A kastélyban tartották fogva 1955. július 17-től november 2-ig Mindszenty József bíborost. Egykori szobájában emlékhelyet rendeztek be, ahol látható a bíboros reverendája és egy-két személyes tárgya is. Mindszenty emlékirataiban így ír az itt eltöltött hónapokról: ( Mindszety rosszul írta az épület korát.) "A
nekem juttatott kastélyt a pécsi püspök nyaralónak építtette a XVIII.
század elején. A hivatalos nyilatkozat szerint a
püspöki kar ajánlotta fel ezt a „megfelelő egyházi épületet” az én
tartózkodásomra. Ez sem felel meg a valóságnak. Az állam a házat
egyszerűen elkonfiskálta, ugyanakkor „megfelelőnek” sem bizonyult.
Heténynél elhagyjuk a kocsit. Terepjáró autóra kell átszállni, mert a
további út járhatatlan. (Az évtizedes „szocialista építőmunka” újabb
jele ez is.) Erdős, meredek, vízmosásos terepen haladunk mintegy négy
kilométert. A kastély körül új, magas deszkakerítést építettek
tiszteletemre, illetőleg rabságom jeleként és annak biztosítására. Az
épület egyemeletes, de a közlekedőedény fenekén fekszik – és hozzá a
Zengő vidékén, a csonka ország legcsapadékosabb táján –, csupa víz a
kastély, az alapoktól szinte a tetejéig. Feltámogatnak az emeletre, ahol
két szobát jelöltek ki számomra. Aránylag tűrhető állapotban voltak.
Hogy a mosdó, a villany és a vízvezeték körül bajok voltak, hogy fürdőm
egész ott-tartózkodásom alatt nem volt, arról előbbi rabnyomorúságaim
után nem is panaszkodom... Az ÁVH-sok nagyon vigyáznak arra, hogy senki
se lásson a kis faluban. Ha vasárnapokon, ünnepeken a kastélyhoz tartozó
templomukba jönnek, akkor a világért se mehetek le a kertbe. Hosszú idő
óta itt hallok újra templomi népéneket és szentbeszédet. Leánykántor
vezeti az éneket, de arra gondolok, hogy a szükség törvényt bont...
Október 10-én nagy titokban az elítélt rab Grősz József kalocsai érseket
is ide szállítják, és papom lakrészébe helyezik. Utóbbi édesanyám
szobáját kapja. Édesanyám – korábbi kijelentések ellenére – csak egy
napig maradhatott. Kárpótolt azonban az, hogy édesanyámmal ellenőr
nélkül beszélhettem.
A következő napon észreveszem, hogy a kalocsai érsek az őr kíséretével
éppen visszatérőben van a sétáról. Amikor az épület előtt a ciszternánál
megállnak, hogy a halakat figyeljék, kilépek az erkélyre. Szemközt néz a
két rab – öt év múltán először. De mint veterán és jól fegyelmezett
rabok, nem köszöntik egymást... És ahogy az ÁVH-személyzet a kertben
csúfítja a gyönyörű fákat! A szép, ritka fenyőket vágják, ahol érik.
Ezek az ÁVH-legények aligha kezeltek fejszét, fűrészt, csákányt:
esetlenül áll kezükben a szerszám. A ház vízvezetéke romlik: ott folyik,
ahol nem kellene (a megfeketedett mennyezeten), és nem folyik ott, ahol
más rendes vízvezeték folyni szokott. A villanytelep süket az
indításra. A ház időnként elsötétedik.."
|