Egy reneszánsz rejtély: A nyírbátori stallum

Báthori címer és egy gazdagon burjánzó zöldemberes-akantuszleveles torzfő a stallum egyik lapjáról.
A nyírbátori stallum a reneszánsz fafaragó-művészet  kiemelkedő alkotása.

Sárkányok. A stallum templomi ülőpad, de egyetlen egy keresztény jelképet nem találunk rajta. Annál több antik, mitológiai szimbólumot. Ez az olasz reneszánszban nem példa nélküli, de elképzelhető, hogy milyen idegenül hathatott ez egy nyírségi templom szentélyében. Ha oda készült egyáltalán. 

A stallum a nyírbátori múzeumban lévő fele. A padok háttámlái restaurálás miatt hiányoznak, de az intarziás táblák mind a Nemzeti Múzeumba kerültek.

1931-ig a stallum a nyírbátori református (korábban Szt. György) templom szentélyében állt, szemmel láthatóan másodlagos elhelyezésben. Ekkor a gyülekezet a padokat eladja a Nemzeti Múzeumnak. A baldachinnal is rendelkező, épebb padok hiányzó elemeit a csonka, baldachin nélküli padok elemeiből pótolják. A Nemzeti Múzeumba így egy valószínűleg soha nem létezett "ideális" összeállítás kerül.  A csonka stallumok Debrecenbe kerülnek, majd 1958-tól a helyi múzeumba , ahol ma is láthatók. A Nemzeti Múzeumban történő felállítása után írja meg Oberschall Magda az első monográfiát, ettől kezdve ismert a szakma és a nagyközönség előtt is.

Gorgó egy padvégről.
A stallum a következő, magyarra fordított felirattal árul el sokat magáról:
„Báthory György királyi főlovászmester és Báthory István temesi gróf és az Alsó Részek főkapitánya, nemkülönben Báthory András, Szatmár és Szabolcs vármegyék grófja, noha náluk jóval fiatalabb volt, mégis az ő fáradozásával fejeztetett be a kiváló mű, az Úrnak 1511. évében" Ez a feliratos tábla a Nemzeti Múzeumban lévő padon van.

Növényi motívumok egy padvégen.
1961-ben jelent meg Voit Pál mérföldkőnek számító tanulmánya. Ebben a pad háttámláinak intarziás feliratos tábláit is elemzi. A táblák közt több olyan van, amely könyvespolcokat ábrázol. A könyveken lévő feliratok a reneszánsz műveltségeszménynek megfelelően híres antik szerzők neveit tünteti fel. Ezek közül egy kivétel van, P. Maione, akit Oberschallnak nem sikerült azonosítania. Voit szerint a felirat helyes olvasata F.Marone, és szerinte ez az alkotó szignója. Sem Oberschall, sem Voit nem említi, hogy Vergilius teljes neve olaszosan Publio Virgilio Marone volt, a felírat helyes olvasata tehát esetleg  P. Marone, és Vergiliusra utalhat, egy szokatlan, olaszos alakban. Így esetleg nem szignóról van szó, és nem kivételről, hanem a többi könyv sorába szervesen beilleszkedő feliratról.

Voit érvelését a szakma elfogadta, és az széleskörűen elterjedt. A múlt-kor történeti portál így foglalja össze Voit felismeréseit: "A XV. század végén, a XVI. század elején Toscana városának, kolostoraiban dolgozott egy sokoldalú művész - építész, szobrász, bronzöntő, intarziakészítő -, Giovanni da Verona olivetánus szerzetes. Az ő műhelyének díszítő eljárásait, mintakincsét fedezhetjük fel a nyírbátori stallumokon. A firenzei Via de' Servi XV. századi nagyhírű asztalosműhelyeinek művészi gyakorlatát követő és továbbfejlesztő mester legjelentősebb tanítványa szerzetestársa, Roberto Marone volt, a festői hatású intarziaművészet kiváló képviselője.A nyírbátori stallum egyik berakásos tábláján ábrázolt könyv metszésén F. MARONE felirat olvasható. Az F betű FECIT (készítette), vagy FRATER (szerzetestestvér) rövidítése lehet. A más itáliai mesterekkel együtt feltehetőleg Mátyás király udvarába hívott Maronic mester azonos lehet Giovanni da Verona említett tanítványával, Roberto Maronéval, esetleg testvéreinek egyikével, akik szintén ismert nevű művészek voltak. "

Faunok, teknősbékák által tartott pajzson.
Voit után azonban megfogalmazódik az első rejtély: Hova készülhetett?  Mindenki elfogadta az ordító jelek alapján,  hogy a nyírbátori református templomba másodlagosan helyezték el. A stallum 50 főre készült. Az esztergomi érsekségi káptalan nem állt ennyi tagból, nem is beszélve akkor egy nyírségi mezőváros plébániájáról. Felmerült először, hogy a másik nyírbátori templomba, a minoritákhoz, de ide is nagy lenne a mű. Papp Szilárd szerint nincs a stallumnak  olyan "legózása", hogy ott elférjen.

C. Tóth Norbert hipotézise szerint a feliratával ellentétben nem a három Báthori fivér rendelte meg az alkotást, hanem a nagy humanista Báthori Miklós, váci püspök, aki ezt a váci székesegyházba szánta. Az ő 1506-os halála után vették át a művet a Báthori fivérek, és fejeztették be az alkotást. Ez a hipotézis azonban több kérdést vett fel, mint amennyire válaszolni tud, állapította meg joggal Mikó Árpád. Mikó Árpád nem találta meggyőzőnek  Voit Pál F.Marone-s olvasatát sem, de ő sem  a Vergiliusra való utalás miatt, ezt Mikó sem említi. Miután Mikó nem csak a váci, hanem nyírbátori eredeztetést is elvetette, joggal állapíthatta meg, hogy hetven évvel a mű "felfedezése" után lényegében újra alig tudunk róla valamit.Ugyanakkor felhívja a figyelmet arra, hogy a stallumot nem csak stílusa, hanem műveltségi háttere is messze kiemeli a nyírbátori környezetéből. Ne feledkezzünk meg arról, hogy a mai napig megcsodálható két fantasztikus temploma ellenére Kubinyinál csak negyedrendű, bizonyos városfunkciókkal rendelkező földesúri mezőváros volt  Nyírbátor.

A stallum a nyírbátori múzeum szegényes, kopott környezetében, az egyébként nagyszerű ferences kolostor barokk termében.
Ebben, a nem túl biztató kutatástörténeti helyzetben hozott még nagyobb zavart a 2015-ben Kőfalvi Levente vezetésével elvégzett dendrokronológiai vizsgálat. Ez a vizsgálat megállapította, hogy a stallum 1509-1526 közt készült, tölgyfából. Ha nem is jelenthető ki teljes bizonyossággal, valószínűsíthető, hogy máramarosi fából készült, a vele szinte tökéletesen egykorú Szent György-templom   fedélszékéhez hasonlóan.  A vidéken igen elterjedt volt a Szamoson leúsztatott máramarosi fák felhasználása, 150 évvel később a református templom harangtornya is ilyen fákból készült. Ez persze azt is jelentené, hogy elsőrangú, olaszos műveltséggel rendelkező asztalosműhely működött (ideiglenesen) Nyírbátorban, ami feltételezheti egy hogy hasonlóan kvalitásos, a várkastélyon és a templomokon dolgozó építőműhelyt, és ezzel együtt egy nagyon nívós reneszánsz udvari kultúra jelenlétét is a Báthoriak központjában. Ez viszont alapjaiban változtatná meg a Nyírbátorról kialakult képet, és egyelőre semmi írásos "lenyomata" nem ismert, ami a Jagello-kor forrásdömpingjét ismerve nehezen elképzelhető.

A restaurálási munkákat 2015-ben kezdték a nyírbátori stallumon, de még mindig nincs kész teljesen. Ugyancsak gondot okoz, hogy a múzeumépület, az egykori minorita kolostor állaga is leromlott. 2017-ben a vizesedő épület felújítását is kilátásba helyezték, de ez eddig nem valósult meg.