|
| Esztergom, a várkápolna kapuja és rózsaablaka |
Vándorló főváros
Az államalapítást követő első századokban - nem csak Magyarországon- a királyi udvarok folyamatosan vándoroltak, így élték fel királyi uradalmaik javait és közben intézték alattvalóik ügyeit. Ennek bizonyítékai többek közt a szolgálónépi szervezet. Ennek lényege az volt, hogy a királyi udvarhelyek köré olyan népelemeket telepítettek, akik termelő és kézműves munkájuk, vagy más szolgálatuk révén gondoskodtak egy-egy udvarhely szükségleteiről. Az állandó székhellyel még nem rendelkező uralkodók szüntelenül úton voltak, kíséretük ellátásáról a királyi birtokközpontoknak tekinthető udvarhelyek szolgálónépei gondoskodtak. Foglalkozásnévből alakult településneveink ugyancsak a szolgálónépi szervezet emlékét őrzik (Tárnok: az uralkodói kíséret belső szolgálatát ellátó ember, Udvarnok/Udvardi:mezőgazdasági termelőmunkára fogott népek, Kovácsi, Szakácsi, Lovászi, Halászi, Csőszi, Szántó, Szőlős stb.).Egyes központok azonban kiemelkedő jelentőségűek voltak. Az első ilyen kiemelkedő központ Esztergom volt, amely később, az állandó budai székhellyel is megtartotta jelentőségét, mint a magyar egyház központja. A másik jelentős központtá Székesfehérvár vált, mely a kezdetektől a Magyar Királyság szakrális központja a hatalmas Nagyboldogasszony bazilikájával, amely nemcsak az ország legnagyobb temploma volt, hanem a I. Ferdinándig koronázótemplom és temetkezőhely is. Később vált hangsúlyossá a harmadik jelentős központ, Óbuda. Óbuda polgárai azonban jogilag egyházi jobbágyok lettek, majd a tatárok elpusztították, és jelentősége visszaszorult. IV. Béla a mai budai Várhegyen kezd nagyszabású építkezésekbe, valószínűleg már valamiféle rezidenciát is épít itt. Ezzel kialakul az ország negyedik fővárosa. Károly Róbert 1323-ban a temesvári kitérő után székhelyét Visegrádra helyezi át, ez lesz az ötödik központ. Nagy Lajos 1347-ben Budára teszi át székhelyét, majd pár hadjárat után visszahelyezi Visegrádra. Zsigmond idején véglegesítődik Buda fővárosként, egészen Mátyásig, aki 1485 után rövid időre Bécsbe teszi át kérészéletű birodalmának székhelyét.
A Medium Regni és Fehérvár
A Duna Esztergom és Buda közt az öt királyi központ közül négyet (Esztergom, Visegrád, Óbuda, Buda) érintett. A Medium Regnihez vehetjük még Dömöst, mint királyi központot, és a Duna másik partján Pestet, aminek vonzáskörzete az alföld jó részére is kiterjedt. Ez a vidék - a középkori Pilis és Esztergom vármegye környéke, illetve Pest a hasonló nevű megye szélén - a legsűrűbben lakott vidék volt a Magyar Királyság területén 36fő/km2-es népsűrűséggel. Itt tárgyaljuk Vácot is, amit ma is a Dunakanyarhoz sorolnak. Vác püspöki székhely volt, a püspökség területe pedig Nógrádon keresztül a Felvidék felé vezetett. A püspökség birtokai is főként Nógrádba estek.Fehérvár ettől a tömörüléstől messze esett. Ráadásul Fejér vármegye kifejezetten ritkán lakott terület volt, népsűrűségben harmada-negyede volt csak Pilisnek. Fehérvár magányosan, társak nélkül emelkedett ki a Sárrét és a Fertő (a Velencei-tó középkori neve) hatalmas mocsaraiból. Nem véletlen tehát, hogy sok "Piliskutató" lelkesen keresi "az igazi Fehérvárt" a Pilis és a Visegrádi-hegység bércei és völgyei közt, vagy az óbudai pálosok hasonló nevű kolostorában igyekszik megtalálni az egykori fővárost. Így Fehérvár - bár a Medium Regnihez sorolták- kissé távolabb esik, nem is ebben a bejegyzésben, hanem az Észak-Dunántúlnál fogom ismertetni.
"Vízfejű" ország már a középkorban is?
Középkori - egyesek által vélt - elmaradottságunkat gyakran igyekeznek azzal a leírással alátámasztani, amit Mantua urának követe adott 1395-ben, amikor arról panaszkodott, hogy Zágrábtól Budáig (350 km) csak erdőségen keresztül vezetett az útja. A követ minden bizonnyal a kor levantei kereskedőinek útvonalán, velük együtt haladt. Ez egyben a Rómába tartó zarándokút is volt. Olyan, számunkra jelentős településeket kellett volna érintenie Zágráb után, mint Kőrös, Szlavónia akkori legnagyobb városa, Kanizsa, Zalavár, Keszthely, Tapolca majd Veszprém mezővárosa, végül még Buda előtt Fehérváron kellett, hogy áthaladjon. Mantua falakkal körülhatárolt területe ugyan 8-szor akkora volt, mint Fehérváré, de Fehérvár még itáliai mércével is jelentős település volt. Hogy lehet, hogy a követ nem vett tudomást városias Fehérvárról? Engel Pál magyarázata szerint a levantei, főleg luxuscikkekkel kereskedő kalmárok számára az olyan kis városok, mint Fehérvár (kb. 2000 lakos, agglomerációval sem lehetett 4000-nél több) nem volt érdekes, még kevésbé az ennél is jóval kisebb mezővárosok. Ők egyből az európai léptékkel is jelentős budai agglomeráció felé törtek, az útjukba eső többi településsel nem törődtek. A Buda körüli agglomerációban ekkortájt legalább 20-25 ezren lakhattak, jóval többen mint bárhol máshol az országban (és Mantuában). A kereskedők akkoriban ugyanúgy viselkedtek, mint sok mai külföldi. Csak Budapest érdekes, a vidéki Magyarország érdektelen, elmaradott, szürke. A mai "vízfejűségnek" tehát már középkori előzményei voltak. Ezt támasztja alá Kubinyinak az a megfigyelése is, hogy 1440 és 1529 között Buda, Pest és Óbuda polgárainak 32%-aTolna, Somogy, Baranya és Zala megyékből származott. Választ keresve „a miértre", rámutat, hogy a dél-dunántúli mezővárosok általában csekély lakosúak voltak (de nagy számban voltak), és csupán egy civitas alakult ki a területen: Pécs. A sok apró mezőváros nem tudta teljesíteni azt a városi funkciót, amelyet a polgárság igényelt. (Tegyük talán itt azt is hozzá, hogy ez időben a török egyre fenyegetőbb közelsége is hathatott az elvándorlási kedvre !) Amellett Székesfehérvár és Szeged vonzása sem volt túl erős.Azért a helyzet
akkoriban még nem volt annyira súlyos, mint manapság. A budai agglomeráció
mellett ugyanis más komoly centrumok is voltak az országban (Pozsony, Kolozsvár,
Kassa, Szeged, Várad, Szeben, Brassó, Zágráb stb.) és az arányokat nézve a
két listavezető közt sem a mai 10:1 jön ki (budapesti agglomeráció -
bebreceni), hanem 3:1 körüli. (budai agglomeráció- Kassa).
2. Buda
A Nógrádhoz tartozó Váci Püspökség alapjait I. István király rakta le, a püspökséget mégis I. Géza alapításának tekintik. A képen látható ferences rendház közvetlenül a vár egykori területén, közvetlenül a székesegyház romjai mellé épült. A városban elkülönülten laktak a németek és a magyarok. Fal a német város és a magyar város körül is volt, a német város egy tornya, a Hegyes-torony ma is áll. a két város közül a német volt a jelentősebb. A németek temploma a ma a főtéren alapjaiban és altemplomával bemutatott Szt. Mihály-templom volt. Hossza 40m volt. A magyarok a vár területén lévő székesegyházat használták. A két nagy templom mellett még egy Szt.Jakab-temploma is volt, amit az ágostonos remeték használták, ez is a német városrészben állt. Városiasodását mutatja az is, hogy volt ispotálya, és zsidók is lakták. Vác a középkori kisvárosok közé sorolható, amelynek lakossága Kubinyi szerint kb. 1200 fő volt a középkor végén.
Az esztergomi agglomeráció
|
|
A középkori esztergomi agglomeráció részlete az Első Katonai
Felmérés térképére vetítve
A település északi fele a még a 18.században is őrizte a
középkori tagoltságát. A déli részén a város viszont már magába
olvasztotta korábbi negyedeit. A középkori agglomeráció kicsivel még
nagyobb is volt, mint a 18. századi város, aminek akkor a népessége
5200-5300 fő volt. A középkorban kicsit sűrűbben laktak az emberek,
ez alapján is feltételezhetjük, hogy a városkörnyék agglomerációja
elérhette a 6000 főt.
Esztergom Fehérvárral együtt. a 13.századig tartó korszak
legfontosabb városa volt. Egyszerre volt egyházi, és királyi
központ. A 13.századi nagy városátrendeződés után a világi
központ jellege visszaszorult, az érseki központ jellegét viszont
megtartotta. A másodrendű városok szintjére csúszott vissza.
Esztergom jellegzetessége is az volt, hogy rendkívül tagoltan terült
el, és a szűken értelmezett városhoz (Vár, Királyi város,
Víziváros) rengeteg önálló település tapadt. Ezek legfőbb
jellegzetességei a következők:
Vár:
A Szent Adalbert-székesegyházat az érseki központot és a királyi
várat tartalmazó vár a hegyen feküdt, a város legfontosabb része,
ősi magja volt. Ma is itt áll a 19.századi székesegyház és a
vármúzeum.
Érseki város vagy Víziváros: A várhegy lábánál elterülő negyed. 1239-ben járul hozzá IV. Béla az érseki város alapításához. Kezdetben a királyi udvarnokok városrésze volt, de ahogy IV. Béla 1256-ban Budára tette át székhelyét a városrész az esztergomi káptalan irányítása alá került. Itt volt a kikötő, ahol messzi vidékek kereskedői megfordultak. A város németjei itt laktak.
Királyi város: Szintén falak határolták, amik a mongol támadás idején még nem lehettek nagyon erősek, mert a városrészt nem tudták megvédeni. Esztergom polgári
központja volt, ami a növekvő egyházi túlsúllyal szemben is megvédte
jogait. Déli részén feküdt a latinok negyede, külön falakkal
lehatárolva. Itt nem játszódott le a latinok németre cserélődése,
mint az ország számos más városában. Ferences, domonkos temploma is
volt, ágostonos remeték is éltek itt. Kiemelkedő jelentőségű volt az ország első a ferences temploma (1233), ahová IV. Bélát is temették, némi "kerülővel". A templomnak ma a helyét sem tudjuk pontosan, egyesek a a barokk ferences templom alatt, mások a mai Jókai utca elején sejtik egykori helyét. Plébániatemplomát Szent
Miklósnak szentelték, aki a kereskedők védőszentje volt.
Szentgyörgy:
Itt állt a Szent György vértanúról elnevezett prépostság, amely
társaskáptalannal volt egybekötve, egyesek Szent István alapításának
tartják. Első írásos említése 1230-ból való.
Petény: Nem túl jelentős falu volt Szentgyörgy és a Vár közt.
Hévíz:
Középkorban meleg vízű taváról és hőforrásairól volt híres. A
hőforrásoknak köszönhetően a város kikötőjének vize télen sem
fagyott be. Antiochiai Anna királyné (III.Béla hitvese) itt
alapította meg az ország első közfürdőjét. A fürdőt IV. Béla király
a johannitáknak adományozta 1238-ban, akik mellette templomot és
ispotályt építettek
Örmény: Keveset tudunk róla, valószínűleg a 13. századig itt
is megforduló örmény kereskedők negyede volt. Valószínűleg az
örmények mellett oroszok és zsidók is lakták. A 13. század nagy
változásai után már csak zsidókról hallunk a városban, de zsidó
negyed pontos helyét nem tudjuk. A középkorban itt Keresztelő Szent
János temploma állt.
Szenttamás: XII. század végétől vagy a XIII. század
elejétől fogva a Szent Tamás prépostság épületei álltak itt. Mivel
az itteni hegyről a vár könnyen belőhető volt, ezért a törökök itt
kisebb erődöt emeltek a prépostság köveiből.
Újfalu: Nevét a tatárjárás utáni telepítésről kapta. A
tatárjárás során a falakon kívüli összes negyed elpusztult. Szent
Domonkosról elnevezett nagy plébániatemploma volt.
Csuti monostor: 1264-ben premontreiek alapították meg itt
monostorukat.
Szentpál: Kevéssé jelentős falu, nevét valószínűleg
plébániájáról kapta.
Szentistván vagy Szentkirály:
Szent István kastélya állt itt a Szent András templommal, híres és
jelentős hely volt. Egyes feltételezések szerint itt is halt
meg a király. A település másik templomát, a Szent István templomot,
keresztes konventet és ispotályt II. Géza király alapította Szent
István keresztes kanonokrendje (stefaniták) számára. A magyar
alapítású lovagrendnek ez lesz az anyakolostora. Jelentőségét
nemcsak nagy méretű templomának maradványai mutatták, hanem az is,
hogy hiteleshelyként is működött a hódoltságig. Esztergom 1595-ös
ostromának során itt volt a keresztények hídfőállása. Az itt
felállított táborban halt meg Balassi Bálint.
Kovácsi: Esztergom legjelentősebb külvárosa volt, ami a
király tulajdonát képezte. Első okleveles említése 1244-ből
származik. Kovácsit főleg iparosok, mesteremberek – kovácsok,
ötvösök – lakták, köztük az ország első, és sokáig egyetlen
pénzverdéjében dolgozó pénzverők. A falu 1250-től hanyatlásnak
indult, miután a pénzverdét elköltöztették Budára, bár a 15.
századig tovább folyt itt is a pénzverés. Az 1270 és 1314 közötti
oklevelek szerint a falunak három(!) plébániatemploma is volt.
|
|
|
Esztergom: A Bakócz-kápolna a Szent Adalbert
székesegyházból. Az érseki Szent Adalbert székesegyház mintegy 60m hosszú volt, ennél jelentősen nagyobb templomok is akadtak a Magyar Királyságban. Viszont nagyon széles lett, mert a szélső hajókhoz kapcsolódva még kápolnák sokasága kísérte. Ilyen kápolna volt a Bakócz-kápolna is, a középkori templom egyetlen meghagyott része. Ezen kívül csak töredékeit ismerjük. Jelentős romjait elbontották a mai Bazilika építésekor. A székesegyház rangját mindvégig az adta meg, hogy ez volt a magyar egyház fejének a temploma. Az esztergomi érseki cím nem csak a jogrendben számított a legelsőnek. Elsőségét az is biztosította, hogy az esztergomi érsekség jövedelmei mindig toronymagasan a legnagyobbak voltak az egyházmegyék rangsorában. 1184-ben kétszer annyi volt a jövedelme, mint a másodiknak, az egri egyházmegyének, és az összes egyházi jövedelem 24%-t szedte be. Még 1525-ben is 18%-on állt, és 34%-kal előzte meg az akkori két másodikat, a pécsi és váradi egyházmegyét. |
 |
| A vár Szent István terme Esztergom már Géza fejedelem idején jelentős hely volt. A ma látható legkorábbi falak III. Béla idejéből valók. Ő építtetett egy nagy lakótornyot, ez volt a Fehér-torony, melynek egy alsó szintjén található a Szent István terem is, aminek természetesen nincs semmi köze Szent Istvánhoz. Ma hazánk legkorábbi, román stílusú világi terme. |
|
| A várkápolna. A vár kápolnája III. Béla korában épült, a gótikus hatás egyik első hazai jelentkezéseként, de inkább még román stílusban. Apostolképekkel történő kifestése másfél évszázaddal későbbi, ez az itáliai trecento stílusban történt. Az 1930-as évek közepéig ebből a nagyszerű együttesből semmit nem ismertünk. Most már látjuk mind a királyi, mind az érseki palota rendkívül magas művészi színvonalát. |
|
|
Vitéz János stúdiolója: A négy fő erény . A Hunyadiak korában az érseki palotában Szécsi Dénes kezdett jelentős bővítésekbe gótikus stílusban, majd utódja Vitéz János reneszánsz részletekkel díszítette azt, így dolgozószobáját (studiolo) egységes reneszánsz programmal egy humanista teológiai-asztrológiai program szellemében alakította ki. Vitéz János építkezései kapcsán még Botticelli neve is felmerült egyesekben Esztergommal kapcsolatban. Wierdl Zsuzsanna restaurátor valamint dr. Prokopp Mária, az ELTE művészettörténész professzor úgy véli, az esztergomi királyi palota egyik freskóját, a Mértékletesség allegóriáját az itáliai korai reneszánsz egyik legnevesebb művésze, Sandro Botticelli festette. Álláspontjukat a szakma egésze nem fogadja el. (Balról a második nőalak lenne Botticelli alkotása.) Sőt újabban az is felvetődött (Buzás Gergely részéről), hogy az egész reneszánsz átépítés Aragónia János érsek (1480-85) és Aragóniai Beatrix királyné idején történt, akinek Bakócz Tamás átengedte az érseki palotát egy rövid időre. |
A budai agglomeráció
|
|
A Buda körüli agglomeráció térképe a késő középkorban (BTM
kiállítási tabló) A budai agglomeráció első jelentős települése az Árpádkor elején a mai Óbuda területén volt. Pest a 13. század legelejétől, Buda a 13. század derekától válik jelentőssé. A középkor végére gyakorlatilag Óbuda- Szentjakabfalva-Felhévíz-Buda- Alhévíz összefüggően lakott terület volt, jogosan tekinthetjük őket közös agglomerációnak. De nem csak észak felé nyúltak Budához kapcsolódóan különböző falvak, hanem a várhegy nyugati felén ott találjuk Logod falut is. A pesti oldallal való szoros kapcsolatot három rév is biztosította, Alhéviz a királyi és polgári fürdőivel, révjével jogilag is Pesthez tartozott. Pesthez is hozzátapadt két falakon kívüli jelentős falu, Szenterzsébet és Újbécs, kicsit távolabb volt tőle Jenő. A szigetek közül a Nyulak-szigete kolostorai révén volt jelentős. Ez az egész agglomeráció mértéktartó becslések szerint is legalább 25 ezer embernek volt a lakhelye a középkor derekától. |
1. Óbuda
|
|
Óbuda helyszínrajza a jelentős középkori emlékekkel a mai
városképben. Óbuda úgy indult, hogy akár az ország fővárosa is lehetett volna, hiszen a római örökség itt kézzel fogható volt, és nem csak kőbányának volt kiváló. A római korból fennmaradt utak, valamint a közeli dunai átkelő fontos csomóponttá tették Óbudát. A város védelmét elősegítette a késő császárkori castrum is, amelynek a falait a középkorban kijavították, és amely körbevette a káptalan templomát és a körülötte kialakult települést is. A tatárjárás előtt ezt az építményt nevezték Buda várának a középkori források. Egyes források a Szt. Péter prépostság alapítását Istvánnak, mások utódjának, Péternek tulajdonítják. Tatárjáráskori pusztulása után mellette egy újabb, kevéssé jelentős prépostság, a Szűz Mária is létrejött a középkorban. Akárhogy is áll, a Szt. Péter prépostság végül a városi fejlődés gátja lett, mivel Imre király (1196-1204) a prépostságnak adta a város vám- és adóbevételeit, és a lakosok feletti bíráskodás jogát is. Óbudai lakosai így jogilag az egyház jobbágyai lettek, ami ritkán kedvez a kereskedelem és kézműipar fejlődésének. (De azért ilyenre is van példa, pl. Pécs esetében). Jelentős volt a Klarisszák temploma is 60m-es hosszúságával. Ide temették 1380-ban Erzsébet királynét, I. Károly (Róbert) hitvesét. |
|
|
Nyulat marcangoló madarak. Relief, feltehetően a Szent Péter és
Pál templomból, 1100-1150 körül. (Budapesti Történeti Múzeum, BTM) A dombormű a Királyfürdő területén került el, de más kőtöredékek alapján az óbudai templomhoz köthető. A prépostsági templom a 70-80m -es hosszával a királyság legnagyobb és legjelentősebb románkori templomai közé tartozott, faragványai alapján pedig kiváló, itáliai-dalmát stílusú bazilika lehetett. A tatárjárás során az elpusztult prépostságot már nem állítják helyre, fokozatosan széthordták. Így a templomnak csak mintegy 50 szétszóródott töredékét ismerjük. Köveiből épült közvetlenül melléje a gótikus Szűz Mária templom, amit a 18. században bontanak le végleg. A Szt. Péter templom köveinek szétszóródására jellemző, hogy még a kalocsai székesegyház 1735-ös építkezéseihez is szállítottak innen követ, amik közé nívós faragványok is kerültek. |
|
|
Kőtöredék az óbudai királyi várból. 13. század eleje. Óbuda vára valószínűleg a 13. század elején épült egységes koncepcióval. A 13. század első felétől királyaink már minden évben – az itteni várukban tartott húsvéti ünnepek idején – kormányzati és bíráskodási ülésszakot tartottak Óbudán. Kiemelkedően magas az innét keltezett oklevelek aránya is a 13.század első felében. Buda felemelkedésével Óbuda jelentősége ugyan csökken, de nem jelentéktelenedett el. Zsigmond egyetemalapítással is próbálkozik itt. Kubinyi pedig a kisebb városok közé sorolta. A királyi székhelyeink közül ez pusztult el legteljesebben. A királyi várnak és az alaprajzot ismerjük a 20.század eleji feltárásokból. Az óbudai református templom és gyülekezeti terem alatt találjuk alapjait, ennek pincéjében csekély falmaradványok is vannak. A királyi várról egy rekonstrukciót itt található. |
|
|
Bernardino Monelli (+1496) óbudai és diósgyőri várnagy
sírköve |
|
|
Buda címere a Bécsi-kapun, 16. század eleje (BTM) Buda azon kevés város közé tartozik, amelynek alapítási körülményeit meglehetős pontossággal ismerjük. A tatárjárás során elpusztult (Ó)buda és Pest. Az ezt követően a Pesten megtelepedni szándékozó német hospeseket telepítette át IV. Béla a Várhegyre és adott nekik ott kiváltságot. Castrum Novi Montis Pestiensis - a pesti Újhegy vára volt az egész középkoron át Buda hivatalos neve. Az új erődítés a Várhegytől északra élő magyar népesség egy részét is befogadta. Ezt a területet Óbudától kiindulva egészen a budai Várhegyig (beleértve magát Óbudát is) korábban Budának nevezték, s innen kapta a település másik elnevezését a Novus Mons Budensis (Budaújhegy) nevet. Így forrásaink igen változatosan jelölték meg a nevét, hol a régi Pestre, hol a régi Budára utaló elnevezéssel (Budavár, Buda, Budaújhegy, Pestújhegy, Pestvár) illették. Buda azonban olyan viharos ütemben fejlődött, hogy elbitorolta a ma Óbudaként említett városrész nevét is. Már IV. Béla idején kiépülhetett a teljes Várhegy. Északi részén állt a Magna Curia Regis, német nevén a Kammerhof, ami Nagy Lajos idejéig a királyi rezidencia volt. 1382-ben azonban Lajos a budaszentlőrinci pálosoknak adományozta, hogy veszély esetén az általa megszerzett ereklyét itt őrizhessék. (Lásd lentebb Budaszentlőrincnél) Ez egyben arra is utal, hogy ekkora elkészült a Várhegy déli részén az új királyi palota. Ezt európai hírűvé Zsigmond király építi át Friss Palota néven. Majd a török időkig főként Mátyás és a Jagellók bővítik reneszánsz részletekkel. |
|
|
Buda legfontosabb városrészei és templomai (A II. Katonai Felmérés térképére rajzolva, a térkép forrása mapire.eu) Buda a Várhegyből és a négy településrészből álló Váraljából állt. Fő központjai a templomok környékén alakultak ki. Buda legnagyobb temploma a csaknem 70 m-es hosszával a németek kezén lévő Nagyboldogasszony-templom volt, amelyet Schulek (a Mária-kapu csekély részleteit nem számítva) alapjaiból újjáépített. A magyarok kezén lévő Mária Magolna-templom is 60 m-es volt. A magyarok és németek mellett latinok is lakták, a mai Országház utca neve Olasz utca volt. A zsidók is nagy számban élhettek itt, három zsinagógájuk is volt, kettőnek a helyét is tudjuk, egyikük múzeum is. A zsidók jelenléte mindig is a fejlett kereskedelmi és pénzügyi viszonyokra utalt. Jelentős maradványai maradtak fenn a domonkos templomnak is, amelyik szintén 60 méter körüli hosszával nagy méretű szerzetesi templomnak számított. A domonkosok mellett a ferenceseknek is volt templomuk a mai Sándor-palota helyén, ettől nem messze a Szent Zsigmond prépostság (alapfalaival bemutatva), kicsit északabbra a Szent György-templom állt. A budai várfalakon belül tehát hat nagy templom volt, további három a Váralja városrészben, amit szintén fallal kerítettek. Összességében tehát elmondhatjuk, hogy Buda rangjának megfelelően páratlanul gazdag volt jelentős templomokban. |
|
|
Buda: Az 54. számú férfifej a gótikus szoborleletből: Chaperont
viselő férfialak töredéke. (Budapest Történeti Múzeum) A Zsigmond kori budai királyi palota művészi színvonalát ezzel az egyetlen egy szobortöredékkel találóan jellemezhetjük. Az Anjouk alatt már viharos ütemben fejlődő Buda hamar a királyság legjelentősebb városa lett. Zsigmond nagyszabású építkezéseinek eredményeként elkészült egy új, (később Frissnek említett) palota, amit összeépítettek a korábbi Anjou-palotával. Az 1974 talált gótikus szoborlelet is egy lett a sok megoldhatatlan középkori talányunk közül. Az egyházi és világi témákat egyaránt ábrázoló, részben festett szobrok Európa különböző régióiból érkezett elsőrangú mesterek alkotásai, amelyek a szobrászműhely felbomlása után több esetben még félkészen földbe kerültek máig tisztázatlan körülmények között. A kidobásukra (éremleletek bizonysága szerint) 1440 után került sor. Ez összefüggésbe hozható talán azzal, hogy középkori leírások szerint Zsigmond palotaépítkezései befejezetlenek maradtak. |
|
|
A budai várpalota reneszánsz részletei A Zsigmond-féle palota számos elemmel bővült, átalakult Mátyás király és a Jagellók alatt. Az udvar épületei ekkor nyertek el egységes reneszánsz arculatukat. A belső homlokzatok kétszintes, árkádíves-ballusztrádos loggia került. Az átépítés azonban magukat a palotaszárnyakat is érintette. Elsősorban enteriőrjeik - a mennyezetek, padlók, nyíláskeretek -kaptak reneszánsz díszítést.. |
|
|
Nagyboldogasszony plébániatemplom Buda legnagyobb temploma a város német polgárainak a kezén volt. Csaknem 70 méteres hosszával jelentős templom volt. A 13. század a tatárjárás után épült, de a kis számban megmaradt középkori részletei, köztük a Mária-kapu timpanonja Zsigmond korából származik, és rokon a szoborlelet magas művészi színvonalával. A Buda középkori történetét meghatározó német -magyar rivalizálás egyik szimbolikus helyszíne volt. A két budai plébániatemplom közül ez volt a művészibb, a magasabb presztízsű. Itt mutatta be Zsigmond és Hunyadi János csatáinak győzelmi jelképeit, itt tartottak hálaadó istentiszteleteket. Mátyás királyt - akkor még korona híján- itt iktatták be, itt tartotta mindkét esküvőjét is. 1541-ben pedig itt, a " bálványimádó" ábrázolásoktól megtisztított és villámgyorsan dzsámivá átalakított templomban mondta el Szulejmán is Allahnak hálaadó imáját. Kezdetben a németek a magyarok kezén lévő Mária Magdolna, és a váraljai Szent Péter templom önálló plébániaként való elismerését is megtagadták, és azokat a Nagyboldogasszony templom filiáinak tartották. Aztán ahogy nőt a magyarok számaránya, úgy lettek a magyarok jogai is egyre kiegyenlítettebbek. Buda elmagyarosodása főként azzal függött össze, hogy a város környezete magyar volt. A középkori városok demográfiai vizsgálatánál kiderült, hogy azok -főként a katasztrofális közegészségügyi helyzetük miatt- népességnövekedésüket főként beáramlással növelték. Buda környezetéből magyarok érkeztek a városba, a dél-német területekről a németek népességkompenzációja ezzel nem tartott lépést. |
|
|
A Mária Magdolna templom a 20. század elején (Fortepan / Budapest Főváros Levéltára / Klösz György fényképei) A Mária Magdolna templom körül volt a vár magyar negyede, és a 14. század elejére már önálló plébánia is volt. 1436-ra a magyar patríciusok annyira megerősödtek, hogy elérkezettnek látták az időt, hogy véget vessenek annak, hogy német bíró áll a város élén. A német patríciusok pedig arra szövetkeztek, hogy a 12 tagú tanácsban a magyarok számarányát a régi időknek megfelelő kettőre csökkentsék. A gyilkosságig fajuló hatalmi harcok közepette azonban olyan szegénylázadás tört ki, ami mind a magyar, mind német patríciusok hatalmát veszélyeztette. Ezért kompromisszumkötésre került sor. Ennek eredménye a következő lett: eddig a bírót és a tanácsot elvileg a népgyűlés választotta. Ezentúl minden év Szent György napján a lelépő tanácsnak ki kellett neveznie egy 50 magyarból és 50 németből álló testületet. Ezeknek tekintélyes embereknek kellett lenniük, a céhek vezetőit is be kellett venni. Ez a száz férfi választotta meg az új tanácsot, mégpedig évente felváltva magyar, illetve német bírót. A tanácsot pedig hat magyar és hat német esküdt alkotta. Az új rendszer 1440-ben lépett életbe. A rendszer jól működött, más város is átvette (pl. Kolozsvár). 1529-ig minden páros évben magyar, páratlanban német bíró állt a város élén. A Ferdinánd kontra Szapolyai János ellenségeskedés azonban újra felszította a nemzetiségi ellentéteket. 1527-ben a Ferdinánd párti "német vonal" kerekedtek felül, Szapolyai nem foglalhatta el a székhelyét Budán. 1529-ben Szulejmán elfoglalta a Ferdinánd pártján álló Budát, és azt átadta Szapolyainak. Szapolyai Budára bevonulva a németeket végleg kiűzte a városból. Szapolyai szövetségeseként, de inkább ellenőreként ekkor már számottevő török haderő is Budán tartózkodott, előkészítve a terepet Buda végleges megszállására. |
|
|
Buda: A Mária Magdolna templom megmaradt tornya |
|
|
Buda: A Miklós-torony Buda város egyik legkorábbi épülete a domonkos kolostor. Közvetlenül a városalapítás után épült királyi támogatással. 1252-re valószínűleg készen állt, hiszen ekkor már a rend bolognai egyetemes káptalamja ezt a kolostort választják a következő gyűlés helyszínéül, amire 1254-ben sor is kerül.Ezen 1254.-es egyetemes rendi gyűlésen választották meg Humbertus de Romanis generális perjelt, és megkeresztelték a kunok egyik fejedelmét. A 1304-1305-től rendtartományi főiskola (studium generale) működött mellette. 1382-ben a második nagykáptalani gyűlést is itt tartják. Mivel ez a nagy nyugati egyházszakadás alatt van, ezért csak a VI. Orbán pápa hívei jelennek meg itt. A főiskola a fénykorát Hunyadi Mátyás alatt élte, amikor a király komoly támogatásban részesítette és 1481 előtt. egyetemi rangra emelte, amelyen bárki tanulhatott bölcseletet, szentírás- és hittudományokat. Leghíresebb tanára Petrus Nigri volt. 1531-es ostrom alatt megsérül. (Ekkor Roggendorf ostromolta Budást Szapolyai János ellenében.) 1539-ben említik utoljára. Többször átépített templomának hossza 60 m volt, a kolostor észak felől csatlakozott hozzá. Ma legépebb része egykori 15. század végi masszív tornyának alsó néhány szintje. |
|
|
Zsidó imaház falfestésének részlete Készítette: Thaler Tamas - A feltöltő saját munkája, CC BY-SA 4.0, wikipedia A várban kezdetben a zsidó negyed a Zsidó-kapu környékén volt. Itt is állt már egy zsinagóga. Ez a zsidónegyed Zsigmond palotaépítkezéseinek az idején megszűnt. Ekkor a zsidónegyed a vár északi részére települt át, a mai Bécsi kapu környékére. Ebben az időben a Bécsi kapu neve is Szombat kapu volt. A budai zsidóság rendkívüli helyzetben volt. A legnagyobb közösség volt az országban az itteni, mintegy 400 fő alkotta. Ebből következett az is, hogy a budai zsidóság az ország többi zsidó közösségének a jogi képviseletét is ellátta. A zsidóságról külön bejegyzés készült. |
|
|
Buda: Az Országház utca 18-20. A 18-as szám alatti házon rekonstruálták az emelet gótikus ablakait és a zárt erkélyt. A 20-as érdekessége, hogy a várnegyed egyetlen olyan épülete, amelynek középkori részleteit nem a modern műemlékvédelem hozat a felszínre: 14. századi lóhereívsoros vakárkádot még a ház mai formájának kialakítója, Johann Nikl mészárosmester is meghagyta 1771-ben. Az utca középkori elnevezése - legalábbis egy részére nézve - a platea Italica / Italicorum / Italorum, vagyis Olasz utca, Olaszok utcája volt. Budán is elég élesen jelentkezett az etnikai elkülönülés. A magyarok és a latinok közt azonban nem volt olyan éles, mint a magyarok és a németek közt. Tulajdonképpen így a várban három etnikai tömb volt: a német, a magyar-latin, és a zsidó. |
|
|
Buda: Úri utca 49. Volt klarissza templom és kolostor
épületének középkori részlete. A klarissza apácák a 18.század elején hozták itt létre kolostorukat, amelyet II. József idején deszaklarizáltak. A középkorban talán a híres Gara család palotája állt itt, ebből származhat az ívsor is. A középkori városok és mezővárosok közti egyik jelentős különbség a kőépületek arányából adódik. A budai várban már a 13.századtól vannak kőházak. A 14. századtól teljes szélességükben beépítették a telket, ami szintén fokozta az épületek városias jellegét. A vár területén a 15.századra már csak kőházakat találunk. A budai háztípus jellegzetessége volt a a földszint és az emelet között végigfutó gótikus ívsor is. . |
4.Pest
|
|
A középkor végi Pest a Második Katonai Felmérés térképére
berajzolva. A térkép forrása: mapire.eu Pest a 13. századtól jelentős település. A déli kereskedelmi út (az egykori jeruzsálemi szent út Konstantinápoly irányába) összeomlása miatt új déli út épült ki. Ez Velence, Dalmácia felől közelítette meg az országot, és haladt a bevezetőben már említett Zágráb- Verőce- Fehérvár-Pest irányába. Ennek eredményeként értékelődött fel a pesti rév. A rév miatti rendkívül kedvező földrajzi helyzet a kereskedelemre predesztinálta a települést. Ennek megfelelően a 13. század elején nagy számban élnek izmaeliták is a településen, annak Újbécs nevű részén, akik a kereskedelem mellett kamarabérlők voltak. A városnak nagy lökést adott a 1215-1225 közti német telepítés. Kristó szerint ezt egy Werner nevű bécsi partricius szervezte, aki Ausztriából hozott hospeseket. ( Valószínűleg a Bécs és Újbécs településrészeknek is ez lehet a magyarázata. A németek bekapcsolódtak a távolsági kereskedelembe, fémművességgel foglalkoztak (Pl. harangöntés), illetve a budai lankákon szőlőt telepítettek. 1232-ben elnyerik az itteni polgárok a fehérváriak jogait, ami az izmaelitákra is kiterjedt. Nagyarányú fejlődése ellenére Rogerius mester mégiscsak "gazdag és nagy német falunak" nevezte Pestet, amit a tatárok elpusztítottak. Az élet azonban hamar viasztért a városba, IV. Béla 1244-ben megújítja a város jogait, majd 1247-ben egy új tatárbetöréstől való félelem időszakában a mai Budavárba telepíti a város németjeinek nagy részét. A németek áttelepítése után Pest kezdetben eljelentéktelenedik, különösen Budához képest, de a 15. században azonban újra élénk fejlődésnek indul, és népességszámban is csaknem felzárkózik Budához. |
|
|
Pest: Nagyboldogasszony plébániatemplom A pestiek plébániatemploma a is a nagyvárosi átlagnak számító 60m-es hosszt érte el a gótikus csarnoktemplommá való átépítésekor. Pest Buda után a legnépesebb város lehetett. Szinte színmagyar lakosságának a száma megközelíthette a 10.000 főt, ugyanakkor a Kubinyi-féle városrangsorban csak hetedik az elsőrendű városok közt, hiszen egy kicsit Buda árnyékában élt. A templomot részletesen bemutattam itt. |
|
|
Pest: Freskótöredék a Nagyboldogasszony plébániatemplomban
Pest tipikus kereskedőváros volt. A 15.században Szegeddel
felosztották a szerémségi borvidéket, és monopolizálták a nagy
jelentőségű borkereskedelmet. Szintén Szegeddel együtt uralták a
marhakereskedelmet is.12 ismert céhe is kiemelkedően magas szám a
hazai viszonyok közt.
|
5. Margitsziget
|
|
|
Margitsziget: A domonkos apácakolostor rekonstruált kútháza. A középkori Magyarországon alighanem a Margit-szigetnek volt a legnagyobb kolostorsűrűsége. Itt három kolostor is állt a az 1 km2-nél is kisebb területen. (A középkorban a sziget jóval keskenyebb volt a mainál, és kisebb szigetek, zátonyok kísérték, amelyeket később vagy elkotortak, vagy a szigethez kapcsolták feltöltéssel.) A három kolostor mellett johannitáknak és az esztergomi érsekségnek is vára volt itt a sziget déli illetve északi végén. A legjelentősebb a képen látható domonkos apácakolostor volt, amit IV. Béla alapított, hogy Istennek felajánlott Margit lánya kolostorba vonulhasson. A templom a kolostortemplomok közt kifejezetten nagynak számított 60m-es hosszával. A kolostor javadalmai révén is igen gazdag kolostor volt. |
|
|
|
Margitsziget: Ferences kolostor A ferences kolostor néhány évvel a a domonkos kolostor után épült. Szintén királyi alapítás volt. 48m-es hosszával és az apácakolostornál is nagyobb szélességével szintén igen jelentős temploma volt. A kolostorból ma az északi fal részlete és a torony indítása maradt meg, egy mérműves ablakkal. |
|
|
Margitsziget: A Szent Mihály kápolna A középkori forrásokban a sziget több néven szerepel: Nyulak szigete, Urak szigete, Budai-sziget, Boldogasszony szigete, sőt a középkor végén is már említik Boldog Margit-szigetének. Érdemes arra is utalni, hogy az utóbbi időkben népszerű lett Trogmayer Ottó régész elmélete, miszerint a "Nyulak-szigete"(Insula Leporum) elnevezés egy középkori eredetű elírásnak az eredménye, mert az eredeti neve Leprások-szigete (Insula Leprorum) volt. Ezt semmilyen forrás nem tudta eddig alátámasztani. A legkorábbi kolostort a premontreiek alapították, még a 12. században. A sziget kolostorai közül ez volt a legkevésbé jelentős, és a szomszédos domonkos apácakolostor fokozatosan elnyomta. Sok pereskedést is ismerünk a két kolostor közt. A hódoltság alatt megsemmisült. Az 1923-ban indult feltárás tisztázta a nem túl nagy méretű (16x8m) templom alaprajzát, ez alapján Lux Kálmán tervet készített a templom rekonstruálására, ami 1932-ben el is készült. Benne hazánk egyik legrégibb, 15. századi harangja van, amit a közelben találtak 1914-ben. |
6. Felhévíz
|
|
Az 1469-ben elhunyt Gergellaki Bertalan prépost vörösmárvány
sírköve a felhévízi stefanita kolostor legjelentősebb lelete.
A 2,38 méteres hosszával és 1,22 méteres szélességével egyike
a 15. századból fennmaradt legnagyobb sírköveknek, ma a Budatesti
Történelmi Múzeumban található. Buda és Óbuda 3 km van egymástól.
Közöttük feküdt Felhévíz, a jelentős település. A
területén levő meleg víz forrásokról kapta a nevét. Területén feküdt
a középkori Buda legjelentősebb kórháza, a Szent Lélek ispotály,
illetve az esztergomi stefaniták Szentháromság-temploma és
konventje, mely utóbbi a 13–14. században hiteleshelyként is
működött. A templpm és az ispotály a rend XV. század második harmadában történt megszűntéig működött. A
stefaniták egy a XII. században keletkezett magyar alapítású
keresztes rend voltak, amelynek központja
Esztergom-Szentkirályon állt, de volt házuk a Szentföldön, először
Jeruzsálemben, majd Akkonban is. Felhévíz területe eredetileg
kiterjedt a mai Víziváros északi részére is.
|
7. Nyék
|
|
A nyéki királyi villa és vadászkastély rekonstrukciója a Jagellók korából.(Kép forrása) Nyék Budától 3 mérföld (mintegy 4,5 km) távolságra lévő falu volt a nagy jelentőségű bécsi út mentén. Jelentőségét az itt álló királyi vadászkastély és nyaraló adta. |
|
|
II. Ulászló címere Nyékről (BTM) Zsigmond idején is álltak itt kisebb, valószínűleg fából készült épületek. Mátyás király valószínűleg csak egy egy-két reneszánsz elemmel, kandallóval egészítette ezt ki. Gyökeresen új kastélyegyüttessé II. Ulászló építi át. Ez lett magyar földön az első teljese egészében reneszánsz épületegyüttes, hiszen elődje Mátyás király megelégedett korábbi vagy gótikus épületek reneszánsz díszítésével. Annyira jó hely volt, hogy 1526-ban még Szulejmán is elidőzött itt, mielőtt ezt is felgyújtva távozott az országból. |
A Medium Regni Egyéb fontos emlékei
1. Dömös (Pilis vm.)
|
|
Dömös: A prépostsági templom rekonstruált altemploma A Dunakanyar ölelte hegyvidéket a középkorban Pilis-erdőnek nevezeték. Királyi birtok volt, ahol több vadászkastélyt, palotát építettek, kolostort avattak. A korai időkben a királyi központok közül kiemelkedő szerepe volt a dömösinek, amely a magyar királyok kedvelt tartózkodási helye volt a 11. században. E királyi központ mellett alapított prépostságot és káptalant Könyves Kálmán király testvére, Álmos herceg, aki a palotájának egy részét is a prépostság rendelkezésére bocsátotta.Az építkezést Álmos fia, II. (Vak) Béla király fejezte be 1138-ban. A prépostság a középkor végéig működött annak ellenére, Visegrád felemelkedésével Dömös hanyatlani kezdett. Először Károly Róbert akarta megszüntetni a prépostságot rossz állapota miatt, majd Zsigmond király kívánta az épületegyüttest a bencéseknek adni. Az épületegyüttes a török háborúk idején pusztult el, a 18. században köveit is széthordták. A területen 1970-es években végeztek ásatásokat. A rommaradványok és a korábban már múzeumokba szállított kőfaragványok lehetővé tették az altemplom hiteles helyreállítását, amit az 1980-as években végeztek el. |
2. Visegrád ( Pilis vm.)
|
|
Visegrád: Vállkő az egykori bazilita kolostorból. Visegrád középkori története jóval a királyi palota építése előtt elkezdődik. A Sibrik-dombon a római erőd helyén Szent István alatt ispánsági székhely létesül, kis templommal. A XI. sz.-tól főesperesség székhelye is lesz. 1056 táján, - már a nagy egyházszakadás után- I. Endre Szent András tiszteletére bizánci rítusú bazilita kolostort alapít. A 12. századtól, Dömös kiépülésével Visegrád hanyatlani kezd. A 13.sz.-ban már a pápa is erősen szorgalmazza a baziliták kiűzését, ami a tatárjárás előtt meg is valósul. A tatárjárás után az élet már másként indul meg Visegrádon. Felépül az új várrendszer a Sibrik-dombot kőbányának használva. A bazilita kolostor pedig bencés apátság lesz, majd 1494-ben a pálosok tulajdonába kerül. |
|
|
A visegrádi várrendszer A visegrádi kettős várrendszert a tatárjárás után, 1250-1260 körül építtette IV. Béla. A várrendszer feladata az Esztergom-Buda országút és a dunai hajóforgalom ellenőrzése volt. Az alsóvárat tornyokkal megerősített völgyzárófal kötötte össze a Fellegvárral, mely a másik irányban egészen a Duna-parti őrtoronyig húzódott. A fővárosát ide helyező I. Károly király bővítette a Fellegvárat, s itt került sor az 1335-ös híres királytalálkozóra is. Mátyás király uralkodása idején a Fellegvár palotaszárnyait teljesen felújították. Fellegvár koronaőrző hely volt 1490-től 1529-ig. |
|
|
Visegrád, a Salamon torony és az alsóvár Az alsóvár a kaputoronnyal és őrtornyokkal megerősített erődítésfalakból és egy nagy lakótoronyból állt, amely egyszerre volt uralkodói szálláshely, ispáni lakóhely, és katonai feladatokat ellátó erődített épület. |
|
|
Visegrád: A rekonstruált Herkules-kút és a palota belső
udvara Az új királyi székhely után kereső Károly Róbert az Alsó-vár mellett építi ki palotáját. Innét kezdve a város sorsa is felfelé ível. Az egyre gyarapodó városban külön városrészben laktak a németek, külön a magyarok. A német részben a Mária-templom áll, a magyar részben Szent László temploma és Szent György tiszteletére egy kápolna, amely mellé 1425-ben a ferencesek kolostort emelnek. A ferences kolostorát Zsigmond alapította. Zsigmond után azonban a város rohamos hanyatlásnak indult, a ferencesek is elhagyták a kolostort. A város,a palota és a ferences kolostor hanyatlását csak Mátyás és II.Ulászló építkezései fordították meg. Az 1513-ban befejezett kolostorépítéssel Visegrád nagy korszaka is véget ért. Romjai oly mértékben rejtőzködtek, hogy a 19.században Oláh Miklós egykori palotaleírását is sokan blöffnek vélték. Ma a helyreállítások után már tudunk következtetni egykori fényére. |
3. A pilisi Szent Kereszt ciszterci apátság (Pilis vm.)
|
|
Pilisszentkereszt:
A templom D5 pillérének lábazata, amely in situ megőrződött a
helyszínen.
A Pilis nagyon gazdag volt kolostorokban. Ezek kzül mutatunk be néhány fontosabbat. 1183-ban Péter, a citeaux,-i ciszterci anyakolostor apátja III. Bélánál járt. Rá egy évre az ötven évvel korábban alapított Acey-ből megérkeztek a szerzetesek, és hamarosan felépült a Pilis ciszterci kolostora. 1213-ban ide temették a Bánk bán-féle összeesküvésben meggyilkolt Gertrúd királynét. Az apátságot feltáró Gerevich László régész, a neves francia építész, Villard de Honnecourt magyarországi tartózkodásával hozta összefüggésbe a Gertrúd-síremlék franciás gótikus stílusát. Villard híres vázlatfüzetében valóban megörökítette a pilisi ciszterci kolostor padlólapjait. A templom a rendi "szabványoknak" megfelelően 56 m-es hosszával és tipikus ciszterci alaprajzával csaknem pontos egyezést mutat az acey-i anyakolostorral. Mindezekből látszik, hogy az apátság egy "darabka Franciaország" volt a Pilisben. A tatárdúlás után IV. Béla helyreállította. Anyakolostora lett a pásztói (1190), a bélhámorkúti (1236) és a Tolna megyei ábrahámi kolostornak.(1263). A ciszterci rend a középkor második felében hanyatlott, ez a pilisi kolostorra is kihatott. 1480-ban Mátyás király német földről kért szerzeteseket a kolostori élet újraindításához. 1526-ban a törökök elpusztítják. A 17.századi esztergomi építkezésekhez nagy mennyiségű követ visznek innen. A maradék a föld alá kerül vagy a környékbeli falvak használják fel. Ennek ellenére 1913-ban Gerecze Péter, majd 1967-től kezdődően Gerevich László rengeteg kőanyagot hoz a felszínre, ami alapján szép rekonstrukciókat lehetne elvégezni, ha erre pénz és szándék lenne. |
|
|
Az Acey-kolostor napjainkban. (Kép: Wikipedia) Mint említettük, az Acey-ből érkező szerzetesek szinte pontosan anyakolostoruknak megfelelő épületkomplexumot építettek a Pilisben is, így a ma is álló és működő francia apátság alapján alkothatunk képet arról, milyen volt a pilisi apátság. A pilisi apátság tipikus forgatókönyv szerinti pusztulása annyira totális volt, hogy a 18. században pereskedni kellett a pálosokkal, akik a romjait összekeverték -sok mai turistához hasonlóan- a pilisszentléleki pálos romokkal. |
4. Pálos kolostorok
|
|
A klastrompusztai Szent Kereszt kolostor romjai (Eszergom
vm.) 1246-ben Özséb esztergomi kanonok lemondott rangjáról és vagyonáról és az esztergomi érsek engedélyével a Pilis barlangjaiba vonult remete életet élni. 1250-ben a kesztölci völgy fölötti kis magaslaton vezetésével a pilisi remeték templomot építettek monostorral a Szent Kereszt tiszteletére melyet Özséb rövidesen egyesített a Pécs melletti Szt. Jakab-hegyi remetékével, akiket Bertalan pécsi püspök terelt valamiféle szertesrendiség felé. Társai társai Özsébet választották az első főnökükké, és ez egyben a pálos rend születésének is tekinthető, jóllehet jogilag még hosszú út állt a rend hivatalossá tétele elött. 1309-ig mindenesetre a mai klastrompusztén volt a későbbi pálos rend központja. A korábbi falak fölött a 14. sz. végén-15. sz. elején épített együttes alapfalait látjuk itt. Ez a későbbi templom is csak 27m hosszú volt, messze nem vetélkedhetett a későbbi központ, Budaszentlőrinc méreteivel. |
|
|
|
A szentlőrinci kolostor romjai (Pilis vm.) A pilisi kolostorok sorából is kiemelkedik a Szent Lőrincről elnevezett pálos kolostor. A hazai alapítású pálos rendnek a Mohács előtti időben kb. száz kolostora volt csak Magyarországon, csak a Pilisben négy. Mohács előtti évtizedekben számos más kolostort is átvettek más rendektől (Pl. Zsámbék, Szentjobb) A rend első kolostorát is itt a Pilisben alapította Boldog Özséb esztergomi kanonok. 1304-től a lőrinci kolostor lett a rend központja. A rend számára I. Lajos király az itáliai hadjárata során megszerezte Velencétől Remete Szent Pál tetemét (a fej kivételével), amit itt őriztek egy művészi sírfedél alatt. Az ereklye fontos zarándokhellyé tette a templomot. Későbbi királyaink is szívükön viselték a kolostor sorsát. II. Lajos például a Szent Pál fejét is idehozatta. A templom hossza mintegy 50m lehetett. A kolostorhoz rengeteg műhely, majorsági épület kapcsolódott, javadalmas birtokaik, budai ingatlanaik voltak.Magyarország egyik legnagyobb és leggazdagabb kolostora volt. Legalább 40 szerzetes is lakott itt, és a környező létesítményekben dolgozó egyéb laikusokkal együtt szinte mezővárosi népessége volt. |
|
|
Zárókő Remete Szent Pál alakjával feltételezhetően a
Budaszentlőrinci pálos kolostorból. A középkori ereklyekultusz egy érdekes adaléka Remete Szent Pál ereklyéinek Szentlőrincre kerülése. A Velence és a Magyar királyság közti háborúskodást a magyar fél nyerte. A háborút 1391-ben lezáró Torinói békeszerződésbe Nagy Lajos király kötelezte Velencét Remete Szt. Pál ott őrzött, mumifikálódott holttestének átadására, hogy azok a hazai pálosok tulajdonába kerülhessenek. Alsáni Bálint pécsi püspök vezetésével 1381. október elején utazott a magyar küldöttség Velencébe az ereklye átvételére. Azt az éj leple alatt szállították ki a városból, nehogy a velenceiek megtudják és az ereklyék átadását megakadályozzák. Azokat Budáról ünnepélyes körmenetben vitték ki a szentlőrinci kolostorba, amelynek révén az híres zarándokhely lett. A Velencéből elhozott tetem azonban nem volt teljes, mert a fejet Rómában, majd Karlstein várában őrizték Csehországban. Innen II. Lajos 1523-ban hozatta el, és ekkor nagy pompával egyesítették azt a testtel. A kolostort 1526-ban a törökök feldúlják, ekkor széttörik az ereklyetartó sírt is, de ideiglenesen 1540-ig még visszatér ide az élet. |
|
|
A szentléleki pálos kolostor romjai Készítette: Civertan - A feltöltő saját munkája, CC BY-SA 4.0, Forrás A kolostor helyén állt egy királyi vadászház. Ezt IV. László király 1287-ben a közeli Szent Kereszt-kolostornak adományozta) azzal, hogy azt átalakíthassak maguknak kolostor céljára, és azt népesítsék be. Nagy Lajos király itt töltötte 1378 nagyhetét, és megerősítette a korábbi királyi birtokadományokat, sőt még újabb birtokokkal is gyarapította azokat. A kolostor gyarapodása a 15. században is folytatódott, ám az 1526-os év hirtelen a véget jelentette: a mohácsi csata után a Dunakanyarig jutó portyázó török seregek áldozatául esett. A vadászházból való átépítés magyarázhatja furcsa alaprajzát és templomának szokatlanul kicsi méretét is. |
5. Zsámbéki kolostorrom
|
|
Zsámbék: Premontrei kolostor temploma (Pilis vm.) Zsámbék az Esztergom és Fehérvár közti fontos út mentén feküdt. A zsámbéki premontrei kolostor a Pilis-környék egyetlen olyan temploma, amelyik többé-kevésbé épen fennmaradt. Közvetlenül a tatárjárás előtt épült. III. Béla király a felesége kíséretével érkező Aynard lovagnak adományozza Zsámbékot. E család leszármazottai építik 1220 körül a későromán-kora gótikus bazilikát. Zsámbék tehát nem királyi alapítású kolostor volt, méretben és rangban nem volt Budaszentlörinccel vagy Pilisszentkereszttel egy kategória. Francia kapcsolatai révén viszont elegáns épület volt, és mindenképpen a nagyobb kolostorok közé tartozott, ahol meglehetősen sok szerzetes, szám szerint 20 élt. |
6. Nagymaros
|
|
|
Nagymaros (Hont vm.) Nagymaros (a középkorban csak Maros) tatárjárás utáni németek lakta hospestelepülés volt. Az ide települt halászok a dömösi prépostsággal vívtak ádáz jogvitákat, hogy kit illet meg a Dunán a halászati jog. A 13. század végén ezek a jogok általában a prépostságnál voltak, de 1324-ben a székhelyét Visegrádra helyező Károly Róbert a jogokat Marosnak adta, és azokat széles jogkörű vámmentességgel egészítette ki. Ekkortól kezdve Maros a Duna egyik fontos vizafogó helye lett. |
|
| Maros gazdasági virágzásának bizonyítéka a város plébániatemploma. Ennek falában még a 13.századi nyilászárókat is kibontotta a műemlékvédelem. A templomot többször bővítették jelenlegi méretét a későgótikus bővítése idején érte el. Ennek időpontja 1509-re tehető, mert ez az évszám van a toronyalj gótikus csillagboltozatának zárókövén. A templom a torony nélküli hossza 35m , ez a nagyobb mezővárosi templomok sorába emeli a templomot. Karcsú tornya teljesen középkori, a templom többi része lapvetően barokkizált, de alaprajza, felmenő falai a 16.század elejéről valók. |
7. Bény
|
|
Bény (Esztergom vm.): Premontrei templom A középkorban Esztergom vármegyéhez tartozó, a várostól mindössze 15 km-re fekvő Bényben, a Hont-Pázmány nemzetségbeli Omodé ispán alapított monostort a premontrei rend számára, még 1217 előtt. A templom a kisebb, de igényesebb kolostortemplomok közé tartozott 23m-es hosszával, a szentélynél emelkedő kettős toronypárjával. 1862-ben sajnos "stílszerűen" helyreállították, ezért teljesen neoromán templomnak hat. Belsejében igényes román kori faragványok mutatják magas színvonalát. Legkülönösebb a képen látható "vadászjelenet", amelyen egy nyilazó mellett egy állatot vezető férfi látható. Ezt az állatot egyesek medvének, mások leopárdnak (!) mondják. |
8.Vác
|
|
Vác: A ferences templom a püspökvár falmaradványaival. |
A Nógrádhoz tartozó Váci Püspökség alapjait I. István király rakta le, a püspökséget mégis I. Géza alapításának tekintik. A képen látható ferences rendház közvetlenül a vár egykori területén, közvetlenül a székesegyház romjai mellé épült. A városban elkülönülten laktak a németek és a magyarok. Fal a német város és a magyar város körül is volt, a német város egy tornya, a Hegyes-torony ma is áll. a két város közül a német volt a jelentősebb. A németek temploma a ma a főtéren alapjaiban és altemplomával bemutatott Szt. Mihály-templom volt. Hossza 40m volt. A magyarok a vár területén lévő székesegyházat használták. A két nagy templom mellett még egy Szt.Jakab-temploma is volt, amit az ágostonos remeték használták, ez is a német városrészben állt. Városiasodását mutatja az is, hogy volt ispotálya, és zsidók is lakták. Vác a középkori kisvárosok közé sorolható, amelynek lakossága Kubinyi szerint kb. 1200 fő volt a középkor végén.
|
|
Vác: Reneszánsz baluszter törpepillérek a váci székesegyházban
Báthory Miklós (1474-1506) váci püspök Mátyás királlyal egy időben már komoly reneszánsz építkezéseket folytatott egyházmegyéje birtokain, mindenekelőtt váci palotájában. Építkezéseinek több töredékét ismerjük, legjelentősebb a fenti emlék. |
Tartalomjegyzék
Mennyire volt jelentős állam a középkori Magyar Királyság?
A régiók körüli dilemmák
A 13. századi új korszak
A bortermelés, mint húzóágazat
Az ércvagyon negatív hatása a gazdagságra
Olvasztótégelytől az ország szétszakadásáig
A muszlimokról
Városainkról, és a Kubinyi-féle centralitási pont rendszeréről
Néhány város falakkal határolt alapterülete
Mennyire volt jelentős állam a középkori Magyar Királyság?
A régiók körüli dilemmák
A 13. századi új korszak
A bortermelés, mint húzóágazat
Az ércvagyon negatív hatása a gazdagságra
Olvasztótégelytől az ország szétszakadásáig
A muszlimokról
Városainkról, és a Kubinyi-féle centralitási pont rendszeréről
Néhány város falakkal határolt alapterülete
Régiók
|
|
||
|
|
|
|
|
|
|
|
.jpg)
|
