Lisszabon magyar szemmel 9.: Séták a városban

A Szent György -erőd és az alatta elterülő Baixa  városnegyed a Karmelita-kilátópontról. (Miradouro do Carmo).
A főbb látnivalók közt sokat sétáltunk a városban. Ezeknek a sétáknak a képeiből jön most egy válogatás.        

 

Első megállónk a Városháza tér. (Praça do Município)
A tér egyik jellegzetessége a fekete-fehér macskaköves  díszburkolat. Ez a fekete bazalt- és fehér mészkőkockákat vegyitő burkolás annyira jellegzetes a portugál nyelvterületen, hogy külön művészettörténeti kategória is lett belőle, úgy nevezik calçada portuguesa (portugál járda). A manuelin korszakig nyúl vissza az alkalmazása, és a 19. század óta így kövezik a portugál utcákat.  Jelenleg országszerte nagy viták zajlanak róla, mert egyenetlen és -különösen vizesen- csúszós felülete miatt sokkal balesetveszélyesebb, mint egy közönséges járda. Ezért sok helyütt elkezdték a felszámolásukat is, ugyanakkor a helyette készülő "modern" járdák ritkán rendelkeznek ilyen esztétikai értékkel. 

A városháza a tér közepén álló városi Pellengér-oszloppal. (Pelourinho de Lisboa) Meglepően kis városházával beéri Lisszabon. 

A pellengér oszlop a Szent Juliánus templom tornyával.
Már a 13. század óta ez volt a  Pellengér-oszlop és a Városháza helye. A  terület a földrengésben elpusztult, ez követően állították a mostani oszlopot, aminek a tetejére Portugália jelképét, az armilláris gömböt helyezték. Ekkorra természetesen az oszlop már elvesztette középkori szerepkörét, bár a térén az 1780-as években is tartottak kivégzést.  A Szent Juliánus templom is érdekes szerepkörváltáson ment keresztül.1910-ben a Portugál Nemzeti Bank megvásárolta az épületet, és ma pénzmúzeumként hasznosítja. 

A kisméretű Városháza tér helyett a nagy, 175m x 175m nagyságú Kereskedők tere (Praca do Comercio) számít  a város főterének. A földrengés előtt itt állt a hatalmas királyi palota. 

A tér északi oldalán Rua Augusta diadalív (Arco da Rua Augusta) állít emléket a földrengés utáni újjáépítésnek. Az építését az újjáépítésben kulcsszerepet játszó Pombal márki kezdte el, aki ide egy tornyot képzelt el.  Miután  a márki I. Mária alatt kegyvesztett lett, a tornyot visszabontották. Végül 1873-75 közt építették meg a mai 33m magas diadalívet.  

A diadalív I. József szobrával. 
A diadalív tetején három allegorikus alak (Glória megkoronázza  Geniust és Jupitert), majd Portugália két nagy folyójának (Tejo és a Duaro) allegorikus szobra közt  négy történelmi alak  áll: Balról jobbra: 1.Viriathus, a luzitánok vezére. (A luzitánokat a portugálok ókori elődjeiknek tekintik, és sokáig sikeresen ellenálltak a római hóditásnak.) 2. Vasco de Gama 3. Pombal márki, aki I.József alatt az országot kormányozta autokrata stílusban.  4. Nuno Álvares Pereira "marsall" , aki az általam is bemutatott Carmo alapítója volt. A szobrokat a Portugáliában letelepedet francia Celestin Anatole Calmels készítette.  

I. József szobrának talapzata. A trombitás Fama istennő és az elefánt a hírnév allegorikus megtestesítője. Az emlékmű egésze a barokk szobrászművészet kiemelkedő műve, az első nagyméretű lovasszobrok egyike. A talapzat Reinaldo Manuel dos Santos, a szobor Machado de Castro műve.

A mór időkig visszanyúló Szent György erőd a térről. 

A tér árkádjai.

A katedrális tornyai a térről.

A nyugati torony és a tengerhez vezető rámpa. Itt volt korábban a királyi kastély díszlépcsője, ahol a tenger felől érkező díszvendégeket fogadták. 

Szinte ez az egyetlen olyan hely a városban, ahol az ember lemehet a Tejo tengeri torkolatához. 

A Városháza terétől egy nyílegyenes sugárút vezet a nyüzsgő Rossio térhez. Hivatalosan IV. Péter tér (Praca dom Pedro IV)a neve,  de ezt senki nem használja.  A tér közepén IV. Péter király oszlopa. IV. Péter (1798-1834) Brazília császára volt 1822 és 1831 között, portugál király csupán 1826-ban lett. Fájdalmas időszakban volt király illetve császár, mert 1822-ben Brazília jogilag önálló lett, amit ezzel  a perszonálunióval igyekeztek még megtartani, kevés sikerrel. Ez az időszak, amikor Portugália végleg kezdi elveszíteni európai hatalmi státuszát.         

A téren két díszkút is van,  mindkettő francia munka a 19. század végéről. 

Ez a másik. 

 A tér északi végén a Nemzeti Színház épülete. A 19. század közepén épült szép klasszicista épület.  Korábban  itt az Inkvizíció palotája állt, ami a  földrengést is túlélte, és az 1836-os tűzvészben pusztult el. Így a 16-18. században gyakran történtek itt a  téren kivégzések is. 

A tér közelében áll a domonkosok temploma. Az inkvizíció ügyét is ők vitték a téren lévő székházban.  Templomuk volt a legnagyobb a városban a középkor során, de a földrengés után újjá kellett építeni. A másik nagy újjáépítése 1959-1994  közt zajlott. 1959-ben ugyanis a templom teljesen kiégett, az oltás során két tűzoltó is meghalt. Régi barokk pompáját nem állították helyre, és a tűz pusztításának nyomai mai is jól láthatók.  

A domonkosok templomának oromzata, háttérben a Graça kolostor, ami az ágostonos kanonokrendé volt. Ezt is újjá kellett építeni a földrengés után. 

A Rossio-pályaudvart José Luís Monteiro portugál építész tervezte, épült neo-manuelin stílusban,  1886 és 1887 között. 

Szállásunk a város Misericórdia negyedében volt, egy tipikus csempés régi házban. 

Ebben a városrészben hangulatos éttermek és bárok tucatjai vannak.  "Zöld utcának" nevezik ezt az utcát, ahol szinte minden ház étterem.

Egy egykori gyógyszertár a jellegzetes csempedíszítéssel. 

Ennek a negyednek a szélén áll a nagyszerű Carmo is, amit már másutt bemutattam.  A Carmo negyede  magasabban van, mint a környező negyed, ezért a 45m-es szintkülönbség leküzdésére építtették meg a Santa Justa-liftet 1902-ben. 

A lift terasza elsőrangú kilátópont. (Miradouro do Carmo). Innen készült a bejegyzés nyitóképe is. Jó innen a Szent György-erődre is a rálátás. Lisszabon történetében kulcsfontosságú helyen áll az erőd, mivel a föníciaiak, karthágóiak, rómaiak és mórok által épített erődítmények helyszínéül szolgált , mielőtt a portugálok 1147- ben véglegesen elfoglalták.

A  Graça kolostor is innen látszik legjobban. 

A lift a házak közt. 

Az Oltáriszentség- temploma egy míves, földrengés után épült barokk templom a Carmo közelében.  

A Szent György erőd alatti Alfama- és Sao Miguel-negyedek talán a legfestőibbek a városban.
Ennek a meredek utcának a végén a Katedrális tornya áll. 

A Szent Jakab-templom.  

A Szent Lúcia templom melletti kis térről a város sok pontját beláthatjuk. (Miradouro de Santa Luzia ) Ezen a képen Rua Augusta diadalív mögött a távoli kikötő és az Április 25.-híd látszik. 

A Szent Lúcia templom. 

A Szent István templom az Alfama-negyed házaival. Háttérben a Pantheon kupolája, ahol egy barokk templomot alakították át nemzeti kegyeleti hellyé.

Alfama neve még a mór időkre nyúlik vissza. Az alfama szó fürdőt jelent, és arra utal, hogy itt egy mór fürdő állt. A reconquista után a  halászok és a szegényebb emberek lakhelye lett, és még ma sem a gazdagok negyede. A nagy 1755-ös lisszaboni földrengés nem rombolta le az Alfamát, így az a mai napig megmaradt festői girbegurba utcáival. 

A barokk Szent Mihály-templom. 

Sajnos csak innen vethettünk pillantást a hatalmas Falakon Kívüli Szent Vince-kolostorra. A város védőszentjének tiszteletére 1582 és 1629 közt húzták fel az ágostonos kanonokok második, hatalmas kolostorukat.  

A városközponttól nyugatra terül el az Estrela-negyed. Két kutat mutatok be innét. Az első a Remény-kútja, (Chafariz da Esperança) szép barokk munka.

A Janelas Verdes-kút (Chafariz das Janelas Verdes) Pombal márki palotája előtti téren áll. A márki palotája ma a Museu Nacional de Arte Antiga. 

Lisszaboni sétánk Belémben ér véget. Belém a 19.sz. második fele óta része Lisszabonnak. Az itt álló tornyot és kolostort és kortárs múzeumot már korábban bemutattam. Most a Felfedezők emlékművén a sor. 1960-ban avatta fel a Salazar-rezsim. A több mint 50m magas építmény kilátópontként is szolgál.  A szoborsor elején Tengerész Henrik áll  egy hajómodellel a kezében. 

Az emlékmű két oldalán a Portugália felfedező és gyarmatosító nagyjai vonulnak fel. Salazar diktatúrája alatt a fokozatosan elszegényedő,  és a növekvő társadalmi feszültségektől szenvedő országban a rezsim kétségbeesve igyekezett megtartani egykori gyarmatbirodalmának maradványait. Az emlékmű ezt a ma már inkább szégyelt korszakot is hitelesen megidézi. 

Az Április 25. -híd a Tejo széles tölcsértorkolatát hidalja át. Április 25. volt az a nap, amikor 1974-ben kitört az ún. Szekfűs forradalom, ami  elindította Portugáliát a mai napig is tartó demokratizálódás útján. Korábban a hidat Salazar-hídnak hívták, és 1966-ban Salazar maga is részt vett hídjának avatásán. A maga idején világ 3. legnagyobb fesztávolságú függőhídja volt, ma is benne van az 50 legnagyobban 1013m-es fesztávolságával. 

Lisszabon magyar szemmel 8.: Két nagy múzeum

 

MAC/CCB Kortárs Művészeti Múzeum impozáns, modern - leginkább egy középkori erődre emlékeztető- épülettömbje Belémben, a Szent Jeromos kolostor mellett. 
         Lisszabonban két nagy múzeum meglátogatására volt időnk. A kiválasztásnál a fő szempont volt, hogy  állami múzeum legyen, jól megközelíthető helyen és persze a döntő, hogy nívós gyűjteménnyel  rendelkezzen. Végül így a listánkra a Régi Művészeti Nemzeti Múzeum (Museu Nacional de Arte Antiga - MNAA) és a MAC/CCB Kortárs Művészeti Múzeum került, amit a világ még mindig Berardo Gyűjteményként ismer. 

         Museu Nacional de Arte Antiga - MNAA -múzeum alapvetően a mi Szépművészeti Múzeumunkkal ( SZM) állítható  párba, de jelentősek a különbségek is.  Ennek is az alapja egy régi képtár, ami a 13-18. századi portugál és európai alkotásokat gyűjt. Ez hasonló korú szobrászati- , kerámia- , ötvös- textil- ,  bútor-  és birodalmi gyűjteménnyel egészül ki. Ebből látható, hogy lényegében olyan, mintha a Szépművészeti és az Iparművészeti Múzeum anyagát egyesítenék. A múzeum alapja nem egy  királyi gyűjtemény-  mint Európa számos szerencsés országában- , mert  a nagy földrengésben az a királyi palotával együtt megsemmisült. (A mi Szépművészetink mögött sem állt egy királyi gyűjtemény, mert a mi királyaink gyűjteménye a bécsi Kunsthistorischest gyarapította.)  A MNAA alapját az 1833-as, az egyházak működését visszaszorító rendelkezés teremtette meg, amikor számos kolostort bezártak, és az ottani műkincsek egy részére az állam rátette a kezét. Ma az MNAA gyűjteménye kb. 40 ezer tételből áll, aminél a SZM gyűjteménye két és félszer nagyobb, de tudjuk, hogy azért nem a darabszám határozza meg egy gyűjtemény értékét.   
Mi az idő rövidsége miatt a képtárra és a szobrászati gyűjteményre koncentráltunk, de a birodalmi gyűjteménybe is  bepillantottunk. 

A gyűjtemény Pombal márki palotájában kapott helyet, és egy modern hozzáépítéssel is rendelkezik. A palota nagy kiterjedésű egy- és (a Tejo felé néző részen) kétemeletes barokk épület. Megjelenését tekintve nem vetélkedhet a mi Szépművészeti Múzeumunkkal,  de a többi híres múzeummal sem. Talán ennek is betudható, hogy látogatottsága is elmarad a nagy európai társakétól, de még a MAC/CCB- Kortárs Művészeti Múzeumtól  is.  Mindez számokban: A világranglistát vezető Louvre-nak kb. 8-9 milliós az éves látogatottsága, a Szépművészeti és a MAC/CCB az évi 1 milliós állomhatárt ostromolja, ezzel a leglátogatottabb 100 művészeti múzeumba épphogy  beférnek. A MNAA nem ebbe a kategóriába tartozik, ami meglepő, azt is tekintetbe véve,  hogy Dürer és Bosch egy-egy alapműve is itt van. 

Az indítás meglepő. Egy bécsi palota egyik szobabelsőjét láthatjuk itt,  amit 1974-ben a bolíviai ónkirály, Antenor Patiño adományozott a múzeumnak, és egykor a Paar-palotát díszítette.

A MNAA és a  MAC/CCB Kortárs Művészeti Múzeum közti együttműködés látványos formája volt, hogy Berlinde de Bruyckere élvonalbeli belga művésznő "Átkelés a lángokban álló hídon" című elég gondolatébresztő kiállításának egyik szobrát itt állították ki Zurbarán  apostolsorozatának közepén. A másik oldali viszonzást is hamarosan látni fogjuk. 

Dürer: Szent Jeromos a dolgozószobában. 
Három oka van annak, hogy a követkető képeken én magam is elég tolakodón szerepelek:
1. Műtárgyfotózással kapcsolatos jogi kérdések 2. A képméret érzékeltetése 3. Annak illusztrálása, hogy a múzeumban nem volt fűtés, és amikor a ruhatárban le akartuk adni a kabátokat, mondták, hogy inkább ne. A másik meglepő technikai malőr az volt, hogy a németalföldi mesterek termében vaksötét volt, mert  nem működött a világítás.  

Hans Holbein: Madonna a kisdeddel és szentekkel.

Bosch: Szent Antal megkísértése. A triptichon bal oldali táblája. .

Pierro della Francesca: Szent Miklós.

A palota lépcsőháza. 

A szobrászati gyűjteményben nagyon sok románkori szobor volt, olyanok, amik nálunk még mutatóban sem maradtak fenn. 

A  portugálok számára leghíresebb darabok az ún. Szent Vince táblák. Sajnos ezek éppen restaurálás alatt vannak, de egy üvegfalon keresztül láthatjuk a folyamatot. Itt éppen öt táblát láthatunk, és az egyik röntgenképét is. Bízvást nevezhetjük a portugál festészet "MS mester rejtélyének" ezt a sorozatot, azzal különbséggel, hogy a portugál művészettörténészek ma már az alkotót is megnevezik, és egyre több portét tudnak beazonosítani a több mint 60 szereplő közül. Így is sok még a rejtély.  

A portugál gyarmatbirodalom ázsiai feléből is számos alkotás került a múzeumba. A képen a sikeresnek induló, de aztán kudarcos "japán kaland" egyik jelenetsorát látjuk a korabeli japán művészek szemszögéből.   

MAC/CCB Kortárs Művészeti Múzeum impozáns modern épülettömbje előtt Henry Moore: Fekvő alak című műve fogadja a látogatót. 

Az időszaki kiállítóteremben Berlinde de Bruyckere "Átkelés a lángokban álló hídon" c. kiállítására invitál ez a műalkotás. Nekem az jutott eszembe erről, hogy a művésznő nehezen tagadhatja, hogy édesapja foglalkozása (hentes) is hatott művészetére. 

Palindroom c. alkotása. (A palindroom a palidrom többesszáma az angolban.)
         A  kiállítás főként a testiség  problémakörét járja körül, és itt pont azt látjuk, amire gondolunk. Ezek után érthetővé válik hogy a művésznő számos kiállítását kísérte kisebb botrány. Természetesen az  alkotások java részének a görög mitológiára utaló címe van, ami tovább árnyalja a jelentéstartalmat. 

A visszautalás az MNAA-ra, Lucas Cranach Judit Holofernész fejével c. képe. 

A Zurbarán apostolai közt megismert egyik bukott angyalnak itt számos másik társa volt, egyikük mellett andalgok el.

A művésznő bőrgyárban is dolgozott. 
Ennek a részletnek Aletheia volt a címe. Aletheiának inkább római megfelelőjét ismerjük Veritas néven. Az installáció anyaga viasz, fa, só, epoxi és vas. Egy hatalmas termet megtöltött. 

A MAC/CCB Kortárs Művészeti Múzeum egyik kiállítóterme.
A múzeum alapja "Joe" Berardo üzletember magángyűjteménye, aminek jogi helyzete zavaros, mert zajlanak a perek az állam és az üzletember közt. A lényeg az, hogy Berardo kb. 600 millió €-s vagyonából (összehasonlításként a leggazdagabb magyar magánvagyonok listáját itt találjuk) egy 316 millió €-sra becsült modern műgyűjteményt hozott létre, amire újabban az állam rátette a kezét.  

Azt azért érdemes tudni, hogy a 316 milliós €-s magánygyűjteménynél még Portugáliában is van nagyobb (bár az nem modernben erős), és a világ legnagyobb magángyűjteményei jóval az 1000 milliós kategória felett vannak. Ennek ellenére a kb. 1000 darabos  kiállítás átfogó képet ad 20. század művészetéről, és tényleg a legnagyobbaktól is vannak képek. A kritikusok általában kiemelik Berardo nagyszerű szaktudását és jó ízlését. 

Én most csak a magyar alkotókra koncentrálok, akiket örömmel fedeztem fel ebben a rangos gyűjteményben.  Az első Huszár Vilmos (9) , aki nálunk is alig ismert, talán azért, mert 25 évesen Hollandiában telepedett le. (Zárójelben a Wikipedia nyelvek számát tüntettem fel, ami a nemzetközi ismeretség egyik fokmérője.

Kassák Lajos. (19)

Moholy-Nagy László. (40) 

Breuer Marcell. (41) 

Victor Vasarely. (54) 

Kicsit hezitáltam, hogy Joseph Kosuthot (29) felvegyem-e ebbe a sorba, hiszen ő már az USA-ban született, és a kimaradt s betű ellenére  távoli rokonságban is állt a Magyar Királyság kormányzó-elnökével,  de a magyar kultúrához szinte semmi kapcsolódása sincs. Végül beraktam, hiszen mégis csak ő a konceptuális művészet ősatyja. 

A kulturális központ közelében a belémi lakótömbök tűzfalat is igyekeznek feldobni

Niki de Saint Phalle amerikai művésznő Fürdőzők c. szobra is  a kulturális központ előtt áll. 
Végezetül méltányolni kell a portugálok törekvését, hogy a múltjuk leglátogatottabb emléke (Szent Jeromos kolostor, Belémi-torony)  mellé egy modern kulturális központ építésével is igyekeztek valamit kifejezni.