Egy závodi kereszt

Závodról ez már az ötödik bejegyzésem, és minden bizonnyal, nem az utolsó.(Az előző négy itt található.) A falu honlapján egy számomra igen érdekes fakeresztet láttam. Fakereszt nem sok maradt fenn, ami van, az is szinte mind újabb kori, számomra érdektelen, de ez valami értékes, szép alkotásnak tűnt. Nem is olyan míves tiroli munka, amelyeket az Apponyiak hozattak be, és amiből kettőt ismerek a környékről. (1. és 2.) Szász Gábor készségesen megírta, merre találom. A falun túl, Lengyel felé, két út közt, benn a sűrűben.

A következőket tudtam meg még tőle: A kereszt eredeti neve Vörös-kereszt, amit régi színéról kapta. Az eredeti keresztből csak a törzs maradt meg a fejjel. Zsók János, helyi lakos állította újra, a karokat is ő faragta ki, aztán az új keresztfára visszahelyezte a szépen befestett, kiegészített testet.
Elgondolkodtam. Lehet, ha Zsók János más faluban él, akkor is helyreállít egy keresztet, de én úgy érzem, hogy talán nem véletlen, hogy ez éppen Závodon esett meg, abban a faluban, ahol az értékőrző tevékenység áthatja már a falusiak gondolkodását. Legalábbis erre a következtetésre jutottam, amikor az egyik szombat délután, évekkel ezelőtt, a templomot éppen takarító hölgyekkel elbeszélgettünk. Nem csak kedvesen mindent megmutattak a templomban, hanem büszkén magukénak is vallották ezeket az értékeket annak ellenére, hogy legalább az egyikük bukovinai székely származású volt. Nem felejtették el  méltatni Szász Gábor és a falu vezetőinek értékmentő és értékteremtő munkáját sem, ami mindennek az alapja.