 |
| Az általunk meglátogatott négy múzeum közül kétségtelenül ez volt a legegyedibb, leginkább portugálos. |
 |
| A múzeum az előző bejegyzésben bemutatott Madre de Deus kolostorban kapott helyet. A képen a korai munkákat bemutató terem. Az ezernyi és öt évszázadnyi csempe közül néhány jellemző kort és típust mutatok be a 15-18. századi időszakból. |
 |
| A kiállítás is nagyjából kronologikus sorrendben halad végig a csempeművészet történetén. A műfaj nyilvánvalóan mór hatásra alakult ki. Kezdetben nem is a portugálok készítették ezeket a mór szőnyegekre emlékeztető csempekompozíciókat, hanem a mór megszállás alatt alkotó andalúz mesterek. |
 |
| A mór művészet egyik alaptétele a "horror vacui" azaz ürességtől való irtózás volt. Ezért nem maradhatott felület díszítés nélkül. Sokan innen eredeztetik a portugál és spanyol művészetben megfigyelhető jellegzetességet, a mindent ellepő képek sokaságát is, amit korábbi bejegyzésemben is megfigyelhetünk. |
 |
| Az azulejo és a flamand közvetítéssel érkező reneszánsz összefonódására példa az egykori lisszaboni Szent András templom Pásztorok imádása oltára, 1498-ból. A földrengésben elpusztult templomnak ez az oltára szerencsésen átvészelte a pusztulást. |
 |
| Immaculata. 1650 körül. A 15. század végétől flamand mesteremberek telepedtek le Portugáliában, és továbbfejlesztették a mór alapokon nyugvó technikát. A tömegessé váló gyártással együtt az azulejo folklórizálódott is. A 16-17. században a csempék színvilága még élénk volt. Kezdetben ezek is templomokba készültek. |
 |
| A templomi csempék mellett elterjedtek a világi ábrázolások is, amik gyakran moralizáló tartalomúak voltak, mint ez a 1630 körüli mű. |
 |
| Egy pán vagy szatír ábrázolása a 17. századból. |
 |
| A szarvas a keresztény ikonográfia gyakori motívuma a Zsolt 42,2 alapján. Kedvelt motívum volt még a protestánsok, de még a mórok közt is. Portugáliában is számos más ilyen ábrázolás maradt fenn, nem csak a csempemúzeum 17. századi alkotásán. |
 |
| Főleg katalán hatásra terjedtek el ezek a különálló "Arts i Oficis" (művészek és kézművesek) stílusú kis csempepanelek. |
 |
| Néhány különleges kép is a múzeumba került. Az 1640 körüli "Majmok diadala" című képben a művészettörténészek a spanyol uralom kifigurázását látják. |
 |
| A párducfogás c. alkotás a Majmok diadalához hasonló stílusú. A 17. századi gyarmatbirodalomban megnőtt az érdeklődés az ilyen egzotikus témák iránt is, amelyet kalendáriumok is népszerűsítettek. Egy ilyenben találták meg a művészettörténészek ennek a grafikai előképét. A legenda szerint egyébként tükörrel a legegyszerűbb párducot fogni. |
 |
| Galatea diadala csempén. A reneszánsz művészetben gyakran ábrázolt téma 17. sz. portugál megfelelője. |
 |
| A 17. századi szakrális emlékek közt a kék-arany színösszeállítás volt az egyik legyakoribb, mint ezen az Oltáriszentséget ábrázoló művön is látjuk. Az arany elhagyásával ebből fejlődött ki a 18. században a kék-fehér stílus, ami nemzetívé vált. |
 |
| Jézus vakot gyógyít. |
 |
| Pallasz Athéné. |
 |
| Paloták lépcsőit is gyakran ezzel díszítették. |
 |
| Kastélyok, paloták zsánerjelenetei is ebben a stílusban készültek. |
 |
| Egy nagy termet teljesen betölt az a csempepannó, ami a nagy földrengés előtti állapotban ábrázolja Lisszabont. A korábbi bejegyzéseknél is már többször bemutattam ennek részleteit. Itt most a királyi palotát ábrázoló részt emelem ki, mert ez az épületegyüttes a földrengésben és az azt kísérő tűzvészben teljesen megsemmisült. |
 |
| Ez a kép pedig még azzal kupolával mutatja a São Vicente de Fora kolostor templomát, mely a földrengést követően már nem épült újra. |
 |
| A kolostoregyüttes néhány termében még csempék ezrei várják sorsuk jobbrafordulását. |
