Füzér: "Parasztvakítás", vagy "identitásunk és nemzeti közösségi tudatunk értékes és méltó bástyája"?

A füzéri vár távolról jól néz ki.  A várat először 1985-ben láttam, aztán 1993-ban(ekkor már tető volt a kápolnán), végül tavaly. A mostani bejegyzés tehát a 2018. augusztusi állapotokat ismerteti. 
Nem biztos, hogy ebben a témában nekem meg kell szólalnom. Megszólásom felelősségét azonban nagyban csökkenti az, hogy egy senki vagyok, egy  abszolút "outsider" , aki soha nem volt és soha nem lesz befolyásoló helyzetben, és véleményére sem lesznek sokan kíváncsiak.
A vár rekonstrukciója 2016-17 óta szakmai viták kereszttüzében áll. A Nemzeti Várprogram keretében jelentős EU-s források segítségével újult meg a vár nagy része. Ezért a felújítási munkáért először a Füzér Község Önkormányzata kapta meg  az elismerő Pro Architectura díjat. Erre mintegy válaszul, az ICOMOS (Műemlékek és Műemlékhelyszínek Nemzetközi Tanácsa) Magyar Nemzeti Bizottságától a Citrom-díjat kapta, mint "rekonstrukciós hamisítvány".  A díj odaítélésének indoklását itt találjuk.   A Citrom-díj odaítélése heves ellenkezést váltott ki, a füzéri polgármester "Savanyú szőlő -díjat" is adott az ICOMOS-nak, majd Buzás Gergely, napjaink egyik legaktívabb régész-művészettörténésze és Rudolf Mihály, a rekonstrukciós munkák tervezője is a felújítások védelmében emelet szót. Cikkeik itt , illetve itt érhetők el. Mondandójuk lényege, hogy a régészeti feltárások, és a 17. századból ismert leltárok és összeírások alapján hiteles rekonstrukció történt. (A rekonstrukciós ötlet egyébként korábbról ered. Simon Zoltán régész már évtizedek óta kutatta a várat, és annak rekonstruálhatóságát hirdette.) Az ICOMOS viszontválaszában  továbbra is rekonstrukciós hamisítványnak tartotta a várfelújítást. A HVG cikkében  olyan "nagyágyúk" is megszólaltak elítélően, mint Marosi Ernő (MTA) művészettörténész és Feld István (ELTE) régész. Az újság - tőle nem szokatlan módon- erős kifejezések használata mellett politikát is  vitt a vitába, igaz a Nemzeti Várprogram mögött is már eleve kormánypárti politikusok állnak.

A fenékpusztai rommező részlete. Buzás Gergely és Kovács Olivér több cikkében utalt arra, hogy egy rom bemutatása önmagában mennyire értelmetlen dolog. Egyrészt, egy laikus látogató számára totálisan élménymentes , másrészt még így is sok vesződéssel jár. (Igaz, hogy sokkal olcsóbb, mit felépíteni és üzemeltetni valamit, aminek funkciót is kell találni.) Fenékpusztát és sok más rommezőt elnézve el kell ismerni, hogy meglátásukban sok igazság van. Nekem gondolataik például a Somogyváron elköltött milliárdok kapcsán is eszembe jutottak. Füzér rekonstrukciójánál  is nyilván szerepe volt annak a gondolatnak, hogy egy rom halott dolog, igyekezzünk tehát a várat nem romként konzerválni. Arról is szólni kell, hogy amíg Buzás Gergely és Kovács Olivér állandó  jelenlétükkel (pl. muemlekem.hu , archeologia.hu,  Közkincs-kereső) magas színvonalú  tudományos ismeretterjesztést végeznek, addig a másik oldal, a legrosszabb hagyományoknak megfelelően, a "tudomány elefántcsonttornyából üzenget".

Korábbi útjaimról nem is emlékeztem az alsóvár romjaira. Most itt - egy számomra modernista hatású- új kaputorony fogadja a látogatót.. Korábban évente mintegy 30 ezren nézték meg a várat, most ez rögtön a háromszorosára ugrott. A turisztikai tervek a vár továbbépítésével nem érnek véget. Négycsillagos wellnesshotel a faluban,  via ferrata a sziklákon, és még sok minden szerepel a tervek közt.

Nyilván egy eredeti torony az in situ megőrződött faragványokkal összehasonlíthatatlanul nagyobb élmény, különösen ha 14 van belőle. (Hochosterwitz, Karintia) 
Kicsit a filozófiai mélységekben elmerülve:
Két álláspont ütközéséről van szó. Durva leegyszerűsítéssel: A legutóbbi időkig  a műemlékvédelemben az uralkodó elv az volt, hogy a műemlékeket restaurálni kell, azaz megőrizni azt, ami eredeti, hiteles. Ez nálunk gyakran azt jelenti, hogy egy romot konzerválunk. Ha meg a romhoz hozzáépítünk valamit, arról nagyon lehessen látni, hogy ez új. Újabban ismét terjed a 19. századi purista gyakorlatra emlékeztető  másik álláspont, miszerint egy műemléket nem konzerválni  kell, hanem rekonstruálni azaz visszaépíteni olyanná, amilyen fénykorában lehetetett (vagy amilyennek mi elképzeljük fénykorában). A két álláspont mögött két ellentétes történelemfelfogás is húzódik. Az egyik a rommá válást is elfogadja a történelem részeként, a másik viszont a rommá válást a történelem esetlegességének, „hibájának” tartja. Ez a két  álláspont csapott össze Füzérnél, még korábban a visegrádi palotánál, vagy a nyírbátori várkastélynál, vagy legújabban a diósgyőri várnál.

A füzéri alsó várkapun belépve nem csapja meg az embert a "történelem szele", nem úgy mint pl. Riegersburgban. (Stájerország)

A felsővár kaputornya hitelesen hat. Ez viszonylag épen fennmaradt, Lux Kálmán az 1930-as években ennek és a kápolnának már elkészítette felújítási tervét, de abból nem lett semmi.

A nyugati alsó védműre sem emlékeztem korábbi útjaimról. Akkor csak jelentéktelen falmaradványok álltak ebből, most helyreállították ezt is.
Szólni kell a vár pusztulásáról is. A vár a történelem szerves részként pusztult el. Tulajdonosától a Wesselényi-féle összeesküvés után elkobozták az évtizedek óta a pangás jeleit mutató várat, majd hamarosan  a császári udvar emberei kimondták róla a halálos ítéletet. Lakhatatlanná tették, és sorsára hagyták. Pusztulását a környékbeli falvak népe gyorsította fel. Nem hirtelen, és fájdalmas hiányt maga mögött hagyva pusztult el, mint egy világháborús bombázásban megsemmisülő katedrális, hanem lassan elenyészve.

A felsővár kaputornya. Ezt a 2016-os felújítás előtt is már helyreállították. Mellette a vár egy még feltáratlan halma elkerítve.

Szinte steril hatású a "műemlékpalás" új szárny.

Nyilván egy több évszázados, de jó állapotú tetőnek más hatása van. (Chillon, Svájc)

Az ICOMOS bíráló megjegyzései közt szerepelt, hogy Árva várának 19. század végi "rekonstrukciós hamisítványait" használták középkori mintaként. Rudolf Mihály viszontválaszában megvédte a 19.századi árvai rekonstrukciókat, restaurálásnak felmagasztalva ezeket.

Számomra az eredeti 19. századi árvai  falképek cseppet sem tűnnek hiteles restaurálásnak.

A 17.századi várleltárak alapján Lukács Zsófia tervezte a belsőket. Ő erről nemrégiben külön kötet írt, amit én sajnos nem ismerek. Ottjártamkor a belsők a tisztes kortárs iparosmunkák hatását gyakorolták rám. Cserépkályha töredéket rengeteget találtak a régészek, ez alapján a kályhák rekonstruálhatók voltak.

Nyilván Füzérben a szobákat járva nem csapja meg az embert a történelem lehelete, mint pl. a  szerencsésebb Chillonban.

Tisztes asztalosmunkák Füzérből 2016-ból...

... és Riegersburgból, a 17.századból.

Kerestem a visszaépített eredeti töredékeket, de ezekből keveset találtam.

A vár egyik művészi csúcspontja a 16.századi kápolna volt, amelynek rekonstrukcióját az ICOMOS élesen bírálta, mondván hogy a miskolci Avasi-templom mérműveit használták mintaként az ablakokhoz, amire semmi régészeti bizonyíték nincs.

Itt lelkesen kerestem a korábbi építészeti töredékeket, amikre még 1986-ból is emlékeztem. Örömömre meg is találtam ezeket.

A régi bekarcolások is megmaradtak.

Beszéljünk arról is, hogy a sokat idézett régi leltárok hogy írták le a belsőket. Az 1654-es invetarium a kápolnáról így ír: "Ebből nílik az kápolna aitaia, dupla aito ket retez raita Vas sarkakal es hevederekel. Az Kápolnának negy öregi ablaki, euvegh nélkül való igen öregh vasak raita suruen mind az negi ablak vas halóval be vonva, egi keö oltár benne es
egi prédikáló szek." Ilyen leírások alapján kellett tehát a rekonstrukciót elkészíteni, az tehát tág teret adott a fantáziának is.

A várban őrizték egy rövid ideig a koronát. Ennek szenteltek egy termet, és a padlástéri fotókiállítást. És akkor el is érkeztünk ahhoz, ami a füzéri várban "kiakasztott". A padlástéri kiállítás ismertetője ugyanis a következő "tényeket" közli a Szent Koronáról:
1. A Révay Péter által 1613-ban még látott Szűzanya képét a koronán (a nyilván nem pozitívan emlegetett) II. József cseréltette ki Dukász Mihály bizánci császár képére, ekkor történt a másik két uralkodó (Géza nevét gondosan kerülve) képcseréje is.
2. A korona egységes alkotás, nincs "corona greca" és "corona latina"
3. A koronázási paláston Szt. István helyén Szt. Sebaldus van (volt?), Gizella helyén pedig szakállas férfiszent.
4. II. Szilveszter pápa semmiféle koronát nem küldött Vajknak.
5. A keresztpánton mindig is csak nyolc apostol volt, nem igaz, hogy a 12-ből levágtak négyet.
6. A kereszt egyidejűleg készült az abronccsal, nem igaz az, később helyezték rá.
7. A Szent Korona "egyetlen, összefüggő és igen  magas rendű világkép tolmácsolója."
Nem kívánok most a Szent Korona vitában elmélyedni. Nekem fizika tanárnak amúgy is furcsa, hogy ilyen súlyos információhiányos állapotban hogy lehet ekkora nekilendülő fantáziával "tényeket" kreálni. A kiállítás azonban nem versengő elméletek egymásmellettiségében mutatja be a korona történetét, hanem világnézetileg mélyen átitatott  hipotéziseket tényekként állít be. Ezt ott akkor úgy éreztem, hogy az egész füzéri rekonstrukció hitelességét ássa alá. Kíváncsi lennék arra, hogy erről tudnak-e a rekonstrukciót támogató régészek, művészettörténészek? 

Sokat vártam a kőtártól.

A kőtár azonban számomra csalódást okozott. A feltárások során ezres nagyságrendben kerültek elő kőleletek, a bemutatásuk is igényes, de ezen kövek egyike sem tudott számomra igazán művészi élményt nyújtani.

Egy gótikus zárókő bordatöredékekkel. Ez vajon hol lehetett eredetileg, a kápolnában?

Egy reneszánsz díszkút csekély töredékei, sok kiegészítéssel.

Fűzér nem volt olyan szerencsés, mint Siklós. Itt még a közelmúltban is nívós gótikus faragvány került elő. Füzéren az ezres nagyságrendű leletek közt egyetlen egy ilyen sincs. A várban tett látogatásom során talán ez okozta a legnagyobb hiányt. Alig csapott meg a "történelem szele", és igazi művészi élményben nem részesülhettem. 

Az ozorai várban valahogy ez pótolni igyekeztek, de bevallottan nem a hiteles történelmi rekonstrukcióval (aminek semmi alapja sem lett volna), hanem máshonnan vásárolt műalkotásokkal. Itt például  egy reneszánsz kandalló 19.századi másolatával igyekeztek "feldobni" a kiállítást. Nem biztos, hogy ez a jó út, de ez is egyfajta próbálkozás.
Összegzésképpen talán a Lukács Zsófia rádióinterjújából vett gondolattal lehetne zárni. Füzérhez ne a tökéletesen hiteles rekonstrukció ígéretével közelítsünk, hanem egyfajta "múzeumpedagógiának" fogjuk fel azt, amit itt látunk.  Egy próbálkozásnak, ami a nagyközönség számára igyekszik valamit megértetni a múltunkból. Semmiképpen nem szabadna azonban a Szent Korona fotókiállítás (tudománytalan) egyoldalúságát megtartani, még ha kevesen is veszik a fáradtságot, hogy  mint én,  elmélyüljenek annak részleteiben.