2020. február 3., hétfő

Szajk /Seike: A kálvária és a Bálint-kápolna

 
A szajki kálvária azért jelentős  a Schwäbische Türkei emlékei közül, mert ezt egy pécsi "professzionális szobrász" készítette egy falusi közösségnek. Alkalmas tehát arra, hogy összehasonlításokat tegyünk a falusi mesterek alkotásai, és a egy tanult szobrász műve közt.

 
Bartalits Mihályról (1809- 1879) van szó, akinek legismertebb alkotása a pécsi székesegyház legelső apostolszobor sorozata. (A képen Péter látható, a szobor a többi apostolszoborral együtt a Székesegyház melletti Gosztonyi-kőtárban áll.) Nem kívánok részletesen foglalkozni Bartalits Mihály életútjával. Ez a hivatkozott irodalomban megtalálható, de röviden fel kell vázolni életét. Bartalits Kalocsán született, és valószínűleg helyben szobrász-inaskodott, majd Pesten tanult. Klobusiczky Péter kalocsai érsek -felfigyelvén tehetségére- német tanulmányútra küldte, majd hazatérte után Kalocsán és Pesten dolgozott. Házasság révén került Pécsre 1833-ban, ahol hamarosan Szepesy Ignác, majd Scitovszky János pécsi püspök lesz a legfőbb foglalkoztatója. A gyorsan emelkedő pálya csúcspontja - de bizonyos szempontból fordulópontja is-  a Székesegyház 4 méter magas, 40q-ás apostolszobrainak az elkészítése volt. A munka nagyon elhúzódott, pereskedések kísérték, miközben a mester sok más munkát is bevállalt. Mire a szobrok elkészültek, Girk György lett az új püspök, aki elődei után már nem foglalkoztatta Bartalitsot, aki így egyre szerényebb megrendelői igényeket is ki kellett hogy elégítsen. Elképzelhető, hogy presztízsvesztésében szerepet játszhatott az is, hogy a szobrokat (nyilván spórolásból) gyenge minőségű budafai homokkőből faragta, amelyek állapotát csak tovább rongálta a festésük. Így felállításuk után néhány évvel már jelentkeztek a problémák, és mára már kifejezetten  rossz állapotba kerültek. Az is tény, hogy halála után özvegye  nehéz anyagi helyzetbe került, élete végére tehát nem sok megtakarítása maradt.


1857-ben már egy kisebb vidéki mezőváros kálváriáját is elvállalja (Dombóvár) Valószínűleg ekörül, és az ő keze által  készülhet a szekszárdi Szt. János és Pál-templom keresztje is, amely nagyon hasonlít a dombóvári kereszthez. 

A jobb lator.
1861-ben egy alig 800 fős, átlagos  baranyai "sváb" faluban, Szajkon  vállalja el a a kálvária szobrainak kifaragását.  Egy olyan nagyságrendű faluban dolgozik, ahol korábban szinte csak a Nádasd környéki falusi kőfaragók dolgoztak. Ebben az évben készít el a tolnai, szintén sváb falu Mözs /Mesch  Szentháromságoszlopát is. .

A bal lator.
Az alábbi képek 2006-ban készültek. Egy nagyon lényeges dologban eltérnek a ma látható állapottól. A szobrok a legutóbbi helyreállításkor egyszínűek lettek. A 2006-os állapot még talán az eredeti színezésnek felelhet  meg. Bartalits idején még általános volt a szobrok, sírkövek festése.

Bartalits főként a változó minőségű budafai homokkövet használta, de sokszor a jobb minőségű mészkövet is használta. A nádasdiak  a Nádasd és Varasd környéki gyenge minőségű homokkövet faragták.

Amivel nem vetélkedhettek a nádasdiak, az a művészi képzés során elsajátított anatómiai tudás, ami pl. Jézus lábának kivitelén is látszik. Bartalits a szenvedő  Krisztus testét a klasszicizmustól távol álló, inkább még barokkos hagyománynak számító, "expresszív naturalizmussal" faragta ki.  Nehéz megválaszolni azt, hogy stílusa mennyire hatott a Nádasd környékiekre, de az kétségtelen tény, náluk is megjelent a 19. század második felében egy ilyen "expresszív naturalizmus", de természetesen nem Bartalits színvonalán. Az is tény, hogy mezővárosi munkáiban már több a klasszicizáló jelleg.

Mária Magdolna.
Azt tudjuk, hogy több nádasdi falusi mester Pécsen inaskodott. Bartalits fennmaradt nevű segédei közt egyetlen nádasdi névvel nem találkozunk, ami nem meglepő, hiszen az olcsóbban dolgozó falusi mesterek konkurenciát jelentettek számára.


Mária Magdolna arca.

Mária. Érdemes összehasonlítani a nádasdi kálvária 1870-ben készült hasonló alkotásával, ami egy helyi mester műve.
Szent János feje.

Bartalits itt sokkal jobb minőségű követ használt, mint a nádasdiak. 

A kálvária mellett áll a kis Szent Bálint és Vendel kápolna 1760-ból.

A kápolmáról L.Imre Mária így ír:
"A hagyomány szerint a falu népe 1760-ban fogadalomból emeltette a kápolnát, hogy bajban betegségben Szt. Bálint oltalmát elnyerje. Mivel a helybeliek „...nemcsak ember, hanem az állatok patrónusához is folyamodtak", így került Szt. Vendel az oltárképre. A püspöki ornátusban, pásztorbottal ábrázolt Szt. Bálint lábainál egy vak leány térdeplő alakja látható. Jellegzetes a kompozíció megoldása, hármas tagolása, a kétoldalt álló védőszentekre felhőkből a passaui Segítő Boldogasszony (Mária Hilf) tekint le. Az 1950-es évekig mindkét szent, Bálint (febr. 14.) és Vendel (okt. 20.) ünnepét is megülték. Olyankor processzióval mentek ki a kápolnához, ott misét hallgattak, és elimádkozták a Mindenszentek litániáját."


Felhasznált irodalom: 
Sonkoly Károly: A pécsi székesegyház Bartalits Mihály készítette első apostolszobrai
L. Imre Mária: Szakrális táj és kultusz a pécsi egyházmegyében II. Kálváriák és a passió emlékei
L. Imre Mária: „Szent Bálint, gyógyítója lelki és testi szükségeknek”
https://www.kozterkep.hu/kereses?alkoto=Bartalits&kereses=Mehet 
http://csendhegyek.blogspot.com/2013/08/dombovar-kalvaria.htm