2018. november 1., csütörtök

Palotabozsok-Boschok

Palotabozsok- Boschok tipikus sváb falu Baranyában. A német telepesek Jáni Ferenc pécsváradi apát kérésére jöttek először Bozsokra, akik 1724-ben a Dunán tutajon (Ulmer Schachtel) érkeztek Ulmból. A falu szelíd dombok közt terül el, a domboldalon az egykori szőlők közt pincék sora.
Bozsok demográfia görbéjében két három visszaesés tapasztalható. Ezek közül a 19.század közepén bekövetkezőt a legnehezebb megmagyarázni. Az 1945-ös nyilván a háborús eseményekkel függ össze, az 1950-től bekövetkező tartós visszaesés pedig az ismert falusi népességfogyással. 1845-ben a falu lakkosságának 97%-a volt német, 1890-ben 91%, 1941-ben a kitelepítés előtt már csak 66% vallotta magát németnek, de még a legutóbb is 37%.  A katolikusok arány végig 98% körül mozgott. Az írástudatlanság 1890-ben 35% volt. Ekkor a megyei átlag 55%-körül mozgott, de a német falvakban a 35% nem volt kiugróan jó arány.
A falu tipikus sváb házai a temetődombról. A német telepesek közül az elsők 1724-ben  Jáni Ferenc pécsváradi apát hívására jöttek a szokásos dunai útvonalon.

Az egykori Adolf Thurn gangajtója

Kereszt Szent Flórián és Szent Vendel szobrával, az úgynevezett Krepß-Haag kereszt 1868-ból.

Egy nemrég felújított Szent Antal-szobor a templom előtt, érdekesen ficánkoló Jézussal.

A falu Szentháromságoszlopát felirata szerint 1910-ben állíttatta Barbara Schmidt.

Az alapító védőszentje, Szent Borbála.

A Rókus-kápolna a falu honlapja szerint egy 1839-es pestisjárvány emlékére épült. Valószínűleg ez elírás, a pestisjárvány 1729-ben lehetett, és a kis kápolna is korábbi.
A falu kálváriája is tipikus 19.századi alkotás, újabb stációképekkel. A régebbi latrokat új műkő keresztekre helyezték a legutóbbi felújításkor.

A temető elhagyott keresztjeit szépen összegyűjtötték.

A temető régi része.

Tipikus nádasdi sírkövek.
Somberek felé, a Véméndi-patak közelében áll a Sarlós Boldogasszony kápolna, ami régebben  környékbeli németek kedvelt  búcsújáróhelye volt. A  kis kápolna lábánál  fakad a forrás (Kirchenbründl), amelynél a Katolikus Lexikon szerint az emberek egyszer fölvett ruhájukat ajánlották föl. A szentkút vizét különösen szemfájásra tartották jónak.