A Balaton-felvidék gótikus templomai

Régebben már elkezdtem a Balaton-felvidék középkori emlékeiről képeket felrakni. Az első részben a romokról írtam. Ezt követte a román kori templomokról szóló rész. Most leróva régi adósságom, a gótikus emlékekről írva befejezem sorozatom.  Litér kis református temploma nagy meglepetést okozott a művészettörténészeknek, amikor a 1961-ben megkezdték a templom déli kapujának kibontását, ugyanis a kapuépítmény architektúráját a franciaországi Chartresben kialakult oszlopszobros kaputípus egyetlen magyarországi jelentkezésének tekinthették. Azóta is  csak egyetlen egy ilyen stílusú emlék  került elő az 1970-es években Ópusztaszeren.

A berhidai "kistemplom", titulusa szerint a Szent Kereszt templom,  a román-gót átmeneti időszak tipikus emléke. 1395-ben Berhida megkapta a mezővárosi rangot.Ekkor a Hunt-Pázmány nembeli Demeter, veszprémi püspök tulajdona, aki a templomot  bővíti és beboltozza,  címerét is ráteszi egyik zárókőre. Nem ez miatt különleges a templom, hanem a fedélszéke miatt, ami teljesen nélkülözi az ácsmunkát, és teljesen kőből épült. Ez nem csak a hazai emlékanyagban egyedülálló,hanem nemzetközileg is ritkaságnak számít.  Nekem a templomba sem sikerült bejutnom, nemhogy a padlásra. A részletek iránt érdeklődők itt találnak érdekes, alapos cikket.

Szentkirályszabadjai templom első említése 1291-ből ismert. Az 1333-1335 közötti pápai tizedjegyzékekben is szerepelt. A legutóbbi feltáráskor a barokkizált hajó falán megtalálták a román kori résablakok sorát, valamint befalazott gótikus kapuját.
Egyszerű falusi templom ez, amit csak hatalmas gótikus tornya emel ki a hasonló emlékek tucatjai közül.

Szentmiklósszeg a mai Keszthely szomszédságában lévő falu volt. Az itt álló középkori templom ma város Szent Miklós temetőjének kápolnája. A  korábban barokk-historizálónak gondolt kápolna 2000-ben zajló felújításakor derült ki, hogy fontos középkori részleteket rejt. A barokk vakolat alatt a templom külsején is középkori falképek kerületek elő, amik a 14. század végére datálhatók. A képen Szent Miklós püspök és az Áldó Krisztus.  

A keszthelyi volt ferences templom nem csak a Balaton-felvidék legfontosabb gótikus emléke, hanem országosan is kiemelkedő.Építtetője Csáktornyai Lackfi István erdélyi vajda, az ország nádora volt. 1386-1390 körül már kifestve állt a templom. 1397-ben ide temetik őt, miután Zsigmond-párti főurak tőrbe csalják és kivégzik.  Az 1560-as években az előrenyomuló oszmán hadak ellen a kolostort várrá alakították át, a templom raktár lett. A templomot az 1723-ban visszatelepülő ferencesek helyreállították a maguk barokkos felfogásában. A következő nagy változásokat az 1896-os "restaurálás" hozta. Ez az akkori divatos "stílszerű" elvek szerint történt: a templomból mindent eltávolítottak, ami nem véltek  gótikusnak. A hangsúly a vélekedésen van, mert így Stehlo Ottó, a "restaurálás" tervezője nemcsak a középkori köveket faragtatta újra "még középkoribbra", hanem még Laczkfi István sírját is szétbontatta,a sírkövet pedig kitette a templomból, pedig az valóban gótikus volt.

1974-ben találták meg a szentély falképeit. A 16 m magas és 20 m hosszú szentély oldalfalai  telje egészében kifestettek voltak. A falképeket azonban csak  a szerzetesek láthatták, mert a szentély a laikusok elől el volt zárva. A képen a 12 kispróféta ciklusának részlete látható, de az ablakbéletben lévő fejek sorát is megfigyelhetjük. A templom  hazánkban egyedülálló ábrázolásai ezek. Geometrikus keretben dicsfény nélküli, profán  férfifejek ábrázolásainak gazdag variációjával találkozunk itt, összesen vagy 40 darabbal.

Az északi falon négy nagypróféta, négy evangélista és a négy főangyal képe volt látható, felette pedig töredékesen fennmaradt Jézus életének jelenetsora (Jézus bevonulása Jeruzsálembe, utolsó vacsora, Olajfák hegye, Júdás csókja, Jézus Pilátus előtt, a keresztvitel , Jézus mennybe menetele, Jézus születése, Jézus bemutatása a templomban) Ezen kívül néhány Mária életéből vett  jelenetsor is felismerhető még. A képünkön legfelül a Bevonulás, alatta a Mennybemenetel ismerhető fel.Legalul egy nagypróféta és egy főangyal ismerhető fel.

A szentély déli fala. Itt látható most Lakcfi István ma már erősen kopott síköve, amit 1933-ban, értékét ismét felismerve, visszahoztak a templomba. Jól látható az, hogy a kispróféták felett három sorban különböző szentek képei húzódnak.

A neogót oltár Szt. Lászlója és a szintén neogót üvegablak közt Antiochiai Szt. Margit falképét látjuk.

Árpádházi Szent Erzsébet és Assisi Szt. Ferenc falképe a kispróféták felett, neogót üvegablakok közt.

Nagyvázsony plébániatemplomát a Vezsenyi család építette. 1472-től Kinizsi Pál birtoka lett Vázsonykő. Kinizsi nem nagyon erőltette meg magát mecénásként.  Ahhoz képest, hogy Mátyás király iránti hűsége és jól sikerült házassága révén az ország egyik leghatalmasabb főura lett, Vázsonykőben csak egy új szentélyt kapott mezővárosának temploma. A már bemutatott várbeli építkezései révén sem újult meg gyökeresen a vár, maradt az ami volt: egy hadászatilag elavult, rangon aluli rezidencia, amint majd csak özvegye és annak új férje ékesít majd divatosabb, reneszánsz részletekkel. Rangjához méltó alapítványa majd csak a pálos kolostor lesz, azt meg apósával közösen teszi. Ha összehasonlítjuk fegyvertársának, Báthori Istvánnak nyírbátori építkezéseit Kinizsi vázsonyi építkezéseivel, akkor egyből feltűnő lesz lemaradása. Ha pedig a kor itáliai műveltségeszménye felől tekintünk két országos főurunkra (lehántva a legendák és ifjúsági regények hamisságát is), akkor szinte azonos megállapítást tehetünk: Azzal együtt, hogy kiváló hadvezérek voltak, a kor erőszakos, műveletlen, analfabéta,  nemeseivel állunk szembe.Igaz, ekkoriban az itáliai nemesek sem voltak sokkal különbek.A 18.században a Zichyek jóvoltából gyönyörű barokk berendezést kapott a templom.

Végezetül a zalaszántói templom  szentélyére vessünk egy pillantást, mint a török megszállásig fennálló későgótikus virágzás egy szép, falusi példájára.