2016. március 28., hétfő

Gyönk- Jink

A  Magyari-Kossa kastély.
 A Magyari-Kossa (az újabb névalakokban már y-nal szerepel a nevük)  család volt Gyönk egyik legfőbb birtokosa, de az idők során még sok más család szerzett a környéken birtokot. A  család azért volt különleges, mert a megye egyetlen református birtokosa volt, így Gyönk valóságos protestáns mentsvárnak számított.  A mentsvár szerepének megfelelően  itt már a  Türelmi Rendelet előtt épülhetett -persze nem a főutcára és torony nélkül- református  templom.  A református templom mellett álló paplak volt a Magyari-Kossa család első kúriája, majd az 1830-as években felépült a képen látható kastélyuk, ami nemrégiben újra a család tulajdonába került. Ma Magyari-Kossa Zsolt lakja, de meg is szállhatunk itt. Régi siralmas állapotáról itt közöltem képet, rövid leírást.

A német tájház, ahol azt a szokásos hibát követték el, hogy nem hódfarkú cserepet tettek az egykori zsúp helyére.
A falunak a korai (értsd a 18.század legelejétől, hiszen hagyományosan "itt sem számít a középkor")  időktől vegyes német-magyar lakossága volt, amit kisszámú zsidó egészített ki. Itt is megfigyelhető volt a német -magyar együttélés szokásos dinamikája: a német lakosság vagyoni és lélekszámbeli túlsúlya egyre dominánsabb lett. A 19.század derekára állandósult a németek 2/3-os aránya. A két etnikum viszonya soha nem volt konfliktusmentes. Azt gondolhatná az ember, hogy a vallási üldöztetés összekovácsolta a két nemzetiséget. Valójában semmi ilyen nem történt, külön volt német református és német evangélikus egyház, külön volt magyar evangélikus és magyar református egyház.  Mivel a felekezeteknek nem volt külön temploma, ezért ez évszázadokra konzerválta az állandó veszekedést, torzsalkodást, amit a vagyoni és mentalitásbeli különbségek mélyítettek el.  A kis számú, mindvégig ortodox hitben  maradt zsidóval és a kevéske  katolikussal így hat egyháza volt a községnek. 

A Sulkowsky-kastély. A lengyel eredetű család tagja az I. világháború után nősült be a régi gyönkinek számító Vizsolyi családba. A valószínűleg még barokk eredetű kastélyt ezt követően építik át. A régi eredetre utal a kastély mellett álló öreg hársfa , ami legalább 250 éves. 
A református templom tornya, előtte a volt járásbíróság épülete, ami ma gimnáziumi kollégium. Jobboldalt a képbe belenyúlik a gimnázium mai épülete is. A Nagyszékelyben alapított református iskolát az ottani reformátusok nem támogatták, sőt hamarosan ellenségeskedésbe csapott át az iskola és az egyház viszonya, ezen kívül az ottani katolikus földesúr (Styrum-Lumburg) intézője a tanárokat is robotra akarta kényszeríteni, így az 1812-ben ide költözött a gimnázium, ahol a Magyari-Kossa család toleranciájában bízhatott. Talán a gimnázium az egyetlen, ami napjainkban  is városi méltóságot ad ennek a településnek. A gyönki református templom 1775-től 1777-ig épült. Különleges volt tehát ez a templom, mert már a Türelmi rendelet előtt felépülhetett.. Ekkor azonban még csak torony nélkül. A mai tornya 1835 és 1836 között épült.

Az evangélikus templom.  Itt a helyiek mutatják be, itt én kicsit többet foglalkozva régmúlttal.

Jellegzetes sváb házak, szépen felújított állapotban.
Foglalkozzunk kicsit a demográfiai adatokkal. Gyönk mindig is a Hegyhát népesebb települései közé tartozott, bár népességszámban a 19.század végéig Nagyszékely mögött kullogott, nem is beszélve Hőgyészről. 1836-ban 2570-en lakták, vagy 500-zal többen, mint ma. 1871-es közigazgatási reform révén  járási székhely lett, aminek  eredményeként lakosságszáma megugrott, és gondolom az ide települő hivatalnokoknak köszönhetően a katolikus felekezet létszáma is jelentős lett. 1890-ben 3369-cel eléri lakosságmaximumát, ami a kitelepítésig nagyjából stabilizálódott. A kitelepítések révén elveszti német lakosságának 90%-át, megszűnik német jellege. (Ez persze nem azt jelenti, hogy az időközben természetesen államivá vált gimnáziuma ne a német nemzetiségi oktatásban látná a kitörési pontot.) A betelepülő magyarok révén az 1949-ben 2934 fős településen jelentősen eltolódtak a korábbi nemzetiségi és felekezeti arányok, ma már katolikus magyar többségű a város. 2009-ben úgy kapott városi rangot, hogy lélekszáma folyamatosan csökkent,. Ma alig van 2000 felett. Az utóbbi időben több család települt ide, mint amennyi elköltözött, de a természetes fogyást ez sem kompenzálja teljesen.

A Magyari-Kossa uradalomhoz tartozott Szabatonpuszta is, ami névleg  ma is Gyönkhöz tartozik, de közúton kb. 40km-es kerülővel érhető  csak el. (Ennyit a Tolnai-Hegyhát ma is botrányosnak számító közlekedési viszonyairól.)  Itt régtől fogva műemléki védelem alatt áll egy tehénistálló, amit barokként írnak le. 

Az épület kívülről már sokkal rosszabb állapotban van. Egy gazdasági épületnek nehéz a stílusát behatárolni, az viszont kétségtelen, hogy a II. József korabeli I.katonai térképen még nem szerepel Szabatonpuszta, tehát inkább 19.századi épületekről van szó. 

A műemléki védettségű istállótól kissé távolabb egy hasonló- bár kétségtelenül későbbi- istálló is állt, mellette hazánk legnagyobb törzskerületű bálványfájával. Ezt az épületet nemrég lebontották.