2017. november 7., kedd

A középkori Magyar Királyság. Az Észak-Dunántúl


Sárkányos fríz töredéke a fehérvári Szűz Mária prépostsági templomból

1. A Dunántúl fogalma

A Dunántúl fogalma nem létezett a középkor elején. A 15. század végén,amikor elkezdik használni, akkor meg éppen az alföldi részt értették rajta, hiszen az Esztergom- Fehérvár- Buda háromszöghöz, a "Medium Regnihez" képest az feküdt a Duna túloldalán. A továbbiakban a ma használatos formában fogok rá hivatkozni, tehát a Duna és a Dráva, valamint a nyugati országhatár által határolt térrészt értem rajta.

2. A  Dunántúl fejlettsége

A mai értelemben vett Dunántúl markánsan különbözött az ország "Dunán inneni", alföldi részétől. Főleg, abban hogy fejlettebb volt. Már Szent István a Dunántúlon, országának kb. ötödén négy püspöki székhelyt létesít. A maradék 4/5 részén csak további hatot.  Ha a Kubinyi-féle osztályozást nézzük, akkor a (csonka, Szepesség,  Szászföld, Horvátország és Szlavónia nélküli) listán a 16 első- és másodrendű város közül 6 van a Dunántúlon, a jóval nagyobb területű Alföldön csak három. Hasonló eltéréseket találunk sok más területen, például írtam már, hogy Tolnában 23 kolostort volt, a távoli Udvarhelyszéken majdnem ugyanekkora területen csak kettő.  Azt is említettük már a bejegyzéssorozat bevezetésében, hogy a technikai és társadalmi újítások is a nyugat-keleti irányban vonultak végig az országon. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy a nyugat-kelet éles elkülönülése nem a középkor elejétől fogva létezett, hanem ez a 13.századi gyökeres változásoknak következménye.

3. Észak-Dunántúl, mint alegység



Komárom, Fejér, Veszprém és Zala vármegyét fogom most tárgyalni. Közülük a legtöbbet Zala és Veszprém változott, A középkorban a teljes Balaton-felvidék is  a hatalmas Zala vármegyéhez tartozott, tehát bőven belenyúlt abba a térrészbe, amit ma is Észak-Dunántúlnak nevezünk. Zala abból a szempontból is kilógott a másik három közül, hogy markánsan szőlőtermő megye volt, ennek megfelelően nagyobb népsűrűség is jellemezte. A kolostori hálózat is nagyon sűrű volt Zalában. Már az Árpád-korban 7 bencés apátság, 7 pálos kolostor, 2 premontrei prépostság, 1 ferences és 1 johannita kolostora volt, ezt később még 7 ferences kolostor követte.   De Zalának sem volt igazán nagy városa, amit néhány mezőváros pótolt csak: Kapornak, Kanizsa Tapolca, Zalavár, Szentgrót.
Felmerülhet a kérdés, hogy miért választottam külön az Észak-Dunántúlt a többi  dunántúli megyétől? Elsősorban azért, mert ez vidék a Dunántúl több részéhez képest  nagyon kicsi népsűrűségű volt, mindössze  5-10 fő/km2. A Dél-Dunántúlon ennél több mint kétszer annyian laktak négyzetkilométerenként. Ezt a vidéket a Sárrét mocsarai, a Vértes és a Bakony  erdejei uralták. Fejér megye déli részén a 14.századig a besenyők autonóm területe is fennállt, majd erre a területre települt át a még mindig részint nomadizáló kunok egy része,  létrehozva a hantosszéki kun kapitányságot, ami csak a török előretöréssel tűnt el végleg. A dél-dunántúli szőlővidék  eddig nem nyúlt fel, a budai pedig nem ért le. A szőlő- és bortermelés meghatározó jelentőségű volt a középkorban, és mindig valamiféle viszonylagos fejlettséggel járt. A legsűrűbben lakott vidékek  szőlőtermelők voltak.
A középkorban Fejér vármegye átnyúlt az alföldi oldalra is, és Kalocsa is oda tartozott. Kalocsa azonban a Kalocsa-Bácsi Egyházmegye révén az alföldi régióhoz tartozott inkább, úgyhogy ott fogom ismertetni. Komárom vármegye is átnyúlt a Dunán, Komárom városa a mai szlovák oldalon volt, de nyilván itt fogom ismertetni. Veszprém megye területe jóval kisebb volt a mainál.

 4. A megtört régió

Ha elolvassuk a legfontosabb központokat bemutató képaláírásokat, akkor visszatérő elem lesz az, hogy "fejlődése a 14.században megtört." Ez a térség fő központjának számító Fehérvárra is teljesül, még inkább Veszprémre, amelyiknek visszaesése és középkor végi marginális helyzete számomra nagyon meglepő volt kezdetben. Ugyanez a relatív visszaesés igaz a vidék nagy kolostoraira is, kivéve a lövöldi karthauzi kolostort, mely jelentőségét végig megtartotta.
Itt is igaz lesz az, hogy a megemlített emlékeknek a nagy része töredékes, alig valami utal a középkori gazdagságra, fényességre. Ha nem is kell számolnunk olyan totális pusztulással, mint Tolnában vagy Temesben, itt is elmondhatjuk, hogy a középkori emlékanyag legalább 90%-ában megsemmisült. (Tolnában a települések 94%-a tűnt el.)


A fehérvári agglomeráció


A középkori Fehérvár környéke az Első Katonai Felmérés térképére vetítve. (térkép: mapire.eu) A középkori város a hatalmas kiterjedésű Sárrét mocsarainak  négy szigetén feküdt. A  mai belváros alkotta az egyik szigetet, ezt Castrumnak nevezték. Itt álltak a legfőbb templomok, ez volt a legvárosiasabb rész,ennek voltak a legerősebbek a falai. A tatárok sem tudták bevenni.  Mintegy 2000-2500 fő lakhatott itt a város középkori fénykorában, köztük sok hospes, kezdetben latinok, majd németek.  A négy sziget még a 18. század végén is jól elkülönült. (Ugyanakkor már láthatók a térképen azok a szárítócsatornák, amik hamarosan végleg lecsapolják a belvárost körbevevő ingoványt.)   A középkorban Szigetnek nevezték a mai Palotavárost, korábban Rácvárost. Itt a johanniták hatalmas kolostora szinte külön városrészt alkotott.  A nagyon jelentős birtokokkal rendelkező keresztesek háromszáz éven keresztül hiteleshelyi tevékenységet is végeztek. A Szigeten  két kisebb falu is elfért még itt. Északi részét falak határolták.
A másik fontos sziget a belvárostól északra terült el, ez volt a Budai külváros. Itt a domonkos apácák és ferencesek kolostora állt, és volt egy plébániája is. Legfőbb templom itt a Szent Miklós prépostságé lehetett, melynek fő feladata a szentföldi zarándokok ellátása volt. A Budai külvárosnak is voltak falai.
Fehérvár mindig elsőrendű város volt, Kubinyi listájában az ötödik Buda, Pozsony, Kolozsvár és Kassa után. Virágkorát azonban a 12.században élte. Ekkor 2500-ra becsülhető a lakossága, agglomerációval 3500-4000-nek.  Ezzel a népességszámmal valószínűleg vezette a 12.századi "toplistát", viszont  a középkor végén még az első tízbe sem került be. Valószínűleg népességszám augyanis nem nagyon gyarapodott a középkor második felében.  Fehérvár életében nagy jelentősége volt  a bizánci és szentföldi zarándok- és kereskedő útnak. Bizánc 1204-es eleste, majd a török előretörésével a zarándokút lényegében megszűnt, ezzel Fehérvár is visszaesett. 

Székesfehérvár: Az általában (korábban?) Szt. Istvánnak tulajdonított (valójában erősen megkérdőjelezhető) szarkofág előlapja a romkertben.
A fehérvári Szűz Mária prépostsági templom (királyi bazilika) koronázási és temetkezési hely volt, egyben  a középkori Magyar Királyság legnagyobb temploma. Több mint 100m-es hosszával a nagy francia katedrálisok méltó társa volt. 44 királyi illetve királynői koronázást élt meg, és 24  királyi, hercegi temetést, néhány főúrit. (Ilyen főúr volt pl. Ozorai Pipó is, akit  az általa emelt hatalmas torony aljába temettek.)

A mai székesegyháznak is középkori az elődje. Már a középkorban is katedrálisnak nevezték a város plébniatemplomát. IV.Bélát itt koronázták 1235-ben, tudjuk, hogy a templomot a király jelentősen átépítette. A város legmagasabb pontján emelkedett a templom, Messziről jó látható volt, jobban szmbetűnt, mint az egyébként Ozorai Pipó féle torony miatt magasabb királyi bazilika.  Előtte pár méterre állt a még Géza fejedelem által épített,  de a 13.századi városrendezés során lebontott kis centrális, bizáncias templom.  A barokk székesegyház 1936-37-es renoválása alatt találták mindkét barokk tornyon egy-egy gótikus ablaktöredéket. Ezzel igazolódott, hogy a  17.századi ábrázolásokból ismert gótikus templom valóban a mai székesegyházzal azonos léptékű épület lehetett. A mai szimmetrikus toronypárral szemben azonban az egyik gótikus torony csonka volt a középkorban.

Székesfehérvár: A Goldziher-hát (Oskola u.6)
Ez az épület talán hazánk legrégebbi -töredélesen fennmaradt- lakóháza. Főhomlokzatán még 13.századi ablaktöredékek vannak erősen rekonstruált állapotban. Törtkőböl rakott oldalhomlokzatán 15. századi gótikus ablakok. A belsőben 15. sz.-i gerendás fafödémmaradványai is fennmaradtak, ezt nyilván kevesek láthatják csak.
Székesfehérvár: Gótikus zárt erkélyes ház a Megyeháza utcában, a régi megyeháza épületén.
A belvárosban több középkori eredetű házat láthatunk ma is a Goldziher házon kívül is.  Kiemelkedő jelentőségű még a Hiemer-ház földszintjén megmaradt gótikus terem, még töredékesen is.Érdekes történelmi adalék, hogy mikor 1543-ban Szulejmán a város alá vonul, akkor a város főként latin és német polgárai a várkapitány Varkocs György ellenében hozzá húztak, és városukat féltve, Varkoccsal kegyetlenül elbánva, a várost a szultánnak adták át.
Székesfehérvár: A Szent Anna- kápolna.
A belvárosban, a már említett királyi bazilika és a város plébániatemplom mellett a  a domonkosok temploma lehetett jelentős épület. Ezen kívül még legalább hat kisebb-nagyobb templom állt a fehérvári agglomerációban. A történelem kegyetlensége folytán azonban csak a kis, szinte jelentéktelen Szt. Anna-kápolna az egyetlen, ami mai napig fennmaradt. Ez egy gazdag német  polgár adományából épült.De nem csak a fehérvári templomok tűntek el szinte nyomtalanul, hanem Fejér vármegye legjelentősebb bencés kolostora, az ercsi is.  



 Veszprém



Veszprém: A székesegyház gótikus altemploma.
Veszprém már Szt. István idején várispánság és püspökség székhelye volt. A székesegyház melletti Szent György kápolna elődje  H. Gyürky Katalin szerint már a 10. század végén állhatott.  Egyházi mezőváros volt ez alapján is azt gondolhatnánk, hogy nagy és jelentős hely lehetett, mint Eger vagy Pécs.  Veszprém így is indult.  Esztergomhoz, Fehérvárhoz hasonlóan, a vár körül kialakult egy a többnyire falusias  agglomeráció is: Sárszeg, Szentivánszeg, Szenttamásfalva, Szentmargitszeg, Szentkatalinszeg és a távolabb fekvő Szentmiklósszeg. De aztán a 13.század után fejlődése elakadt.  A középkor végére Kubinyi listáján csak harmadrendű, kisebb városi besorolást tudott csak kivívni, hiába hirdette magáról, hogy a "királynék városa." A Szt. Mihály székesegyház is 45m-es hosszával a kisebb székesegyházak közé tartozott, itt elmaradt az a nagy átépítés, ami Pécsnél korán bekövetkezett, Egernél pedig elindult. A 20.század elején neoromán stílusban megújítják, a szentélyének részletei és az altemplom maradt csak meg a középkorból. A  székesegyházon kívül további négy középkori templomról tudunk, de ezeket részletesebben nem ismerjük, nem lehettek túl jelentősek.

Veszprém: A veszprémvölgyi apácák kolostorának romjai a jezsuita templommal.
Magyarország egyik legrégibb szerzetesi intézménye volt a Veszprém határában álló kolostor.  Feltehetően  Szt. István király alapította az Istenanya tiszteletére, Szt.Imre menyasszonya, a név szerint nem ismert kiskorú bizánci hercegnő és kísérete részére. Történészek által meg nem erősített hagyomány szerint itt készült a koronázási palást.  Kezdetben valószínűleg jelentős, bizánci rítusú kolostor lehetett, ami később vesztett jelentőségéből, és a ciszterciek fennhatósága alá került. Az újkorban a jezsuiták kapták meg, akik köveiből új templomuk építését kezdték meg 1773-ban. A rend ideiglenes feloszlatása alatt az építkezések leálltak, és egészen a közelmúltig a barokk templom romosan állt.  
Veszprém: A domonkos kolostor romjai.
A kolostor a domonkos apácák számára  létesült, a későbbi időkben vették át domonkosok. 33m-es hosszával a közepes  kolostortemplomok közé tartozott. Ezen kívül a városnak nem is volt további kolostora, ami szintén mutatja, hogy Veszprém nem tudott a középkor során jelentős nagyvárossá nőni.

A veszprémi vár.
 Mohács utáni belviszályok alatt a vár többször cserél gazdát. Fehérvár eleste  után  a püspökség és a káptalan hivatalosan is elköltözik, az előbbi Sümegre, az utóbbi Sopronba. Veszprém ezzel végleg végvár lesz, és csak a 18.században szerveződik újra a várhegynek az a komplex funkciója, amit a középkorban betöltött.

Veszprém: Gizella-kápolna
A kápolna a 13. század végén épülhetett, egy korábbi, emeletes épület helyén, melynek falait részben befoglalták építésekor. A kápolna kétszintes palotakápolna volt, amely északról csatlakozott a mára teljesen elpusztult középkori palotához. Legértékesebb részei a kápolnával egykorú, italobizáncias stílusú falképtöredékei.  Erről a palotáról nem maradt írásos forrásunk, így funkcióját sem ismerjük. Jelenleg a kalandos életű kápolnának az alsó szintje látogatható. A felső szintnek is jelentékeny maradványai fennmaradtak (boltindítások, fejeztek). 1992-ben terv is készült a felúításra, de ez mai napig nem készült el. A hódoltságot az összes veszprémi épület közül el vészelte át a legépebben. A mai érseki palota építésekor azonban elhatározták lebontását, amit majdnem teljesen végre is hajtottak. A város tiltakozására azonban a megmaradt részeket meghagyták, és Fellner barokkos kiegészítésével felújították. A barokkos részeket az 1930-as években elbontották, a felső és az alsó kápolna töredékeiből pedig az alsó kápolnát rekonstruálták.

A fontosabb mezővárosok


Pápa: A Korvin-ház.
 Pápa mezőváros volt, ezt a rangot a Garaiak idején kapja meg, akik később nagy jelentőségű várát is építik.Kubinyi a negyedrendű, azaz közepes városfunkciót ellátó mezővárosok közé sorolja, de azok közül az elsők közé. Azon ritka mezővárosok közé tartozik, amelyekben gótikus polgárház maradványai maradtak fenn. Ez a képen látható Korvin-ház. Nevét tévedésből kötik Mátyás királyhoz. A gótikus ívű kapu alatt ugyanis ma is látható a Gutkeled nemzetségbeli Ráskai családnak  csőrében köves gyűrűt tartó madarat ábrázoló címere.  Ezt vélték a Hunyadiak gyűrűs-hollós címerének. Valószínűleg a házat Ráskai Balázs budai várnagy építtette, aki az 1480-as években a pápai vár birtokosa volt. Kapualjában 1515-ös felirat van. Pápa középkori templomai nem maradtak fenn. Oklevelekből tudjuk, hogy a Szent István vértanúnak szentelt plébánia mellett ferences kolostora is volt.

Somlószőlős: A Szent Mihály templom. Részlet a Szt. György legendából: Szent György keresztre feszítése és lefejezése.
Veszprém megye egyik legsűrűbben lakott vidéke a Somló-hegy környékén alakult ki. Itt feküdt Apácavásárhely a mai Somlóvásárhely elődje, ami Veszprém vármegye harmadik legjelentősebb települése volt. A közepes városfunkciót ellátó mezővárosok közé sorolódott. Nevét a Szt Lambert premontrei apácamonostorról kapta. Somlóvásárhelyen semmiféle középkori emlék nem maradt fenn, ezért közöltem képet a szomszédos Szőlősről. Ez a vidék fejlettségét a szőlőtermelésnek köszönhette.

Tata: A vár.
Tata Komárom vármegye legnagyobb települése, királyi mezőváros volt.  (Leszámítva egy rövid Lackfi- Rozgonyi-féle uralmat Zsigmond és Mátyás közt.)  Kubinyi a harmadrendű, jelentős városfunkciójú mezővárosok közé sorolja. Polgárosultságát mutatja a zsidók itteni megjelenése is. Vára fontos  reneszánsz részletekkel gazdagodott Mátyás és a Jagellók alatt. Tata a középkorban tulajdonképpen két összenőtt részből állt, Tatából és a Tóvárosból. Mindkét városrésznek önálló plébániája volt. Egy jelentős bencés monostorral is bírt, amelyik a XV. század végére (mint sok más bencés apátság) eljelentéktelenedett. 1508-an már csak ketten lakták. A fontosabb mezővárosok szinte kötelező elemeként,  az obszerváns ferenceseknek is  klastroma volt itt. Ma egyetlen középkori temploma sincs meg. A vár épülete is inkább historizáló felújításával hat, egykori reneszánsz pompáját csak töredékek mutatják. .

Komárom: Az Újvár kapuja
Komárom az Árpád-korban ispánsági székhely. Kiváltságokat először IV. Bélától kap. Ennek ellenére a Kubinyi-listán mint negyedrendű, közepes városfunkciókat ellátó mezővárosként szerepel csak. Komárom a vizahalászat magyar központja volt. A sózott és füstölt hal nagy mennyiségben került a nyugati piacokra. A Szent András templom mellett Szűz Mária szentelt domonkosrendi templom és kolostor is működött itt. A Duna másik oldalán pedig  Koppánymonostorban egy tatárjárás előtt bencés apátság is volt, ami középkor végére szinte elsorvadt. 1454-ben en királyi sókamarai hivatal  létesült itt. Halászata mellett kereskedelme volt jelentős. A középkori várost teljesen felélte az egészen a 19.századig folyamatosan fejlesztett erődrendszere. A képen is az Újvár újkori kapuját látjuk. 

Tapolca(Zala vm.): Nagyboldogasszony plébániatemplom. 
 Kubinyi  a közepes városfunkciót ellátó mezővárosok közé sorolta a települést, abból is a szerényebbek közé tartozott. Tapolca a nagyhatalmú (későbbiekben ismertetett) lövöldi kartauziaké volt,  kis részben a veszprémi püspökségé.  Templomot a hagyomány szerint Turul ispán emeltette a 13. század század első felében, erre utalnak a román stílusú ablakok a déli oldalon. A karthauziak a 15. század elején ezt egészítették ki egy gótikus, keresztbordás mennyezetű szentéllyel, ami a felvételünkön is látható.  A török idők alatt megsérült templomot Padányi Biró Márton veszprémi püspök állíttatta helyre 1756-1757-ben, és egyúttal barokk hajót építtetett hozzá. A mezőváros a Kubinyi-féle centralitási pontjainak nagy részét  a többször említett  vásártartási jogaiért és az 1459 ben  említett királyi  sókamarai székhelyéért kapta. Nemesi törvényszék is működött is. Ezenkívül  a veszprémi püspökségnek volt egyik tized kerületi központja. Szent Miklósról elnevezett  másik templomáról is tudunk. 

  Kolostorok



A tihanyi Szent Ányos bencés apátság templomának altemploma.
A Dunántúl egyik legjelentősebb bencés kolostora volt a korai időkben a tihanyi,  a "négy nagy" egyike. (A másik három Pannonhalma, Pécsvárad, Szekszárd) Később azonban vesztett jelenmtőségéből, birtokainak jelentős részét is elcsatolták. 1351-ben Zala és Veszprém megyére kiterjedő hiteleshelyi tevékenységét is megszüntették. A törökveszéllyel az apátságot végvárrá építették át, a szerzetesi élet mgszünt. A törökök soha nem foglalták el.
A bencés apátságból ma már csak az altemplomot tudjuk bemutatni, mint középkori alkotást.   Az altemplom mai állapot megtévesztő. Ez az 1955-ös helyreállítás eredménye, és lényegében azt látjuk, hogy 1955-ben mit gondoltak a román korról. A mai rendkívül puritán belsővel ellentétben a középkorban az altemplomok általában festettek voltak. Tudjuk, hogy a templom barokkizálásának idején Ambrosio Dornetti falképekkel díszítette. Az altemplom kutatása az 1889-es feltárással kezdődött. 1889-ben az altemplom egész padozatát felszedték és felásták. Erről, a mai tudományos igényeket messze alulmúló feltárásról semmilyen írásos anyag nem maradt fenn.  Ekkor rossz állapotú csontokkal több sírhely és koporsómaradvány is előkerült, egyetlen egy kereszttel díszített mészkő fedlap kíséretében. Az egyik, mellékleletek nélküli sírhely vörös márvány lapokkal volt bélelve, azt tartották I. András király sírjának. Ennek  a sírnak a fedlapja azonban nem maradt fenn.Az egyetlen megtalált fedlapot a déli falba helyezték, ezt azóta is I.András sírkövének vélik, mindenféle bizonyíték nélkül. Ezt követően a Lotz Károly vezette festőcsapat a barokk falképeket (és esetleg az alatta lévő középkoriakat is) megsemmisítve ismét kifestette az altemplomot.  Erről az állapotról több képeslapot is ismerünk. Az apátsági templomban a legutolsó feltárást 1953-ban végezték. Ekkor az altemplom talajában talált összes csontvázmaradványt a vörös márványlapokkal bélelt sírba tették, majd ezt az 1889-ben megtalált  mészkőlappal lefedték.  Ezt tisztelik ma I.András sírjaként. 1955-ben eltávolították a Lotz-féle kifestést is, és az altemplom elnyerte mai állapotát. 

Vizköpő a zalavári bencés apátságból (Balaton Múzeum, Keszthely) 
  
A zalavári bencés apátság a  mosaburgi karoling zarándoktemplomtól délre, a szintén karoling eredetű Szűz Mária templom alapjain épült. Általában azt írják róla, hogy  1019-ben alapította Szent István. Valójában az eredeti okirat nem maradt fenn, csak 14. századi hamisítványa, amiben pont ősi eredetetét akarták igazolni egy birtokperben.  A Dunántúl egyik jelentős apátsága volt, hiteleshelyi feladatkörrel.  Az apátság  épületeit  a XV. században, a török veszély idején végvárrá építették át. A török soha nem foglalta el, de 1702-ben a császáriak felrobbantották. Ezt követően a XVIII-XIX.században a Várszigetet kőbányának használták, és még az alapokból is kitermelték a kő nagy részét. Sok követ szállítanak át Zalaapátiba is, ahol a zalávári apátság jogutódjaként felépítik a barokk apátságot a göttweigi bencések.1424-ben országos, 1474-ben hetivásár jogot kapott a királytól, és így a jelentősebb helyek közé tartozott a Rozgonyiak tulajdonában lévő mezőváros. Kubinyi is a közepes városfunkciót ellátó mezővárosok közé sorolta. Bővebben itt írtam róla.
Nagykapornak: A kapornaki Szentséges Üdvözítő apátság.
Az apátságot II. Géza alatt alapította a Kádár nemzettség. A tatárjárás után jogaiban megerősítették, Zala megye egyik legjelentősebb hiteleshelyévé vált. Jelentőségét mutatja, hogy Ferenc apátja 1415-ben jelen volt a konstanzi zsinaton is. Háromhajós, kéttornyú temploma a barokk átépítés alatt őrzi eredeti jellegét. Újabban mindkét tornyon román ikerablakokat is kibontottak, ezen kívül még számos apró részlet tanusítja középkori eredetét. A település jelentőségét mutatja, hogy 1335-től kezdve a 16. századig többször volt megyegyűlés színhelye. A 15. századtól nemesi törvényszék is működött Kapornakon. Zala vármegyében ekkor hasonló intézmény csak Tapolcán volt.  A kiváltságai ellenére a mezővárosi jogokat csak 1459-ben szerezte meg, ebben az időben már sókamarai székhely is volt. Mátyás király 1465-ben adományozta a települést az apátságnak, ami további töretlen fejlődést eredményezett. Így a 15. század végére Zala vármegye legjelentősebb mezővárosává fejlődik. Kubinyi a jelentős városfunkciójú mezővárosok közé sorolta egyetlen zalai településként.


Nagykapornak, : Semjéni (Sömjéni) Antal, a nagykapornaki bencés apátság apátjának sírköve.
Semjéni (Sömjéni) Antal, a nagykapornaki bencés apátság apátja 1546-ban hunyt el. Évszám nélküli, vörös márvány síremléke- amelynek verses szövege az apát korábban meghalt, Péter nevű testvéréről is megemlékezik- a bencés apátsági templom szentélyében található. A kor szokásának megfelelően jóval halála előtt már elkészült síremlék kb. 1530 körül.

Városlőd, katolikus templom
Készítette: Civertan - A feltöltő saját munkája, CC BY-SA 4.0, wikipedia
Lövöldi (Paradicsomvölgy, Vallis Paradisi) egykori karthauzi kolostor köveiből épült a mai városlődi templom, északi fala részint még a nagy kiterjedésű kolostorépület valamelyik falának részletét is magába foglalja.  I. (Nagy) Lajos király alapította. Védőszentje Szt Mihály főangyal volt. Az egyik legnagyobb birtokadománnyal rendelkező kolostor volt. 1498-ban és 1528-ban is azon leggazdagabb hat kolostor közé tartozott, akinek perjele banderiális kötelezettséggel is rendelkezett. 200 lovast volt köteles állítani, ez nagyjából a közepes jövedelmű püspökségek szintje volt. Kulturális szerepe is kiemelkedő volt. Külön könyvtárépülettel is rendelkezett, kolostoraink közül egyedüliként.  Könyvállományából 13 kötet  ismert, köztük az I.  Mátyás király 1480-i látogatásakor ajándékozott nyomtatott corvina (Raynerus de Pisis: Pantheologia Sancta Summa Universiae Theologiae. Nürnberg, 1478)  1526 körül itt készítette a magyar nyelvű Érdy-kódexet a Karthauzi Névtelenként ismert szerző.1552-ben a törökveszély növekedésével a kolostort elhagyták, majd  lebontották.


Bakonybél: A Szent Mór bencés apátság barokk temploma a kert felől
Bakonybél alapítása  1020- 30 között történhetett. Szt. István gazdagon javadalmazta a bencés apátságot. Az apátság 1280-ban leégett. Ezt követően már nem tér igazán magához. A kolostori élet ugyan újraindul, de javadalmai jórészt elvesznek és végleg Pannonhalma árnyékába kerül. A 15.század végére a bencések egyik legjelentéktelenebb kolostora lesz. A hódoltság alatt elpusztul, ma a középkori apátság épületéről szinte semmit nem tudunk.

Zirc: Az apátság. Előtérben a középkori kolostor feltárt romjai.
Észak-Dunántúl egyik legjelentősebb kolostora a zirci (bakonyinak is  nevezett) ciszterci apátság volt. III. Béla 1182-ban alapította, azon a helyen, ahol már állt egy királyi udvarház.  Az anyakolostora a ciszterciek legnagyobb kolostora,  Clairvaux volt. Még a 14.században is voltak francia szerzetesei. Mint minden ciszterci kolostor, ez is a középkor második felében már hanyatlott, de olyan bőkezű javadalmakkal látták el, hogy ki tudott tartani a török megjelenéséig. 1538-ban hagyták el a szerzetesek.

Vértesszentkereszt: A bencés apátság romjai
A ma is látványos rom a középkorban a Csák nemzetség alapítványa volt. A templom ugyan kiváló művészi színvonalú, de mégiscsak egy közepesen jelentős bencés apátság volt, ami így is Komárom vármegye legjelentősebb kolostorának számított. A templom főhajója 38 m hosszú volt, ez az Ják mérete. Faragványainak a színvonala sem maradt el Ják mögött.   A 14. század elején a Csákok hatalma erősen lehanyatlott, ez a kolostorra is kihatott. Az apátságot Lajos és Zsigmond királyok karolták fel, majd kegyurai az Ujlakiaik majd a  Rozgonyiak lettek. Hanyatlása jeleként Mátyás a domonkosoknak adta. 1543-ban elhagyták a szerzetesek, azóta rom, aminek díszes faragványait és köveit széthordták, például a tatai kastélypark műromához is. 

Gyulafirátót: A Boldogságos Szűzről elnevezett  premontrei prépostság
A prépostságot a tatárjárás előtt a  Rátót nembeli  Mátyás, esztergomi érsek alapította.  Csekély részbirtokai a Balaton közelében  voltak. Kisebb jelentőségét mutatja, hogy a  kolostornégyszög nem épült föl, csak egy kolostorszárny, valószínűleg a csekély szerzetesi létszám miatt.  Főként a ciszterci mintákat követte, leginkább a vele egy időben épült bélapátfalvi templommal lehetett rokon. A kereszthajó ma is magasan álló déli végéhez csatlakozott a részben még meglévő, téglalap alaprajzú, egykor emeletes kolostorépület.  Káptalanterméből az egyik enyhén csúcsíves ikerablak megmaradt.


A felsőörsi Mária Magdolna Szent Mária Magdolna társaskáptalan  és plébánia temploma
A felsőörsi Mária Magdolna templomról Koppány Tibor ezt írta:" Építtetője a hozzá tartozó prépostság alapítója, a Rátót nemzetség örsi ága, a Batthyányak őse. Az alaprajzi elrendezésben egyedülálló épület nagyméretű nyugati toronnyal épült egyhajós templom, apszisa előtt szentélynégyezettel, a torony és a hajó mellett alacsonyabb oldalfolyosókkal, a szentély mellett kápolnákkal. A helyreállítását megelőző kutatás derítette ki, hogy elsőként a torony épült korábbi és kisebb templom elé, az alapító Miske ispán temetkezési helyéül. A templom többi része ezt követően készült el. Az oldalfolyosók és a mellékkápolnák az alapító családjának temetkezési helyei voltak. A templom, különösen gazdag nyugati homlokzata és azon a többlépcsős bélletű, oromzatos kapuzat a hazai későromán építészetnek a Balaton környékén túlnövő értékű emléke."

Egy oklevélben említik, hogy a templom Szent Mihály oltárát Bertalan veszprémi püspök (1226-1244) szentelte fel. A templom az oltár felszentelésekor még nem lehetett kész, és valószínűleg a tatárjárás után jelentős stílusváltással fejezték be. A mai képét az 1965-ben befejezett restaurálás után kapta. A teljes mértékben barokkizált templomot a 19.század végén "stílszerűen" helyreállították. Az egészet bevakolták,és hamis hézagolással próbálták érzékeltetni azt, hogy az egész templom szabályos kváderkövekből épült. Az 1962-65 közt zajló feltárás tisztázta, hogy a torony két alsó szintjének megépítése után nagy stílusváltás következett, és az addigi kváderköves falazást felváltotta egy törtköves építkezés.  Erdei Ferenc helyreállítási terveinek megfelelően a külsőn is érzékeltették a kétfajta építési periódus eltérő szemléletmódját, és a törtköves falak vakolást kaptak, miközben a kváderköves részt letisztították.


A keszthelyi volt ferences templom nem csak a Balaton-felvidék legfontosabb gótikus emléke, hanem országosan is kiemelkedő.Építtetője Csáktornyai Lackfi István erdélyi vajda, az ország nádora volt. 1386-1390 körül már kifestve állt a templom. 1397-ben ide temetik őt, miután Zsigmond-párti főurak tőrbe csalják és kivégzik.  Az 1560-as években az előrenyomuló oszmán hadak ellen a kolostort várrá alakították át, a templom raktár lett. A templomot az 1723-ban visszatelepülő ferencesek helyreállították a maguk barokkos felfogásában. A következő nagy változásokat az 1896-os "restaurálás" hozta. Ez az akkori divatos "stílszerű" elvek szerint történt: a templomból mindent eltávolítottak, ami nem véltek  gótikusnak. A hangsúly a vélekedésen van, mert így Stehlo Ottó, a "restaurálás" tervezője nemcsak a középkori köveket faragtatta újra "még középkoribbra", hanem még Laczkfi István sírját is szétbontatta,a sírkövet pedig kitette a templomból, pedig az valóban gótikus volt.

1974-ben találták meg a szentély falképeit. A 16 m magas és 20 m hosszú szentély oldalfalai  telje egészében kifestettek voltak. A falképeket azonban csak  a szerzetesek láthatták, mert a szentély a laikusok elől el volt zárva. A képen a 12 kispróféta ciklusának részlete látható, de az ablakbéletben lévő fejek sorát is megfigyelhetjük. A templom  hazánkban egyedülálló ábrázolásai ezek. Geometrikus keretben dicsfény nélküli, profán  férfifejek ábrázolásainak gazdag variációjával találkozunk itt, összesen vagy 40 darabbal.

A szentély déli fala. Itt látható most Lakcfi István ma már erősen kopott síköve, amit 1933-ban, értékét ismét felismerve, visszahoztak a templomba. Jól látható az, hogy a kispróféták felett három sorban különböző szentek képei húzódnak.

Az egyik leghíresebb és legjobb állapotban fennmaradt pálos kolostorrom a salföldi. A középkorban kőkúti kolostornak hívták, és már a középkori belviszályok során is sokat szenvedett ez a kisebb jelentőségű kolostor. 1263 táján tűnik fel a forrásokban, majd a nagyvázsonyi építkezésekkel rokon stílusban átépítik. A Csobánc felé tartó török hadak pusztítottak el végleg. Itt részletesebben bemutattam.

Ismertlen fotós. A kép forrása.
A környék másik híres magánalapítású kolostora volt a csatkai volt, Konth Miklós nádor alapította a pálos remetéknek. Jelentőségét a középkor során végig megtartotta. Templomának különleges álháromhajós szerkezetéről itt olvashatunk. Csaknem 40m-es hossza alapján is jelentős kolostortemplom lehetett. A környék másik bencés apátsága a jásdit is csak magas színvonalú köveiből ismerjük, amelyek a XII.század végi fehérvári építkezésekkel mutatnak rokonságot.

Nagyvázsony:A Szt. Mihály pálos kolostortemplom romjai.
A Vezsenyieknek majd Kinizsi Pálnak és özvegyének sem sikerült Nagyvázsonyt olyan jelentős hellyé tenni, hogy legalább közepes városfunkciót elláson. Kegyúri temploma a 26 méteres hosszával nem volt kiemelkedő jelentőségű templom.  A pálosok kolostorának javadalmazása - amit Kinizsi apósával együtt biztosított, - nem volt fényűző, de ahhoz elég volt, hogy egy magas szintű kódexműhelyt fenntarthasson. Itt készült Kinizsi Pál felesége, Magyar Benigna számára kódexművészetünk kiemelkedő darabja a Festetich-kódex, és annak folytatása, a Czech-kódex.Veszprém 1553-as eleste után a kolostort a szerzetesek maguk gyújtották fel, mielőtt elhagyták volna. A kolostor gyönyörű, karcsú későgótikus épület lehetett, de hajójának 31 m-es hosszával csak közepes méretű templomok közé tartozott. Fegyvertársa, Báthori István Nyírbátorban két hasonlóan gyönyörű templomot épített, és mindkettő jóval túl a 40m-es hosszon. Rekonstruált reneszánsz palotája is fényévekre van Kinizsi középkorias  lakótornyához képest, és nem mellesleg Nyírbátort ott találjuk a legnagyobb mezővárosok listáján is.

A kolostor művészettörténeti jelentőségét bizonyítja az itt előkerült sírkőtöredékek magas színvonala is.  Kinizsi Pál sírköve még egyszerűbb, inkább gótikus jellegű munka.

 A képen Kamicsáczi Myslenovith  Márk tumbafedlapja. Ez már inkább reneszánsz stílusú.  Kamicsáczi Myslenovith  Márk volt Magyar Benigna második férje.  Kamicsáczi Myslenovith  Márk  magyarosan  egyszerűen Horvát Márkként lesz ismert. Lováról leesve halt meg, így Magyar Benigna harmadszor is férjhez mehetett egy ifjú hozományvadászhoz. Ezt a kapcsolatot Magyar Benigna zárta le azzal, hogy a férjét megölette, és a vázsonyi vár árkába dobatta miután kiderült, hogy hűtlen lett hozzá. Így a harmadik férj sírfedlapját hiába is keressük a nagyvázsonyi pálos templom romjai közt.

Egervár, ferences templom.
 A kolostortemplom építtetője a 13. század óta itt birtokos Geregye nemzetségből eredő Egervári-család legkiemelkedőbb tagja, Egervári László volt, aki  nagybátyja, Váradi István kalocsai bíboros érsek, Mátyás király kancellárja révén került az új arisztokrácia soraiba. A váradi püspökség kormányzóságából 1476-ban tér haza, és zalai főispáni, horvát-szlavón-dalmát báni tisztségének megfelelő új rezidencia építésébe kezd. Várának felépítésévei egy bajor-osztrák tanultságú építőműhelyt bízott meg, mely már dolgozott a szalónaki Paumkirchnerek, a monyorókeréki  Ellebachok birtokain is. A vár felépítése után ezzel a műhellyel emeltette a kor szokása szerint saját és családja számára temetkezési helyéül szánt ferences kolostort a rend szigorú szabályzatú obszerváns ága számára. A templom építéséről adataink az 1490-es évek első feléből vannak, 1493-ban ötvös, 1494-ben pedig már üvegfestő dolgozik rajta. Elkészülését és felszentelését - titulusa a Boldogságos Szűz volt - erre az időre tehetjük, 1495-96-ban már ide temették először az alapító egyik gyermekét, majd magát az alapítót is. 


Egervár, ferences templom. Egervári Bereck (+ 1515) sírköve.
1492 után az épülő kolostor falai között élt Egervári Bereck tinnini (ma: Knin-Horvátország) püspök, László unokaöccse, akit a török elüldözött székhelyéről. Az 1515-ben vörös márványból elkészített egészalakos sírköve a magyar reneszánsz szobrászat kiemelkedő alkotása, a templombelső egyetlen megmaradt középkori emléke. A kolostor működését 1554-ig lehet nyomon követni, majd a lutheránussá lett egykori kegyurak, a Nádasdyak alatt a kolostor teljesen tönkrement, 1664-ben a török a templomot felgyújtotta, gótikus hálóboltozata ekkor semmisült meg.



Várak



Várpalota: Ópalota (Bátorkő ?) várának romjai.
A vár a XIII. század végén vagy a XIV. század elején keletkezhetett, amikor a hatalmas Konth család birtoka volt. Ma is vita tárgya, hogy a középkori oklevelekben időnként feltűnő Bátorkő ezzel a várral azonos-e.  Lényegében Ópalota egy megerősített lakótorony  volt, ennek állnak ma is impozáns romjai. A Konth család később nevet váltva már Úljaki néven építi fel a ma is álló várat Újpalolán, a mai Várpalotán.  A vár érdekessége, hogy egy gótikus helységben egykorú falkép részletei  is fennmaradtak. Várpalota az Újlakiak révén ferences kolostort is kap. Itt is kialakult az a  gyakori  földesúri uradalmi központ, ami  a várból, mezővárosból, kegyúri templomból és kolostorból állt.Várpalotán azonban csak a vár maradt fenn. A mezőváros sem ért el olyan fejlettségi szintet, hogy felkerülhessen Kubinyi negyedrendű városai közé.


Várak
A cseszneki vár.
Néhány látványos, de hadászatilag nem túl jelentős várrom ismertetésével folytatjuk az Észak-Dunántúl bemutatását.
A leglátványosabb és egyben legjelentősebb vár a Cseszneki volt.A Bana nembeli  Csesznekiek építették. majd a Csák nemzetségé, majd királyi vár lett, a bakonyi királyi erdőispánság székhelye.  Zsigmond  1392-ben a Garai családnak adja, azután a Szapolyaiak, majd Török Bálint birtokolta.  Körülötte uradalmi központ nem alakult ki, lábánál fekvő település jelentéktelen falu maradt. Veszprém elestével (1552) végvár lett, királyi  őrséggel, kis jelentőséggel. Jó állapotban élte meg az újkort is, de 1820 körül  leégett és pusztulásnak indult.


Csókakő vára az alatta lévő faluval.
A Győr-Fehérvár nagy jelentőségű hadi út védelmére építi a Csák nembeli Dudari család a tatárjárás után. Károly Róbert visszaszerzi, de 1430-tól a Rozgonyiaké.1544-1687-ig rövidebb megszakításokkal török kézen. A váraljai települése nem jelentős.
A Vértes és a Bakony még több, nem túl jelentős várral rendelkezett . Ilyen Gesztes, Vitány, Döbrönte vagy Esseg, hogy csak azokat a várakat említsem, amelyek ma turisztikailag valamennyire értékelhetők. Nyilván ezek a se hadászatilag, se művészettörténetileg nem jelentős várak nem változtatnak azon a helyzeten, hogy a középkor végére az Észak-Dunántúl egy sajátos vákuumhelyzetbe került, a fejlett Nyugat-Dunántúl és az ország közepe közé beékelődve.
A szigligeti vár
Ez a vár hadászatilag sem volt jelentéktelen, legalábbis kezdetben. Igazán fontos szerepe csak a Ferdinánd kontra Szapolyai tróncsaták idején lett. A Ferdinándhoz  átpártolt Török Bálint kapja meg adományul, de a Szapolyaihoz hű Lengyel család nem adta át a várat. Így  aztán Török Bálint a legendás Martonfalvay Imre számtartójával foglaltatja vissza. Ő erődítési munkákkal is próbálta korszerűsíteni a várat, amelyet ettől kezdve elkerültek a hadi események. Villámcsapás égette le, majd ezt követően I.Lipót a maradványait felrobbantatja.

Csáktornya-Čakovec : A vár
Csáktornya a középkorban a Zala vármegyéhez tartozott, a Muraközben fekszik. A stájer eredetű Hahót nembeli Csák volt az építtetője,és egy Árpád-korban elterjedt névadási forma alapján kapta nevét. (Lásd pl. Simontornya) Urai voltak a Lackifiak, Kanizsaiak, Cilleiek, mígnem elérünk Ernuszt Jánoshoz. Közismert,hogy Mátyás király hatalmának kiépítése során új értelmiségi és oligarcha  rétegre támaszkodott, akiket vagyonos pozícióba emelt. Itt a már többször említett szlavónokra gondolunk elsősorban (Vitéz János, Janus Pannónius, Garázda Péter), de az ő idején emelkednek fel a Báthoriak, Szapolyaiak,Kinizsi Pál stb. Ebbe a körbe illeszkedik Ernuszt János is,aki furcsa karriert futott be. A bécsi zsidó, majd Budán kikeresztelkedő kereskedőről pontosan nem ismert, hogy hogyan került a király környezetébe. 1462-ben  Mátyás egyik udvari beszállítója volt még csak, majd viharos gyorsasággal övé lett felvidéki bányavárosok ügye, majd kincstartó is lett, ebben is a szépen lassan kegyvesztetté lett  Janus Pannoniust váltotta.  Nem tudjuk, miért lett Vitéz János és Janus Pannonius kegyvesztett ami a király elleni zendülésig vezetett, a  legvalószínűbb okra Szakály Ferenc célzott egy írásában: egyszerűen a csehországi hadjárataihoz benyújtotta Mátyás a számlát az általa "felnevelt" oligarcháknak, az esztergomi és pécsi jövedelmeik tekintélyes részét visszakövetelte. Ez Vitéznek és Janusnak nem tetszett. (Persze Vitéz és Janus is a kortársaknak azt próbálta beállítani,hogy a haza iránti felelősség mozgatta őket, de a történelemben a magasztos eszmék ritkán a  az igazi mozgatórugók.)  Ernuszt nem volt az összeesküvők közt, így aztán hűségét Janustól örökölt címekkel jutalmazta a király. Ernuszt  János lett a horvát-szlavón bán, fia Zsigmond (mégiscsak nagyon "meredek" lett volna egy volt zsidó erre a posztra) a pécsi püspök. Mátyást még az sem zavarta, hogy Zsigmond nem is volt  pap.
Az Ernusztok kihalása után a Zrinyiek lesznek urai.
Hírnévben semmivel sem marad el Szigliget mögött  Nagyvázsony. Tulajdonképpen hadászatilag jelentéktelen vár volt ez,  inkább csak egy  köznemesi rezidencia, nevezetesen a Vezsenyieké, majd Kinizsi Pálé, aki Mátyás királytól kapta meg a Vezsenyiek kihalásával. Kinizsi itt rendezi be főúri rezidenciáját, az addig csak főként a lakótoronyból álló várat palotaszárnnyal, kápolnával, tornyokkal és egy kis barbakánnal bővíti.

Kinizsi halála után felesége új férjével, Horváth Márkkal tovább csinosítgatta a várat. Ekkor már reneszánsz stílusú faragványokkal lett ékes. A magyarok és a törökök közt többször cserélt gazdát, de jelentősége egyre csökkent. Végül  a Zichyék idején már csak börtön volt a torony.

https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgV5nG9UWjhflThaADPKP02dlyaw4pXTa8EDFc3qb9Nlpv3YTN_uaNpjKbdzica3DbzrYk81N4i2ZUoGR3UNUkFtvOXP4MnuiOp3K6upW5Kpjtprp7viM85IbS5fw_LOkV6SHAN21_2luaI/s1600/somlo24.jpg
Somlói vár.
A Somló-vidékének felértékelődését mutatja az a tény is, hogy várát Bakócz Tamás még egri püspökként óriási összegért, 12000 Ft-ért vásárolja meg. Mint az ország leghatalmasabb főpapja, reneszánsz építkezésekbe kezd.  Sajnos ezekből ma nem látszik semmi mára, de jelentős romjai ma is impozánsak. Érdekes rejtélye a magas kúp alakú tornya, amit néztek már  konyha kéményének is, meg kápolna toronynak is.

Tátika soha nem volt hadászatilag fontos, egyszerű kis magánvár volt. Ma is eléggé elhagyatott, gondozatlan, bár kisebb megerősítési munkákat végeztek itt is. 

Kis, nemesi vár volt  a csobánci is, amit Kinizsi Pál erősített meg annyira, hogy legyen némi hadászati jelentősége. Kisebb török ostromoknak is ellenállt, sőt még  ezer császári katona ostromát is visszaverte 60 védővel 1707-ben. 1709-ben azonban a császáriak bevették és felrobbantották.
Rezi is jelentéktelen magánvár volt. Történeti érdekesség, hogy ennek ostrománál vezette utoljára Kinizsi a legendás Fekete sereget, már ami maradt belőle. A várat ugyanis a trónkövetelő Habsburg Miksa oldalára átállt zsoldosok rövid időre megszállták. Innen füstölte ki őket Kinizsi a Fekete sereg II. Ulászlóhoz és hozzá hű maradt részével. Aztán a Fekete sereget a délvidékre vezényelték, ahol az elmaradó zsold miatt rabolni fosztogatni, a törökökkel összejátszani kezdtek. Innen kezdve Kinizsi egészen haláláig a Fekete sereg maradékainak felszámolásán ügyködött. 

A sümegi vár a tatárjárás után épült a veszprémi püspökség jóvolából. Jelentősége igazán akkor nőtt meg, amikor Veszprém 1553-ban török kézre került, és a veszprémi püspök ide tette át székhelyét, és itt is maradt 1762-ig. Ez volt a város nagy korszaka. A várát a császáriak 1713-ban felgyújtották, ezzel hadászati szerepe  véget ért.


 Kisebb mezővárosi és falusi templomok


A Szigliget melletti avasi templomrom. Itt csak a torony maradt meg.

Belülről látszik, hogy a torony eléggé "csálé." A toronysisakot is a balatoni bazaltból alakították ki.

Taliándörögd felsődörögdi falurészén állt.Ez a középkorban nagy befolyással bíró Dörörgdi család (egri püspököt is adtak) nagyméretű koragótikus temploma volt, két toronnyal. Szent Andrásnak volt szentelve. A 19.században az Inkey család felrobbantotta a már romos templomot.

A taliándörögdi Ősök Házában látható ez az érdekes palmettás, szalagfonatos románkori faragvány. eredete előttem ismeretlen, stíluskritikai alapon 11-12.századi lehet.

A művészettörténészek által is ismert a mai taliándörögdi templomban látható 13. századi szalagfonatos keresztelőmedence. A középkorban a zalai településsűrűségnek megfelelően, négy település is volt Dörögd határában, nem tudni pontosan melyik Dörögdhöz köthető.
Az apáti templomrom a Tihanyi-félsziget bejáratánál. Ez olyan jó állapotban maradt meg, hogy tetőt is kapott 1999-ben. Azóta tulajdonképpen nem kelti rom benyomását ez a rendkívül egyszerű  románkori templom, de hagyományból itt soroljuk fel.
A Szent Balázs-templomrom Szentantalfa feletti szőlődombon szép kilátást is nyújt.

A nyugati homlokzat két fügefával
A felsődörgicsei templomrom. Dörgicse ma három településrészből egyesült, mindegyiknek megvan a maga templomromja. Felsődörgicse Szent Péternek volt szentelve. A középkorban megnagyobbították úgy, hogy ikertemplommá alakították.


A Boldogasszonynak szentelt alsódörgicsei templomot a török kiűzése után még helyreállítják, de a II.katonai felmérés is már csak romként említi.Igényes, különleges toronymegoldású templom volt ez.

A kisdörgicsei templomromnak egyszerű kis résablakai vannak
 .
A fülöpi templomrom a révfülöpi vasútállomás mellett
Révfülöp másik templomromja az ecséri templomrom

Számomra legérdekesebb részletei a római hatások. Itt egy római sírkő.

Itt pedig a a rómaiakra jellemző halszálkás építészeti technikát látjuk.

Az Árpád-kori falusi templomok sorából kiemelkedik a hévíz-egregyi, ami nagyon jó állapotban maradt fenn.A barokk újjáépítés és a 20.század eleji restaurálás sem módosította jelentősen a középkori állapotokat.

A monoszlói református templom középkori eredetére csak az alaprajz és a tájolás utalt egészen 1975-ig. Az ekkor kezdődő helyreállítás találta meg a templom déli, középkori kapuját és a Árpád-kori résablakait.A legfontosabb lelet a déli kapuzat az életfa motívummal, néhány egyszerű oszlopfejezettel. A falsík elé ugró háromszög alakú keretezés már a feltárt nyomok alapján készült rekonstrukció.
A vörösberényi református templom középkori falaiban kevés középkori elem maradt fenn. Tornya is későbbi. Körítőfala is inkább a jámborabb jezsuiták ellen nyújtott védelmet, mint a török portyázóktól.

A Balaton-felvidék egyik legkorábbi temploma a zánkai. Már a 12.században állt a torony nélküli kis templom, amihez a 13. században a nyugati oldalon, annak teljes szélességében torony épült, ikerablakokkal. A barokk kori átépítés alkalmával a nyugati tornyot visszabontották a hajó magasságáig, és a szentélyre építik rá a tornyot, a déli ajtót pedig befalazták. Az 1990-as évek elején történt felújítás érzékelteti már az egykori nyugati tornyot.

A feltárás hozta felszínre az ikerablakokat, amelyeknek díszesen faragott románkori oszlopai a barokkizált templomban a szószéket tartották. A restaurálás visszatette őket az eredeti helyükre.

 Litér kis református temploma nagy meglepetést okozott a művészettörténészeknek, amikor a 1961-ben megkezdték a templom déli kapujának kibontását, ugyanis a kapuépítmény architektúráját a franciaországi Chartresben kialakult oszlopszobros kaputípus egyetlen magyarországi jelentkezésének tekinthették. Azóta is  csak egyetlen egy ilyen stílusú emlék  került elő az 1970-es években Ópusztaszeren.
A berhidai "kistemplom", titulusa szerint a Szent Kereszt templom,  a román-gót átmeneti időszak tipikus emléke. 1395-ben Berhida megkapta a mezővárosi rangot. Ekkor a Hunt-Pázmány nembeli Demeter, veszprémi püspök tulajdona, aki a templomot  bővíti és beboltozza,  címerét is ráteszi egyik zárókőre. Nem ez miatt különleges a templom, hanem a fedélszéke miatt, ami teljesen nélkülözi az ácsmunkát, és teljesen kőből épült. Ez nem csak a hazai emlékanyagban egyedülálló ,hanem nemzetközileg is ritkaságnak számít.  Nekem a templomba sem sikerült bejutnom, nemhogy a padlásra. A részletek iránt érdeklődők itt találnak érdekes, alapos cikket.

Szentkirályszabadjai templom első említése 1291-ből ismert. Az 1333-1335 közötti pápai tizedjegyzékekben is szerepelt. A legutóbbi feltáráskor a barokkizált hajó falán megtalálták a román kori résablakok sorát, valamint befalazott gótikus kapuját.
Egyszerű falusi templom ez, amit csak hatalmas gótikus tornya emel ki a hasonló emlékek tucatjai közül.
Nagyvázsony plébániatemplomát a Vezsenyi család építette. 1472-től Kinizsi Pál birtoka lett Vázsonykő. Kinizsi nem nagyon erőltette meg magát mecénásként.  Ahhoz képest, hogy Mátyás király iránti hűsége és jól sikerült házassága révén az ország egyik leghatalmasabb főura lett, Vázsonykőben csak egy új szentélyt kapott mezővárosának temploma. A már bemutatott várbeli építkezései révén sem újult meg gyökeresen a vár, maradt az ami volt: egy hadászatilag elavult, rangon aluli rezidencia, amint majd csak özvegye és annak új férje ékesít majd divatosabb, reneszánsz részletekkel. Rangjához méltó alapítványa majd csak a pálos kolostor lesz, azt meg apósával közösen teszi. A 18.században a Zichyek jóvoltából gyönyörű barokk berendezést kapott a templom.

Végezetül a zalaszántói templom  szentélyére vessünk egy pillantást, mint a török megszállásig fennálló későgótikus virágzás egy szép, falusi példájára.
Kallósd

Zalaszentmihályfa/Böde (Zala vm)

Búcsúszentlászló (Zala vm,)
Öskű


Tartalomjegyzék


 
Amatőr történészi hitvallás

     
Bevezetés
Mennyire volt jelentős állam a középkori Magyar Királyság?
A régiók körüli dilemmák
A 13. századi új korszak
A bortermelés, mint húzóágazat
Az ércvagyon  negatív hatása a gazdagságra
Olvasztótégelytől az ország szétszakadásáig
A muszlimokról 
Városainkról, és a Kubinyi-féle centralitási pont rendszeréről
 Néhány város falakkal határolt alapterülete

Régiók