Lisszabon magyar szemmel 9.: Séták a városban

A Szent György -erőd és az alatta elterülő Baixa  városnegyed a Karmelita-kilátópontról. (Miradouro do Carmo).
A főbb látnivalók közt sokat sétáltunk a városban. Ezeknek a sétáknak a képeiből jön most egy válogatás.        

 

Első megállónk a Városháza tér. (Praça do Município)
A tér egyik jellegzetessége a fekete-fehér macskaköves  díszburkolat. Ez a fekete bazalt- és fehér mészkőkockákat vegyitő burkolás annyira jellegzetes a portugál nyelvterületen, hogy külön művészettörténeti kategória is lett belőle, úgy nevezik calçada portuguesa (portugál járda). A manuelin korszakig nyúl vissza az alkalmazása, és a 19. század óta így kövezik a portugál utcákat.  Jelenleg országszerte nagy viták zajlanak róla, mert egyenetlen és -különösen vizesen- csúszós felülete miatt sokkal balesetveszélyesebb, mint egy közönséges járda. Ezért sok helyütt elkezdték a felszámolásukat is, ugyanakkor a helyette készülő "modern" járdák ritkán rendelkeznek ilyen esztétikai értékkel. 

A városháza a tér közepén álló városi Pellengér-oszloppal. (Pelourinho de Lisboa) Meglepően kis városházával beéri Lisszabon. 

A pellengér oszlop a Szent Juliánus templom tornyával.
Már a 13. század óta ez volt a  Pellengér-oszlop és a Városháza helye. A  terület a földrengésben elpusztult, ez követően állították a mostani oszlopot, aminek a tetejére Portugália jelképét, az armilláris gömböt helyezték. Ekkorra természetesen az oszlop már elvesztette középkori szerepkörét, bár a térén az 1780-as években is tartottak kivégzést.  A Szent Juliánus templom is érdekes szerepkörváltáson ment keresztül.1910-ben a Portugál Nemzeti Bank megvásárolta az épületet, és ma pénzmúzeumként hasznosítja. 

A kisméretű Városháza tér helyett a nagy, 175m x 175m nagyságú Kereskedők tere (Praca do Comercio) számít  a város főterének. A földrengés előtt itt állt a hatalmas királyi palota. 

A tér északi oldalán Rua Augusta diadalív (Arco da Rua Augusta) állít emléket a földrengés utáni újjáépítésnek. Az építését az újjáépítésben kulcsszerepet játszó Pombal márki kezdte el, aki ide egy tornyot képzelt el.  Miután  a márki I. Mária alatt kegyvesztett lett, a tornyot visszabontották. Végül 1873-75 közt építették meg a mai 33m magas diadalívet.  

A diadalív I. József szobrával. 
A diadalív tetején három allegorikus alak (Glória megkoronázza  Geniust és Jupitert), majd Portugália két nagy folyójának (Tejo és a Duaro) allegorikus szobra közt  négy történelmi alak  áll: Balról jobbra: 1.Viriathus, a luzitánok vezére. (A luzitánokat a portugálok ókori elődjeiknek tekintik, és sokáig sikeresen ellenálltak a római hóditásnak.) 2. Vasco de Gama 3. Pombal márki, aki I.József alatt az országot kormányozta autokrata stílusban.  4. Nuno Álvares Pereira "marsall" , aki az általam is bemutatott Carmo alapítója volt. A szobrokat a Portugáliában letelepedet francia Celestin Anatole Calmels készítette.  

I. József szobrának talapzata. A trombitás Fama istennő és az elefánt a hírnév allegorikus megtestesítője. Az emlékmű egésze a barokk szobrászművészet kiemelkedő műve, az első nagyméretű lovasszobrok egyike. A talapzat Reinaldo Manuel dos Santos, a szobor Machado de Castro műve.

A mór időkig visszanyúló Szent György erőd a térről. 

A tér árkádjai.

A katedrális tornyai a térről.

A nyugati torony és a tengerhez vezető rámpa. Itt volt korábban a királyi kastély díszlépcsője, ahol a tenger felől érkező díszvendégeket fogadták. 

Szinte ez az egyetlen olyan hely a városban, ahol az ember lemehet a Tejo tengeri torkolatához. 

A Városháza terétől egy nyílegyenes sugárút vezet a nyüzsgő Rossio térhez. Hivatalosan IV. Péter tér (Praca dom Pedro IV)a neve,  de ezt senki nem használja.  A tér közepén IV. Péter király oszlopa. IV. Péter (1798-1834) Brazília császára volt 1822 és 1831 között, portugál király csupán 1826-ban lett. Fájdalmas időszakban volt király illetve császár, mert 1822-ben Brazília jogilag önálló lett, amit ezzel  a perszonálunióval igyekeztek még megtartani, kevés sikerrel. Ez az időszak, amikor Portugália végleg kezdi elveszíteni európai hatalmi státuszát.         

A téren két díszkút is van,  mindkettő francia munka a 19. század végéről. 

Ez a másik. 

 A tér északi végén a Nemzeti Színház épülete. A 19. század közepén épült szép klasszicista épület.  Korábban  itt az Inkvizíció palotája állt, ami a  földrengést is túlélte, és az 1836-os tűzvészben pusztult el. Így a 16-18. században gyakran történtek itt a  téren kivégzések is. 

A tér közelében áll a domonkosok temploma. Az inkvizíció ügyét is ők vitték a téren lévő székházban.  Templomuk volt a legnagyobb a városban a középkor során, de a földrengés után újjá kellett építeni. A másik nagy újjáépítése 1959-1994  közt zajlott. 1959-ben ugyanis a templom teljesen kiégett, az oltás során két tűzoltó is meghalt. Régi barokk pompáját nem állították helyre, és a tűz pusztításának nyomai mai is jól láthatók.  

A domonkosok templomának oromzata, háttérben a Graça kolostor, ami az ágostonos kanonokrendé volt. Ezt is újjá kellett építeni a földrengés után. 

A Rossio-pályaudvart José Luís Monteiro portugál építész tervezte, épült neo-manuelin stílusban,  1886 és 1887 között. 

Szállásunk a város Misericórdia negyedében volt, egy tipikus csempés régi házban. 

Ebben a városrészben hangulatos éttermek és bárok tucatjai vannak.  "Zöld utcának" nevezik ezt az utcát, ahol szinte minden ház étterem.

Egy egykori gyógyszertár a jellegzetes csempedíszítéssel. 

Ennek a negyednek a szélén áll a nagyszerű Carmo is, amit már másutt bemutattam.  A Carmo negyede  magasabban van, mint a környező negyed, ezért a 45m-es szintkülönbség leküzdésére építtették meg a Santa Justa-liftet 1902-ben. 

A lift terasza elsőrangú kilátópont. (Miradouro do Carmo). Innen készült a bejegyzés nyitóképe is. Jó innen a Szent György-erődre is a rálátás. Lisszabon történetében kulcsfontosságú helyen áll az erőd, mivel a föníciaiak, karthágóiak, rómaiak és mórok által épített erődítmények helyszínéül szolgált , mielőtt a portugálok 1147- ben véglegesen elfoglalták.

A  Graça kolostor is innen látszik legjobban. 

A lift a házak közt. 

Az Oltáriszentség- temploma egy míves, földrengés után épült barokk templom a Carmo közelében.  

A Szent György erőd alatti Alfama- és Sao Miguel-negyedek talán a legfestőibbek a városban.
Ennek a meredek utcának a végén a Katedrális tornya áll. 

A Szent Jakab-templom.  

A Szent Lúcia templom melletti kis térről a város sok pontját beláthatjuk. (Miradouro de Santa Luzia ) Ezen a képen Rua Augusta diadalív mögött a távoli kikötő és az Április 25.-híd látszik. 

A Szent Lúcia templom. 

A Szent István templom az Alfama-negyed házaival. Háttérben a Pantheon kupolája, ahol egy barokk templomot alakították át nemzeti kegyeleti hellyé.

Alfama neve még a mór időkre nyúlik vissza. Az alfama szó fürdőt jelent, és arra utal, hogy itt egy mór fürdő állt. A reconquista után a  halászok és a szegényebb emberek lakhelye lett, és még ma sem a gazdagok negyede. A nagy 1755-ös lisszaboni földrengés nem rombolta le az Alfamát, így az a mai napig megmaradt festői girbegurba utcáival. 

A barokk Szent Mihály-templom. 

Sajnos csak innen vethettünk pillantást a hatalmas Falakon Kívüli Szent Vince-kolostorra. A város védőszentjének tiszteletére 1582 és 1629 közt húzták fel az ágostonos kanonokok második, hatalmas kolostorukat.  

A városközponttól nyugatra terül el az Estrela-negyed. Két kutat mutatok be innét. Az első a Remény-kútja, (Chafariz da Esperança) szép barokk munka.

A Janelas Verdes-kút (Chafariz das Janelas Verdes) Pombal márki palotája előtti téren áll. A márki palotája ma a Museu Nacional de Arte Antiga. 

Lisszaboni sétánk Belémben ér véget. Belém a 19.sz. második fele óta része Lisszabonnak. Az itt álló tornyot és kolostort és kortárs múzeumot már korábban bemutattam. Most a Felfedezők emlékművén a sor. 1960-ban avatta fel a Salazar-rezsim. A több mint 50m magas építmény kilátópontként is szolgál.  A szoborsor elején Tengerész Henrik áll  egy hajómodellel a kezében. 

Az emlékmű két oldalán a Portugália felfedező és gyarmatosító nagyjai vonulnak fel. Salazar diktatúrája alatt a fokozatosan elszegényedő,  és a növekvő társadalmi feszültségektől szenvedő országban a rezsim kétségbeesve igyekezett megtartani egykori gyarmatbirodalmának maradványait. Az emlékmű ezt a ma már inkább szégyelt korszakot is hitelesen megidézi. 

Az Április 25. -híd a Tejo széles tölcsértorkolatát hidalja át. Április 25. volt az a nap, amikor 1974-ben kitört az ún. Szekfűs forradalom, ami  elindította Portugáliát a mai napig is tartó demokratizálódás útján. Korábban a hidat Salazar-hídnak hívták, és 1966-ban Salazar maga is részt vett hídjának avatásán. A maga idején világ 3. legnagyobb fesztávolságú függőhídja volt, ma is benne van az 50 legnagyobban 1013m-es fesztávolságával.