Garay 125: Az első nők a gimnáziumban

Kép: Fortepan/Székely Márton

A Garay Gimnázium Szegszárdi Állami Főgyminázium néven indult. Teljesen természetes volt, hogy nem kellett odaírni, hogy fiúiskola.  A fiú- és leányiskolai megkülönböztetés csak a polgári iskoláknál volt, gimnáziumok alapértelmezésben fiú iskolák voltak, férfi tanárokkal. A leánygimnáziumok voltak csak megkülönböztetve elnevezésben. A főgimnáziumoknak azonban csak kis része volt leánygimnázium.  Abban az esetben, ha egy adott lány településén nem működött leánygimnázium, (mint pl. Szekszárd esetében is) akkor a törvények 1895-től megengedték, hogy magántanulóként leányok is beiratkozhassanak oda. (Természetesen a  tandíj megfizetésével.)  Ehhez a polgári leányiskola után az V. osztályba kellett felvételizni.  Ha ez sikeres volt, akkor év végén magántanulóként osztályozó vizsgát tehetettek, ennek sikere esetén továbbléphettek, de az iskola látogatását nem tették lehetővé számukra.  1915-től a leány magántanulók is engedélyt kaptak arra,  hogy egyes "demonstratív tárgyakra" bejárjanak az "intézetbe". Ez nyilván a természettant és a hozzá hasonló kísérletező tantárgyakat jelentette, de ezek körét nem szabályozták pontosabban. Az 1920-as évektől engedélyezték a leányok "bejáró magántanulói" státuszát, ami azt jelentette, hogy a tantárgyak jelentős részét hallgathatták,  de továbbra is év végén kellett magántanulói vizsgát tenniük. Mivel egyre több órára járhattak be a lányok, ezért egyre rendszeresebben jelentek meg az iskolában, számuk is megnövekedett. Szükség volt arra, hogy részükre  rendszeres tartózkodási helyként termet jelöljenek ki, ahol felügyeletet biztosítottak számukra, természetesen női felügyelőnőkkel. A fiúktól amennyire csak lehetett, igyekeztek távol tartani őket. A házirend szerint nem tegezhették egymást, a fiúknak kisasszonyként  kellett szólítani a leányokat,  és "kezit csókolómmal" kellett köszönni a nekik. Ez a sajátos jogi helyzet a II. világháborút követően változott meg. Az 1945/46-os tanévtől kezdődően 64 leány (ez a tanulók 17%-a)  már rendes tanulóként kezdhette meg a tanulmányait.  

Jól látható, hogy az általános tendenciák mellett szokatlan ugrások is vannak a tanulói létszámban. Ennek az a magyarázata, hogy az év végi magántanulói vizsgák ma már szokatlan arányban sikertelenek is lehettek

Az első leány a gimnáziumban

A gimnáziumunkba elsőként bekerült lány  Schmiedeg Mór izraelita téglagyáros lánya, Margit volt. 1901-ben az év végi vizsgán azonban megbukott latinból és mennyiségtanból, ezért osztályismétlésre kötelezték. Ezek után tanulmányait már nem szekszárdi magántanulóként folytatta, hanem a fővárosban érettségizett le.  Ezt követően orvosi tanulmányokat folytatott, majd sikeres gyermekorvos lett. Férjhez ment Pajor Sándor ipartermék nagykereskedőhöz, és vélhetően nagy jólétben éltek Lipót körúti (ma Szt. István körút) házukban.  Életének további sorsáról nem találtam adatokat.  
Schmiedeg Margit után tíz évig nem volt leánytanuló a gimnáziumban. 

Az első maturáló lány 

 

Az első érettségiző lány Krammer Zsófi (1887-1971) volt, Krammer Vilmos izraelita szekszárdi könyvkereskedő fogadott lánya.  1911-ben egy vizsgaidőszakban letette V.-től VIII.-ig az összes osztályvizsgát, és még ez évben leérettségizett. Életútja az ünnepelt szekszárdi leányzsenitől  a márianosztrai fegyházon keresztül vezetett  Moszkváig majd egy budapesti szeretetotthonig.   A harcos feminizmus egy félresiklott alakjaként külön bejegyzést érdemel.

Az első tanárnők

Ma az elnőiesedett pedagóguspályán nehéz elképzelni, hogy egy tantestületben évtizedekig nincs egyetlen egy nő sem. 

Az első nő az iskolában Klieber Gizella okeveles középiskolai énektanárnő volt. Az ő munkahelye a polgári leányiskola volt. 1920-24 közt, mint óraadó tanított éneket 7 órában, az iskolai énekkart is vezette.
Mint a bevezetőből is kiderült, az  első gimnáziumi státuszú nők mint a "bejáró leánymagántanulók" felügyelői jelentek meg  az iskolában, de nem voltak tanári státuszban. A sort 1928-ban özvegy Suszter Rezsőné nyitotta meg, aki ezt a feladatot 1928-tól hat éven keresztül látta el. Róla az értesítők nem írták, hogy lett volna pedagógus végzettsége. A nőegyletben aktív szerepet töltött be, férje korábban erdőfelügyelő volt, sok adatot nem találtam róla.

A megnövekedett létszám indokolta, hogy a továbbiakban két kolléganő is ellássa ezt a feladatot. 1932-től dr. Hencze Béláné tanítónő volt az egyikük, aki a gimnázium meghatározó tanáregyéniségének, dr. Hencze Béla magyar-francia szakos  tanárnak volt felesége. Mellette dr. Antal Ilona (1903 -1975) okleveles magyar-latin szakos tanárnő látta el ezt a feladatot. 

 

dr. Antal Ilona az 1950-es évek elejének egyik tablóképén.

 

Antal Ilona  a gimnáziumunkban végzett (természetesen magántanulóként), kitűnő eredménnyel. Tanári pályáját Pesten egy kereskedelmi leányiskolában kezdte, majd itt Szekszárdon néhány évig, ezt a képzettségénél jóval alacsonyabb feladatkört látta el. Úgy volt ő doktori címmel felügyelőnő, hogy a tantestületben rajta kívül csak egy doktori végzettségű tanított. Nem is maradt sokáig itt, 1936-ban a békéscsabai leánygimnáziumban folytatta munkáját. 1946-ban azonban visszatért a gimnáziumunkba, és már mint rendes tanár, nyugdíjazásig képviselte még az új rendszerben is,  egy  régi világ klasszikus műveltségalapokon nyugvó  örök értékeit.  Sok tanítványa, köztük Ádám Antal akadémikus, vagy Gacsályi József is szeretettel emlékezett meg róla. 

Blázsik Piroska 1977-ben a Tolna Megyei Népújság május 24-ei számában, Bakó Jenő felvételén. (1977-ben a TOTÉV (Tolna Megyei Tanácsi Építőipari Vállalat) Franciaországból vásárolt egy darut a Bottyány-hegyi építkezéseihez. A kép bal szélén a francia mérnök, középen a magyar munkások, bal szélén Blázsik Piroska nyugdíjas gimnáziumi tanár, mint tolmács.)

 

Távozása után  Magyar Ágnes okleveles  középiskolai tanár, majd utána Blázsik Piroska követte őt a felügyelőnői a státuszban. Blázsik Piroskának ebből sikerült továbblépnie óraadó tanári státuszba, majd a rendesbe is. Így hivatalosan 1941-ben ő lett az első női tanárnő az iskolánkban. dr. Antal Ilona és Blázsik Piroska még hosszú évtizedekig meghatározó tanára lett intézményünknek. 
A háborúban egyre több férfi tanárt hívtak be katonai szolgálatra. Blázsik Piroska így nem maradt sokáig egyedül, mert a következő évben újabb nő érkezett a tanárhiány enyhítésére. 1942-ben dr. Tárkányi Ernőné Bánfalvi Júlia magyar-német szakos okleveles középiskolai tanárnőt, a dombóvári Szent Orsolya-rendi tanítónőképző és leánylíceum tanárnőjét nevezték ki helyettes tanárnak.