volt. Hossza  40m  volt. A magyarok a vár területén lévő székesegyházat használták. A két nagy templom mellett még egy Szt.Jakab-temploma is volt, amit az  ágostonos remeték használták, ez is a  német városrészben állt. Városiasodását mutatja az is, hogy volt ispotálya, és zsidók is lakták.  Vác a középkori kisvárosok  közé sorolható, amelynek lakossága Kubinyi szerint kb. 1200 fő volt a középkor végén.
Vác: A középkori székesegyház balusztrád-törpepillérei
A középkori székesegyházból nem sok maradt fenn. A romjait a közelmúltban tárták fel a ferences rendház mellett. Ez alapján tudjuk, hogy az eredeti, 11.századi templom, egy kisméretű, mintegy 35m hosszú, egyhajós templom lehetett. Később ezt oldalhajókkal bővítették, megnagyobbították. Különleges részletei lehettek a neves humanista püspök, Báthori Miklós által épített reneszánsz részletek. A török időkben romossá lett épületből egy ilyen megmentett részletet látunk a fenti képen is, amit az új barokk székesegyházba is átmentettek. Ezeken kívül az új székesegyház altemplomában még néhány átmentett sírkövet is látunk, köztük Báthori Miklósét.