1. Babits-Kelemen emlékek
 |
| Babitsról nekem jó darabig csak az unalmas irodalomóráim jutottak eszembe. Csak korosodó felnőtt fejjel döbbentem rá szellemi nagyságára. Azt nem mondom, hogy nagyon-nagyon szeretem verseit, de azért összeállt bennem egy olyan kép, ami egyfajta szellemi igazodási pontként definiálja a nagy irodalmárt ma is. Babits a maga korában lényegében semmilyen szellemi hatást nem gyakorolt szülőföldjére. A Nyugat budapesti lap volt, nem itt vidéken olvasták. Úgyhogy kezdjük szekszárdi sétánkat- még jóval a pincék előtt - a Babits-házzal. A Babits-ház mellett két szerényebb épület. A jobb oldaliban született még Schwartzkopfként a város híres gombatudósa, Hollós László. A bal oldali ház pedig egy újabb múzeum, az Irodalom Háza, Mészöly Miklós emlékekkel. A Babits-ház nem csak abból a szempontból érdekes, hogy itt született a nagy irodalmár, hanem a házon keresztül bepillantást nyerhetünk abba, hogy a 19.sz. második felében miként élt egy mezőváros jobb módú értelmiségi családja. Babits ház egy szobájában kaptak helyett Baka István emlékei egy másikban és Dienes Valériájé is. Dienes az első magyar nő volt, aki egyetemi tanár lett, Babitscsal is ismerték egymást. Ha most itt egyszerű algebrai műveleteket végzek, akkor Szekszárdon feltűnően magas szám jön ki az egy főre eső irodalmi nagyságokat tekintve. De egyikük sem itt lett naggyá. Baka Szegeden, a többiek a fővárosban. |
 |
| A Babits emlékek sorát nem zárhatjuk le csak a Babits-házzal. A költő ugyanis korán elvesztette édesapját, a családot ekkortól kezdve Babits anyai nagyanyja, Cenci néni (Rátz Innocencia) majd édesanyja, Kelemen Auróra fogta egybe. A Kelemen család is a város előkelőbb családjaihoz tartozott. A Babits-ház is az övék volt korábban. Érdemes megnézni a Kelemen-család egy másik házát is a Bartina utca elején, ahol a család egy orvosának emléktábláját látjuk,akiről a szubjektív történelemnél még lesz szó. A kimagasodik a a többi ház sorából, egy polgárház a falusias utcában. |
 |
| Czéh-tanya a Herman Ottó utcában. Valaha a Kelemen családnak volt ez is a tulajdona. 1850 körül épült. A fafaragásait erdélyi mesterek készítették a 20. század első harmadában. A Kelemen családtól később a Czéh-család vásárolta meg. Körülötte pedig a szocialista városrendezés eredményeit is láthatjuk. |
 |
| Cenci néni keresztje a Zöldkert utcában. Korábban itt az Angyal családnak volt szőlője, a keresztet is Angyal-keresztnek nevezték. A 19. század közepén a Kelemen család megvásárolta a szőlőt. Cenci néni a megrongálódott kereszt helyett a 19. sz végén új keresztet állíttatott. |
 |
| Babitsék présháza a Palánki-hegyen, nem messze a kereszttől. Az ajtó felett a BI monogram Babits Istvánra, a költő öccsére utal. Előtte egy malomkő-asztal, állítólag a költő számos versét és a Halálfiai jó részét ezen írta. Még ma is szép innen a kilátás, Babits idején pedig egész egyszerűen varázslatos hely lehetett. |
 |
| Kétségtelenül ez Szekszárd legfontosabb műemléke. Történetéről itt írtam bővebben. A nemrégiben felújított épületben a levéltár és múzeumok vannak, nagyszerű kiállításokkal, de a nagytermét még ma is használják ünnepi alkalmakra. Az udvarán álló tiszafákról is többször írtam már. Például itt. Az udvarának összképét sajnos nagyban rontja az, hogy ráépítettek egy "ideiglenes" színpadot, aminek örökkévalóságát a város jól tűri. Ha itt szellemi igazodási pontokat keresünk, akkor Csapó Dániel és Bezerédj István nevét említem. Azóta sem volt kettejükhöz mérhető "követe" az országgyűlésben Tolna megyének, és nem voltak a megye felvirágoztatásában ilyen tevékeny honfiak sem. Alatta a középkori eredetű dézsmapince található. Ma a város egyik legjobb borszaküzlete van itt, sok-sok rendezvényteremmel, múzeummal. Akit a története érdekel, az ezt olvassa el, és tényleg látni fogja, hogy ez a pince bizony 13.századi eredetű. Akit a mai viszonyok érdekelnek csak, az ezt válassza. |
 |
| A múzeum sokkal több, mint kiállítások sokasága. Ez egy szellemi műhely is amellett, hogy a vidék egyik legjobb múzeuma. Részletek itt. Az épületet pedig egyszer így jellemeztem:" A monumentális historizáló épületek sorát a városban a múzeum "kozmopolita" épülete zárja. Schikedanznak és Herzognak, a korszak két "profijának" az alkotása 1903-ban lett kész, hála Wosinsky fáradhatatlan ügybuzgóságának és gróf Apponyi Sándor nagylelkűségének. Fennkölt és magasztos az épület, bár a korra jellemző módon némi arisztokratikus modorosság is érzékelhető a rajta. Mindenesetre a Vármegyeháza építése óta nem volt hozzá mérhető építészeti alkotás a városban. Vagy harminc évig érdekes kontrasztot alkothatott a vele szemben elterülő hatalmas "libalegelővel", ahova - mivel az uradalom tulajdona volt - nem építhetett a város semmilyen épületet." |
 |
| Ha már a múzeumnál járunk járunk nézzük meg a zsinagógát is, ami itt a Szent István szoborral (Farkas Pál 2002) együtt látható. A zsinagóga közvetlenül a múzeum mellett található. 1896-ban építették, az akkora már több száz főssé duzzadt hitközség számára. Ezt is az a grazi Hans Petschnig tervezte, aki az újvárosi templommal debütált Szekszárdon, aztán még három alkalommal tervezett. Ma Művészetek Háza, kiállítások, koncertek helyszíne. Belülről teljesen modern, a második nekifutásra már egész jól sikerült ez a modernizálás. |
 |
| Közép-Európa legnagyobb egyhajós templomának mondják. Valóban hatalmas. Sok érdekes dolog van benne, de a valahogy mégse a kedvenc templomom. Részletek innen. |
5. Liszt emlékek
 |
| Liszt négyszer járt Szekszárdon, és Augusz Antal vendégeként minden alkalommal hosszabb időt töltött itt. Idejének legjavát a barátja képen látható házában töltötte, amelyik három különböző korú ház szendvicse. Ma stílszerűen zeneiskola van benne. Részletek itt. |
 |
| Lisztnek különleges kapcsolata volt az újvárosi templommal.Amikor 1870-ben három hónapot töltött a városban, gyakran kikocsikázott ide és játszott az orgonáján. Liszt Szekszárdi miséje is ehhez a templomhoz kapcsolódik. nagy zeneszerző domborművét a templomban láthatjuk, a karzaton. Szép, egységes stílusú templom ez, finom részletekkel. |
6. A Remete
 |
| Egyszer azt írtam róla, hogy Szekszárd legmeghittebb helye. Ezt azóta is így gondolom.. Itt minden van, ami kell egy elsőrangú búcsújáróhelyhez. Barokk kápolna, szentkút, kálvária, szép fák, szép természeti környezet. Az utóbbi időkben a város kicsit tolakodóan ide a környékre is felnyomult, de hát mindenki szeretne szép környéken lakni, és néhányan meg is tehetik. |
7. A Szt. János ás Pál kápolna
 |
| Szekszárd legkorábbi temploma, érdekes barokk belsővel, és általában nyitva is van. Legjobb ha Bezerédj utca felől érünk ide. Ez volt régen a németek utcája. Az elején jó pár szép házat láthatunk, de aztán elszürkülnek az épületek. A mai Szekszárd jól tűri az utca foghíját is (parkolóhelyek!), és bizony az utca vége már panelekbe ér. |
 |
| A Sárköz népművészetének megismeréséhez szinte elég a Szőlőhegyi utcába kimenni. Itt áll Bogár István tanyája, benne a hatalmas gyűjteményével . Bogár István neve fogalom a Sárközben, Részletek innen. A tanya sárközi szóhasználatban szőlőhegyi birtokot jelent, ahol pince is van. Ez az épületegyüttes annyira jellegzetesen sárközi, hogy a Szentendrei Skanzenben is felhúzták másolatát, de olyan csudadolgokat, mint amit itt láthatunk, nyilván nem lehet ott. A gyűjteményt ma Bogár István lánya gondozza. Előzetes egyeztetés után tekinthető meg. |
9. A református templom a Felsővárosban
 |
| A Felsővárosnak régen még markánsabb hangulata volt. Ez volt a régi, református magyar negyed. Természetes, hogy itt áll a református templom is. Mára már sok minden megváltozott itt is. A templom környéke azért még őriz némi meghittséget. |
10. Pincék
 |
| Szekszárd sajnos felélte pincenegyedeit. Hiába is keresünk itt olyan pincesort, mint Villánykövesden vagy Györkönyben, de még fájdalmasabb döfésként Paksot is mondhatnám. Persze A belvároshoz közeli Fürdőház utca lehetne egy hangulatos pince utca, ha nem követtek volna el két súlyos városrendezési hibát: 1. Az utca elején jellegtelen garázsok épültek 2. A domboldalra telepített lakótelepek összes forgalma ezen a kis szűk utcán megy át. Azért érdemes megnézni a szépen felújított egykori Fürdőházat, amelyről most a felújítás előtti állapotról közlök képet. Nagy valószínűséggel csak kívülről fogujk látni. Az épületben Bormúzeum is működik, de inkább rendezvényhelyszínnek nevezném. Tájékozódjunk a honlapján. |
 |
| A Bátaszék felé vivő utca lakótelepei közt, közevetlenül a főút mellett
megmaradt hat pince és egy régi kereszt. A hat pincéből egy nemrég
összedőlt. Foghíját a város jól tolerálja. Nem nagyon volt funkciója itt
már egyik pincének sem. Itt is minden ötletet megöl a nagy forgalmú
főút. |
 |
| Szinte az utolsó megmaradt pincesor város déli részén az Istifán gödre utcában található. |
Szekszárd környéki természeti látnivalói
Kis szubjektív várostörténet
1. 1779-1850
Az 1779-ben megyeszékhellyé lett, gyorsan gyarapodó Szekszárd 1850 körüli lakosságszáma már meghaladta a 10 ezer főt is. Pécs ekkor alig volt nagyobb a 15 ezres lélekszámával. Kaposvár viszont még az 5 ezret sem érte el. A város fejlődését a nagy tűzvész sem tudja megakasztani. A fejlődés méltó szimbóluma a nagytemplom. Szluha György apátplébános állhatatossága kellett ahhoz, hogy a szokásos kis léptékű típustervek helyett egy nagyszabású templom épülhessen a város főterén. Ekkor épül a középületek java, a városháza, az iskola, és város előkelőbb polgárai is felhúzzák, bővítik házaikat. Auguszék (az uradalom intézői) a budai út mellé költöznek, szembe az uradalmi épületekkel. Krenmüller orvosék (akik később Tormayra magyarosítanak) a főtérre, Schmidt Vencel építőmester a Séd partjára. (Később ebben a házban születik meg Babits Mihály.) Ekkor lesz kórháza is a városnak, ami főként egy cseh (emléktábláján szlováknak mondott) orvos hagyatékából épül, de a kórházat Ferenc császárról nevezik el. Lesz ipara is, felépül a "selyemgyár." A politikai élet is nyüzsgő. Csapók, Bezerédjek, Perczelek, Auguszok vitatkoznak a vármegyeházán. A pecsovicsok vidékre szorulnak, Fácánkerten tivornyáznak. A kor "popsztárja" Franz Liszt is ekkor jár először a városban, és mivel még nem tud magyarul, szónoklat helyett zongorázik a városnak. Augusz hozza őt ide. Csapó pedig Pollackot hozza, hogy ne középszerű, unalmas kis vacak épüljön vármegyeházának.
2. 1850-1900
1900-ban Pécs lakossága már több mint 48 ezer fő. Kaposvár is csaknem megnégyszerezte a lakosságát ezen idő alatt, és 18 ezer fős kisvárossá duzzad. Ezzel szemben Szekszárd alig gyarapodott, 14 ezer főnél tart. A Csapók kihaltak, Bezerédjek már csak a selyemhernyókkal foglalkoznak. A pecsovicsok pedig beköltöznek a vármegyeházára. Augusz (nemsokára báróként) a Helytartóságon szolgál. Többet van Pesten, mint az itthoni, egyre gyarapodó palotájában. De azért néha magával hozva Liszt Ferencet is, hazalátogat.
Mire 1898-ra átadják a főtéren a város nagy költőszülöttének a szobrát, azt a kor divatjának megfelelő épületek veszik körbe. De a város már nem gyarapszik, sőt sorvad. Mi történhetett? Mondják a filoxéra. Száz évvel korábban a Szekszárdot teljesen elhamvasztó tűzvész sem tudta visszavetni a dinamikus fejlődést, most a gyökértetű egy gyenge, vegetáló várost a padlóra küldött. A vasutat és némi ipart későn szerző (sőt egyesek szerint ipar- és vasútellenes) Szekszárd így szinte kimaradt a modernizációból, a polgári átalakulásból. Szekszárdon megállt az idő, megmaradt mezővárosnak. (Ez a kategória jogilag már nem is létezett, ezért egy időben községnek minősítették vissza.) Ha a mai Szekszárdból hiányoljuk a polgári kurázsit, akkor a gyökereket ebben az időszakban kell keresnünk.
Ha ebből a korból nagy egyéniséget kell említenem, akkor Wosinsky Mór lesz az, a tudós pap, akit ide is elkísért jótevőjének, Apponyi Sándornak patronálása. A múzeum mezővárosi középszert jóval meghaladó épülete jórészt Apponyi magánvagyonából épül, mégse lesz soha a neve Apponyi Sándor Múzeum. Először egy kuruc brigadérosról nevezik el, majd Wosinskyról.
Mire 1898-ra átadják a főtéren a város nagy költőszülöttének a szobrát, azt a kor divatjának megfelelő épületek veszik körbe. De a város már nem gyarapszik, sőt sorvad. Mi történhetett? Mondják a filoxéra. Száz évvel korábban a Szekszárdot teljesen elhamvasztó tűzvész sem tudta visszavetni a dinamikus fejlődést, most a gyökértetű egy gyenge, vegetáló várost a padlóra küldött. A vasutat és némi ipart későn szerző (sőt egyesek szerint ipar- és vasútellenes) Szekszárd így szinte kimaradt a modernizációból, a polgári átalakulásból. Szekszárdon megállt az idő, megmaradt mezővárosnak. (Ez a kategória jogilag már nem is létezett, ezért egy időben községnek minősítették vissza.) Ha a mai Szekszárdból hiányoljuk a polgári kurázsit, akkor a gyökereket ebben az időszakban kell keresnünk.
Ha ebből a korból nagy egyéniséget kell említenem, akkor Wosinsky Mór lesz az, a tudós pap, akit ide is elkísért jótevőjének, Apponyi Sándornak patronálása. A múzeum mezővárosi középszert jóval meghaladó épülete jórészt Apponyi magánvagyonából épül, mégse lesz soha a neve Apponyi Sándor Múzeum. Először egy kuruc brigadérosról nevezik el, majd Wosinskyról.
3. 1900-1945
Háborúk,diktatúrák, terrorhullámok korszaka ez. A konszolidáció éveiben van lassú gyarapodás, de városunk jellege nem változik. A korszak végére Pécs 78 ezernél, Kaposvár 33 ezernél, Szekszárd 16 ezernél tart. Már nincs érelme az összehasonlításnak sem.
Átadják a kórház új, közpénzből épült épületeit. Vitéz Horthy Miklósról nevezik el, megint az aktuális uralkodóról, éppen úgy, mint több mint száz éve az akkori kórházat.
A város életében az orvosok mindig fontos szerepet játszottak, ma is.Talán mélyen szimbolikus, hogy az egykori tisztifőorvos Babits doktor ükunokája a Nyugatot szerkeszti ez idő tájt, egy másik tisztifőorvos, Krenmüller unokája (Tormay Cecil) pedig az állami hátszeles ellenlábast, a Napkeletet. Mindkettőjük a fővárosban él. Babits gyermekéveinek egy részét és a szünidőket itt tölti, édesanyja, nagyanyja és ezer más szál köti ide. Tormaynak nincs már semmi kötődése a"sváb" elődökhöz, sőt!
Hosszú évtizedekig vitéz Vendel (korábban Vendl) István a város polgármestere. Szinte végig csődközeli a város pénzügyi állapota. A háború éveiben is Vendel a polgármester. Az első zsidótörvények szerint közszférában dolgozó Kelemen József tisztiorvost el kellett volna bocsájtania. Vendel kíméletből felterjeszti nyugdíjazásra. Aztán a gettótörvényt úgy hajtja végre, hogy a Zsidó Tanáccsal egyeztet, hogy ki hová költözzék. A zsidókat ezzel nem menti meg, de amikor egy gerjesztett gyűlölet határozza meg a közhangulatot, és tombol a terror, ezek a cselekedetek csaknem hőstettek.
3. 1945-1989Háborúk,diktatúrák, terrorhullámok korszaka ez. A konszolidáció éveiben van lassú gyarapodás, de városunk jellege nem változik. A korszak végére Pécs 78 ezernél, Kaposvár 33 ezernél, Szekszárd 16 ezernél tart. Már nincs érelme az összehasonlításnak sem.
Átadják a kórház új, közpénzből épült épületeit. Vitéz Horthy Miklósról nevezik el, megint az aktuális uralkodóról, éppen úgy, mint több mint száz éve az akkori kórházat.
A város életében az orvosok mindig fontos szerepet játszottak, ma is.Talán mélyen szimbolikus, hogy az egykori tisztifőorvos Babits doktor ükunokája a Nyugatot szerkeszti ez idő tájt, egy másik tisztifőorvos, Krenmüller unokája (Tormay Cecil) pedig az állami hátszeles ellenlábast, a Napkeletet. Mindkettőjük a fővárosban él. Babits gyermekéveinek egy részét és a szünidőket itt tölti, édesanyja, nagyanyja és ezer más szál köti ide. Tormaynak nincs már semmi kötődése a"sváb" elődökhöz, sőt!
Hosszú évtizedekig vitéz Vendel (korábban Vendl) István a város polgármestere. Szinte végig csődközeli a város pénzügyi állapota. A háború éveiben is Vendel a polgármester. Az első zsidótörvények szerint közszférában dolgozó Kelemen József tisztiorvost el kellett volna bocsájtania. Vendel kíméletből felterjeszti nyugdíjazásra. Aztán a gettótörvényt úgy hajtja végre, hogy a Zsidó Tanáccsal egyeztet, hogy ki hová költözzék. A zsidókat ezzel nem menti meg, de amikor egy gerjesztett gyűlölet határozza meg a közhangulatot, és tombol a terror, ezek a cselekedetek csaknem hőstettek.
Szekszárd arculata a további pangás évtizedei után 1960 és 1985 közt változik meg, de inkább a hátrányára. Ekkor 25 év alatt megduplázódik lakossága, 36 ezerre nő, persze úgy, hogy főként Tolna megye falvaiból szívja el a lakosságot. Lebontják a selyemgyárat és a korzót, a polgári élet egyik kis szegletét, lesz helyén modern tér, nagy pártházzal. A szőlős-présházas domboldalakra jobb esetben sorházak, rosszabb esetben panelek sora kúszik fel, de a blokkházak máshol is megjelennek, a legváratlanabb helyeken is. De egy új lakótelepet és két utcát is papról neveznek el (vagy hagyják ezen a néven), ami ez időtájt azért szokatlan. (Wosinsky, Szluha, Mérey)
A kisvárosi-mezővárosi arculatából sokat veszít, de ettől még nem lesz szerencsére szocialista nagyváros, még kevésbé nyüzsgő kozmopolita metropolis. Felépül egy ipari negyed, lesznek gyárak is, a szerencsésebbek túlélik a rendszerváltást is.
Néhány mai napig meghatározó épület ekkoriban kerül átadásra: A Babits Művelődési Házat újonnan építik, szerintem kísérletet sem tettek a régi selyemgyár impozáns épületének ilyen jellegű hasznosítására. A Művészetek Háza a zsinagógából lesz, de az épület iránti alázat csak kívülről lesz meghatározó. Átadnak sok szobrot, állítólag Lenin helyett Prométheuszt ajánl Varga Imre. A Bartina-dombra kilátó épül a városi címer motívumaival, a szobrász a szőlőlevelekbe gondosan beégeti a város állami- és pártvezéreinek a neveit, amik ugyan ma már nem láthatók, de a szobor még ma is indulatokat kavar. Épülnek új iskolák, egy főiskola is ideköltözik.
Ekkoriban a megyei művelődési osztályát éveken keresztül egy széles látókörű, igen művelt ember vezeti, egy egykori pedagógus. A törvények és az erkölcs szava közt lavíroz, mint Vendel István, de szerencsére ekkoriban már sokkal kisebb a tét. A rendszerváltás után ismét pedagógus lesz, gimnáziumi igazgatóként vívja ki sokak nagyrabecsülését. Az enyémet mindenképp. Ezt az embert úgy hívták Póla Károly.
Ma Szekszárd lakosságszáma kismértékben fogyatkozik, de sokkal kisebb mértékben, mint például Salgótarjáné. Ha ez így folytatódik még néhány évig, akkor nem Szekszárd lesz a legkisebb megyeszékhely. Ez akár fejlődésnek is felfogható. A rendszerváltás után először a bevásárlócentrumok épülnek fel, aztán lesz ipari park is, aztán újabban piaccsarnok, és fürdő is, és nemsokára a csapvíz sem lesz már szörnyű. Ismét jó lett a bor. De most nem ezekről fogok írni, hanem a várossal kapcsolatos érzéseimről, arról, hogyan élek itt.
1989 óta élek itt. Most már egy olyan utcában ébredek, ahol a rigófütty elnyomja a forgalom zaját, de hátsó kis udvarunk fölé egy blokkház magasodik. Nyáron idegesít, ha éppen Kis Grófót vagy hasonlót hallgat itt valaki nyitott ablaknál. Szerencsére ritka ez, csaknem mindenki nyugdíjas már körülöttünk, ők pedig csendesen élnek.
Nyolc perc alatt érek be a munkahelyemre kerékpárral. (Ha van pesti olvasó, akkor ő most felszisszen!) Ebből az első két perc a legkellemesebb, ekkor a fás, virágos utcánkon gurulok végig, tekerni se nagyon kell, domboldalban lakunk. A kórházparkolónál ideges tülekedés az autók közt, majd ez folytatódik a lakótelepek közti kis utcákban. A kerékpárút a járdán halad, lassú, veszélyes, értelmetlen, nem használom. A gimnázium udvara egy kis oázis, Pártos Gyula értette a módját, hogy olyan épületet tervezzen, aminek méltósága van. ,,
Ebéd a Garay téren, a "bögre csárdánál" (Hivatalos neve Poharas Faloda). Lehetne "talpon állni", de én inkább kiülök a téren egy padra, ott kanalazgatom a levesem. Szeretem ezt a teret. Nézem a bronzba öntött Garayt, a talapzaton a költészet géniusza nekem innen a hátát mutatja. Nem látom kőkebleit, amik annak idején kisebb botrányt kavartak Szekszárdon. De a talapzat Párizsban készült. Garay verseit nem olvasom, régebben egyszer olvastam néhányat. Inkább néha Babitsot veszem kézbe, és elég gyakran Bakát. A téren mindenféle emberek, csövesektől a nyakkendős-öltönyösig. Előbbiek ráérnek, gyakran a szomszédos padokra telepednek, utóbbiak mindig sietnek. Néhány kolléga valamelyik étterembe megy. Én maradok a padon. Ez a tér lett először sétálóutcává átalakítva, még az "előző rendszerben". A Pirnitzer-ház kupoláján épp dolgoznak,így a galambok most máshová költöztek. A katolikus iskola is megújul. De látom, a tér néhány házának halottságát is, az emeleteken már nincs élet. Patyomkin-házak. De így van ez Dubrovnik főterén is (igen, erről a térről még Dubrovnik is eszembe jut!) , és akkor még nem is említettem Salgótarjánt. Ha marad időm, felsétálok a Béla térre is. Ide megérkezni nekem mindig ünnepi pillanat amióta megszépült ez a tér is. Balról a régi bank, emeletén született Mészöly Miklós. A városháza most újul meg. Felnézek az innen még hatalmasabbnak tűnő templomtoronyra. Egy szoborfülkéből a Szent Megváltó kétszáz éve áldást oszt a városra. Aztán át a vaskos oszlopok alatt, be a vármegyeháza udvarára. Csendes hely ez a tiszafák alatt. (Annyira csendes, hogy a legutóbbi felújításkor ide készült kávéház soha nem is nyílt meg.) Amikor régebben itt a téren laktunk, gyakran áttoltam ide babakocsiban a lányom. Akkor szerettem meg ezt a helyet, vele egy kicsit a várost is. Ő már itt született, ő (még?) szekszárdi. Én már soha nem leszek az.
