 |
| A Kalotaszeg gyönyörű templomának leírását egy igazi klasszikus alapján tesszük meg, Malonyay Dezső A magyar nép művészete című könyvét használva. Az 1907-ben kiadott könyvében Malonyay így ír a templomról: "A templomot 1833-ban bővítették, a hátulsó rész 1764-ben készült. Pompásan van elhelyezve. A dombtetőn gyönyörűen emelkedik ki az ívesen ácsolt, kiugró harangházból a finom, karcsú torony s helyes arányban van a sarkokra helyezve a négy melléktornyocska. A könnyű faalkotmány fehérre meszelt síma falon nyugszik, komoly, egyszerű, templomhoz illő síma falon. Csak a szögletein vannak pillérféle sávok s felettük, alattok összefogja, körülövezi a torony falait egy párkány, egy barázdált lap, valami igen sajátságos, egészen eredeti és teljesen ide illő díszítés. Minden oly könnyed, egy-két újjnyi vastagságú, - csak vakolat. .. Csak ha egészen a templom közelébe megyünk, akkor vesszük észre, hogy az a primitiv falusi építő ösztönszerűleg tudta a Parthenon építésének egyik titkát s azok az egyszerű egyenesek nem is egyenesek, hanem görbék: a torony teste s pillérei, alig észrevehetően, de következetesen, befelé görbülnek, összehajolnak. Szerkezete, beosztása: célszerűen, józanul, nemes egyszerűséggel magyaros." |
 |
| "A toronyfal jó erős, hogy megbirja a harangzúgást. Födése egyszerű. Fajtánk kedvének s lelkének fiatalsága az a zamatos magyar cifraság, ami módjával jutott a toronyablak, meg az ajtó köré, - egyszerűen csak vakolatból az is." |
 |
| "Böcsületes, igaz érzésű művész-ember munkája ez; nem tukmált embereire kölcsönszedegetett idegen formákat, az egyszerű magyar templomon nem hazudott fából s vakolatból követ és kőfaragást, - dolgozott józanul, őszintén, fával és vakolással úgy, ahogy azt a fa és a vakolás anyaga s természete megkivánja. Őszinteségének s egyszerűségének jutalma az épület bájos finomsága, az egésznek szinte meg sem magyarázható harmóniája: befejezett, egész, körvonalaiban természetesen összesimuló; az egyszerű egyenes vonalakban sehol semmi bántóan meg nem törik, nehézkesség nincsen." |
 |
| "Bévül nagy négyszögletű terem, a két végén karzattal; elül bejárás a papnak s az asszonynépnek, oldalt a férfiaknak s a legényeknek." |
 |
| A templom festett famennyezetének készítőjéről már nincs túl jó véleménye, és a kor hangulatának megfelelő magyar kultúrfölény szemléletét magának téve így ír: "A kalotaszegi templommenyezetek javarészét a XVII. században (nyilvánvaló elütés a XVIII.századról van szó) renoválták s festegették újra a szász származású Umlingok - apa és fia, - de ők már csak inkább utánozták, művészi érzékük a magyar formák iránt nem volt, azokat nyilván egyhangúaknak találták s azoknak kimeríthetlen formagazdagságából ők meríteni nem tudván, otromba bizarságokkal mételyezték meg a tiszta magyar ízlést. " |
 |
| Umling Lőrinc szászkézdi származású volt, majd Kolozsvárra költözött. A kalotaszegi reformátusok közt igen népszerű lett, fiával legalább 28 templomba készítettek munkát 1742-1796 közt. |
 |
| Valószínűleg a gólya és a kígyó jelenete is "mételyezte" "a tiszta magyar ízlést " Malonyay szerint. Ez kedvelt motívuma lehetett Umlingnak, ha a templom több tábláján is megfestette. |
 |
| Vajon hogy vélekedett Malonyay a 42. zsoltár megidéző szarvasról? Kelemen Lajos viszont megbocsátóbb volt, amikor azt írta Umlingról:"Jóval több érdeme van, mint amennyi kárt tett azokkal a gyenge kísérletekkel, melyekben alakok és bibliai jelenetek festésével erejét meghaladó feladatokba kontárkodott." Ma már szerencsére más a megítélésük, és 2007-ben a Néprajzi Múzeum emlékkiállítással tisztelgett az Umlingok előtt. |
