A szolyvai emlékpark.
Aligha van szerencsétlenebb sorsú területe a Kárpát-medencének mint a Kárpátalja. Ha csak egy évet veszünk, itt 1944-ben három nép sérelmére is etnikai tisztogatást követtek el. Először 1944 tavaszától kezdődően két hónap alatt 100 ezer zsidót, Kárpátalja teljes zsidóságát Auschwitzba deportálta a náci irányításra tevékenykedő Sztójay-kormányzat apparátusa. 1944. november 15-től kezdték
összegyűjteni Kárpátalja magyar és német lakosságát
kényszermunkára, a hírhedt "málenkíj robotra". Minden 18-45 közti magyar
férfi- a németek közül a nők
is- köteles volt bevonulni "háromnapos újjáépítő munkára" a szovjetek parancsára. Természetesen
a három nap újjáépítő munka helyett
több éves embertelen körülmények közti kényszermunka várt az
elhurcoltakra. Kárpátalja területéről mintegy
35 ezer magyart vittek el. Az egyik legnagyobb gyűjtőtáboruk a
Munkácstól 25 km-re lévő Szolyva városka
határában, egy volt laktanyaépület helyén volt. Itt naponta százak
haltak meg a bevagonírozásra várva. Olyan mértékű volt a halálozási
arány az embertelen körülmények miatt, hogy a "kvóták" tartása érdekében minden útba kerülő embert
összefogdostak, még ruszinokat is.
A kényszermunkára ítéltek közt a magyarok voltak azonban messze a
legtöbben. Azok sem voltak szerencsésebbek,
akik megélték a Szovjetunió belsejébe történő transzportálást.
Mértéktartó becslések szerint is
legalább minden második ember odaveszett. Szinte nincs olyan magyar
család a Kárpátalján, akinek
hozzátartozói közül ne halt volna meg valaki, és még ma is megrendülten
beszélnek a leszármazottak a
történtekről. A szolyvai emlékmű az egyik tömegsír közelében épült fel.
Mellette egy benzinkút van, aminek 1960-as évekbeli építkezései során
mindenki számára megdöbbentő mennyiségű
emberi maradványt találtak. |