Lisszabon magyar szemmel 8.: Két nagy múzeum

 

MAC/CCB Kortárs Művészeti Múzeum impozáns, modern - leginkább egy középkori erődre emlékeztető- épülettömbje Belémben, a Szent Jeromos kolostor mellett. 
         Lisszabonban két nagy múzeum meglátogatására volt időnk. A kiválasztásnál a fő szempont volt, hogy  állami múzeum legyen, jól megközelíthető helyen és persze a döntő, hogy nívós gyűjteménnyel  rendelkezzen. Végül így a listánkra a Régi Művészeti Nemzeti Múzeum (Museu Nacional de Arte Antiga - MNAA) és a MAC/CCB Kortárs Művészeti Múzeum került, amit a világ még mindig Berardo Gyűjteményként ismer. 

         Museu Nacional de Arte Antiga - MNAA -múzeum alapvetően a mi Szépművészeti Múzeumunkkal ( SZM) állítható  párba, de jelentősek a különbségek is.  Ennek is az alapja egy régi képtár, ami a 13-18. századi portugál és európai alkotásokat gyűjt. Ez hasonló korú szobrászati- , kerámia- , ötvös- textil- ,  bútor-  és birodalmi gyűjteménnyel egészül ki. Ebből látható, hogy lényegében olyan, mintha a Szépművészeti és az Iparművészeti Múzeum anyagát egyesítenék. A múzeum alapja nem egy  királyi gyűjtemény-  mint Európa számos szerencsés országában- , mert  a nagy földrengésben az a királyi palotával együtt megsemmisült. (A mi Szépművészetink mögött sem állt egy királyi gyűjtemény, mert a mi királyaink gyűjteménye a bécsi Kunsthistorischest gyarapította.)  A MNAA alapját az 1833-as, az egyházak működését visszaszorító rendelkezés teremtette meg, amikor számos kolostort bezártak, és az ottani műkincsek egy részére az állam rátette a kezét. Ma az MNAA gyűjteménye kb. 40 ezer tételből áll, aminél a SZM gyűjteménye két és félszer nagyobb, de tudjuk, hogy azért nem a darabszám határozza meg egy gyűjtemény értékét.   
Mi az idő rövidsége miatt a képtárra és a szobrászati gyűjteményre koncentráltunk, de a birodalmi gyűjteménybe is  bepillantottunk. 

A gyűjtemény Pombal márki palotájában kapott helyet, és egy modern hozzáépítéssel is rendelkezik. A palota nagy kiterjedésű egy- és (a Tejo felé néző részen) kétemeletes barokk épület. Megjelenését tekintve nem vetélkedhet a mi Szépművészeti Múzeumunkkal,  de a többi híres múzeummal sem. Talán ennek is betudható, hogy látogatottsága is elmarad a nagy európai társakétól, de még a MAC/CCB- Kortárs Művészeti Múzeumtól  is.  Mindez számokban: A világranglistát vezető Louvre-nak kb. 8-9 milliós az éves látogatottsága, a Szépművészeti és a MAC/CCB az évi 1 milliós állomhatárt ostromolja, ezzel a leglátogatottabb 100 művészeti múzeumba épphogy  beférnek. A MNAA nem ebbe a kategóriába tartozik, ami meglepő, azt is tekintetbe véve,  hogy Dürer és Bosch egy-egy alapműve is itt van. 

Az indítás meglepő. Egy bécsi palota egyik szobabelsőjét láthatjuk itt,  amit 1974-ben a bolíviai ónkirály, Antenor Patiño adományozott a múzeumnak, és egykor a Paar-palotát díszítette.

A MNAA és a  MAC/CCB Kortárs Művészeti Múzeum közti együttműködés látványos formája volt, hogy Berlinde de Bruyckere élvonalbeli belga művésznő "Átkelés a lángokban álló hídon" című elég gondolatébresztő kiállításának egyik szobrát itt állították ki Zurbarán  apostolsorozatának közepén. A másik oldali viszonzást is hamarosan látni fogjuk. 

Dürer: Szent Jeromos a dolgozószobában. 
Három oka van annak, hogy a követkető képeken én magam is elég tolakodón szerepelek:
1. Műtárgyfotózással kapcsolatos jogi kérdések 2. A képméret érzékeltetése 3. Annak illusztrálása, hogy a múzeumban nem volt fűtés, és amikor a ruhatárban le akartuk adni a kabátokat, mondták, hogy inkább ne. A másik meglepő technikai malőr az volt, hogy a németalföldi mesterek termében vaksötét volt, mert  nem működött a világítás.  

Hans Holbein: Madonna a kisdeddel és szentekkel.

Bosch: Szent Antal megkísértése. A triptichon bal oldali táblája. .

Pierro della Francesca: Szent Miklós.

A palota lépcsőháza. 

A szobrászati gyűjteményben nagyon sok románkori szobor volt, olyanok, amik nálunk még mutatóban sem maradtak fenn. 

A  portugálok számára leghíresebb darabok az ún. Szent Vince táblák. Sajnos ezek éppen restaurálás alatt vannak, de egy üvegfalon keresztül láthatjuk a folyamatot. Itt éppen öt táblát láthatunk, és az egyik röntgenképét is. Bízvást nevezhetjük a portugál festészet "MS mester rejtélyének" ezt a sorozatot, azzal különbséggel, hogy a portugál művészettörténészek ma már az alkotót is megnevezik, és egyre több portét tudnak beazonosítani a több mint 60 szereplő közül. Így is sok még a rejtély.  

A portugál gyarmatbirodalom ázsiai feléből is számos alkotás került a múzeumba. A képen a sikeresnek induló, de aztán kudarcos "japán kaland" egyik jelenetsorát látjuk a korabeli japán művészek szemszögéből.   

MAC/CCB Kortárs Művészeti Múzeum impozáns modern épülettömbje előtt Henry Moore: Fekvő alak című műve fogadja a látogatót. 

Az időszaki kiállítóteremben Berlinde de Bruyckere "Átkelés a lángokban álló hídon" c. kiállítására invitál ez a műalkotás. Nekem az jutott eszembe erről, hogy a művésznő nehezen tagadhatja, hogy édesapja foglalkozása (hentes) is hatott művészetére. 

Palindroom c. alkotása. (A palindroom a palidrom többesszáma az angolban.)
         A  kiállítás főként a testiség  problémakörét járja körül, és itt pont azt látjuk, amire gondolunk. Ezek után érthetővé válik hogy a művésznő számos kiállítását kísérte kisebb botrány. Természetesen az  alkotások java részének a görög mitológiára utaló címe van, ami tovább árnyalja a jelentéstartalmat. 

A visszautalás az MNAA-ra, Lucas Cranach Judit Holofernész fejével c. képe. 

A Zurbarán apostolai közt megismert egyik bukott angyalnak itt számos másik társa volt, egyikük mellett andalgok el.

A művésznő bőrgyárban is dolgozott. 
Ennek a részletnek Aletheia volt a címe. Aletheiának inkább római megfelelőjét ismerjük Veritas néven. Az installáció anyaga viasz, fa, só, epoxi és vas. Egy hatalmas termet megtöltött. 

A MAC/CCB Kortárs Művészeti Múzeum egyik kiállítóterme.
A múzeum alapja "Joe" Berardo üzletember magángyűjteménye, aminek jogi helyzete zavaros, mert zajlanak a perek az állam és az üzletember közt. A lényeg az, hogy Berardo kb. 600 millió €-s vagyonából (összehasonlításként a leggazdagabb magyar magánvagyonok listáját itt találjuk) egy 316 millió €-sra becsült modern műgyűjteményt hozott létre, amire újabban az állam rátette a kezét.  

Azt azért érdemes tudni, hogy a 316 milliós €-s magánygyűjteménynél még Portugáliában is van nagyobb (bár az nem modernben erős), és a világ legnagyobb magángyűjteményei jóval az 1000 milliós kategória felett vannak. Ennek ellenére a kb. 1000 darabos  kiállítás átfogó képet ad 20. század művészetéről, és tényleg a legnagyobbaktól is vannak képek. A kritikusok általában kiemelik Berardo nagyszerű szaktudását és jó ízlését. 

Én most csak a magyar alkotókra koncentrálok, akiket örömmel fedeztem fel ebben a rangos gyűjteményben.  Az első Huszár Vilmos (9) , aki nálunk is alig ismert, talán azért, mert 25 évesen Hollandiában telepedett le. (Zárójelben a Wikipedia nyelvek számát tüntettem fel, ami a nemzetközi ismeretség egyik fokmérője.

Kassák Lajos. (19)

Moholy-Nagy László. (40) 

Breuer Marcell. (41) 

Victor Vasarely. (54) 

Kicsit hezitáltam, hogy Joseph Kosuthot (29) felvegyem-e ebbe a sorba, hiszen ő már az USA-ban született, és a kimaradt s betű ellenére  távoli rokonságban is állt a Magyar Királyság kormányzó-elnökével,  de a magyar kultúrához szinte semmi kapcsolódása sincs. Végül beraktam, hiszen mégis csak ő a konceptuális művészet ősatyja. 

A kulturális központ közelében a belémi lakótömbök tűzfalat is igyekeznek feldobni

Niki de Saint Phalle amerikai művésznő Fürdőzők c. szobra is  a kulturális központ előtt áll. 
Végezetül méltányolni kell a portugálok törekvését, hogy a múltjuk leglátogatottabb emléke (Szent Jeromos kolostor, Belémi-torony)  mellé egy modern kulturális központ építésével is igyekeztek valamit kifejezni.