2016. október 29., szombat

Mecseknádasd -Nadasch: Az alsófalusi temető és a Kálvária

A Kálvária és a temető. A mai lakótelepszerű temetők mellett érdemes felidézni egy régi temetőt is.

1804-ben nyitották meg ezt a temetőt.

A falu harmadik temetője volt ez. A Szent István-kápolna körül volt és van ma is az első, ez a fölsőfalusi,  majd néhány évig a vásártér mellett nyitottak egy másodikat, de azt valamiért hamar bezárták. Ezután került sor a Hétfájdalmú Szent Szűz-kápolna mellett az új, ma is használt megnyitására. A falunak volt egy negyedig temetője is, a zsidóké. Ezt ma már csak néhány eperfa jelzi.

A nádasdi kőfaragók jelentőségét már többször érintettem. A legrészletesebben talán itt írtam róluk. Nem véletlen tehát, hogy  pont ebben  a faluban találunk két nívós temetőt. 

A nádasdi temetők nagy szerencséje, hogy az 1970-es évek legelején a régi temetőket lezárták, és csak a mellettük lévő újba  engedték a temetkezést. Sajnos az 1990-es évek végén ezt a tiltást megszüntették. Ennek következtében a régi temetőkben is megkezdődött az új, arctalan gránitkövek állítása, a két temető műemléki védelmét elmulasztották.

Ezek a feltételek 2005 és 2010 közt készültek.

Azóta a helyzet sokat romlott, sok érték tűnt el itt is, mégis teljesen más a hangulata, mint egy gránit- és műköves temetőnek.

A temető pusztulásának folyamatát így írja le a falu plébániának honlapja: "A szocializmus utolsó két évtizedében a régi, még egyházi tulajdonú temetőrészek lezárásra kerültek, ily módon temetkezni csak a tanácsi temetőrészekbe lehetett. Ennek kétség kívül megvolt az a haszna, hogy a már említett szép és értékes régi sírkövek ebben az időben csak az időjárás és - főként ahol nem maradtak itt élő rokonok - a gondozatlanság és a fel nem újítás (pl. átfestés elmulasztása) áldozatává váltak. Mindezek a károsító, értékeket pusztító hatások a 90-es években eltörpülnek azáltal, hogy újra lehetőség adódott az itt való temetkezésre. Ezáltal a temető újra elnyerte a régi funkcióját, ami ennyiben még nem feltétlenül kárhoztatandó, de sajnos a gyakorlat a régi és sok esetben még igen jó állapotú kövek fokozatos kicserélését is magával hozta. Jelenleg a közösségünkben nincs meg az akarat és a bátorság arra, hogy egy szigorúbb és önkorlátozó szabályozással megpróbálja lassítani ezt a folyamatot. Sajnos még azt sem sikerült elérni - nem vált követendő mintává -, hogy sírkőcsere esetén a családok a régi követ megfelelő és méltó helyen felállítva megőrizzék."

Nyugodj békében! Nagyjából így lehetne a keresztek gyakori feliratát lefordítani.

A Kálvária dombjáról szép a kilátás. A falu plébániatemplomát is jól látni. Szent Györgynek szentelték, Klimó püspök idején építették 1770-ben. Itt írtam róla röviden.

Tipikus

Engem a gaz sem zavar egy ilyen temetőben, legfeljebb a bokrok, özönfák. Persze, ha a füvet nyírják, az se zavar.

Zöldben

A kápolna fala kiskoromban kék volt. Aztán fehér lett, de a kék újra előbújt.

A kápolna keresztjét és gömbjét  a megrongálódott régi helyett Elblinger János, a nagyapám kovácsolta két fiával, apámmal és nagybácsimmal,  az 1960-as évek legelején.

A kápolna legutóbbi felújításakor ismét fehér szint kapott. A Kálvária keresztje 1811-ben lett kész a két latorral. Az előtte álló Mária az 1870-es években

A Kálvária együttese a felújítás előtti állapotban lévő kápolnával.

Fények

A stációkat is felújították. Teljesen fehérek lettek ezek is, a sötétszürke szegélyeket sem kapták vissza.Kiskoromban még megvoltak, de nagyon kopottak voltak már az eredetileg bádogra festett stációképek. Aztán jöttek ezek a feketék, mostanában pedig fényes, rézszínű domborművek vannak a 14 fülkében. A Kálvária díszkivilágítást is kapott, felvételt itt publikáltam róla.

A fekete fenyők jó része is kiszáradt azóta

A jobb oldali lator

A bal oldali lator

Krisztus

Tavasz

Az egyik temetőkereszt Máriája

A temetőnek a Kálvária mellett három keresztje van

Alkony fények