Régmúlt. Elbi blogja: Lisszabon magyar szemmel.3.: A belémi Szent Jeromos-kolostor

Belém a 19. század derekán egyesült csak Lisszabonnal. Addig önálló település volt. Az itt álló fenséges kolostort művészeti és történelmi jelentőségéből adódóan 1983-ban a közeli Belém-toronnyal együtt felvették az UNESCO világörökségi listájára.

A Nemzeti Csempemúzeum nagy pannóján az épületet csaknem mai alakjában látjuk. Ma a nyugati (bal oldali) torony magasabb, a keleti (jobb oldali) torony nincs már meg, a szentély mögött álló kupolás építménnyel egyetemben. Szinte fantasztikus, hogy ez a karcsú, magas építmény a 8.8-9,0-ás Richter-skála szerinti földrengést is lényegében sértetlenül átvészelte.

A kelet torony sisakja 19. század végi fejlemény, akárcsak a a hosszú keleti épület, ami ma a hajózási és a régészeti múzeumnak ad helyet.

A kolostor díszes déli oldalbejáratát Juan de Castillo (1470-1552) spanyol majd portugál építész tervezte, aki az egész együttesnek is fő mestere volt. Juan azon kevés gót-reneszánsz építesz egyike, akihez több, szám szerint öt UNESCO világörökségi épület is köthető, ebből ezen kívül még három kolostor (Tomar, Batalha, Alcobaca), egy pedig egy portugál gyarmatváros erődítési munkái Marokkóban (El Jadida). A portál a templomhajóhoz hasonlóan 32 méter magas, impozáns alkotás.

Reneszánsz jellegzetességként a szent és profán keveredést is megfigyelhetjük a kapu díszítésén, egyaránt látunk szenteket, portugál királyokat és nemeseket a szobrok közt. A kettős ajtó felett például Szent Jeromos életéből vett két fontos jelent van (a szent és az oroszlán, látomása a sivatagban), de a két kapu közt Tengerész Henrik (1394-1460) szobrát látjuk. Tengerész Henrik harmadszülött királyfiként csak a hercegségig jutott, mégis ő indította el a portugálok tengeri felfedezéseinek és egyben gyarmatositásaink is a sorát. (Madeira, Azovi-szigetek, Zöld-foki-szigetek, Marokkó egyes városai, Nyugat-Afrika)

A kapu a manuelin művészet egyik csúcsa.
Ezt a képet sorban állás közben készítettem. A januári szemerkélő esőben is kell negyed óra, míg az ember bejut előre megváltott jeggyel vagy turistakártyával. Főszezonban ez (tűző napon) akár órákig is eltarthat.

A templom igazi bejárata, a keleti kapu, ami Nicolau Chanterenne műve 1517-ből. A francia szobrásznak ez volt az első megbízása Portugáliában. (Egyik művével már találkoztunk Penaban.) Jelenleg a 19. században hozzáépített előcsarnok akadályozza a jó rálátást a délinél egyébként kisebb, de faragágasait tekintve még művészibb kapura. A bejárat felett Jézus életéből vett jelenetek (Angyali üdvözlet, születése, bemutatás a templomban) alatta két angyal tartja a templomépítő I. Emánuel címerét.

A bejárat két oldalán az alapító pár térdel egymással szemben. Én a női oldalt, Aragóniai Mára királynét mutatom be a képen, akit patrónusa, Keresztelő Szt. János kísér. Emánuellel és első feleségével, Eleonórával már találkoztunk a Gyümölcsoltó Boldogasszony-templom kapuja felett is, lásd előző bejegyzésünk.

A Szűzanyának szentelt templomba belépve elsőként Luís de Camões (1527-1580) sírja késztett megállásra. Ő volt a portugál Shakespeare, ahogy az itteniek mondják, de lehet, hogy csak egy Tínódi Lantos Sebestyén. 1880-ban temették el itt, korábban csak királyi méltóságoknak lehetett itt végső nyughelye, de őt és Vasco de Gamat az a megtiszteltetés érte holtában is, hogy ide kerülhettek.

A kolostor helyén Tengerész Henrik már emeltetett egy templomot, amely a hosszú tengeri útra induló hajósok szokásos indulás előtti virrasztó-imádkozó helye lett. Így tett Vasco de Gama is 1497-ben az úttörő indiai útja előtt. Az új kolostor építéseinek előkészületei ekkoriban már zajlottak. Ezek akkor vettek nagyobb lendületet, amikor I. Emánuel az új indiai és afrikai kereskedelmi utak bevételének 5%-át irányította ide át, és temetkezési helyéül jelölte ki az együttest. A kolostort átadta a Szt. Jeromos-rendnek, akiket a mi pálosaink mintájára "nemzeti szerzetesrendnek" képzelhetünk el. Diogo Boitac (kb. 1460 – 1528?) a kor legnagyobb építésze 1502 és 1516 között dolgozott ezen a projekten. Távozásakor az oszlopok és a külső falak már álltak. Ekkor vette át az építkezés irányítását Juan de Castillo, aki még Diogonál is merészebb és légiesebb boltozási rendszert álmodott ide. A gótika és a reneszánsz sajátos, portugál ízlésű keveredéseként létrejött manuelin stílus legszebb példája lett ez az együttes.

A templom I. Emánuel szándékának megfelelően évszázadokon át a portugál uralkodók temetkezési helye lett. I. Emánuel sírja, az elefántok hátán fekvő szarkofág vált a a későbbiek előképe.

A manuelin stílus a gótikus hagyományok makacs továbbélésére is jó példa. Hazánkban is csak nemrégiben derült ki, hogy pl. a híres nyírbátori gótikus építkezések sem Mátyás uralkodása alatt zárultak, még csak nem is a Jagellók vagy János király alatt, hanem az 1550-es években.

1522-re elkészült a templom teljes boltozata, ami az 1755-s földrengést is kibírta. A kolostor első emelete is állt már ekkor, de második szint még nem.

I. Emánuel 1521-es halálakor az építkezések már a vége felé jártak, de a kolostor és a szentély még nem voltak befejezve. Erre a befejezésre azonban még sokat kellett várni, mert az építkezések 1530-ban leálltak és csak 1550 körül folytatódtak, akkor is csak lassan. Utolsó momentumként a szentély retablója készült le 1601-ben, ez Jerónimo de Ruão (Jean de Rouen ) munkája. Ez már nem manuelin, hanem manierista stílusú.

A 17-18. században néhány mellékoltár - mint például ez a Szent Családot ábrázoló-, készült el.

A királyok közül továbbra is sokan ide temetkeztek. A Szent Család még karácsonyi dekoráció.

Míves részletek.

A karcsú gótikus oszlopok alapvetően reneszánsz díszítést kaptak.

Míves részletek. 2.

Hosszas viszontagságok után 1880-ban Vasco de Gama földi maradványai is ide kerültek. Ő India kormányzójaként a távoli szubkontinensen került először földbe.

A keresztvívő Krisztus barokk oltárával búcsúzunk a templomtól.

Januárban rövid, főidényben hosszas sorban állas után egy barokk lépcsőházon keresztül térhetünk be a kolostorba.

A kolostor belső udvara 55x55 méteres, az egyik legnagyobb Európában.

Amikor Juan de Castillo 1530 körül otthagyta az építkezést, a kolostor második szintje is kész volt már.

A manuelin stílus mellett a plateresco hatását is felfedezni vélik a művészettörténészek. A platersco a gótika és a reneszánsz szimbiózisának spanyol változta.

Összehasonlításként, a mi világörökségi kolostorunk Pannonhalma kerengője az 55x55m-rel szemben csak 16x13m-es, igaz korábbi.

Az 1497-es Vasco de Gama féle út után megkezdődött India és Afrika gyarmatosítása. A korábban arab-oszmán-velencei fűszerkereskedelem portugál kézbe került. 1500 körül Pedro Alvares Cabral elérte Brazília partjait. A történelemben ritkán látható hatalmas vagyonosodás vette kezdetét Portugáliában. Ennek a korszaknak a következménye ez a fantasztikus kolostor.

Egy vízköpő működés közben.

A gyarmatbirodalom expanziójának az 1578-as Alcácer Quibiri-csata, vagy másnéven a "háromkirályok csatája" vetett véget. Marokkóban már volt több portugál érdekeltség, de I. Sebestyén úgy gondolta, hogy egész Marokkót leigázza.

A berbereket azonban megtámogatta az Oszmán-birodalom 15 ezer janicsárral, logisztikával, harcedzett tisztekkel, úgyhogy a végeredmény katasztrofális vereség lett. A csata forgatagában örökre eltűnt a király is, a későbbiekben számos legendának táptalajt adva. A nemesek egyik fele meghalt a harcmezőn, a másik fele fogságba esett. A portugál nemzeti jövedelem tekintélyes részét kellett évekig a fogolykiváltásra fordítani. A király eltűntét követően pedig utódlási válság alakult ki, mivel Sebestyénnek nem volt gyermeke.

Nyilván nekünk analógiákét Mohács juthat eszünkbe. Nálunk annyival szerencsésebb volt a helyzet hogy a megmaradt nemesség el tudott menekülni, szerencsétlenebb viszont amiatt, hogy a vereséggel nemzeti létünk ingott meg, míg a portugáloknál csak a gyarmati terjeszkedésnek lett vége.

1580-tól spanyol uralkodók töltötték be a portugál trónt, és belerángatták az országot az angolok és hollandok elleni harcba, amely sok kudarcot hozott. A spanyol igát egy 1640-es lázadás verte le.

Egy díszes kapu a kerengőben.

A káptalanterem bejárata.

A hatalmas méretű káptalanterem közepén ma Alexandre Herculano (1810-1877) nemzeti romantikus költő tumbája van.

A költő sírját akkor tették ide, amikor a kolostor már az egykori és elveszett nagyság szimbóluma volt. A spanyol uralom után a Portugál Birodalom egysége még helyreállt, de a vetélkedésből Anglia és Hollandia került ki győztesként. 1820 körül azonban a portugálok elveszítették a birodalom ékkövét, Braziliát is, és a nemzetközi versenyben Portugália egyre inkább lemaradt. A portugálok már a 19. század végén megtapasztalhatták azt az érzést, hogy milyen kicsivé és jelentéktelenné sorvadni,

A díszítések közt sok profán jelenet is felfedezhető.

A refektóriumban a falakon csempék vannak, a csempén lévő jeleneteket később mutatom be.

Egy zárókő a refektóriumból.

A kolostoregyüttes az előtte lévő parkból.

Esti kivilágításban.

A kolostor refektóriumának falait a jellegzetes portugál csempedíszítés, az azulejo borítja, amik 1780-85 közt készültek. Az északi falon a hely szellemének megfelelően a csodálatos kenyérszaporítás jelenetét látjuk.