 |
A héviz-egregyi római sír. 1925-ben találtak rá, amikor még itt az egregyi pincesoron nem cirilbetűs és német feliratok hirdették a különböző mulatóhelyeket. Érdemes elolvasni Kosztolányi írását is. Azóta sok minden változott is. |
 |
| Hévíz-Egregy környéke sűrűn lakott hely lehetett a római korban, elég csak a közeli Valcumra gondolnunk. Itt egy majorság romjait tárták fel. Szépen parkosított rommező, igényesen kialakított múzeummal. |
 |
| Az egregyinél szebb és gazdagabb villagazdaság volt Balácapusztán. Mozaiktöredékek a villából. |
 |
| A villa épületének díszes fala |
 |
| Falképtöredék pávával |
 |
| Falképtöredék Bacchus-ábrázolással |
 |
| Római sírkőtöredék |
 |
| Római szarkofág |
 |
Valcumként ismert rommező részlete Fenékpusztán a magtár (horreum) maradványaival.
A romokról már a 18. századtól kezdve vannak ismereteink, mint azt az alábbi térképrészlet is bizonyítja. A figyelmet rá Rómer Flóris hívta fel 1864-ben megjelent ismertetésével, amelynek nyomán 1883-ban indultak meg a rendszeres ásatások, Ezek hosszabb-rövidebb megszakításokkal ma is tartanak. A rommező Valcumként való azonosítása már régóta vitás a szakmában, újabban a nemzetközi irodalomban is a "Pelso melletti erőd" elnevezés dominál. | |
Az Első Katonai felmérés (178-83) idején még gazdag rommezőnek kellett itt lennie, hiszen a térkép csaknem pontosan hozza a 14 hektáros castrum falainak a helyét "öreg sáncok" elnevezéssel. A térkép rajzolói azt is tudták, hogy itt régi római városnak a romjai vannak, aminek nevét "Cybalis"-nak véltek. A térkép a Zala torkolatot is ábrázolja, megemlítve azt, hogy itt van mód az átkelésre. Ez így volt már az ókor óta, ez adta meg Valcum jelentőségét. A térkép még nem tünteti fel a Festeticsek későbbi uradalmi épületeit, csak egy "Schweizwreij"-t, ami tehenészetet jelentet. Fenék nevét a magyarul nem tudó mérnökök "Föniknek " írják. A nem sokkal később beinduló majorsági építkezések valószínűleg kőbányának használták a jelentős romokat. Korábban egyébként már bőven jutott innen Keszthelyre is kő. Maguk a rómaiak a 4. században egyébként a Keszthelyi-hegységből hajón szállították Valcumba a köveket az építkezéshez.
 |
A rommező a római kori erőd három részét mutatja be. Az erődön belül raktárépületek, fürdők, reprezentatív és adminisztrációs épületek is álltak. A 4. századi épület jelentőségét a Zala megye múzeumainak kincseit bemutató kiadvány így foglalja össze:
"A fenékpusztai rév a kora vaskortól fokozatosan átvette Hídvégtől (ma Zalavár település része a Kis-Balaton területén) a balatoni átkelő szerepét, ami kiemelt jelentőséget biztosított a területnek a Kr. utáni első évezredben. Ennek megfelelően a 4. században a Dunántúlon létesült ún. belső erődök egyike is a tóparton épült, melynek neve a korábbi azonosítási kísérletek (Valcum/Volgum, Mogetianae) ellenére máig bizonytalan. Bár rendeltetésüket és periódusaikat illetően több elképzelést is találni, az bizonyos, hogy a provinciában hasonló terepviszonyok közt egységes elrendezés alapján épült erődítmények megépítése a kor egyik hatalmas katonai vállalkozása volt. A mintegy 14 hektár kiterjedésű monumentális erődöt több emelet magas és több mint 2,5 méter széles erődfalak határolták körben, melynek védelmét 44 kerek torony és többszörösen tagolt kapuk is szolgálták, melyeket több tízezer köbméter kő felhasználásával emeltek. A félszigetre épült erődöt körben a Balaton úgyszintén védte, de árok és sáncrendszer is megnehezítette megközelítését, melynek északkeleti részét a Balaton időközben elmosta. Bár a terület kutatása már 125 éve megkezdődött, a pillanatnyilag ismert 25 változatos funkciójú, többségében a kapukat összekötő utak mentén épült kőépület csak egy részét jelenti az egykori erődítménynek, mint ahogy az eddig feltárt hozzávetőleg ezer 4-9. század közti sír is csupán a hajdani temetkezések húsz százaléka lehet. A több pusztulást megélt erődítmény különleges jelentőségét az adja, hogy az nemcsak a késő római korban volt centrum, hanem a népvándorlás korábban egyetemes viszonylatban is fontos központját jelentette a környék keresztény közösségének (Keszthely-kultúra), sőt még a Karoling-korban is lakták. A közel fél évszázada konzervált három építmény (horreum, bazilika, déli kapu) leszámítva örökségvédelmi- és turisztikai lehetőségei lényegében máig kihasználatlanok". |
 |
| Fenékpusztai eredetű kváderkövek Keszthelyről, a Bakacs utcából. |
