2017. november 24., péntek

A középkori Magyar Királyság régiói: A Dél-Dunántúl, a virágzó vidék

Ha valaki nem olvasta még, célszerű a cikksorozat bevezetőjével kezdeni.

1. A vidék földrajza

A Dél-Dunántúli régión Somogy, Tolna és Baranya vármegyéket értem.A középkorban Baranya jóval nagyobb volt, és nem csak a Baranya-háromszöget töltötte ki, hanem átnyúlt a Dráván túlra is. Tolna is mintegy 30%-kal nagyobb volt, de a hódoltság után területet vesztett főként Somoggyal és Baranyával szemben. A vidék természetföldrajzában lényeges különbségek a maival szemben a következők:
- A Balaton Berek nevű része Fonyód környékén messze délre benyúlt. A 11.-15. század közti magas vízállás idején a Berek az Ormánnal is összefüggött, azaz a Balaton és a Dráva közt csaknem összefüggő mocsaras terület volt.
- A Dráva Ormán és Ormánköz nevű mocsarai nem csak a Balatonig, hanem a másik irányba Pécsig is felnyúltak. Minden  más folyót is széles mocsárvilág kísért.
-  A Duna főmedre a Sárközben sokkal nyugatabbra folyt, mint ma. Ezzel itt foglalkoztam már. Kalocsa alatt a Duna két részre szakadt. Egy hatalmas mocsaras szigetet közrefogó Vajas nevű ága csak messze délen (Bácsnál) tért vissza a főmederhez. 
- A Sárköz hatalmas mocsárvilág volt, ami a Szekszárdi-dombság pereméig kiért, észak felé pedig Tolnát megkerülve Paksig ért. Ebben a mocsárban a hátságokon (göröndökön) tudtak kialakulni települések.
- Zselicen nem csak a mai Zselicet értették, hanem ezt a Mecsekkel együtt tekintették. Hatalmas erdőség volt ez.

2. A vidék népessége

A  vidék a középkor végén az ország legsűrűbben lakott vidékei közé tartozott. Tolna és Baranya népsűrűsége 20-25 fő/km2 volt. Ezt csak az ország közepe, a "Medium regni" tudta felülmúlni a maga 32fő/km2 -os népsűrűségével.  Somogy népsűrűsége egy kategóriával kisebb volt, 15-20  fő/km2. Az országos átlaga ekkor 10-11 körül lehetett.
A nagy népsűrűség viszont nem a népes nagyvárosoknak volt köszönhető.  A vidéknek csak egyetlen egy jelentős,  városa volt, ez Pécs. Pécs súlya szinte nyomasztólag hatott a régió többi településére. Érdekes, hogy Somogynak csak egyetlen egy jelentős mezővárosa volt a középkor végén, Segesd. A vidék népességének nagy része tehát falvakban és kisebb mezővárosokban lakott. Mindhárom megyében 300-nál több  (Tolnában 536) település volt a középkorban, és közülük megyénként 20-nál több (Tolnában 23) mezővárosi rangú is a középkor végén. Ez viszont országosan is nagy szám, tehát a vidék jellegzetességének az erőteljes falvakat, és a nagyszámú, kisebb mezővárost tarthatjuk.
A nagy népsűrűség jele  sűrű kolostori hálózat is. Erre példaként a bencéseket említhetjük. A tatárjárásig 80 kolostoruk épült, ebből 7 csak Tolnában. Ez az arány  8,75%-os, miközben Tolna a királyság területének csak 1,5%-át adta. 
A Dél-Dunántúlon a középkorban a magyarok voltak túlsúlyban. A Sárközben és környékén az Árpád-kor elején besenyőket találunk. Ők a középkor derekára elmagyarosodtak. Pécs népességében jelentős az itáliai elem, de a 14.században  egy erőteljes német betelepülés is történt, amelynek eredményeként a szőlőművelés is meghonosodott a város határában, és a város erőteljes fejlődésnek indult.  Sokat mond az is, hogy a városi magisztrátus által kiadott és fennmaradt 9 oklevél közül négy német nyelvű, a többi latin.
Somogyvár a tatárjárásig jelentős francia lakossággal is bírt. A bencés kolostor első szerzeteseivel érkeztek ők, és szintén a szőlőtermesztés meghonosítása fűződik nevükhöz. A részletesebben ismert  nagyobb mezővárosokban általában találunk latin és német elemeket is.
Baranya vármegye Dráván túli területein már a középkorban a horvátok voltak túlsúlyban, azonban Eszék magyar többségű volt. Ugyanakkor Siklóson sok horvát  élt. Pécsen is a 15. század végén feltűnik Horvátok utcája elnevezés.  Horvát nemzettudatról azonban ekkoriban még nem beszélhetünk. Az itt lakók szlavónnak tartották magukat.

3. A vidék gazdasága

A vidék gazdaságának, és így a nagy népsűrűségének az elsődleges forrása a szőlő- és bortermelés. A szőlő- és bortermelés meghatározó jelentőségű volt a középkorban, és mindig valamiféle viszonylagos fejlettséggel járt. A legsűrűbben lakott vidékek  szőlőtermelők voltak. Az itteni borok ugyan nem voltak olyan híresek mint a szerémségiek, amelyek a Tarcal lankáin termettek, de azért az itteni fehérborok jó hírűek  voltak. Sőt, Nándorfehérvár 1521-es eleste után a Szerémség visszaszorulásával a tolnai, baranyai borok felértékelődtek. A tolnai bor kereskedelmének és termelésének a központja Tolna mezővárosa volt. Tolna bortermelése az 1500-as évek elején kétszeresen  meghaladta Sárospatakét. Mint már említettük, Pécs környékén a németek  megjelenésével, 1340 körül futott fel a bortermelés. A püspökség nem csak bort termelt, hanem kivette a részét a szerémségi borok forgalmazásából is. A bor értékéről tanúskodik Sulyok György pécsi püspök végrendelete, melyben János királyra hagyományozza 100 akó borát "mint egyetlen értékes tulajdonát".  (Egy budai akó kb. 5-60 litervolt.)  Somogyban a "latin" hospesek kezdték el a Somogyvártól nyugatra eső Balatonig terjedő vidéken a bor termelését, amit fehérvári piacon értékesítettek a helyi latin kereskedőkkel karöltve. A bor mellett jó gabonatermő vidék is volt Tolna és Baranya egy része. Kömlőd, Báta, Tolna, Földvár pedig az alföldi élőmarha és az erdélyi só kereskedelméből is kivette a részét.
Pécs globális kereskedelmi szerepet is betöltött, ötvösei is híresek voltak. Német lakosai révén élénk kapcsolatai voltak Bécsen keresztül a német kereskedővárosokkal, de a másik irányba, Itália felé is kereskedtek lakói. Sokat elmond a városról, hogy sok külföldinek, németnek, osztráknak, olasznak volt háza a városban, de még Vlad Tepesnek, a hírhedt  Drakulának, Havasalföld fejedelmének is volt a piactéren háza.
A középkorban a Zengőt Vas-hegynek nevezték, a Vasas helynév is arra utal, hogy jelentős vasművesség is lehetett ami a 15.századig tarthatott.
A középkorban nagy jelentőségű halászat is érintette a vidékünket. A dunai vizahalászat központja a Dél-Dunántúlon Madocsa volt, de a tolnai halászok is jelentősek voltak.Ugyanakkor  a Duna mentén végig jelentősnek volt mondható a halászat és a fokgazdálkodásra épülő egyéb ártéri haszonélvezetek. 

4. Pécs, a régió meghatározó városa (Külön összeállításom a középkori Pécsről itt érhető el.)

 

Pécs: A székesegyház és a városfalak
Pécs Kubinyinál a másodrendű városok közül a legelső, ezzel a 11. legjelentősebb város volt a Magyar Királyságban. Jogállását tekintve püspöki mezőváros. A lakosai azonban nem voltak teljesen jobbágysorban, mert egy, a mai napig nem egészen tisztázott szerződésük volt a püspökkel. A pécsi püspökséget Szent István alapította az itt használatban lévő  római kápolnák ürügyén, de nem rendelt a városhoz vármegyei székhelyet, mint például Veszprém esetén.  Baranya vármegye névadó erőssége Baranyavár volt, ma Horvátország területén fekszik.  Földvára körül nem alakult ki jelentős település ,Pécs már a korai Árpád-korban messze lehagyta fejlődésben. Baranyavár (Duldumas) ma műemlék nélküli jelentéktelen  horvát falu.



Pécs: A székesegyház nyugati  kapuja a Dómmúzeumban
Pécs legnevesebb épülete a székesegyház, ami mai formáját Friedrich von Schmidt  tervei szerint kapta 1882-1892 közt. A Schmidt-féle felújítás a területen álló harmadik templomot igyekezett "rekonstruálni".  Ennek a munkának két erénye volt amellett, hogy teljesen tönkretette azt, amit az évszázadok és a Pollack-féle felújítás még meghagyott: 1. A maga korában tetszetősnek számított 2. A középkori  székesegyház teljes és gyökeres átépítésekor előkerült eredeti kőfaragványok nagy részét megőrizték. ( De az előkerült  falképeket nem. )Kb. ezer faragvány került elő, ez óriási szám. Az ezekből kiválasztott kb. 200 darabot újabban a Székesegyház kőtárában állították ki, igen látványosan és tetszetősen. Hazánkban egyedülálló álló múzeum ez, a kora középkori szobrászatunk legnagyszerűbb gyűjteménye.
Pécs: Angyal a Dómmúzeumból
A nagy jelentőségű, a közép-európai román stílusú alkotások közt kiemelkedő jelentőségű székesegyház építéstörténetének egyik legújabb, kiváló összefoglalóját lásd itt Búzás Gergelytől
A pécsi püspökség jövedelme 1184-ben még csak 8. volt az egyházmegyék rangsorában, 1525-ben közvetlenül Esztergom után már a 2. Ez is mutatja, hogy a középkor vége felé kiemelkedő fejlődést ért el a régió.  A székesegyház zarándokhelyként is jelentős volt. A 14.század derekán ugyanis a sziléziai származású Miklós püspök megszerezte a flandriai Gent  város védőszentjének, Szent Livinusznak az ereklyéit, és hozzá a pápától számos búcsút eszközölt ki.
Pécs: A Mindenszentek temploma. A hódoltság alatt ez maradhatott az egyetlen keresztény templom.
Pécs a papok városa volt. Fedeles Tamás becslése szerint 270-300 főre volt tehető az itteni klérus összlétszáma, a mi a város lakosságának 4-6%-a. Ez nagyon magas arány, egy átlagos  középkori városban a lakosságnak csak 1-2%-át érte el. Nem csak a püspökség és a hozzá tartozó székeskáptalan, a kanonokok és egyéb papok adták ezt a jelentős létszámot, hanem a városban megtelepedő nagyszámú szerzetes is. Öt kolostora volt Pécsnek: domonkos, ferences, ágostonos, karmelita, és egy domonkos nővér, ezen kívül négy plébániája, és ezen kívül még a székesegyház, valamint a püspökség számos kápolnája. Budán és Fehérváron kívül nem volt középkori magyar város, ami ezen a téren Péccsel vetélkedhetett volna.  A sors kegyetlensége itt is úgy működött, mint Fehérváron. A sok nagyszerű templomból csak a falakon kívüli Malomszeg ( ma Tettye) szerény  plébániatemplomának szentélye maradt meg a középkorból. A többi  középkori templom lényegileg eltűnt.
Pécs: A barbakán
Pécs ugyan nem volt szabad királyi város, mégis a belvárost falak vették körül. Sőt, a mai Magyarországon itt láthatunk leghosszabb összefüggő középkori falrendszert. Országosan, sőt európai léptékkel is figyelemre méltóan nagy területet, 67 hektárt kerítettek falak.Összehasonlításként, ez a Fehérvár falakon belüli területének majdnem a háromszorosa, és több, mint Bécsnek a bekerített része volt. A képen látható barbakán a 15.század végén épült, és a külön megerősített Püspökvár szélén helyezkedett el. A 15. század végén épült, amikor  Kinizsi Pál is megtekintette a város erődítési munkáit. A sors fintora, hogy mire a falakat felhúzták, azok elavultak. A tüzérségi tűz ellen nem nyújtottak kellő védelmet, a város a Mecsek oldalából könnyen belőhető volt. Az ilyen domboldalban, völgyben fekvő városok egy dombra telepített erőddel védték ki a tüzérségi lőállások  telepítését. Pécsen ez elmaradt. Így nem kellett erős ostromokat kiállnia, mindig feladták inkább védői.  A törökök sem végezték el ezt az erődítést, a felszabadító csapatoknak 1686-ban is elég volt pusztán tüzérségi eszközökkel  élni, és a  tízezresre felduzzadt török város szinte feltétel nélkül megadta magát.
Pécs: Gótikus ablakfülke egy Káptalan utca 4-ben, egy egykori kanonoki házban
Nagy kérdés az, hogy mennyi lehetett Pécs középkori lakossága, és  mennyire lehetett városias település? Ma középkori , városi paloták  emlékét a csak az egykori papi negyedben, a Káptalan utcában találjuk meg. Régészi leletek azonban a város több területéről előkerültek. Ebből az a kép rajzolódik ki, hogy kőházak a városnak főként az északnyugati felén és a főtér környékén álltak. A keleti irányba  a mai Király utca  és környéke volt beépítve. Az északkeleti, délkeleti sarka, de talán még a délnyugati is ritkán beépített volt. Nagy valószínűséggel itt a házak jó része falusias jellegű volt,  nagy telkek, kertek, istállók is lehettek a falakon belül. Ez a falusias hangulat a jóval városiasabb településeken sem volt szokatlan , Segesváron például volt egy külön városkapu, ahol a marhákat hajtották ki a legelőkre. A falakon túli városrészeket, főként a Malomszeget, is figyelembe kell venni a lakosságszám szempontjából. Itt a Tettyéről lefutó sebes patak számos malmot -és nem csak gabonaőrlőket- hajtott, és szinte ipari negyede volt Pécsnek. Mindezeket számba véve Fedeles Tamás  5-6000  főre teszi Pécs lakosságát.Ezzel a magyar királyságban a 6-7. legnagyobb város volt népességszámát tekintve.( Ma Pécs a 14. legnépesebb város a Kárpát-medencében.)

5. A régió országos jelentőségű kolostorai


A pécsváradi várkápolna, (nagy valószínűséggel a Szent János-kápolna), amit tévesen sok helyütt az apátság altemplomának mondanak. Kora vitatott, azt a X.század végétől a XII.sz. közepéig teszik.
 Talán már Gézának is volt itt udvarháza Pécsváradon, egy kora Árpád-kori földvára is volt, de jelentőségét mégiscsak az egyik legkorábbi és leggazdagabb bencés apátságnak köszönhette. Az alapítólevél (1015) tanúsága szerint királyi adomány 41 falut juttatott a kolostornak, számos szolgálóval és mesteremberrel. A monostor első apátjai is a kor vezető egyházi személyiségei közül kerültek ki: a „koronahozó" Asztrik, illetve a keresztény térítésben nagy érdemeket szerző Bonifác személyében.  Az apátsági templom alapfalai ma a vár udvarán fellelhetők. Csaknem 50m hosszú  gótikus templommá épült ez ki az évszázadok alatt. A gyarapodó kolostort falakkal kerítették,  várszerűvé átépítették. Hunyadi idején már várnagya is volt. Hadászati szerepe mégis marginális volt.



A szekszárdi vállkő.
Az 1061-ben, Béla király által alapított, a Szentséges Üdvözítőnek szentelt szekszárdi apátság  javadalmainak nagysága majdnem elérte Pécsváradét. Rangjára jellemző , hogy Somogyvárral, Pécsváraddal és a pécsi székeskáptalannal a Dél-Dunántúlon lefedték a hiteleshelyi tevékenységet, és más megyéknek is "besegítettek".  A szekszárdi apátságnak rangja tehát nem kopott meg az évszázadok alatt. A temploma különleges  volt bizáncias stílusával. Centrális alaprajza miatt nem vethető össze hosszmérete  a nyugatias alaprajzú épületekkel,  alapterülete alapján viszont jelentős volt. (24x24 m). Érdekes, hogy továbbépítése, bővítése egy szerényebb  nyugati torony kivételével, nem valósult meg. Részletesebben itt írtam róla. Első apátjai latinok voltak.  A jelentős apátság árnyékában azonban nem alakult ki jelentős település. Szekszárd ugyan mezővárosi rangot vívott ki a középkor végén,de ezzel együtt sem töltött be jelentős szerepet.
A somogyvári Szent Egyed ( Szentháromság, Szent Péter és Pál) Bencés Apátság rekonstruált kerengőrészlete.
Somogyvár megjelenésében egészen más kategória volt, mint az eddigi bencés apátságok. A tatárjárás előtt létesült 80 bencés apátság közül ez volt a legnagyobb. A kolostor a Kupa-hegyen, a Bereg partján, egy ispánsági vár területén épült.Szent Lászlónak nem volt fiúutódja, ezért Szent Egyed közbejárását kérve, neki szentelte az apátságot. Így a nagy hírű provence-i Szent Egyed  (Saint Gilles) Apátságnak rendelte alá a kolostort. Az 1091-es felszentelésen maga Odilo, a Saint Gilles apátja is részt vett. Az összes szerzetes is francia földről jött, és nem csak ők, hanem sok hospes is érkezett velük. Somogyvár így egy valóságos francia sziget lett Somogyban.  A felszenteléssel  az építkezések nem zárultak itt le, azok a XII. század során tovább folytak. Az apátság hanyatlani  a 12.-13.század fordulójától kezdett, ennek előzménye lehetett, hogy Imre király összeveszett a francia apáttal, és a király úgy rendelkezett, hogy Somogyvárnak csak magyar apátja lehet a továbbiakban. Ha ez nem is lett következetesen betartva, de a francia irányultság innen kezdve csökkent. Az apátság ugyan jelentős hiteleshely maradt a középkor végéig, de lassú hanyatlása vitathatatlan volt. Ezzel párhuzamosan, a korábban franciák lakta, szőlőtermelésben jeleskedő mezőváros is lassú sorvadásnak indult. A 15.századra a kolostor igen rossz állapotban volt, felújításakor egyre kisebbítették a kerengőt és a templomot. Végül 1472-ben a szekszárdi apátság alá rendelték, önállósága megszűnt. 1508 tavaszán a zalavári és a bátai apát felügyeleti látogatása során elszomorító állapotok mellett már csak öt szerzetest talált. A török veszéllyel valamiféle erősséggé alakították át, 1556-ban a törökök felgyújtják ezzel megadják a kegyelemdöfést az egykor fényes és nagy hírű apátságnak és városnak.Bővebben a kolostort lásd itt.
Báta, a Szent Vár búcsújáró templom, 1938- 1939. Helyén állt a középkori bencés apátság.
A bátai Szent Mihály Bencés Apátság is azon, nagyszámú dél-dunántúli bencés apátság sorába tartozna, amit meg sem említek, ha a 14.században nem történik itt egy csodaszámba menő esemény: egy szent ostya vérezni kezdett. Megindultak a zarándoklatok és Báta híres hely lett a középkor végére. A mezőváros is prosperált ebből. Révjén keresztül érkeztek az alföldi marhák nyugat felé tartva. A Duna és a Sárvíz (itteni nevén Báta) összefolyásánál fekvő kikötője is élénk forgalmat bonyolított le az akkor még esetenként Fehérvárig hajózható Sárvízen keresztül is. Ennek ellenére Báta nem tudott mezővárosként országos jelentőségűvé válni, zarándokhelyként viszont igen. Bátáról részletesebben itt írtam. Sümegi Józsefnek azóta sikerült a templom alaprajzát is rekonstruálni. Jelentős, 54m hosszú, keskeny, tipikus ferencesrendi stílusú templom volt itt, késő gótikus stílusban. 
Bátaszék: A cikádori ciszterci apátság templomának romjai.
A Magyar Királyság első ciszterci kolostorát Tolnában alapította II. Géza király 1142-ben. (Mivel Géza ekkor még csak12 éves volt, ebben neki kevés szerepe lehetett személyén keresztül apja,  II.( Vak)  Béla akaratát teljesíthette  be anyja.) A ciszterci rend a 12. században nagyon virulens volt, de aztán a koldulórendek elterjedésével hamar kifulladt. Nálunk csak királyi, főúri patronálással tudott megtelepedni. A Cikádor utáni évtizedekben ugyan épültek még  ennél  nagyobb kolostorok  (Pilisszentélek, Zirc) , de aztán 1263-ban a Dombóvár melletti ábrahámi kolostoralapítással  a rend végleg befejezte  alapítási tevékenységét. A rend hazai története tehát itt Tolnában indult, és itt Tolnában is ért véget. Cikádorról már itt közöltem egy kis összeállítást. Az apátság melletti települést 1441-től említik mezővárosnak. K.Németh András számításai alapján azonban csak az 5. kategóriába, a részleges városfunkciójú mezővárosok sorába tartozott. A mezővárosból semmi sem maradt. A plébániatemploma helyén épült barokk szerb templomot is úgy bontották le az 1970-es évek elején, hogy azt semmiféle kutatás nem előzte  és nem követte.



6. A régió legjelentősebb mezővárosai

Tolna  vármegye  legjelentősebb mezővárosa a névadó települése volt. Pécs mögött (messze leszakadva) a régió második legfontosabb városa volt a középkor legvégén. Középkori emlékeiből semmi nem maradt fenn, és még a remény sincs meg arra, hogy valaha jelentős töredékeket, templomalapokat találunk. A középkori város a képen is érzékelhető mocsárvilágból kiemelkedő hátság keleti végén állt, ezt a partot a Duna nagy árvizeivel elerodálta. Tolna központi szerepét a 15 éves háborúig megőrizte, református iskolája és kereskedelme messze földön híres volt. A középkor végén indult rohamos fejlődésnek a borkereskedelem révén, de révje és kikötője országos jelentőségű volt.  Két nagyobb templomáról, és egy kápolnájáról tudunk, de meglepő módon, nincs biztos tudomásuk szerzetesrendek megtelepedéséről. A hódoltság alatti kb. 8000-es lakosságával az ország legjelentősebb városai közé emelkedett, majd villámgyors zuhanórepüléssel 1602-re lényegében elnéptelenedett, és soha többé nem nyerte már vissza régi jelentőségét. Röviden itt már összefoglaltam történetét.

Pécsvárad: A Mindenszentek-temploma
Pécsvárad  volt (Siklós mellett) Baranya vármegye legjelentősebb mezővárosa. Kubinyi negyedrendű, közepes városfunkciót ellátó városok közé sorolta. Az apátság árnyékában kialakult mezővárosról tudjuk, hogy három temploma is volt. A latinoknak volt egy Szent Miklósról elnevezett temploma. A város plébániatemploma Szent Péterről volt elnevezve, és a Mindenszentekről elnevezett templom már a XII.századtól állt a mai helyén. Minden bizonnyal itt is a legkisebb templom maradt fenn. Tudjuk, hogy négy városrésze volt: Az apátság, a Váralja, Újpécs és Olaszfalva. Újpécs leghosszabb utcája a németek utcája volt. A mezővárost  tehát olaszok és németek is lakták. Két piactere is mutatja, hogy Pécs árnyékában is jelentős várossá tudott fejlődni.
Siklós: Ágostonrendi-  majd ferences-templom szentélyének ülőfülkéje
Siklós a Garaiak uradalmi központja volt. Ők építették a várat, ők kerítették be erős várfalakkal a mezőváros egy részét és ők telepítették le az ágostonrendi szerzeteseket, hogy templomuk a temetkezési helyük lehessen. Aztán kicsit másként alakultak a történetek. Részletek innen. Hogy milyen jelentős mezőváros lehetett Siklós, azt népességszáma mutatja. Egy 1476-os összeírás szerint 1600-2300 közt lehetett lakosainak a száma. Ez sok első és másodrendű város népességét is eléri. Így a városnak három negyede volt, a várnegyed, a délszláv negyed, és a magyar negyed.  Az ágostonos templom mellett volt egy plébániatemploma is, de nem tudjuk hol. A török időkben négy dzsámija volt, úgyhogy legalább ennyi középkori templomának is lennie kellett. Jelentős lakosságszáma ellenére Kubinyinál csak negyedrendű település.


Segesd, templom.jpg
(Készítette: Zerind - A feltöltő saját munkája, CC0,)
Segesd: Az egykori ferences templom a felső-segesdi falurészen. A középkori Segesdből (csakúgy , mint Tolnából) semmi nem maradt fenn. A segesdi Árpád-kori vár köveiből épült fel a ferencesek temploma a 18.században.Segesd volt Somogy legjelentősebb mezővárosa, negyedrendű település. Magyar Kálmán leírásából idézek: " A mai Felső-Segesden állt az Árpád-kori vár a benne lévő rezidenciális kápolnával (Szent Anna vagy Szent János?) A vártól délre pár száz méterre, a mai Bozsoki földön egy ismeretlen titulusú ... téglatemploma,temetője állt. A vártól délnyugatra lévő másik alacsonyabb dombon épülhetett fel a Váralja települése... a fallal kerített Szent Mihály tiszteletére szentelt plébániaegyházzal. A régészeti kutatásaink pontosan a királynéi város, a későbbi mezőváros központját találták meg; a plébániaegyházzal, a temetővel, illetőleg a piactér környékén álló kúriákkal, palotákkal, a különböző gazdasági épületekkel együtt. Ezt az 500x300 m-es téglalap alakú városmagot vették körbe az egyszerű épületek, köztük a paticsos, a sövényfonatos jobbágyházak utcasorai... A királynéi kúria mellett már az Árpád-korban több, legalább 4-5 templommal rendelkező város- és falukép rajzolható meg. A korai jelentős városi élet egyik bizonyítéka a XIII. századi ferences kolostor is."

Ozora: A várkápolna Szt.László töredéke.
Ozorát a Zsigmond alatt felemelkedő Ozorai Pipo (Filippo Scolari) tette naggyá. Tudjuk, hogy kapcsolatban állt a reneszánsz egyik első nagy mesterével, Masolinoval. Sajnos azonban az a kis töredék, ami az ozorai várkápolnában előkerült, aligha hozható vele kapcsolatba. Ozora nem volt természetes központ, Ozorát Pipo tudatos uradalomszervezése tette naggyá. Mindenekelőtt épített egy olasz várkastélyt. Mezővárosi rangot szerzett a településnek, kibővítette plébániatemplomát és letelepítette a ferenceseket. A ferences kolostor hozzávetőleges alaprajzát ismerjük, ez kb. 40m-es, jelentős templom lehetett.  Ozora azonban később sem hanyatlott. Erre bizonyíték, hogy a ferences kolostor mellé 1518-ban női kolostor is települt, és a dél-dunántúli "őrség" székhelye volt, még a pécsi kolostor is alárendeltjének számított.
Simontornya fekvésének köszönhetően inkább tekinthető természetes központnak, jelzi ezt az ozorainál korábbi vára és a megye első mezőváros említése (1377) is. Simontornya is uradalmi központ volt, ami  Buzlai Mózes alatt élte virágkorát.Ő telepítette le a domonkosokat is 1515-ben. A város népességéről nem sokat tudunk, de jelentős számú lehetett, hiszen a szintén mezővárosként említett Börddel a középkor vége felé már összeolvadt. Ma egyetlen középkori emléke ismert vára.

Országos jelentőségű várak a régióban

Szigetvár hol Baranyához, hol Somogyhoz tartozott. A Dráva és a Balaton közt elterülő hatalmas mocsárvilág három szigetén létrejött mezőváros ma már elsősorban a váráról és a hozzá kapcsolódó hősies helytállásról híres, de Sziget mezővárosként is jelentős volt. Ezt mutatja, hogy két kolostora is volt, egy ferences, és a mai plébániatemplom helyén Ali pasa dzsámija előtt egy premontrei templom volt. Ugyanakkor egyik sem lehetett túl jelentős.
1566-os eleste lélektani fordulópont volt a régióban. Meglepő, de addig Tolnát és Baranyát még Magyarország részének is tartották. Ezt követően viszont leírták, innen kezdve már mindenki török területnek tartotta  két megyét, amelyek el is kezdtek hanyatlani.

  Egyéb jelentős kolostorok a régióban


A szentjakabi bencés apátság romjai.Az inzertben egy oszlop lábazatának palmettás faragványai.
A ma Kaposvár külvárosában álló kolostorrom arra jó példa, hogy egy korai bencés apátság megléte nem feltétlenül jelenti azt, hogy ott jelentős centrum alakul ki. A nyugatról bejött Győr lovag fia Ottó,  Szt. Istvántól Somogyban kapott nagy birtokot. 1061-ben ő alapította a szentjakabi kolostort a bencések számára. Ezzel a Dél-Dunántúl második bencés kolostora volt.  A kolostor birtokjavadalmai meg sem közelítették Pécsváradét. 1067-ben Salamon király és Géza herceg is  jelen voltak felszentelésén. Ottó királyi kézbe szánta, de történelme nem szólt másról, mint a kegyurak közti pereskedésekről. A kis román kori templom nem is épült tovább, a később megépült kerengő is jóval szélesebb lett.  1508 tavaszán Thurzó György zalavári és Miklós bátai apát felügyeleti látogatást tett a zselicszentjakabi apátságban, ahol ekkor az apáttal együtt mindössze hat szerzetes élt. Ez abban  a korban nem számított katasztrofálisan alacsony létszámnak.
Csurgó katolikus temploma.  1199-ben már a fehérvári johanniták kolostora állt a településen. Sokszor fordul elő oklevelekben, fontos kolostoruk állhatott itt. Később a vránai perjel birtoka lett. A mai templom tornya talán a johannita kolostorhoz kapcsolható, de ezt régészeti kutatásokkal még nem erősítették meg. 

A jakab-hegyi pálos kolostor romjai.
1225-ben Bertalan pécsi püspök a hegy tetején összegyűjtötte a Mecsek remetéit, és hegy tetején álló kis falusi templomot adta neki, rövid szabályzattal is ellátta őket. Később a pálos rendtörténet ezt az eseményt tekintette a pálos rend létrejöttének. A remeték azonban leköltöztek a hegyről, majd a 14. században tértek vissza. A mai kolostoruk a 15. század végére nyerte el mai alakját. A templom 35m-es hosszával nem tartozott a legnagyobb pálos templomok sorába, és semmi jel nem mutatja, hogy a rend megkülönböztetett figyelemmel lett volna elsőnek tekintett rendházuk iránt. A pálosok szempontjából a pécsi egyházmegye  marginális helyzetű volt. Itt mindössze 6 kolostoruk volt, míg a veszprémi egyházmegyében 27, az egriben 17.

A régió falvainak és kisebb mezővárosainak néhány emléke


Már utaltunk rá, hogy a régió jellegzetessége volt falvainak és kis mezővárosainak ereje. Nagyon is indokolt tehát, hogy az ilyen kisebb emlékekből is bemutassunk néhányat. A sort az alsónádasdi (ma Mecseknádasd) templom Szent Dorottya 15.század elei falképével kezdjük.

Somogyban két templomban is fennmaradt a késő gótikus hálóboltozat. A képen az andocsi templomot látjuk.

Andocs különleges abban is, hogy itt egy gótikus szárnyasoltár is fennmaradt. Sajnos a templom kegyura a 18.században a rossz állapotú oltárt kidobatta, csupán három szobrát építette be az új barokk oltárba, Szent Dorottyát, Szent Katalint és az akkor már csodatévő hírében álló Máriát.
Törökkoppány régen Koppány néven Tolnához tartozott. A templom későgótikus pálos műhely alkotása Guzsik Tamás szerint. Somogyban a pálos rendnek több kolostora is állt, a leghíresebb a toldi volt.
(Balaton)szemes temploma tipikus képviselője a késő gótikus falusi templomainknak. Méretre megfelelt a kor átlagának 24m-es hosszával.   Kegyura 1517-ben gergelylaki Buzlai Mózes volt,Simontornya ura, aki szentélyben míves reneszánsz emléktáblát is elhelyeztetett.

Cserkút kisméretű, 13. századi templomát már az Árpád-korban kifestették, majd 1330-ban Szent György is felkerült a diadalívre. Cserkút példája azt mutatja, hogy a falképek a legkisebb templomok falán is megjelentek.

Decset soha nem említették mezővárosnak. Temploma mégis szinte mezőváros méretű 34m-es hosszával. A bejárat felett lévő felirata szerint 1516-ban nyerhette el mai méretét. Sajnos a boltozata, ablakainak mérműve nem maradt fenn. Érdemes megemlíteni azt is, hogy rengeteg templomunk Mátyás halála és 1526 közti időben épült, bővült, tehát a nagy királyunk idején induló fellendülési hullám halálával nem ért véget.

Kőrőshegy somogyi mezőváros volt, a balatoni borvidék jeles települése. A Báthoriak kegyurasága idején 1516-ban épül fel ferences kolostora, amelynek 34m hosszú temploma ma is áll. Az ozorai ferencesek alá rendelt kolostor nem működött sokáig, a Báthori-vagyonra szemet vető Pekry Lajos varasdi kapitány 1532-ben erőszakkal akarta elfoglalni a mezővárost, a harcokban a kolostor leég, 12 lakója elhagyja.

Alsónádasd ma Mecseknádasd része. A középkorban Tolnához tartozott. A középkori jóval nagyobb településsűrűségre jellemző, hogy a mai Mecseknádasd területén két Nádasd, Alsó- és Felsőnádasd feküdt. Felsőnádasd kisméretű templomát már bemutattuk. Szólni kell Alsőnádasd nagyméretű templomáról is. (Alsó)nádasdot mezővárosként is emlegették, K.Németh András átlagos mezővárosnak sorolta. Semmi esetre sem tekinthető átlagosnak a Schlossbergen álló templomromja, amelyik háromhajós, 275m2-es méretével kiemelkedik az átlagos mezővárosi templomok közül.
Mezővárosként emlegették Széplakot is, még Lázár-deák híres térképén is ott van, mutatván, hogy 1528-ban jelentős hely lehetett. Ma csak ez a rom utal a mezővárosra. A románkori rom azonban maga a talány, mert nem illik bele a későközépkori mezővárosokról kialakult képbe. Itt írtam róla bővebben.

A templomok bemutatását egy egyszerű, de megkapó szépségű kis templommal, a mánfaival zárjuk.

https://2.bp.blogspot.com/-i4UoyWEViN0/VJ7bpHHf1AI/AAAAAAAAVvE/nCi9DlJgszA/s640/magyegregy10.jpg
Végezetül a szerény méretű Máré-várral zárjuk a régió bemutatását. (A pécsi püspökök szászi váráról már másutt eset szó.)Emlékszem, hogy gimnazistaként láttam a vár kis kiállítását először. Az egyébként igen művelt tanárom élcelődve megjegyezte két reneszánsz faragványát nézegetve, hogy hát ezeket meg honnan hozhatták ide, mert ilyenek itt nem lehettek. Pedig Bakics Pál idején 1530 tájékán nagyszerű kőfaragványokkal  díszítették a várat, mutatván azt, hogy itt a Dél-Pannóniában a reneszánsz műveltség széles körben elterjedt. Az 1960-as években indult régészeti feltárás pedig ezekből sokat felszínre hozott. Ma a szép reneszánsz faragványok a pécsi reneszánsz kőtárban vannak, például ez a Bakics-címeres ajtókeret is.