A Róder–Faludi-féle pedagógiai reformok
Róder Pál (igazgató 1932-1936 közt, rövid
életrajza itt, 1945-től a Rosdy nevet használta, Szekszárdon született Pál nevű fia, ismert katolikus újságíró is) és Faludi Ferenc
(igazgató 1936-41 közt) nagyon széleskörű pedagógiai ismeretekkel rendelkeztek.
Felismerték, hogy egy iskola fejlesztése nemcsak a "hardver", az
épület és a taneszközök, bútorzat fejlesztését jelenti, hanem a
"szoftver", azaz a pedagógiai módszerek és gyakorlatok és az iskola
diákcentrikus szellemisége is fontos. Igazgatóságuk alatt a gimnáziumban
nagyszabású pedagógiai innovációk zajlottak, amelyek
az iskola légkörének egészére kihatottak.
Az 1930-as évek magyar társadalma hierarchikus és tekintélyelvű volt. Ez a szemléletmód az iskolákban úgy jelentkezett, hogy a tanári kar (és különösen az iskolavezetés) megfellebbezhetetlen tekintélyként irányt mutatott a tanulóifjúságnak és a szülőknek is. Ennek ellenére több iskolában folytattak – főleg a német pedagógia hatására – nevelési innovációkat, kísérleteket. Ezen iskolák sorába lépett a Garay Gimnázium is Róder Pál érkezésével. Róder Szekszárdra kerülve a "diákokhoz fordulás" pedagógiáját hirdette meg. Olyan időszakban kezdte meg tevékenységét, amikor a "nemzetnevelés" Gömbös – Hóman-féle koncepciója amúgy is hangsúlyos lett. A nevelés fontosságát hangsúlyozva bevezették az osztályfőnöki órákat is. A főváros környékéről származó, (de a csongrádi gimnáziumból érkező) Róder szellemiségén egy másfajta mentalitás, egy "világpolgáribb" attitűd is érezhető volt, ami a külsőségekben is megnyilvánult. Ugyan már közel ötven éves volt, de a régi képekről is kitűnik, hogy sokkal modernebben, divatosabban öltözködött, mint a tantestület egésze. Olyan "divatos, úri sportokat" honosított meg a gimnáziumban, mint a tenisz. De nemcsak teniszpálya lett a gimnázium udvarán, hanem egy kis botanikus kert is, madáretetőkkel és odúkkal. Az ő kezdeményezésére indult el a fotószakkör, amelyet Wallacher tanár úr vezetett nagy lelkesedéssel és országos sikerekkel. Az épületben kiépítette a zárt láncú rádióhálózatot, és teljessé vált a villanyvilágítás is.
Róder egyik pedagógiai módszere az
Ifjúságtanulmányi Ívek bevezetése volt. Minden egyes tanulóról az osztályfőnök
egy egyéni fejlesztési lapot vezetett. A tanulók családi körülményeire,
érdeklődési körére tanulói és szülői kérdőívet állítottak össze. Ezekkel az
adatokkal indították az íveket. Ezt követően az osztályfőnökök
folyamatosan vezették ezeket, azt a négyszemközti
beszélgetéseken (ismét egy Róder-módszer) nyert ismeretekkel
és a tanulmányi információkkal egészítették ki. Az Ifjúságtanulmányi
Ívekre mint alapra egy átfogó pedagógiai rendszert épített ki, amelyet talán
majd máskor részletesebben ismertetek. Róder munkáját Faludi igazgató-helyettesként
támogatta. Miután Ródert 1936-ban "kiemelték" miskolci
tankerületi igazgató-helyettesnek, Faludit nevezték ki igazgatónak a Garay
élére, aki a róderi hagyományokat folytatta.
 |
|
Faludi Ferenc tablóképe 1940-ből. |
A régi jegyzőkönyveket végignézve megállapítható volt, hogy igazgatóságuk alatt az iskolavezetőség és a tantestület viszonya is nagymértékben demokratizálódott. Ennek bizonyítéka, hogy az értekezleteken a közös ügyek megbeszélése zajlott, azon érdemi viták voltak, nem pusztán igazgatói kinyilatkoztatások, mint például Wigand idején. A Garay Gimnázium tantestületében uralkodó demokratikus légkör abból a szempontból is érdekes volt, hogy Faludi a Székesfehérvári Tankerületi Tanács tagja volt, elvileg tehát a kormányzati álláspontot kellett volna képviselnie mindenben, a tantestülettel szemben is. Ennek ellenére Faludi többször kifejezésre juttatta, hogy a tantestülettel szolidáris, ha a romló munkakörülményekről, a tanári pálya presztízsének zuhanásáról van szó. (Itt persze meg kell jegyezni – kissé kilépve a történettudomány "távolságtartásából" – , hogy ez a "zuhanás" utáni presztízs még mindig sztratoszférai magasságokban volt a mai viszonyokhoz képes.) Ez a viszony azonban kölcsönös volt. 1941-ben, a válságos évében, a tantestület is kifejezte, hogy mindenben szolidárisak az igazgatóval.
Mint korábbi tanulmányomban már utaltam rá, a Róder
– Faludi-módszerek 1941-re, talán a háborús terhek növekedése miatt is,
kifulladtak. Akkor már szinte "elszabotálták" az osztályfőnökök az
Ifjúságtanulmányi Ívek vezetését is. Faludi nem csinált ebből ügyet.
Valószínűleg felismerte Teleki öngyilkossága után, hogy nehezebb
idők jönnek, nem a pedagógiai innovációk kora. A következő évet már Hatvanban
volt kénytelen kezdeni. Áthelyezték, talán mert nem képviselte eléggé a
kormányzati álláspontot, talán a leventetábori botrány miatt, ezt innen
nehéz megállapítani a tankerületi iratok ismerete nélkül.
A Róder – Faludi-korszak mai szemmel nézve a gimnázium egy második aranykora
volt. (Az első aranykornak természetesen a Wigand-korszakot kell tekintenünk.)
Ebben az időszakban tanított itt dr. Hencze Béla, aki irodalomtanárként hozott
friss szellemiséget a városba. Szekszárd irodalmi ízlésvilágát akkor
a Bodnár István határozta meg, aki a 19. századi
romantika talajáról állt ellen a városban és a Tolnamegyei Ujság hasábjain a
modernségnek, beleértve ebbe a város szülöttjét Babitsot is. Hencze Ady és a
kortársak világát hozta el. Rokonságban állt Szabó Dezsővel, rajta keresztül a
népi írók közül többet személyesen is ismert, például Illyés Gyulát is. A
gimnázium falai közé ő hozta el Babits írásait is. Ebben az időszakban válik
meghatározó tanárrá Wallacher László, és ekkor indul pályája Létay Menyhértnek
is. Ekkor diákoskodik itt Mészöly (Molnár) Miklós, aki az ifjú tanárokban, dr.
Hencze Bélában és osztályfőnökében, Létay Menyhértben találta meg a szellemi
társat.
Az 1937-es kérdőív
1937-ban Faludi az Ifjúságtanulmányi Íveket követve
egy kérdőívet szerkesztett, amellyel főként a tanulóifjúság érdeklődési
körét kívánta felmérni. A felmérés a Garay Gimnáziumra koncentrált, de
Faludi ezt szélesebb kontextusba kívánta helyezni. A Garay Gimnáziumban
302 fiú tanuló töltötte ki a 329-ből az anonim a kérdőívet. Ez 92%-os arány,
tehát valószínűleg a hiányzók kivételével szinte mindenki részt vett a
felmérésben. Ezen kívül még öt "különféle
iskolafaj" kapott kérdőíveket. Név szerint a székesfehérvári
Ybl Miklós Gimnázium, a székesfehérvári gróf Klebelsberg Kunó Polgári
Fiúiskola, a pápai Állami Tanítóképzőintézet, a veszprémi Állami Felső
Kereskedelmi Iskola és a győri Szakirányú Iparostanonciskola. Így összesen 831
tanuló vallomása szolgáltatta az anyagot, ez már statisztikailag is értéklehető
mennyiség. Az eloszlás a különböző iskolatípusok közt azonban már nem tesz
lehetővé tudományos igényű következtetéseket. Faludi szándéka is csak
annyi lehetett, hogy összehasonlítsa a Garay Gimnázium kérdőíveit más
iskolákéival. Sajnos az eredményt azonban már nem így ismereti, mert
abban összemossa a különböző iskolákat és még gyakran az iskolatípusokat
is.
A kérdőíven 19 kérdés szerepelt, amely az érdeklődési kört, az olvasási
és tanulási szokásokat, a kedvelt és nem kedvelt tantárgyakat, a szabadidő
eltöltésének módjait, a választott életpályát firtatta. Ezen kérdések közt
14.-nek szerepelt az, amellyel most részletesebben foglalkozunk.
Mussolini, mint eszménykép
A 14.
kérdés így hangzott: Az emberiség
nagyjai közül ki az eszményképed és miért ? A válaszok megoszlását Faludi
így ismerteti:
"Az
eszménykép megválasztásánál az irodalmi vagy történelmi tanulmányok hatását, a
magyarság, vagy a külföld nagyjainak személyi varázsát (Petőfi, Széchenyi —
Horthy, Mussolini) egyenlő mértékben jelzik a válaszok. Az eszményképül
választottak sorrendje a következő: király, fejedelem, államfő, államférfi 54%,
író, költő, művész 24%, szent 5%, nemzeti hős 5%, feltaláló 5%, tudós 4%,
sportember 3%. Azoknak, akik szentet jelöltek meg eszményképül, 66%-a
polgárista. A sportemberek híveinek 60%-a iparostanonc. A kereskedelmisták
egyetlen esetben sem választottak eszményképül szentet, valamint — a
tanítóképzősökkel egyetemben — sportembert. A jelenkor államférfiai közül
Mussolini és Hitler neve szerepel leggyakrabban. Az államférfiakra eső válaszok
24%-át ők nyerték. Ebből 17% esik Mussolinira, 7% Hitlerre. Mussolini
követőinek közel fele (44%) gimnázista. Egyéniségének hatásáról találóan írja
egy VII-es gimnázista rajongója: „Gyönyörű az, mikor egy ember egy egész
nemzetet emel fel a tespedésből.“ A Hitler nevét feltűntető lapok 54%-a
iparostanoncé."
Különösen meglepő, hogy a jelenkor államférfiai közt
nem magyar államférfi van a lista első két helyén, pedig a szinte
személyi kultusz szintjéig népszerűsítette az állami propaganda a
kormányzót. A Szekszárdon működő megyei kórház is a nevét viselte.
Elképzelhető, hogy Faludi csak a külföldi politikusokat vette figyelembe
ennél a közlésnél, de ez nem derül ki pontosan. Azt azonban érdemes hangsúlyozni,
hogy a jövő értelmiségét képző gimnáziumokban (így a statisztikában is nagy
súllyal szereplő Garayban) mennyivel népszerűbb volt, mint az iparostanonc
iskolákban vezető Hitler.
A magyar Mussolini-kultusz néhány jellegzetessége
Nyilván
egy helytörténeti blognak nem lehet feladata, hogy újat mondjon egy olyan
bonyolult politikai kérdésben, hogy mi az olasz fasizmus hazai fogadtatása, de
meg akartam érteni, hogy mi lehet az oka annak, hogy a gimnazisták
körében – vélhetően a szekszárdiak
közt is – ennyire népszerű volt Mussolini. Ezért érintőlegesen foglalkoznom
kell a hazai Mussolini-kultusszal.
 |
|
Mussolini hivatalos fényképe 1936-ból. |
Az olasz–magyar
kapcsolat még erőteljesebb lett Gömbös Gyula miniszterelnöksége idején. Gömbös
számos tekintetben követendő mintának tekintette Mussolini fasiszta
rendszerét. Nem véletlenül ragasztotta rá Esztergályos János pécsi
szociáldemokrata képviselő egy 1932-es parlamenti felszólalásában a Gömbölini
nevet. (Természetesen ezt a gúnynevet néhány élclap és a teljesen súlytalan
ellenzéken kívül senki nem használta.) Az erőteljes Mussolini
kultusz közepette a fasiszta rendszer veszélyeivel kevesen foglalkoztak, sőt
azt jónak, követendőnek tartották. Királdy-Lukács György követségi
tanácsos ugyan 1936-ban titkos jelentésében már felhívta az ország vezetőinek
a figyelmet arra, hogy Mussolini "eltávolodik a reális
élettől". Akkoriban Olaszországban (és Magyarországon) ezt
nem "akarták" észrevenni.
A Mussolini-kultusznak
néhány sajátosságát érdemes kiemelni. Egyrészt, nyilvánvaló volt az
asszimmetria. Magyarországon a Mussolini iránti lelkesedés nem párosult hasonló
lelkesedéssel a magyar politikusok iránt. A Magyar Királyság
alárendelt volt ebben a kapcsolatban. Persze azért születtek
válaszgesztusok Magyarországnak. Egy ilyen válaszgesztusnak tekinthető
Babits San Remo-díja, hiszen mint Haász Gabriella
megállapította, a díj hátterében sajátos diplomáciai ügyködés
húzódott. Jellemző az is, hogy szülővárosának, Szekszárd város
vezetőségének csak ezt követően születik meg az egyetlen hivatalos gesztusa
a költőóriás felé: a díj odaítélése alkalmából táviratban köszöntötték
őt. Magyarán az olasz szövetségestől kapott díj igazolta csak a helyi vezetés
számára Babits nagyságát.
A
Mussolini-kultusz egyik jellegzetessége a fenntartásnélküliség volt. A másik
szövetségessel, Adolf Hitlerrel szemben mindig is érezhető volt egy
kényszeredettség, nem véletlenül nevezték Horthyt "vonakodó
csatlósnak". Ennek nyoma sem volt Olaszországgal és Mussolinivel
kapcsolatban. Az egyetlen fenntartás, Mussolini vallástalansága is hamar
eloszlott, amikor 1929-ben a Vatikán és Olaszország közt létrejött a lateráni egyezmény, amelytől kezdve a katolikus
egyház nagy jótevőjeként is méltathatták.
A hatalmas
lelkesedés egyik velejárója Olaszország katonai súlyának túlértékelése volt. Az
olasz fasizmus politikailag ugyan keltett maga körül valamiféle politikai
illúziót, ami például rabul ejtette Gömböst is, de egész Európában is nagyra
értékelték Olaszország politikai súlyát. A konkrét katonai szerepvállalások
azonban rámutattak – már a háború előtt is – Olaszország gyengeségére, amely
Abesszíniában, majd a spanyol polgárháborúban is megnyilvánult, és egészen
nyilvánvaló lett a II. világháború alatt. Ez azért is figyelemre méltó, mert a
magyar hadsereg modernizálását is olasz mintára és olasz fegyverekkel
kezdték meg.
Az olasz
fasizmus lényegesen különbözött a német nácizmustól, és ez annak idején
mindenki számára nyilvánvaló volt. A fasizmus közeledésese a nácizmushoz inkább
csak közvetlenül a háború előtt volt megfigyelhető, a korábbi időkben elég
lényeges különbségek mutatkoztak. Egyrészt az olasz fasizmusnak nem volt
markáns antiszemita jellege. Másrészt a társadalom átalakításáról is gyökeresen
mást gondolt Mussolini és Hitler. A nácizmusra nem voltak jellemzőek a
ruralizáló törekvéseket, ami Mussolininál döntő jelentőségű volt. A
ruralizáción a "falusítás" programját érthetjük, amely egyfajta
"mezőgazdasági csataként" jelentkezett Mussolini propagandájában. A
lecsapolások révén megnövekvő termőterületekkel, valamint a termőföldek
feljavításával azt a célt tűzte ki Mussolini, hogy Olaszország mezőgazdasága
legyen önellátó. A falu számára eleve erkölcsileg előre valóbb volt a városnál,
mert a demográfiai harcában is többet remélt a vidéktől. Nem kell
hangsúlyoznunk, hogy az alapvetően agrárjellegű Magyarországon a ruralizáció
milyen erősen rezonáló eszme volt.
Mussolini-kultusz az iskolákban
Az Arcanum
Tudásbázis rendszerében szereplő mintegy 1200 iskolai értesítő közül (ezek nagy
része polgári, mai fogalmaink szerint általános iskolai) Mussolinit
az 1920-1939-es években 180 iskola említi (amiből középiskola mintegy 80),
összesen 443-szor. Az említések túlnyomó része természetesen az 1927 utáni
időkből eredeztethető. Érdemes a nagyságrendi viszonyokat szemléltetni
más politikusokat is megemlítve: Horthy: 4282 említés, Gömbös
(miniszterelnök 1932-36): 1892; Teleki (miniszterelnök 1920-21 és
1939-41, vallás- és közoktatásügyi miniszter 1938-39, főcserkész
1922-41): 662, Bethlen István (miniszterelnök 1921-1931): 154, Hitler
139, Darányi Kálmán (miniszterelnök 1936-38) : 183. A listából is kitűnik
Mussolini és Gömbös felülreprezentáltsága, ami valószínűleg közös gyökerekig
megy vissza: a ma talán populistának nevezhető médiahasználatból adódó
népszerűségükre.
Mussolinit
feltűnőn magas arányban említik katolikus egyházi iskolák, amelynek egyik oka
az, hogy sok esetben olaszországi kirándulások során találkoznak róla
elnevezett térrel, intézménnyel. Nyilván a katolikus iskolák gyakrabban
szerveztek római utat, mint más iskolák. Ha ezeket a nem politikai indíttatású
említéseket kivonjuk, akkor már jóval kevesebb említés marad. Ezeknek az
említéseknek a hangneme azonban mindig a magasztalásig pozitív. Az
1939-ben újrainduló pannonhalmi olasz gimnázium pedig kifejezetten a gimnáziumi
Mussolini-kultusz motorja lett, legalábbis a rendelkezésre álló kevés
időben. A gimnázium a nevét is a Ciano családról vette fel.
(Galeazzo Ciano Mussolini veje és külügyminisztere volt). Mussolini egyik
fia meg is látogatta a pannonhalmi gimnáziumot.
Mussolininek
egyes iskolákban kifejezetten lelkes népszerűsítői is akadtak. Szűkebb
pátriánkban ilyen volt például a bonyhádi vitéz Zerinváry János,
aki az iskolán kívüli oktatás keretei között gyakran népszerűsítette a
"fascismus" eszméit. Mivel Zerinváry legalább 22 megyei és városi
egyesületnek és körnek volt tagja, illetve vezetője, ezért ezek az eszmék
széleskörűen meghallgatásra is találhattak. Faludi gimnáziumában azonban
nem volt olyan, aki Mussolinit nyilvánosan népszerűsítette volna. A gimnáziumot
csak annyiban érintette a Magyarországon kibontakozó Mussolini-kultusz, hogy a
Szekszárdon rendezett egyik olasz estre az iskola olasz
tanárnőjét, Blázsik Piroskát kérték fel tolmácsnak 1942-ben.
Ugyanakkor
Faludi fenti közléséből sem következik semmi elítélő Mussolinire vonatkozóan.
Néhány idézetből nyilvánvaló, hogy Faludi nézetei harmonizáltak
korának hivatalos állami eszméivel, amelyek akkoriban szinte teljesen
egybeestek a "népakarattal" is. Erre egy másik kérdés
szolgáltat adatokat, amely arra vonatkozott, hogy mit kezdenének a tanulók egy
jelentős vagyonnal. Faludi itt elégedetten állapította meg, hogy nagyszerű
emberbaráti gondolatok sokaságával találkozott, majd egy tanítóképzős diákot,
egy "ábrándozó lelkes idealistát" idézett is: Ő a
nagy vagyont arra fordítaná, hogy " letörném minden áron a
zsidó nagyiparosokat és nagytőkéseket. Segélyezném a négynél több gyermekes
családokat. Kórházakat építtetnék... stb." Érdemes megemlíteni,
hogy ekkor még a zsidótörvények előtt vagyunk. A korhangulat persze más
diákok véleményében is megnyilvánul. Faludi szerint a "legtüzesebb
hazafiságot" képviseli a következő sorok írója, amikor vagyonát
a „...a haza oltárára tenném. Repülőgépeket, modern harci eszközöket
csináltatnék, melyekkel visszaszereznők ezeréves hazánkat.“
A helyi Mussolini- és Hitler-kultusz néhány
jellegzetessége
A helyi
Mussolini-kultusz jellegzetességei a Tolnamegyei
Ujságban jól nyomon követhetők. Az 1919-ben indult hetilap (amely
1930-tól már hetente kétszer jelent meg) a megye legnagyobb példányszámú,
legnagyobb befolyással bíró újságja volt. Címlapján is hirdette, hogy
keresztény politikai és társadalmi lap volt, amelyet a Keresztény Nemzeti Párt
indított, majd a több névváltozáson átment, 1922-től az 1944-es nyilas
hatalomátvételig végig kormányzó Egységes Párt nézeteit tükrözte, és mint
ilyen, mindenben a kormányzat hivatalos álláspontját képviselte. 1943 végén a
lap megszűnt. Mellette a megyében csak egy súlytalan ellenzéki lap
volt, az 1932-ben induló Tolnamegyei
Hírlap, de ezt nem is Szekszárdon, hanem Dombóváron szerkesztették.
A Tolnamegyei Ujságban összesen 164-szer
említik Mussolini nevét. Ebből az olasz–magyar barátsági szerződést megelőző
időre mindössze csak 3 említés esik. Ez a 164 említés nem tűnik soknak,
hiszen alig minden tizedik-kilencedik számban szerepelt csak a neve. A
lap azonban nem nagyon foglalkozott külpolitikával, amit jól mutat az is, hogy
Sztálint és Chamberlaint is összesen csak 8-szor említették, Dollfußt tízszer.
A helyi parlamenti képviselő, Örffy Imre viszont 1515-ször szerepelt.
1927
áprilisától tehát megszaporodtak Mussolini említései és éltetései. Érdemes
kiemelni az 1927. évi 47. számot. Ebben két cikk is említi Mussolinit. Az
egyik rövid tudósítás az akkoriban induló Magyar
Szemle nemrég megjelent számát szemlézte, megemlítve, hogy ebben Ereky
István professzor tanulmányát a "Fascizmus
és a Parlamentárizmus" címmel. Ez a tanulmány – némi
szimpátiával, de azért a tudományos objektivitás keretei közt – kimutatta, hogy
Mussolini a parlamentarizmus felszámolásával lényegében diktatúrát épített ki.
Idézzük zárógondolatait:
"De
bármilyen párt alakuljon át a Mussolini-féle törvény alapján kisebbségből
többséggé, a kormány csak egy mesterségesen elővarázsolt többségre
támaszkodhatik; s minthogy a nemzet valódi többségének erkölcsi támogatását
nélkülözi, bármily áldásos tevékenységet fejtsen is ki, kormányzása nem
parlamenti kormányzás lesz, hanem a pártvezér személyes kormányzása, vagyis
diktatúra".
Természetesen a Tolnamegyei Ujság nem foglalkozott mélyebben Ereky tanulmányával, helyette "Mussolini-élménynek" a "Mussolini és a trágyázás" című cikket kínálta, amit Dr. Gauser Rezső királyi tanfelügyelő írt. A cikk erős szavakkal méltatta a Duce mindenre kiterjedő figyelmét, és a magyar gazdáknak is ajánlotta azokat a módszereket, amelyeket Olaszországban bevezettek a termésátlagok növelésre. Érdemes Gauser gondolatat szembeállítani Ereky professzor gondolataival, akinél mégiscsak kiolvasható egy szelíd figyelmeztetés. Gausernél ennek szinte az ellenkezőjét látjuk. Miután végigvezette, hogy az olasz módszerekkel mennyivel növelhetők a termésátlagok, cikkét így zárta:
"Hát
ezért volna szükségünk egy erőskezű Mussolinira, aki törvényhozási úton
kényszerítené a magyar gazdát is arra, hogy megadja a földnek azt a táperőt,
amelyre annak szüksége van.".
1929-ben Schneider János felelős szerkesztő már
"Olaszország naggyá tevőjének, korunk legnagyobb politikásának"
nevezte Mussolinit a Rákos Jenőről szóló nekrológjában. Innen
kezdve nincs megállás, egyre-másra jelennek meg méltatásai. Igen sokszor Lord Rothermerevel, néha Hitlerrel szerepel együtt a
neve, a magyar revíziós politikai szemléletnek megfelelően. Természetesen az
állandó népszerűsítésnek meglett a következménye is. 1937-ben a helyi
városvezetőség a város egy nyugodt kis "tisztviselőtelepi" utcáját az eddig Levente utcáról,
Mussolini utcának keresztelte át. (Ma Ady Endre utca.)
Érdemes
röviden felidézni Mussolini bukásának helyi tálalását is. Mint ismeretes az
angolszász csapatok itáliai partraszállása után 1943. július 25-én a Fasiszta
Nagytanács lemondatta Mussolinit, a király pedig elfogatta és internálta. Három
nappal később jelent meg ennek híre az újságban úgy, hogy egészségügyi okokból
lemondott a Duce. Egy hét múlva főszerkesztői vezércikk igyekezett
"újrapozicionálni" Mussolinit, ekkor a "lemondás"
hátterében már nem említik az egészségügyi okokat. Újabb hét múlva dr.
Madarász Ferenc ciszterci pap, a lap állandó munkatársa már lemondóan, de
együtt érzően írt róla: "Végül is az üstökösnek pályája volt [az övé] :
tüneményes fényesség után hirtelen alkonyat, sűrű sötétség..." .
Némi kritikát is megfogalmaz (Hitlernek is) abból az apropóból,
hogy kiderült, Hitler 60. születésnapjára egy Nietzsche-összest szánt ajándékba
Mussolininek. A tanulság a keresztény újságíró számára egyértelmű: Krisztust
kellett volna követni, nem az istentelen Nietzschét. Szeptember 12-én
azonban német deszantegységek kiszabadították a Ducét, és visszahelyezték az
észak-olasz bábállam élére. Három nappal később már ismét ujjongva ír
róla a Tolnamegyei Ujság, sőt nem
sokkal később már vetítette is a helyi mozi a berlini UFA filmjét
Mussolini kalandos kiszabadításáról. Mint említettük, a lap 1943 végén megszűnt,
a továbbiakban nem tudjuk az életpálya helyi tálalását követni.
 |
| Az Észak-Erdély megszállásából visszatérő szekszárdi katonák köszöntése. Az ünnepélyre felvont lobogók közt ott találjuk a III. Birodalom zászlaját is. Kép forrása: Nagy J.T.-Szabó G.: Körülöttünk élő múlt |
Egy-két szót erejéig Hitler helyi bírálataira, méltatásaira is érdemes kitérni, hiszen ő második volt az eszményképek közt.
Hitler
94-szer szerepelt az újság hasábjain, tehát – figyelembe véve rövidebb
politikai korszakát is – ugyanolyan sűrűn említették, mint Mussolinit. Az 1933
előtti szórványos említései elítélőek, gyakorlatilag a kommunistákkal egy
szintre helyezve botrányos felforgatónak tartották. 1933-tól kezdődően a
hangnem megváltozott. Választási győzelmét már ujjongva méltatja Jánosi
György váraljai református lelkész, a lap főmunkatársa, aki hagyományosan a
német ügyekkel is foglalkozott. Ez abból a szempontból is meglepő, hogy
korábban a pángermanizmus veszélyeiről is írt a lapban. Ezt követően azonban
több olyan cikk is születik, ami fenntartással kezeli Hitler terveit. Dr. Örffy
Imre 1934-ben terjedelmes vezércikkben tartja veszélyesnek Ausztria
bekebelezését, mert szerinte ez meghiúsítja az olasz–magyar–osztrák
"egyűvékapcsolódást". Ugyanebben
az évben Schultz Gábor dunakömlődi esperesplébános párhuzamot vont a bolsevista
Oroszország és a hitleri Németország közt "amely a vallást és az
egyéni függetlenséget kívánja áldozatul." Jánosi is visszatér a
pángermanizmus veszélyeinek a hangoztatására, 1935-ös cikkében már így írt a
svábok lakta vidékeken tevékenykedő agitátorokra
célozva: "...ha tetszik, ha nem, néhány bevándorló kedvéért
nem fogjuk átalakítani Hitler, vagy más képére e hazát. " Ezen
szórványos fenntartások ellenére a tendencia abba az irányba mutatott,
hogy Hitler is egyre inkább pozitív színben tűnt fel a lapban, ami
különösen a bécsi döntések nyomán erősödött fel. A helyi németség
szervezkedését azonban erős fenntartásokkal, sőt elítélően figyelték. A
Hitler iránti lelkesedés hangneme ugyan nem érte el a Mussolininál
tapasztaltakat, de azért a városi "hálaadó" ünnepségeken felhúzták
a III. Birodalom zászlaját is. Utcát azonban soha nem neveztek el Hitlerről
Szekszárdon, nem úgy mint például Kecskeméten, Balassagyarmaton és még sok más helyen.
Irodalom:
A korról
általában:
- Romsics Ignác: Magyarország története a
XX. században.
- Dévényi Anna: A nemzetnevelés szerepe Gömbös Gyula és
Hóman Bálint politikájában
- Vonyó József: Gömbös Gyula és a hatalom
- Szekszárd város
történeti monográfiája II.
Mussoliniről
és hazai kultuszáról a következő főbb forrásokat használtam:
- SZALAI MIKLÓS: Befogadás, értelmezés és
kultusz: Mussolini és az olasz fasizmus megítélésea két világháború
közötti Magyarországon
- Ormos Mária: Mussolini
Babits San
Remoi-díja: Haász Gabriella doktori értekezése
- Az ADT-ről: A Garay Gimnázium
értesítői, a Tolnamegyei Ujság számai és egyéb iskolai értesítők.
- A Tolna Megyei Levéltárból: A
Garay Gimnázium jegyzőkönyvei
