A Kálvária és a temető. A mai lakótelepszerű temetők mellett érdemes felidézni egy régi temetőt is. |
1804-ben nyitották meg ezt a temetőt. |
A nádasdi kőfaragók jelentőségét már többször érintettem. A legrészletesebben talán itt írtam róluk. Nem véletlen tehát, hogy pont ebben a faluban találunk két nívós temetőt. |
Ezek a feltételek 2005 és 2010 közt készültek. |
Azóta a helyzet sokat romlott, sok érték tűnt el itt is, mégis teljesen más a hangulata, mint egy gránit- és műköves temetőnek. |
A temető pusztulásának folyamatát így írja le a falu plébániának honlapja: "A szocializmus utolsó két évtizedében a régi, még egyházi tulajdonú temetőrészek lezárásra kerültek, ily módon temetkezni csak a tanácsi temetőrészekbe lehetett. Ennek kétség kívül megvolt az a haszna, hogy a már említett szép és értékes régi sírkövek ebben az időben csak az időjárás és - főként ahol nem maradtak itt élő rokonok - a gondozatlanság és a fel nem újítás (pl. átfestés elmulasztása) áldozatává váltak. Mindezek a károsító, értékeket pusztító hatások a 90-es években eltörpülnek azáltal, hogy újra lehetőség adódott az itt való temetkezésre. Ezáltal a temető újra elnyerte a régi funkcióját, ami ennyiben még nem feltétlenül kárhoztatandó, de sajnos a gyakorlat a régi és sok esetben még igen jó állapotú kövek fokozatos kicserélését is magával hozta. Jelenleg a közösségünkben nincs meg az akarat és a bátorság arra, hogy egy szigorúbb és önkorlátozó szabályozással megpróbálja lassítani ezt a folyamatot. Sajnos még azt sem sikerült elérni - nem vált követendő mintává -, hogy sírkőcsere esetén a családok a régi követ megfelelő és méltó helyen felállítva megőrizzék." |
Nyugodj békében! Nagyjából így lehetne a keresztek gyakori feliratát lefordítani. |
A Kálvária dombjáról szép a kilátás. A falu plébániatemplomát is jól látni. Szent Györgynek szentelték, Klimó püspök idején építették 1770-ben. Itt írtam róla röviden. |
Tipikus |
Engem a gaz sem zavar egy ilyen temetőben, legfeljebb a bokrok, özönfák. Persze, ha a füvet nyírják, az se zavar. |
Zöldben |
A kápolna fala kiskoromban kék volt. Aztán fehér lett, de a kék újra előbújt. |
A kápolna keresztjét és gömbjét a megrongálódott régi helyett Elblinger János, a nagyapám kovácsolta két fiával, apámmal és nagybácsimmal, az 1960-as évek legelején. |
A kápolna legutóbbi felújításakor ismét fehér szint kapott. A Kálvária keresztje 1811-ben lett kész a két latorral. Az előtte álló Mária az 1870-es években |
A Kálvária együttese a felújítás előtti állapotban lévő kápolnával. |
Fények |
A stációkat is felújították. Teljesen fehérek lettek ezek is, a sötétszürke szegélyeket sem kapták vissza.Kiskoromban még megvoltak, de nagyon kopottak voltak már az eredetileg bádogra festett stációképek. Aztán jöttek ezek a feketék, mostanában pedig fényes, rézszínű domborművek vannak a 14 fülkében. A Kálvária díszkivilágítást is kapott, felvételt itt publikáltam róla. |
A fekete fenyők jó része is kiszáradt azóta |
A jobb oldali lator |
A bal oldali lator |
Krisztus |
Tavasz |
Az egyik temetőkereszt Máriája |
A temetőnek a Kálvária mellett három keresztje van |
Alkony fények |