|
Trau-Trogir a székesegyház tornyából.
Évente több százezer magyar robog keresztül Horvátországon a
méltán híres tengerpart felé, mit sem törődve azzal, hogy olyan
látnivalókban is gazdag vidékeken megy keresztül, amik egykor a Magyar
Királyság legfejlettebb régiói közé tartoztak.
|
1. A horvátok, szlavónok, dalmátok
Ma sem egyszerű a sok rokon délszláv nép viszonyában eligazodni, még
bonyolultabb kérdés ez a középkorban. A magyar királyság délnyugati
részén élő délszlávok két "országot" alkottak: Az Adria mentén élő
szláv népcsoportok alkották Horvátországot, a vízválasztó hegygerinctől
beljebb élő szlávok lakták Szlavóniát. (Szlavónia csak az újkorban
jelentette a Száva és Dráva közti területet, Horvátország jelentése is nagyot
változott. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy a szlavónokat annak idején
tótoknak nevezték. A tótokon csak az újkorban kezdik a szlovákokat érteni.) Az
kétségtelen, hogy a horvát és a szlavón nyelv már a középkorban közel állt
egymáshoz.
A Magyar Királyság vármegyerendszerében Szlavónia a következő
vármegyékből állt: Kőrös, Zágráb és Varasd, és három ritkán lakott, kevésbé
jelentős vármegyéből, amit sokan nem is sorolnak ide: Szana, Dubica és Orbász.
Varasdot is mindenki Szlavóniához sorolta, de annak élén nem a szlavón bán
állt, hanem egy sajátos jogi helyzetben lévő ispán. Végül Mátyás alatt a
varasdi ispán is beintegrálódott a szlavón bán alá. A kis területű Verőce
vármegye, a névadó jelentős várossal, a Drávántúli területen feküdt, de
jogilag nem tartozott Szlavóniához. Ugyanakkor szervesen illeszkedett
Kőröshöz, és közgyűlést is többször tartottak közösen a hatalmas szomszéd
vármegye nemeseivel, adózás szempontjából is Szlavóniához sorolták.
Szlavónia és Horvátország úgynevezett bánsági terület volt, élén a magyar
jogrend negyedik és ötödik legmagasabb jogállású tisztségviselőivel, a
szlavón és horvát bánnal. Néha ezt a két rangot összevonták. A kortársak
is regnumnak, különálló országnak tekintették két
területet.
Szlavónok éltek még Pozsega, Valkó, és Szerém vármegyében is, ez
utóbbiakban megjelentek a középkorban tőlük nyelvükben lényegében azonos, de
vallásban és hagyományban elkülönülő szerbek. Ezen kívül, mint
láttuk, szlavónok kisebbségként éltek a Drávától északabbra elterülő
területeken, Siklóson, Pécsett is. A Muraköz a középkorban Zala vármegyéhez
tartozott, de itt is szlavónok éltek nagy számban.
Ismert, hogy Szent László király 1091-1094 közt alapította a zágrábi
püspökséget,ezzel Szlavónia egyértelműen (más történészek szerint
ideiglenes) magyar fennhatóság alá került. (Hogy előtte mi volt a
helyzet, azon ma is vitatkoznak a horvát és magyar történészek.) Horvátország
Könyves Kálmán alatt került Magyarországhoz, Szlavónia helyzete is ekkortól
stabilizálódott. Hogy behódolás vagy inkább társországként való
csatlakozás révén, az megint vita a horvát és hagyományos felfogást valló
magyar történészek közt. (Az angol
wikipedia is a horvát álláspontot ismételve perszonáluniót emleget, már Szlavóniával
kapcsolatban is.) Szlavóniához képest Horvátországgal jóval lazább volt a
kapcsolat. Itt nem voltak vármegyék, az egyházszervezetileg sem volt
integrálódott terület.
Dalmáciát nem szlávok, hanem az újlatin nyelvet beszélő dalmátok lakták,
akik ezer szállal kötődött Itáliához. Birtoklásáért kezdetben
Bizánccal, majd Velencével hadakoztak királyaink. Könyves Kálmán 1105-ben
szerezte meg Dalmácia egy jelentős részét a Magyar Koronának. A változó
hovatartozás során nem kell minden estben fegyveres hódításra gondolni.Volt
úgy, hogy a városok
ősi kiváltságaik garantálása mellett, inkább "átadták magukat" a magyar
királynak, mondván,
hogy még mindig jobb a Magyar Királysághoz tartozni, mint Velencéhez. A
15-16.század során indult meg, majd lett egyre inkább tömeges a török
nyomására a balkáni horvátok ideáramlása, aminek eredményeként a dalmát nyelv
háttérbe szorult, majd a 19.század végén kihalt. Dalmácia nem tartozott
huzamos ideig szervesen a Magyar Királysághoz. Zára, a legmagyarabb itteni
város például 1105-től 1409-ig tartó korszak idejének 51%-át töltötte
magyar fennhatóság alatt. 1409-től kezdve Dalmácia végleg (értsd, az újkorig)
Velence fennhatósága alá került. Ez persze nem jelentette azt, hogy a
"Dalmácia bánja" címet ne adták volna oda automatikusan "Horvátország bánja"
címe mellé még évszázadokon keresztül.
2. A vidék gazdasága
Szlavónia a Magyarország legfejlettebb vidékeihez tartozott, sok rokonságot
mutatva a
dél-dunántúli területtel. A rokonság elsősorban abban állt, hogy Szlavónia is szőlő termelő vidék
volt, fejlett mezőgazdasággal. Másodsorban itt is a nagyszámú, erőteljes
mezőváros és falu volt a gazdagság alapja. Az innen származó Janus Pannonius
erről így ír epigrammájában:
SZLAVÓNIÁRÓL
Pannon föld részén - neve most Szlavónia ennek -
falvakból van elég, városa épp hogy akad.
Harmadsorban, itt is ki kell emelnünk hospesek letelepedésének
gazdaságélénkítő hatását. Ugyanúgy mint a Dél-Dunántúlon, itt is a korai
időkben a latinok domináltak, majd a németek érkeztek nagyobb számban, és a
városokban telepedtek le.
Sokecsevits Dénes külön kiemeli, hogy magyarok (leszámítva néhány
előkelőséget) nem települtek Szlavóniába, mert a magyaroknak nem volt
népességfeleslegük. A vidék gazdagsága a nagy népsűrűségben is megnyilvánult. Varasd vármegye az
ország egyik legsűrűbben lakott vidéke volt 20fő/km2-né is nagyobb
népsűrűséggel. Kőrösé némileg elmaradt ettől. Zágráb vármegyében a hegyvidéki
területei már ritkábban lakottak voltak, de a város környéke Varasddal volt
összemérhető. A környék gazdagsága, nyitottsága abban is megnyilvánul, hogy a
14. század folyamán a pécsi és a szomszédos zágrábi egyházmegye területéről
iratkozott be a legtöbb magyar diák külföldi egyetemekre. A főként Itáliában
tanuló diákok eredményeként ez a vidék lett a pannóniai reneszánsz nagy
alakjainak bölcsőhelye.
A vidékhez köthető egy figyelemre méltó pénzügyi reform is. Az Árpád-kor vége
felé az ezüst alapú királyi pénzek erőteljes inflációja volt megfigyelhető.
Ennek kivédésére István szlavóniai bán (1248–1259) alatt kezdődött meg
az önálló báni pénzverés. Az értékálló, az egész királyság és a vele
szomszédos területeken is keresett ezüstpénzek verése csak az 1350-es években
szűnt meg. Károly Róbert nagy hatású pénzügyi reformjában is a báni pénzek
szolgáltak mintául.
Horvátország hegyvidéki területei ritkán lakottak voltak. Ennek a területnek a
gazdasági súlypontja a tengerpart volt Zengg városával, amely a levantei
kereskedelembe kapcsolódott be.Zengg felől fontos kereskedelmi út vezetett
Zágrábba, ahol ez az út egyesült az Itália felől érkezővel, és Kőrösön
áthaladva a Kanizsa-Zalavár-Veszprém-Fehérvár útvonalon tartott az ország
centruma felé.
Dalmácia szinte "idegen test" volt abban a több részletből álló, durván 150
évben, amíg a Magyar Királysághoz tartozott. Az antikvitáshoz ezer szállal
kötődő, újlatin nyelven beszélő népe, teljesen a mediterrán civilizációhoz
tartozó urbánus kultúrája inkább Itáliához kötötte, mint a Magyar
Királysághoz, még akkor is, ha időnként szívesebben tartoztak hozzánk, mint
Velencéhez. Szinte mindegyik városa a levantei kereskedelemben volt érintett,
amit kézművesség, halászat, valamint mezőgazdasági tevékenység egészített ki.
3. A hungarus tudat
A középkorban a mai értelemben vett nemzettudat nem létezett. A szlavón és
horvát nemességet és polgárságot a magyarokhoz elsősorban az egyetemes latin
kultúra és írásbeliség kötötte, valamint az a tudat, hogy érvényesülésükre a
Magyar Királyságban van mód. Ez alapján a „natio Hungarica” tagjai közé
számították magukat. Ebben például nagyban különböztek a szepességi és erdélyi
szászoktól, akik lényegileg nem kerültek fel a magyar történelem színpadára.
Ennek megfelelően a középkor vége felé megszaporodnak a szlavón vagy horvát
származású, a magyar államgépezetben funkciót szerző értelmiségiek. Csak
néhány példát sorolunk fel a korai humanisták közül:
1. Zrednai János (1408-1472), aki a magyar történelembe Vitéz János néven
vonult be a Hunyadiak oldalán, jóllehet ő maga következetesen a Zrednai
előnevet használta.Igaz már kortársai közül is sokan az apja által megszerzett
Vitéz névvel emlegették.
2.Unokaöccsét, Csezmicei Jánost sem kell (1434-1472) külön bemutatni,
különösen a maga által választott humanista néven: Janus Pannonius. A Pannonia
nevet is ő hozta be újra a köztudatba, bár nem világos egészen, hogy mit
értett rajta. Szlavóniát? Szlavóniát a Dunántúllal, vagy egész
Magyarországot? Költőként ismerjük, de évekig a királyi kancelláriát
vezette, majd fontos egyházi posztok után a nagyon jól jövedelmező pécsi
püspökség élére került "politikai állásba", mint a "kinevelt" új oligarchák
egyike. Természetesen a szlavón báni címet is megkapta. Janus mint költő
nem vallotta magát hungarusnak, hanem pannóniainak vagy hunnak, mert ő
is vallotta a korban egyöntetű véleményt, miszerint a magyarság a hunoktól
származik. .
3. Szintén a rokonsághoz tartozott
Garázda Péter (1450?-1490 körül)
aki horvát származása ellenére a Tolna megyei Aparon született. (Újabb
források ezt megkérdőjelezik). Ő is verselt, egyes kortársak szerint még
mesterénél, Janus Pannoniusnál is jobban, de egyetlen egy műve sem maradt
fenn.
Egy újabb tanulmány "javadalomhalmozó egyházinak" nevezi, ami jól illik a kialakuló új oligarchák
"stílusához."
4. Megyericsei János (1470-1517) szlavón humanista költőtriász harmadik
tagjának vallotta magát Janus és Garázda Péter mellett. Erdélyben viselt
magas egyházi méltóságokat, de ma főleg arról ismert, hogy Dacia római
feliratos köveit gyűjtötte igazi humanistaként.
Csánki Dezső (1857-1933) megvizsgálta kizárólag latinul írt leveleiket.
Arra a következtetésre jutott, hogy a magyar földrajzi nevek írásmódja
és ismerete szerint kétségtelenül jól beszélt mindegyikük magyarul is.
5. Hagymási Bálint (1490- ? ): Varasdon született köznemesi családban.
Humanista nevén Valentinus Cybelius Varasdiensis. Szatmári György pécsi püspök
támogatásával Itáliában tanult, a bolognai egyetemen. 1512-től pécsi és
székesfehérvári kanonok. Latinul írt több verse, így pl. egy Szatmári Györgyöt
éltető is fennmaradt. Leghíresebb alkotása a "Művecske a bor meg a víz
dicséretéről és kárhoztatásáról" megírására egy
pécsi humanista symposion szolgáltatott alkalmat 1517-ben. Ezzel válaszolt
Hagymási a borivókat dicsérő
Macedóniai László , szerémi püspök érveire.
A török előretörését követően a magyar történelemben egyre nagyobb számban
tűnnek fel horvátok, szlavónok most már nem csak mint értelmiségiek. Erre is
néhány példát hozok fel:
1. A legismertebb talán Utješenović Fráter György(1462-1551), aki ősi magyar
család tagja volt, de a család egyik ága Horvátországba került, ahol olasz
rokonságot is felvett. Ő is innen lépett a magyar történelem színpadára.
2. A magyar történelemben meghatározó szerepet betöltő Szapolyai család is
Szlavóniából származik
3. Kamicsáczi Myslenovith Marko a magyar történelembe Horvát Márkként vonult be.
Ő lett Kinizsi Pál özvegyének férje.
4. Brodarics István, pécsi és váci püspök, a Mohácsi vész legfőbb krónikása
lesz.
5.Marko Stančić a mi történelemkönyveinkben szintén Horvát Márk néven szerepel,
ő maga is ezt a magyaros nevet használta már élete második felében, többek közt
Szigetvár kapitányaként küzd a török ellen, és a Dél-Dunántúl hódoltsági részét
is elég következetesen adóztatja.
6. Nikola Šubić Zrinski, nekünk Zrinyi Miklós, horvát-szlavón bán, dunántúli
főkapitány, a szigetvári hős.
7. Nikola Jurišić. A már régebb óta Ausztriának elzálogosított, németek lakta
Kőszeg várát és birtokát a zenggi születésű Jurišić kapja meg Ferdinándtól, aki
több tízezer horváttal egyetemben erre a területre települ át. Később a
kőszegi hősként vonul be a magyar történelembe. Burgenlandban ma is a horvát a
legnagyobb nemzeti kisebbség, nem a magyar.
8. Sztárai Mihály reformátor.
9. Nem csak a Zrinyiek lesznek részesei a magyar történelemnek, hanem a
Frankopanok, magyarul Frangepánok is. Kristóffal ( Krsto Frankopan Brinjski) a
horvát-szlavón-dalmát bánnal lépnek be a magyar történelembe.
A török előretörésekor azonban a magyarokban csalódva a horvátok egyre inkább a
Habsburgok pártjára álltak. Ekkor már megfogalmazódnak azok az érzelmi alapon
álló vádak is, amik a 19.századból ismerősek pl. a"gőgös magyarok". 1527-ben a
horvát nemesség formálisan szakított a Magyar Királysággal. Ez a hangzatos
kardcsörtetést egyelőre nem követte semmi érdemi lépés, sőt a horvát nemesek
közt sok Szapolyai-hívő is volt kezdeteben, hiszen a család innen
származott.(pl.Frangepán Kristóf). 1529-ben bekerült Ferdinánd titulusai közé a
rex Sclavoniae cím, amit korábban a magyar királyok soha nem viseltek. 1558-ban
összeolvadt a horvát szábor és a szlavón tartományi rendi gyűlés Zágrábi
székhellyel, és ez lett a horvát–szlavón nemesség legfontosabb közös fóruma,
szakítottak a magyar kapcsolatokkal. Ezzel Horvát-Szlavónország elindult az
önállósodás hosszú, rögös útján, amely útról még olyan kiválóságok sem tudták
letéríteni, mint pl. Zrinyi Miklós a költő-hadvezér, aki bizonyos szempontból
már "árulóvá" is vált a horvátok szemében.
Néhány általam felhasznált cikk, tanulmány és könyv, ezek zöme
most rajta van a Interneten:
Pálosfalvi Tamás: Vitézek és Garázdák. A
szlavóniai humanisták származásának kérdéséhez
Pálosfalvi Tamás: Mátyás és szlavóniai nemesség
Pálosfalvi Tamás: Szlavónia a késő középkori Magyar Királyságban
Zsoldos Attila: "Egész Szlavónia" az Árpádok királyságában
C. Tóth Norbert: Garázda Péter– Egy javadalomhalmozó egyházi mint politikai
áldozat?
Gál Judit: Az Árpád-házi királyok és hercegek ünnepélyes bevonulásai a
dalmáciai városokba
Szentmártoni Szabó Géza: Janus Pannonius szülőhelyéről
Tóth István: Janus Pannonius származása
Varga Szabolcs: Szlavónia a kora újkorban
Weisz Boglárka: A nyesttől a kunáig
Sokecsevits Dénes: A horvátok
története
Fedeles Tamás:„Eztán Pécs tűnik szemünkbe”
Bilkei Irén:
Adatok Zala megye Mátyás-kori történetéhez
Szigeti János: Magyar emlékek nyomában Zadarban
Zolnay László: Nagy
Lajos király és családja a zárai Szent Simon-ezüstkoporsón
Szlavónia és Varasd
|
|
Zágráb-Zágreb, a székesegyház tornyai a város felett.
|
|
|
Mária Mennybemenetele-székesegyházat Szt. László idején kezdték el
építeni, majd a tatárjárás után újjáépítették. Több mint 80m-es
hosszával a Magyar Királyság egyik legnagyobb temploma lett. A kapu
felett ma is Szt. István és Szt. László szobra van. 1880-as évig nagyon
sok középkori részlete volt még az addig csak egyetlen toronnyal
rendelkező templomnak. Ekkor Zágrábban komoly földrengés volt. Ezt
követően teljesen átépítik a templomot neogót stílusban. Az átépítők
közt ott találjuk a Friedrich von Schmidtet, aki már Pécsről ismerős
kell hogy legyen. Nála azonban nagyobb szerepe volt egy tanítványának, a
később honosított német Hermann Bollénak.
|
|
|
Valamennyi európai püspökváros önálló része volt a káptalani városrész.
Láttuk már, hogy Pécsen is külön megerősített erősség volt a Püspökvár,
ez még markánsabb volt Zágrábban. A város két dombon terült el. A
Káptalandomb (Kapitol) volt a püspökség városa. Ez önálló falakat
kapott, amelynek egy megmaradt tornyát látjuk a képen. A másik dombon
feküdt a Felsőváros (Gradec), alatta a falakon kívüli Alsóváros.
Zágráb Pécshez hasonló gazdag püspökség volt. A mohácsi vész előtt
Esztergom, Várad és Pécs jövedelme 26 ezer forint körül mozgott, ezzel
vezették a rangsort. Tőlük nem volt messze lemaradva Zágráb a 20 ezer
forintos éves jövedelmével. Az összevetés Pécs és Zágráb közt abból a
szempontból is helytálló, hogy a két város bizonyos szempontból
vetélkedett is egymással, elsősorban a távolsági kereskedelem terén, a
püspökségeik pedig a déli befolyás tekintetében. Ez a vetélkedés a
Nagy Lajos utódlását követő belviszályok alatt konkrét fegyveres
konfliktusba is torkollott, amikor a Horváti János macsói bán és
testvére Pál zágrábi püspök Palisnai János vránai perjellel
szövetkezve dél-dunántúli befolyásuk kiterjesztése érdekében lerohanták
Pécset. Később Zsigmondnak csak nagy küzdelem árán sikerült a
Horváti-klánt visszaszorítania.
|
|
|
A Felsőváros (Grádec) volt a világi központ. Ennek a városrésznek a
legnevesebb temploma Szent Márk-templom. Itt tették le
szlavón bánok az esküjüket. A templom nem nagy, kb. csak 38 m-es,
hosszával alig nagyobb, mint egy mezővárosi templom. Zágráb legnagyobb
"polgári" temploma nem itt a Gradecben állt, hanem a Gradec és a
Kapitol közti piactéren, a Dolacon.
|
|
Lotrščak-bástya a Gradecet körülölelő várfal egyik maradványa.
Zágráb a Kubinyi-féle városkategóriák szerint elsőrendű város volt,
tehát még Pécset is megelőzte.
Már az Anjouk alatt 3000 fő körüli népessége volt, ami a középkor vége
felé elérhette 5-6 ezret is.
Ezzel benne lehetett a tizenöt legjelentősebb város közt a Magyar
Királyság területén.
|
|
|
Varasd- Varaždin volt a szlavón vidék második legfontosabb
városa, bár hivatalosan csak Mátyás alatt lett a szlavón bán
területe. A képen a Szent Miklós- templom tornyát látjuk, egy
1494-es felirattal és egy torzfővel. Ma ez a templom is barokkoson
átépített.
|
|
|
Varasd az 1550-es években kialakult új végvárrendszer egy fontos
vára volt, a Szlavón(Vend)-főkapitányságnak lett székhelye. Zágráb is
jogilag Varasd alárendeltje lett. Olasz hadmérnökök által átépített
külső várának ma már csak átépített bástyája maradt fenn. Ma belváros
barokkos hangulatú, sok templommal,palotával.
|
|
|
A belső vár hosszú fejlődési folyamat eredményeként alakult ki. A várat
először a 12. században említik mint ispánsági várat. A 14. század végén
a Cillei grófok kapták meg és gótikus stílusban újjáépítették a
várat. A Cilleiek után Corvin János lett az ura.
|
|
|
A vár a 16. században élte fénykorát, amikor reneszánsz stílusban
átépítették. Az építkezések 1544-ben indultak Domenico dell'Allio
itáliai mester irányításával. Ekkor épült a képen látható reneszánsz
belső udvar is. A vár a 16. század végén az Erdődyeké lett, akik több
részét barokk stílusban építtették át.
|
|
|
Varasd főtere a városházával. A ma barokkos díszítésű épület 1527
óta folyamatosan a városvezetés székhelye. Mint ilyen, szinte példa
nélküli az egész Kárpátmedencében. Tömegében, alaprajzában tökéletesen
felismerhető a késő gótikus eredete. Az előtte lévő tér is a középkor
óta azonos alaprajzú.
|
|
Autor Modzzak - Vlastito djelo postavljača, Javno vlasništvo,Wikipédia)
Kőrös-Križevci: Szent Kereszt templom.
A Szent Kereszt-templom semmi esetre sem tekinthető jelentős templomnak.
33m-es hosszával csak egy átlagos mezővárosi templomnak számít. Kőrösnek
ma nyolc temploma van, ezek közül több középkori eredetű, de egyik sem
jelentős. Városfalait a 19.század végén mind lebontották, így ma már
szinte semmi nem utal arra, hogy a középkor derekán még Zágrábnál is
nagyobb népességű városvolt. Az
Első Katonai Felmérés
idején még 8 hektáros vára látható volt. A téglalap alakú vár sarkain
egy-egy olaszbástya volt. Kőrös vármegye másik fontos
városa, Kapronca (Koprivnica)még ennyi emlékkel sem rendelkezik.
|
|
(Autor
Croq
-
Vlastito djelo postavljača,
CC BY-SA 3.0,
Poveznica)
Csázma (régiesen Csezmice)-Čazma: Szent Mária Magdolna templom.
Egyesek ezt a várost tartják Janus Pannonius szülőhelyének, de a
nagy költő és politikus szülőhelye körül egyre nagyobb a bizonytalanság.
A fő gond az lehet- mint Engel Pál kimutatta-, hogy Kőrös vármegyében
volt egy másik, gyakran Alsócsezmicének nevezett Csezmice is, így Csázma
és Csezmice adatai keverednek. Alsócsezmice Janus valószínű szülőhelye,
- de egyesek ezt is megkérdőjelezik- elpusztult a történelem
viharaiban. Csázma jelentős hely volt . 1222- ben István, zágrábi
püspök társaskáptalant alapít itt, majd rá négy évre letelepíti a
domonkosokat. Román kori eredetű, nagyméretű - 46m hosszú- templomuk ma
is Szlavónia legfontosabb román kori emléke. IV.Béla azért telepíttette
ide a domonkosokat, hogy azok a Balkánról felszivárgó bogumil eretnekek
ellen fellépjenek.
|
|
A Varasd vármegyei Lepoglava (horvát és magyar neve megegyezik)
az egyik legjelentősebb pálos kolostor volt a Magyar Királyságban.
Az1400 körül épült nagyméretű templomot és kolostort Corvin János
építette át. Hiába eskette fel Mátyás király az ország főurait, azok nem
választották meg törvénytelen fiát királynak, hanem a szlavón-horvát
bán címmel felruházva, csontmezei veresége után Szlavóniába
"száműzték". Itt, miután VI.Sándor pápa a Sforzák kérésére
felbontotta korábbi per procuram (képviselők útján) kötött
házasságát Sforza Biankával (amit még Mátyás király ütött nyélbe)
elvette Beatrica Frankopant, amellyel elindult a
Frangepánok "beemelődése" a magyar történelembe.
Az itteni pálos templom mérete elérte a budaszentlőrinci templom
méretét, de maga a kolostora kisebb volt. Budaszentlőrinc török kézre
kerülésekor a pálos rend magyarországi központja ide költözik. Corvin
Jánost is ide temették,
sírköve
ma is itt van.
|
 |
Atyina (Voćin, Körös vm.) volt ferences templom.
Szlavónia egykori sűrű kolostorhálózatának egy szép, fennmaradt emléke ez a ferences templom. |
 |
| Két özvegyen maradt Ujlaki testvér, Katalin és Fruzsina jóvoltából telepedtek le itt az obszervánosk, 1490-96 közt. 1535-ben még 8 szerzetes él itt, több laikus testvérrel, a közelben pedig beginaház is volt. Ezt követően azonban már nem hallunk az itteni kolostorról, amit a körülötte álló várossal együtt 1543-ban elfoglaltak a törökök. |
|
|
Ozaly-Ozalj (Zágráb vm.)vára is a 13. században épült. Kezdetebn
a király kezén volt, de aztán a Babonicsok uralma alá került. A környék
kiskirályainak, a Babonicsoknak az uralmát Károly Róbert 1327-ben
töri meg. Zsigmond adja majd tovább a Frangepánoknak, majd a szigetvári
hős, Zrinyi Miklós lesz a birtokosa. A család kezén van egészen Péter
kivégzéséig, és az azt követő vagyonelkobzásig. Itt született
Zrinyi Ilona.
|
|
Trakostyán (Trakošćan, Varasd vm.) várát a Cilleikkel kapcsolatban
említik először. A nagy hatalmú család kihalás után Corvin János
is ura volt, majd a Gyulayak következnek. Utánuk a Draskovichok
tulajdona volt évszázadokig. A Draskovichok azon horvát főnemesek közé
tartoznak, akik a magyar történelemben nem játszottak fontos
szerepet, egy 17. századi győri püspök és egy 18. századi erdélyi
főparancsnok kivételével inkább hazai földön tevékenykedtek.
|
 |
Raholca (Orahovica- Kőrös vm.) várának romjai. A gótikus kápolna maradványai.
A várat először a 14. század elején említik, de mai formájában az Ujlakiak alatt épült ki a középkor vége felé. Mohács után Móré László szerezte me, feltehetően az idején épült ki a nagy déli rondella. Ez sem akadályozta meg az 1543-as török elfoglalását. Az Oszmán birodalomban szandzsáksági székhely volt. |
 |
| A várrom meglehetősen impozáns, csaknem egy hektárnyi területen terül el. Sokan Szlavónia legnagyobb várának mondják. A falak pedig szinte teljes magasságban állnak helyenként. A török kiűzése után sorsára hagyták. |
|
|
Komin ( Kőrös vm.) falusi temploma arra jó példa, hogy a
török előretörése a falusi templomok erődítésére késztette Szlavónia
népét is. A török egyébként Zágráb vármegye kisebbik részét, Kőrös
vármegye felét, Horvátországnak is mintegy felét hódította meg.
Varasd vármegyét nem érte el a török.
|
|
Csáktornya-Čakovec a középkorban Zala vármegyéhez tartozó
Muraközben feküdt, nem tartozott Szlavóniához. Nyugatnál is érinteni
fogjuk, de az Ernusztok, Zrinyiek révén kötődik ehhez a vidékhez is.
A stájer eredetű Hahót nembeli Csák volt az építtetője,és egy
Árpád-korban elterjedt névadási forma alapján kapta nevét. (Lásd pl.
Simontornya) Urai voltak a Lackifiak, Kanizsaiak, Cilleiek, mígnem
elérünk Ernuszt Jánoshoz. Közismert,hogy Mátyás király hatalmának
kiépítése során új értelmiségi és oligarcha rétegre támaszkodott,
akiket vagyonos pozícióba emelt. Itt a már többször említett szlavónokra
gondolunk elsősorban (Vitéz János, Janus Pannónius, Garázda Péter), de
az ő idején emelkednek fel a Báthoriak, Szapolyaiak,Kinizsi Pál stb.
Ebbe a körbe illeszkedik Ernuszt János is,aki furcsa karriert futott be.
A bécsi zsidó, majd Budán kikeresztelkedő kereskedőről pontosan nem
ismert, hogy hogyan került a király környezetébe. 1462-ben Mátyás
egyik udvari beszállítója volt még csak, majd viharos gyorsasággal övé
lett felvidéki bányavárosok ügye, majd kincstartó is lett, ebben is a
szépen lassan kegyvesztetté lett Janus Pannoniust váltotta.
Nem tudjuk, miért lett Vitéz János és Janus Pannonius kegyvesztett ami a
király elleni zendülésig vezetett, a legvalószínűbb okra Szakály
Ferenc célzott egy írásában: egyszerűen a csehországi hadjárataihoz
benyújtotta Mátyás a számlát az általa "felnevelt" oligarcháknak, az
esztergomi és pécsi jövedelmeik tekintélyes részét visszakövetelte. Ez
Vitéznek és Janusnak nem tetszett. (Persze Vitéz és Janus is a
kortársaknak azt próbálta beállítani,hogy a haza iránti felelősség
mozgatta őket, de a történelemben a magasztos eszmék ritkán a az
igazi mozgatórugók.) Ernuszt nem volt az összeesküvők közt, így
aztán hűségét Janustól örökölt címekkel jutalmazta a király.
Ernuszt János lett a horvát-szlavón bán, fia Zsigmond (mégiscsak
nagyon "meredek" lett volna egy volt zsidó erre a posztra) a pécsi
püspök. Mátyást még az sem zavarta, hogy Zsigmond nem is volt pap.
Az Ernusztok kihalása után a Zrinyiek lesznek urai.
|
Horvátország
|
|
Zengg-Senj Horvátország legfontosabb városa volt. 1184-től a
templomos lovagrend fennhatósága alá került, ami az 1270-es évekig
tartott. Ezt követően Frangepánoké lett. Mátyás szabad királyi városi
rangra emeli. A város nem nagy, mintegy 8,5 hektáros területet
vesznek körbe falak. A mediterrán városok sűrűségével számolva
(ami jóval meghaladta a magyar városokét) sem lehetett 2000 főnél több a
lakossága, A XVI. század első felében erősödtek a török támadások,
maga Zengg a török által meghódított területekről menekülő lakosság
menedékhelye lett. Ekkortól a hegyek közül idemenekülő délszláv nép, az
uszkók központja lesz. Az uszkókat a mi hajdúink mintájára félreguláris
szabadcsapatoknak képzelhetjük, de a velenceiek szemében csak közönséges
kalózok voltak.
|
|
|
1558-ban az uszkók vezérének, Iván Lenkovicsank a parancsára a Zengg
fölé magasodó Trbušnjak-dombon, az egykori pálos kolostor lebontásával
építik meg a Nehaj-erődőt, az uszkók sasfészkét.A sok kellemetlenséget
okozó uszkókat Velencének csak a 17. század elején sikerült
megreguláznia.
|
|
Zengg: A székesegyház homlokzata.
Tipikusan olaszos, románkori templomhomlokzat, mint amilyent az
Adria partján sokfelé találunk.
Zenggben III. István magyar király 1169-ben alapította a
püspökséget a spalatói érsekség támogatásával.
Így ez a püspökség a magyar egyházszervezettől független lett, sem
az esztergomi, sem a kalocsai érsekség alá nem tartozott. Ez persze nem
azt jelenti,hogy az itteni püspök soha nem vállalt sorközösséget a
magyarsággal. A mohácsi csatában is kis bandériuma élén Zsivkovich
Ferenc, zenggi püspök is elesett. Ugyanakkor a horvát nemzeti ébredésnek
is városa Zengg, mivel a
glagolita
műveltség egyik központja volt. Egyedülálló módon a XIII.század közepén
IV.Ince hivatalosan is engedélyezte a zenggi püspöknek a glagolita
írás, a horvát nyelv és liturgia használatát. Zenggben a 15. század
végén alapított glagolita nyomda is működött, amely az egész
Balkán egyik első nyomdája volt.
|
|
(Készítette:
Bojovnik
- A feltöltő saját munkája,
CC BY-SA 4.0, Hivatkozás)
Vrána várának romjai. Vránában a Templomos Lovagrend vára és
perjesége működött. Igen jelentős központtá nőtte ki magát, és a
királyság egyik fontos egyházi központja lesz. III. István
kir. (ur. 1162–72) korában az adriai Tengerfehérvár közelében
alapították. A Szentföldre vezető út egyik fontos állomásaként
biztosította, hogy a zarándokokat segítő, betegeket ellátó anyagi és
pénzbeli küldemények eljussanak keleti társaikhoz. Feloszlatásuk, 1312
után a a várat a kolostorral és birtokaikat a johanniták kapták
meg. A perjelség nagy területű birtokai nagyrészt Somogyban ( pl.
Csurgó) és Szlavóniában voltak. Itt működött a magyarországi
rendtartományuk székhelye, perjele. A 14. század vége felé gyors
hanyatlásnak indult Előbb magánkézbe került, majd 1409-ben Velence
elfoglalta, perjelei ezután többnyire Peker várában (Körös vm.)
tartózkodtak.
|
|
|
Klissza- Klis vára akkor vonult be a magyar történelembe, amikor
IV. Béla a tatárok elöl menekülve királyságának legurbanizáltabb
térségbe, az akkor éppen a Magyar Királysághoz tartozó Dalmáciába
menekül. Itt előbb a Horvátországhoz tartozó, a templomosok birtokának
számító Klissza várában húzza meg magát, majd innen megy Spalatoba. A
város azonban nem fogadta be, mert félt, hogy miatta ostormolják majd
meg a tatárok, így a jól védhető, akkoriban mocsarakkal körbevett Trau
városába menekült. Mint ismeretes a tatárok sem Klissza várát, sem Traut
nem tudták elfoglalni. Itt született meg Margit nevű lánya, aki később
Árpád-házi Szent Margit néven vonult be a történelembe. Viszont itt is
halt meg két lánya Katalin és Margit. (Nem elírás, a korábban meghalt
lánya nevét később újra adta.)
|
Dalmácia
|
|
Zára-Zadar, a Szűz Mária-templom. Bencés apácakolostor temploma volt.
Tornyát könyves Kálmán jóvoltából építették, aki a következő feliratot
helyezte el rajta:
Urunk Jézus Krisztus megtestesülésének 1105. évében. A győzelmet
követően és a béke Istentől elnyert jutalma után, miután bevonult
Zárába, Kálmán Magyarország, Horvátország és Dalmácia királya, saját
költségén építtette és emeltette Szűz Máriának ezt
a tornyot.
Zára Dalmácia legfontosabb és legnagyobb városa volt. Falai 30 hektárnyi
területet öleltek körül, ezzel a bekerített területet tekintve
akkora volt, mint Buda, kétszer akkora mint Raguza. A mediterrán városok
népsűrűségét tekintve lakosságszáma is el kellett, hogy érje Buda 15
ezres lakosságszámát. Mégsem találjuk a legnagyobb városaink közt, mert
ezt a lélekszámot már mint velencei birtok érte el.
|
|
|
Zára számos magyar emlékkel rendelkezik, és egyszer talán még egy külön
blogbejegyzést is megérdemelne. Most a Szent Simeon templomot emelném
ki. Maga a templom is nagyon érdekes, ahogy az antik oszloprendeket
beépítették a középkori templomba, de számunkra az oltárkép alatt
látható Szent Simeon ereklyetartó az igazán érdekes. A szentnek a
városban nagy kultusza volt, és amikor I.Lajos visszaszerezte a
várost, akkor ennek méltó emléke lett a Lajos felesége által
adományozott új ereklyetartó. A 245 kg ezüstből készült aranyozott
ereklyetartó 14 képben mutatja be Szent Simeon és Erzsébet
királyné családjának jeleneteit.
|
|
A Szent Simeon ereklyetartó. Az 1380 körül készült ezüst
ereklyetartó nagyszabású alkotás. Alkotóját nem ismerjük, de sok
mindenki szóba jött az olasz Franciscus de Mediolanotól a Kolozsvári
testvérekig. (Zolnay László szerint viszont Franciscus de Mediolanotól
fel is véste a nevét.) Erzsébet királyné rendelte meg, rajta többek közt
Nagy Lajos zárai bevonulását is ábrázolta, természetesen úgy, hogy a
zárai nép leborulva hálálkodik a királynak. (jobb oldali jelenet.)
Háttérben Szent Simeon ereklyéje, és Nagy Lajos flottája. Egyébként
Zolnay szerint a szent ereklye egy egyiptomi múmia.
A szent sírládáját légies könnyedséggel tartja két angyal. A
barokkos angyalok törököktől zsákmányolt ágyukból készültek.
|
|
|
Tengerfehérvár (Biográd na Moru) ma műemléki szempontból teljesen
jelentéktelen település. Pedig a Könyves Kálmánig fennálló önálló Horvát
Királyság fővárosa volt. Itt koronázták horvát királlyá Könyves Kálmánt.
Zára és Velence egyaránt féltékeny volt felemelkedésére, ezért a 12.
században a velenceik feldúlják, és soha nem tért már igazán
magához.
|
|
|
Szebenikó- Sibenik városi rangját III. István magyar királytól kapta
1167-ben. Ma már nem látható középkori falai 11,2 hektárt kerítettek be,
ami alapján 4-5 ezer lakosa lehetett. A székesegyházáról híres városnak
nincs igazán magyar vonatkozású emléke.
|
|
Trau-Trogir IV. Béla idején még kiemelkedően fontos város volt. A
13.században már kiépült a teljes 6,2 hektáros sziget, körítőfalai kellő
biztonságot nyújtottak a tatárok elől. A szigeten mintegy 2-2,5 ezer
ember élhetett csak, ez azonban a 13.században még meglehetős nagy
lélekszámnak számíthatott. Trau IV. Bélát hűségesen védte a tatárok
ellenében, hálából a IV. Béla a városnak adta ajándékul koronázási
palástját. Ma is megtekinthető itt egy Szt. Mártont ábrázoló
textildarab, amit a palást darabjának mondanak, de valójában ez egy
évszázaddal későbbi.
|
|
|
Székesegyháza egész Dalmácia legszebb románkori emléke. Építtetője
Treguanus (1185 k.-1254) püspök olasz származású, kultúrájában is
olaszos lehetett, legalábbis ezt mutatja székesegyháza. Ő egy
ideig Bernát, későbbi spalatói érsekkel együtt működött a Magyar
Királyságban, Bernát vitte magával Dalmáciába.
|
|
Spalato -Split: A székesegyház tornya. A város védőszentjéről elnevezett
Szent Domnius székesegyház rendhagyó épület, mint amilyen rendhagyó
Spalato maga is. Spalato Diocletianus 4 hektáros palotájának romjain
épült, Diocletianus mauzóleumából alakították ki a székesegyházat.
Így az nyolcszögű, centrális, meglehetősen kicsi épület. Viszont már
614-ben az épület püspöki templom volt, később az érsekség temploma
lett. Spalato magyar vonatkozása, a még Zadarnál is hosszabb -187
éves - magyar fennhatóság mellett, hogy IV. Béla Klisszában elhunyt
leányai a bejárat feletti kőkoporsóban nyugszanak. A székesegyház
legfőbb donátora IV.Béla és felesége volt. A székesegyház kapuját
két oldalról őrző oszlopok tövét eredetileg egy-egy három alakból álló
szoborcsoport díszítette. A baloldali hármas csoport középső alakja
Laszkarisz Máriát, IV. Béla feleségét ábrázolja. A másik oldalon az
oszlop tövében viszont most csak két alak van. A harmadik IV. Béla volt,
de eltávolították, helyette egy velencei torzfő látható ma. Ez is utal
arra, hogy a tatárjárás után a király és a mindenkori Magyar
Királyság, és a város viszonya nagyon megromlott.
|
|
|
|
Dalmáciában ahogy haladunk dél felé, úgy lesznek a magyar fennhatóság
évei egyre hosszabbak, ugyanakkor egyre lazábbak. 1358-tól 1526-ig
egyfolytában névleg magyar fennhatóság alatt volt Raguza, a mai
Dubrovnik. Közben persze virágzott az önálló Ragusai Köztársaság. A
teljes önkormányzattal bíró köztársaság legfőbb kötelezettség például
Mátyás király felé annyi volt, hogy néhány gályát időnkét a magyar
király rendelkezésére bocsájtottak, és évente fizettek 500 Ft-ot.
Ez néhány közepes mezőváros éves adója. Néhány behódoló
hangvitelű dicshimnusz zengedezése is "kötelességük" volt, amit később
néhány magyar történész hajlamos volt "szellemben, lélekben is
Magyarországhoz tartozott"-nak kommentálni. 500 Ft Ragusának bőven
megért annyit, hogy a Magyar Királysággal sakkban tarthassák
Velencét. 1526-ban viszont felrúgták ezt a szerződést is, felismerték,
hogy a Magyar Királyság hatalmának vége, és ebben sajnos igazuk lett.
|
Tartalomjegyzék
Mennyire volt jelentős állam a középkori Magyar Királyság?
A régiók körüli dilemmák
A 13. századi új korszak
A bortermelés, mint húzóágazat
Az ércvagyon negatív hatása a gazdagságra
Olvasztótégelytől az ország szétszakadásáig
A muszlimokról
Városainkról, és a Kubinyi-féle centralitási pont rendszeréről
Néhány város falakkal határolt alapterülete
Régiók
.jpg)